Novemberben már a sasok után jártam. A tavalyi évhez hasonlóan előkészített helyszínen azonban nem csak a nagy madarakat vártam. Az elmúlt télen egy alkalommal meglepett egy sakál, ezért ebben a sasos szezonban már rá is készültem. Nem hiába, a hónap folyamán két alkalommal is sikerült összefutnunk...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f9, 1/125, ISO 800, -0,7EV beállításokkal készült.
Pécs, 2021. december 1.
Őket legtöbbször a dolmányos varjak követik.
Az iszapban tapicskolnak, és egymást biztatva egyre közelebb kerülnek.
Ezen a nyüzsgésen felbátorodva aztán megérkeznek az ölyvek is.
De ezzel együtt elkezdődik a folytonos zaklatás is,
mert az mindig finomabb, ami a másiknál van.
Amikor pedig már az ellopható falat sem elég, akkor még mindig lehet kötözködni.
Ez az a pillanat általában, amikor betelik a pohár. Az ölyv megunja a folytonos kellemetlenkedőket, és odébbáll a megszerzett konccal együtt. A placc kiürül. A fotós szerencséje azonban, hogy a természet színpadán, soha nem megy le a függöny, és mindig van egy újabb felvonás...
Pécs, 2021. november 20.
de nincs semmi izgalmas történés, ezért inkább csak szemlélődök, és folyton a nádas felé pillantok, hátha megjelenik egy szőrös fej...
... És láss csodát, megjelent.
Na de mi ez kérem? Hát egy róka. Szegénnyel elbánt az élet.
De őt láthatóan nem zavarta a kinézete, határozottan fésülte át a területet egy kis harapnivaló után kutatva.
Miután összeszedett néhány falatot, jóllakottan nyalta meg a szája szélét.
Jót mosolyogtam. Szerencsétlennek van elég baja, de azért azt meg kell hagyni, ami szép az szép. :) Lehet, hogy meghallotta a gondolataimat, mert válaszképpen ő is kifejtette a véleményét. :)
Majd vetett felém még egy pillantást, és mint aki jól végezte dolgát, szépen elsétált.
Hát így jártam. Szőrös állatot akartam, megkaptam. :)
Pécs, 2021. november 17.
és az ölyvek is látják már messziről érkező vetélytársukat.
Ám a meglepetés még várat magára. Mikor a varjak már alaposan átvizsgáltak mindent, és az ölyvek többször is elkergették egymást, a sakál akkor tűnik fel a színen. Érzéke van a hatásos belépőhöz. A köd már rég feloszlott, de a toportyán akkor is váratlanul, a semmiből jelenik meg ismét.
Feszülten figyel,
szimatol.
Hirtelen fordul a szél, az állat felkapja az orrát, és a következő pillanatban már nincs előttem. Elnyelte a nádas. Hiába, a madarakkal könnyebb dolgom van. :)
Pécs, 2021. november 12.
A sárga ezernyi árnyalata a szürke törzsek között szemkápráztató volt...
Pécs, 2021. november 7.
Hát úgy tűnik ma nem fogok sast fotózni. Várok, nézelődök. Az eső néha szemerkél, csend van. Susog a nádas mellettem, néha mintha valami lépne, de talán csak beleképzelem. Telik az idő, lassan mennék már. Egyszer csak azt látom, hogy valami áll előttem az iszapon. Mi a fene, az előbb még üres volt a placc. Szellemként jelent meg előttem a sakál. A méla bámészkodás azonnal izgalommal teli pillanattá változik. Csak várja meg, míg ráfordulok az objektívvel!
Megvárta. :) A sasoknak kirakott csali felé szimatol, de a fényképező kattanására azonnal felfigyel,
meredten bámul felém.
Néha a csali felé pillant, de aztán újra csak engem figyel.
Végül győzött az óvatossága, visszasétált a nádas mellé. Onnan még vetett egy pillantást kifelé,
majd a nádi farkas eltűnt a takarásban. Egyedül maradtam a sakáltanya szélén, csak az eső kopog finoman a lessátor tetején...
Pécs, 2021. november 5.
Próbáltam rendszeresen nyomon követni a változásokat, inkább megfigyelési, mintsem fotózási céllal. Természetesen azért a fényképezőgép is állandó kísérőm volt. Még szerencse, mert így elkaphattam egy jellegzetes pillanatot abból a baranyai tájból, amit annyira szeretek.
Időnként azért a les közelében is volt látnivaló. Hol a nádas szélén nézelődő egerészölyv,
hol az iszapon futkározó havasi partfutó csapat,
hol pedig a lecsapolt tómederben bandázó dolmányos varjak.
A hónap második felében kezdtek izgalmassá válni a dolgok, amikor már a sasok is feltűntek a színtéren.
Igaz, hogy közelebb nem jöttek, de jó helyen vagyok, a többi már nem rajtam fog múlni.
