Reggeli sokadalom

Eltelt egy hét a tóparton is. A mederben visszamaradt víz egy kicsit még jobban összeszűkült, a madarak száma azonban nem csökkent. Úgy tűnik, hogy maradt még hal, ami ott tartja őket. Látni akartam ezt a sokadalmat még egyszer, így hajnalban a lessátorban vártam a szerencsét. A gyülekezés már erős szürkületben megkezdődött,

és a madarak egyből a lényegre tértek, úgyhogy amint lett egy kis lővilág, a fényképező is elkezdett kerepelni.

A szürke gémek között ismét feltűntek a dankasirályok is,

és a háttérből a nagy kócsagok is egyre közelebb értek.

Ennek kimondottan örültem, de a napkeltének ekkorra már meg kellett volna érkeznie, azonban ez ma elmaradt. A felhős égbolt fénytelenségben tartotta az egész reggelt. Azonban ezen kár is volt bosszankodni, mert egyre több akció bontakozott ki előttem, így inkább arra koncentráltam.

Csak a tisztán álló madarakat kellett kiszúrni, a többit a kócsagok intézték.

Jó kis pillanatoknak voltam szemtanúja,

és még mindig elég korán volt. Újabb és újabb halászatot sikerült kártyára varázsolni.

A kócsagok meg csak jöttek egyre közelebb,

és közelebb.

Mi tagadás, fényhiány ide vagy oda, nagyszerű volt ez a reggeli tóparti sokadalom.


Pécs, 2024. augusztus 19.