Szitakötő
Délután, mikor megérkeztem a tópartra, a les elÅ‘l egy kárókatona ugrott fel a vÃzrÅ‘l. Hát ez remek, ez sem jön vissza már ma, gondoltam. Nem is jött. Sebaj, azért talán nem fogok unatkozni. De ahogy telt az idÅ‘, és közeledett a naplemente, egyre biztosabbá vált, hogy ez nem az én napom. A szemközt lévÅ‘ nádfal elÅ‘tt mozgást láttam. A kis vöcskök jöttek-mentek, amivel elÅ‘ször nem is foglalkoztam, mert fotózáshoz messze voltak, de ahogy figyeltem Å‘ket, valami feltűnt, és az objektÃven keresztül már bizonyossá is vált. Kikeltek a kis vöcsök fiókák! Három apróság úszkált a két szülÅ‘ körül, vagyis leginkább csak a tojó körül, mert a hÃm rendszeresen eltávolodott tÅ‘lük, és rövidesen valamilyen zsákmánnyal tért vissza hozzájuk, hogy a fiókákat megetesse. Nagyon aranyos jelenet volt, de fotózhatatlanul messze. A következÅ‘ másfél órában végignéztem, ahogy a csöppnyi vöcsökfiókák követik anyjukat, felmásznak rá, tollászkodnak, miközben apjuk folyamatosan etette Å‘ket. De mindez tÅ‘lem vagy 30 méterre történt. Egyetlen esélyem az volt, hogy a család esetleg követi a rendszeresen elÅ‘ttem bukdácsoló hÃmet, de valahogy nem akartak elmozdulni a biztonságot adó nádfal mellÅ‘l. Minduntalan a hÃm úszott elém, majd a zsákmánnyal vissza. Már le is tettem róla, hogy bármit is megörökÃtsek az eseménybÅ‘l, amikor a vöcsökpapa célba vette a tutaj melletti területet, és hozzám egészen közel kezdett el bukdácsolni. Most vagy soha! Próbáltam kitalálni, hogy hol fog feltűnni, és abban a pillanatban a fodrozódó vÃzbÅ‘l elÅ‘bukkant, csÅ‘rében egy szitakötÅ‘lárvával. Gyors sorozat, és már el is úszott. Miközben a szitakötÅ‘lárva az egyik fióka begyében végezte, én izgatottan néztem vissza az elkészült 5 képet. Egy lett éles. :) No lám, úgy tűnik ez mégis az én napom...
Pécs, 2022. június 17.