Azért, hogy közelebbről is lássak madarat, tutajoznom kellett. Mivel a tél folyamán a fotózások másik fő irányát az úszó lessel tervezem, itt is végeztem némi előkészületet, de egyelőre még csak a vízityúkok,
és a hattyúk úszkálnak előtte.
Sebaj, minden körülmény adott itt is - ott is, meglátjuk mi lesz...
Pécs, 2021. november 3.
A fényképezés számomra nem csak a természetben való élmények gyűjtése, hanem sokszor játék a fénnyel. Szeretem azokat a helyzeteket, amikor a fotózás eszközeivel el tudok rugaszkodni a valóságtól. Erre adott lehetőséget egy októberi hajnal, amikor egy nagy kócsag sétált be elém. A hajnali napfény játékával tudtam a madarat fekete vászonra festeni...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/1000, ISO 400, -4EV beállításokkal készült.
A két öreg madár vezetésével a már kifejlett, de még szürkés tollazatú idei fiatalok is megjelentek. Mindenki reggeli tornával kezdte a napot.
Az öregek után a fiatalok is szárnycsapkodással mozgatták át magukat.
Hirtelen tele lett előttem a víz hattyúkkal.
Tollászkodtak, nyújtózkodtak,
némelyek még bóbiskoltak egy kicsit.
Páran egész közel kerültek, nem győztem a nagy madarakat keretbe szorítani.
Jól elvoltam a hattyúkkal, mikor jobbról csobbanások hallatszottak. A hattyúk is felfigyeltek rá, és furcsamód egyből az ellenkező irányba húzódtak. A csobbanások erősödtek, a madarak egyre távolodtak, valami közeledett jobbról, ami nem tetszett a hattyúknak. A túloldalon úszkáló tőkések is felrebbentek, és a szürke gém is felugrott a nádas széléből. Valamitől megijedtek. Hamar kiderült mi okozta a riadalmat. A tutaj előtt alig 3 méterre örvénylett egyet a víz, és egy vidra dugta ki a fejét egy hallal a szájában. A betyárját, hamar kellett volna reagálni, nem tudtam. Mire nézőpontot váltottam, fókuszáltam, addigra a vidra lenyelte a halat, és már bukott is a víz alá. Egy bemozdult kockára futotta csak, amit most nem fogok megmutatni. A víz még örvénylett párat a les előtt, de nem mutatta meg magát még egyszer, eltűnt a partmenti nádszegélyben. Volt vidra, nincs vidra. Mire magamhoz tértem az ámulattól, a madarak is visszatértek, és a nap is felkelt. A szépen megvilágított nádas előtt helyet keresett az elriadt szürke gém,
és a hattyúk is szárnycsapkodással nyugtázták, hogy a vidra odébbállt.
Hát ez nagyon szép volt. Gyönyörű fényekben mutatta magát a két madár. A hattyúk ezután eloldalaztak, és a takarásból hallottam, hogy tapossák a vizet, majd elhúztak a les fölött. A hattyúk elrepültek, de a tutajjal szemben érdekes dolog kezdett kibontakozni. A nádfal elé nagy kócsag érkezett. Ez még önmagában nem olyan nagy dolog. Viszont amíg a madarat telibe kapta a napfény, addig mögötte a nádas még árnyékolta magát. Erős kontraszt alakult ki. Azonnal kattant az agyam, állítottam a fényképezőn, és exponáltam.
Az első kockát rögtön visszanéztem, ó igen! Ezt keresem már mióta. A madár tollászkodott, én meg próbáltam az érdekesebb mozdulatokat képbe önteni.
Minden klappol, csak a kompozíció sántít picit. Csak pár lépés kellene jobbra. Szürke gém landolt mellette, és a kócsag lépett párat. Na ez az!
Aztán a fényről besétált az árnyékba, a varázs elillant. A gémmel próbáltam folytatni, de nem hagyta, ő sem maradt a rivaldafényben.
Hát ennyi jutott erre a reggelre. Igaz, hogy a kanalasgémek elmaradtak, és a vidra is túljárt az eszemen, de a fényjáték mindenképp kárpótolt. Hiába, hajnalban még a nap is más. :)
Pécs, 2021. október 3.
Szeptemberben a tavaknál számos izgalmas dolog történt. Ezekből szerettem volna néhány mozzanatot elkapni, így a tutaj ebben a hónapban is jó szolgálatot tett. De mint oly sokszor, most is a véletlen adta a legnagyobb meglepetést. A vízen szinte állandó résztvevője a történéseknek a jégmadár. Még ha nem is ő a fő célpont, a lehetőséget szeretem megadni neki. Ezúttal a tutaj mellé leszúrt gyékénybuzogány volt ez a lehetőség, amit a madár természetesen azonnal ki is használt...