Récék hajnala
Szentségeltem is rendesen, a hullámzó víz teljesen megtörte a varázst.
Nem is fényképeztem, inkább csak néztem, ahogy a réce teszi-veszi magát előttem. Közben a napkelte is megérkezett, és időnként a szél is elült. Na, talán kialakul valami.
Az előbukkanó nap szépen aranyozta a vizet, amikor a réce visszajött.
Felmászott a faágra, megrázta magát, kicsit nézelődött,
majd leült pihenni. A háttér még mindig nem volt tökéletes, a néha feltámadó szél még befodrozta a vizet, de ezt már nem bántam.
Miközben a barátréce nézelődött, a másik beülőre egy tőkés réce ugrott fel.
Csak egy tollrázás erejéig maradt,
visszatértem hát a barátrécéhez. És láss csodát, a szél teljesen elcsendesedett, és a háttér szépen kisimult.
Na most kellene valami mutatvány! A barátréce meghallotta a kérésemet, és hosszas tollászkodásba kezdett. Nem volt más dolgom, ráfeküdtem az exponálógombra.
Azt azért láttam, hogy a fény iránya nem tökéletes, kissé oldalba kapta a madarat, de fene se bánja, a barátréce kitett magáért. Amint végzett, lecsusszant a fáról, de csak azért, hogy helyet adjon az asszonynak. A hímet a tojó váltotta a beülőn.
Közben a nap is magasabbra emelkedett, kicsit művészkedhettem is.
És amint a réce kitárta a szárnyait, a nap képe is elkészülhetett.
Szép volt. A tollakat gyönyörűen világította át a napfény. Mindeközben a hím a közelben türelmesen várakozott,
és miután a tojó is elvégezte reggeli toalettjét, együtt úsztak el.
Amilyen esélytelennek tűnt a reggel, a végére csak kialakult. Jó érzéssel másztam elő a lesből, hiszen jól sikerült a récék hajnala.
Pécs, 2022. május 16.