hónap képe

A fényképezés szempontjából pocsékul induló június a végére egészen jól kikerekedett. Az utolsó másfél hétbe annyi fotózást sűrítettem, amennyit csak tudtam. A helyszín pedig természetesen a víz, és a tutaj. Azt mondja a mondás, hogy "Addig üsd a vasat, amíg meleg!". Hát én ütöttem, ahol értem, mert fotótéma, történés, adódott bőven. A legnagyobb élményt mind közül, azt hiszem a les közelében halászó nagy kócsag adta. Számomra az mindig egy különleges érzés, és mindenképp maradandó emlék, ha a természet lehetőséget ad arra, hogy a titkait testközelből éljem át. Semmi mással össze nem hasonlítható érzés egy vad madárhoz karnyújtásnyira lapulni, és figyelni a ténykedését. Én erre lehetőséget kaptam. Ebből a találkozásból olyan képsor született, ami számomra még utólag is hihetetlen. Ebből a sorozatból választottam mos egy képet.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f 7,1, 1/3200, ISO 400, -1 EV beállításokkal készült.

Pécs, 2015. június 30.

A május meglehetősen mozgalmasan telt fotózás szempontjából. Minden erre szánt időmet a tavaknál töltöttem. A hónap elején olyan fantasztikus dolog történt, ami teljesen lenyűgözött, magával ragadott. A tó virágba borult. Az egész a vízparton kezdődött. A repcéhez hasonló kányafű sárga mezőket alkotott, és szép sárga keretet adott a nyílt víznek. A dolog azzal folytatódott, hogy szinte robbanásszerűen borult virágba a sekély vízben a víziboglárka. A szabad vízfelületek eltűntek a tengernyi fehér virág alatt. A part sárga és a víz fehér virágtengere pedig eszményi körülményeket teremtett a szárcsák fotózásához. Ugyanis a hónap elején kikeltek a szárcsafiókák, és leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy a kicsiket vezetgető szárcsákat és a virágözönt sikerüljön összekomponálni. Az ekkor született fotók közül választottam most egyet, ami leginkább kifejezi számomra azt a fantasztikus hangulatot, amit akkor a lesből láttam, és a szárcsák kedves családi életéről is mond valamit.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f 7,1, 1/1000, ISO 800, -0,3 EV beállításokkal készült.

Pécs, 2015. május 31.

Az áprilisi fotós élmények közül a legkedvesebbek kétség kívül az úszó leshez kötődnek. Olyan új helyzetet sikerült teremtenem, ami egészen új dimenziókat nyitott előttem. Fantasztikus az a lehetőség, hogy nem vagyok kötve a vízszinthez, a folyamatosan változó vízparti körülményekhez. Ráadásul együtt "úszni" a madarakkal nagyon jó érzés egy madarász számára. A projekt nem is kezdődhetett volna jobban. Hisz egy olyan különleges fajhoz sikerült közel férkőzni, amelyet már rég kiszemeltem, de a megfelelő módszer hiányában eddig elérhetetlennek bizonyult. A hónap képét is a róla készült fotók közül választottam. Ez a madár pedig nem más, mint az üstökösréce.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f 7,1, 1/2500, ISO 400, -1 EV beállításokkal készült.

Pécs, 2015. május 1.

Mi tagadás, márciusban elkapott tavaszi "virágláz". Ha fotótémáról van szó, természetesen a madarak mindig előnyt élveznek, de a március ezen a téren nálam általában uborkaszezont jelent. A téli projektek a lesek rendbetételével zárulnak, és a tavaszi projektek elindítása ugyancsak a lesek rendbetételével kezdődik. Ezek erre az időszakra esnek. Viszont a természet ébredésével előbújó kora tavaszi virágok kellő inspirációt adtak. Természetfotós próbálkozásaim egyik alanya annak idején a kakasmandikó volt, ezért nagyon szeretem ezt a szép, törékeny növényt. Most márciusban több időt szántam rá, hogy a régi szép élményeket felelevenítsem. Több év után jó volt ismét közöttük hasalni, és újabb kompozíciókat kipróbálni.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f 5,6, 1/100, ISO 200 beállításokkal készült.

Pécs, 2015. március 30.

Az éveken át tartó ölyves fotózásaim alatt, az egyes évekre jellemző kudarcok ellenére is, egészen jó kis anyagot sikerült összehoznom. Tulajdonképpen elégedett is lehettem volna, ám valami hiányzott. Nem voltak látványos röpképeim, és mozgalmas akciófotóim. A mögöttünk álló téli szezonra azt tűztem ki magam elé célul, hogy ezen változtassak. December és január hónapban is készültek ilyen-olyan röpképek, és néhány ölyvbunyót is sikerült fotóznom, ám az igazi áttörést a február hozta meg. A hónap első felében leesett nagy mennyiségű hó és egy szerencsés hétvége eredménye az lett, hogy az összes vágyott kép elkészülhetett mindössze egy délután alatt. :)

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f6,3, 1/3200, ISO 800, -0,7 EV beállításokkal készült.

Pécs, 2015. február 27.

2010 decemberében történt, hogy egy nagyon komor, borult délután lesben ültem, ölyvre vártam. A vastag, sötét felhőkből szakadatlanul hullott a hó. A gyönyörű hóesésben be is szállt elém az ölyv, de én egy óvatlan objektívmozdítással egyből távozásra is bírtam. Fotó nem is készült a pillanatról, pedig a körülmények ideálisak voltak egy igazi, téli hangulatú ölyves fénykép elkészültéhez. Azóta minden télen vártam a lehetőséget, hogy ismételhessek, és a vágyott fotó elkészülhessen. Négy évre volt ehhez szükség. A legutóbbi januári fotózáson minden tényező adott volt. Sűrű hóesés, madarak és fotós egy helyen, egy időben. Ritka együttállás. :)

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f5,6, 1/60, ISO 1600 beállításokkal készült.

