egerészölyv

A hónap képe - 2022. november

Egerészölyv - 2021. november, Dél-Zselic

Egerészölyvvel incselkedő szarka az elmúlt év novemberéből.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/2500, ISO 800, -1EV beállításokkal készült.


Pécs, 2022. december 1.

Jég veled

A február elejére beköszöntő enyhe időjárás egy csapásra keresztül húzta a számításaimat. A vizeken a jég nagy része hamar elolvadt, úgy tűnt a sasos projektben szünetre kényszerülök. A szegélyeken kitartó keskeny jégsáv adott még egy halovány reményt, megpróbáltam hátha sikerrel járok. Ám ezúttal sem ért meglepetés, bár jól indult a nap. Az ismerős szürke gém hamar megérkezett,

és az egerészölyvek is megmutatták magukat.

Ám a nap folyamán a reggel még jó tíz méter széles jégszegély a szemem láttára olvadt el, a hullámzó vízben egyre nagyobb darabok tűntek el a szemem elől. Sast ugyan láttam, de csak távolról. A tavon tartózkodó récecsapat kötötte le a figyelmét.

Egyelőre nincs mit tenni, győzött a februári tavasz...


Pécs, 2022. február 05.

Jégtáncosok

Fekszem a jég szélén, várom, hogy elinduljon a nap. A nádasból két vörösbegy kerül elő, egymást kergetik. Itt telelnek, szinte minden alkalommal találkozunk. Sőt, azt hiszem a vörösbegy minden ragadozómadaras projektemben ott volt már az eleje óta. Igazi húsevő. :) De most mintha lenne egy harmadik apró madár is. Amint közelebb röppen, akkor látom, hogy egy havasi pityer. Nahát, őrá aztán végképp nem számítottam.

A pityer elröppent, ugyanis megérkezett az első szürke gém.

Jól ismerem már, a menetrendet is előre tudom. Sétál, nézelődik,

Egy kicsit arrébb röppen,

ásítozik,

felméri a terepet.

Nem marad sokáig egyedül, ölyv érkezik mellé a jégre,

ráadásul nem is egy. Sorra tűnnek fel az egerészölyvek, és hirtelen nagy kavalkád alakul ki előttem.

Jó távolságba érkeznek, próbálok a szép mozdulatokra koncentrálni.

A folyamatos mozgás miatt nehéz követni, hányan is vannak, de úgy saccolom, már a nyolcadik egerészölyv landol előttem.

Talán az eddigi legjobb nap kezd kialakulni az idei szezonban, nem nagyon van időm nézelődni, újabb és újabb landolásokat, elugrásokat látok,

a les belsejében pedig az ölyvek kiáltozásához a fényképező adja a folyamatos ritmust.

Aztán szép lassan lenyugszanak a kedélyek, mindenki megtalálja a helyét, és a gém is tud már szedegetni a leeső koncokból.

De csak addig, amíg neki is vetélytársa érkezik.

Nem is maradnak előttem, egyből egymás kergetésébe kezdenek. Ám helyettük megérkezik egy újabb vendég. Holló kér részesedést a falatokból.

Tudtam, hogy bejár, de csak most volt szerencsénk személyesen is találkozni.

Jó nap volt, elégedetten másztam ki a lesből. Az előadás mozgalmas volt, a jégtáncosok kitettek magukért.


Pécs, 2022. január 30.

Csak, ha jól esik...

... szokták mondani. És ez a természetfotózásra is igaz, főleg szó szerint. Az eső miatti borongós hangulat az ilyenkor készült fotókba is bekúszik, amit én nagyon szeretek.

Persze az események alakulása nem feltétlenül az én kívánságom szerint alakul, ezért néha meg kell elégedni az esős hangulatba érkező egy szem madárral is.


Pécs, 2021. december 05.

Pimasz szarkák

A les előtti teret szarkák lepik el, csörögve potyognak az égből. Velük kezdődik szinte minden nap a tómederben.

Őket legtöbbször a dolmányos varjak követik.

Az iszapban tapicskolnak, és egymást biztatva egyre közelebb kerülnek.

Ezen a nyüzsgésen felbátorodva aztán megérkeznek az ölyvek is.

De ezzel együtt elkezdődik a folytonos zaklatás is,

mert az mindig finomabb, ami a másiknál van.

Amikor pedig már az ellopható falat sem elég, akkor még mindig lehet kötözködni.

Ez az a pillanat általában, amikor betelik a pohár. Az ölyv megunja a folytonos kellemetlenkedőket, és odébbáll a megszerzett konccal együtt. A placc kiürül. A fotós szerencséje azonban, hogy a természet színpadán, soha nem megy le a függöny, és mindig van egy újabb felvonás...


Pécs, 2021. november 20.

Ami szép, az szép

Újabb nap, újabb esély a tómederben. Lassan azon kapom magam, hogy már nem is a madarak miatt megyek, hanem minden egyes újabb alkalommal a sakált várom. Erre még nem volt példa a sok madarakkal töltött év alatt, de nincs mit tagadni, felkeltette az érdeklődésem. Szóval kémlelem az iszapot, és a sarat dagasztó madarakat,

de nincs semmi izgalmas történés, ezért inkább csak szemlélődök, és folyton a nádas felé pillantok, hátha megjelenik egy szőrös fej...

... És láss csodát, megjelent.

Na de mi ez kérem? Hát egy róka. Szegénnyel elbánt az élet.