Pécs, 2015. február 1.

A december már néhány éve az ölyvek fotózásáról szól. És a vágyakozásról, hogy az eddig elérhetetlen madarak vajon ebben az évben adnak-e lehetőséget a közeli ismeretségre, a fényképezésre. Ebbe a kategóriába tartozott nálam a holló. Sok éven keresztül foglalkoztam a fajjal a természetvédelmi munka kapcsán, ám fotó készítésére soha nem nyílt lehetőségem. Az elmúlt hónap ebben szerencsés fordulatot hozott, és több alkalommal is sikerült igen közelről figyelnem, fotóznom őket. Ezeknek az okos, és gyönyörű madaraknak a közelsége már önmagában is hatalmas élmény volt. Ám amikor az előttem forgolódó holló hangos korrogó hangján elkiáltotta magát, abba minden tagom beleborzongott. Sokáig maradandó lesz, azt hiszem. :)

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f6,3, 1/25, ISO 800, -0,7 EV beállításokkal készült.

Pécs, 2014. december 31.

A novemberi fotózások alatt a legnagyobb élményt egyértelműen az itatónál megjelenő királykák okozták. Nagyon aprók, különlegesek, ritkán fotózott madarak. A hónap végére becsúszó tüzesfejű királyka még megfigyelés szinten is ritkának mondható, a róla készült portré pedig egyenesen ajándék számomra. A hónap fotóját abból a sorozatból választottam, amit a sárgafejű királykáról sikerült készíteni. Az egyik fotózás alkalmával olyan szerencsésen sikerült exponálni, hogy az egyébként rendkívül izgága madár egészen hihetetlen részletességgel jelent meg a fotón. Hogy érzékelni lehessen, ebben mekkora a szerencse faktor. A kép a másodperc négyszázad része alatt készült el. A fényképező hét képet képes készíteni egy másodperc alatt. Ebből a sorozatból erre a pillanatra három kép jutott. Az előző kockán és az utána következő kockán is teljesen más pózban áll a királyka, természetesen bemozdultan. Ez viszont úgy érzem elég jól sikerült. :)

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f7,1, 1/400, ISO 1000, -0,7 EV beállításokkal készült.

Pécs, 2014. november 30.

Az októberi fotózások java részt a madáritatónál zajlottak. Az időnként már-már túl meleg vénasszonyok nyara felpörgette a forgalmat a víz mellett. A fő attrakciót ebben a pár hétben a rigók jelentették. Szinte csak velük lehetett találkozni, ha a madáritatónál lesben ültem. A fotózáson túl jó lehetőség volt arra is, hogy a különböző tollazati különbségeket megfigyeljem, kicsit tanuljak. A rigók viselkedése pedig élményszámba ment. Az ősszel érő bogyós cserjék a fő táplálékbázisai a rigóknak ebben az időszakban. Egy-egy alkalmas területen, bokros mellett összeverődnek, és leszüretelik a bogyókat. Lehet az kisebb, mint a galagonya termése, vagy nagyobb, mint a csipkebogyó mind egészben nyelik le. A nagyobb magvakat pedig nemes egyszerűséggel visszaöklendezik. Ez a jelenet az itatóra járó rigóknál szinte minden egyednél a víz mellet történt. Már vártam, hogy a leszálló madarak mikor köpnek egy vagy akár egymás után négy-öt magot is a vízbe. Próbáltam ezeket a pillanatokat megörökíteni. A hónap fotója is egy ilyen jelenetet mutat be, amikor egy fiatal rigó a felöklendezett magot még pár pillanatig megtartotta a csőrében. Ekkor készült róla az alábbi portré.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f7,1, 1/400, ISO 1000, -0,3 EV beállításokkal készült.

Pécs, 2014. november 1.

Jégmadár projektemnek úgy tűnik egy időre vége. Vagy legalábbis szünetet kell tartanom. Az őszi lehalászások miatt a tavat lecsapolták, így madaram is elhagyta egy időre kedvenc leshelyét. Ám mielőtt ez bekövetkezett volna, még adott egy lehetőséget a fotózásra. Szép napsütéses délelőtt volt. Jó volt a madármozgás is. A jégmadarak is nagyon aktívak voltak. Jöttek-mentek a víz fölött, egyszer még egy kergetőzést is levágtak. Én meg csak vártam a pillanatot, amikor végre fotó is készülhetett volna. De a jeges mindenhova ült, csak nem a számára "kijelölt" helyre. Hol a velem szemben lévő gyékényes lehajló leveleire, hol pedig a leshelyemtől kicsit oldalt, a víz fölé behajló nádszálakra, ahol csak egy kis helyezkedéssel tudtam róla képet készíteni. De aztán a jégmadár csak megkegyelmezett nekem, és egy alkalommal tiszta helyzetben is megmutatta magát. Az őszi nap szépen sütött, és a jégmadár a legszebb oldalát mutatta felém, a kék tollazata gyönyörűen csillogott a fényben. A hónap képe ezúttal nem is lehetne más, mint az ekkor készült fotó.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f6,3, 1/3200, ISO 640, -1 EV beállításokkal készült.

Pécs, 2014. október 1.