De őt láthatóan nem zavarta a kinézete, határozottan fésülte át a területet egy kis harapnivaló után kutatva.

Miután összeszedett néhány falatot, jóllakottan nyalta meg a szája szélét.

Jót mosolyogtam. Szerencsétlennek van elég baja, de azért azt meg kell hagyni, ami szép az szép. :) Lehet, hogy meghallotta a gondolataimat, mert válaszképpen ő is kifejtette a véleményét. :)

Majd vetett felém még egy pillantást, és mint aki jól végezte dolgát, szépen elsétált.

Hát így jártam. Szőrös állatot akartam, megkaptam. :)


Pécs, 2021. november 17.

(Sak)álom

Szeretem a novembert. Amikor köd üli meg a tájat, amikor a távoli részletek homályba vesznek, és a képzelet szárnyra kel. Amikor a lehetőség benne van minden egyes pillanatban, hogy a párás függöny mögül váratlanul előbukkanjon valami. Aztán a nap előrehaladtával a köd oszlik, és kiderül, hogy a les elé potyogó szarkák nem a semmiből érkeznek,

és az ölyvek is látják már messziről érkező vetélytársukat.

Ám a meglepetés még várat magára. Mikor a varjak már alaposan átvizsgáltak mindent, és az ölyvek többször is elkergették egymást, a sakál akkor tűnik fel a színen. Érzéke van a hatásos belépőhöz. A köd már rég feloszlott, de a toportyán akkor is váratlanul, a semmiből jelenik meg ismét.

Feszülten figyel,

szimatol.

Hirtelen fordul a szél, az állat felkapja az orrát, és a következő pillanatban már nincs előttem. Elnyelte a nádas. Hiába, a madarakkal könnyebb dolgom van. :)


Pécs, 2021. november 12.

Októberi miegymás

Elszaldt az október. Bár jelentős fotós esemény nem történt, azért nem telt tétlenül a hónap. Az őszi-téli időszakra elkészültek a lesek, és a hónap folyamán már belőlük lestem a természet rezdüléseit. Az egyik fő vonal a februárban abbahagyott sasprojekt folytatása lesz. A korábbi két évben alkalmazott leshelyen változtattam csupán, hogy a tapasztalt problémákat kiküszöböljem. Az őszi lehalászás idejére, míg a tómederben nincs víz, beköltöztem az iszapra.

Próbáltam rendszeresen nyomon követni a változásokat, inkább megfigyelési, mintsem fotózási céllal. Természetesen azért a fényképezőgép is állandó kísérőm volt. Még szerencse, mert így elkaphattam egy jellegzetes pillanatot abból a baranyai tájból, amit annyira szeretek.

Időnként azért a les közelében is volt látnivaló. Hol a nádas szélén nézelődő egerészölyv,

hol az iszapon futkározó havasi partfutó csapat,

hol pedig a lecsapolt tómederben bandázó dolmányos varjak.

A hónap második felében kezdtek izgalmassá válni a dolgok, amikor már a sasok is feltűntek a színtéren.

Igaz, hogy közelebb nem jöttek, de jó helyen vagyok, a többi már nem rajtam fog múlni.

Azért, hogy közelebbről is lássak madarat, tutajoznom kellett. Mivel a tél folyamán a fotózások másik fő irányát az úszó lessel tervezem, itt is végeztem némi előkészületet, de egyelőre még csak a vízityúkok,

és a hattyúk úszkálnak előtte.

Sebaj, minden körülmény adott itt is - ott is, meglátjuk mi lesz...


Pécs, 2021. november 3.

White balance

A sakálos élmény hallatán lányom is hamar kedvet kapott a fotózáshoz, így aztán hamar azon kaptuk magunkat, hogy ketten hasalunk a tóparti nádkunyhóban. Egy lelkes fotóstárssal még a fagyoskodás is jobb, és a közös élmények sokáig megmaradnak. A hideg ellenére jól telt az a pár óra, volt nézni való. Igaz ugyan, hogy a sasok és a sakál sem mutatkoztak, de az ölyveknek hála nem unatkoztunk. Szólt mellettem a kereplő rendesen. Nem is csoda, mert a behavazott jég eszményi körítést adott a történéseknek. Ebből a szempontból úgy tűnik én a végletek embere vagyok, szeretem a fekete és a fehér környezetbe exponált madarakat... :)


Pécs, 2021. január 20.

Köd...

... üli meg a vidéket. Már ki tudja hány napja. A vastag párapaplan eltakarja a napot, a tájat, de engem is, ahogy a tópart felé baktatok. Legalább nem látnak a sasok, gondoltam. Mert hát persze, hogy oda tartok. Legutóbbi, mesébe illő kalandom a nagy madarakkal nem hagyott nyugodni. Hátha... A lesből sem látni túl sokat. A lihogó mellett, a jég szélén álldogáló hattyúk még éppen beleesnek a látótávolságba.

Nincs más dolgom, várok. Figyelem a récéket, hattyúkat, néha a háttérben felsejlő fákkal is komponálok egy képet.

Talán oszlik a köd kicsit, és igen, a közeli bokor tetején csörren egyet egy szarka. Aha, a múltkor is így kezdődött. Ám a befejezés jóval egyszerűbb lett. A jég hátára vetődött hal mellé csak egy egerészölyv huppant le.

Ő sem maradt sokáig. Nézelődött kicsit, majd magamra hagyott. A sasok bizony elmaradtak. A köd eltakarta a napot, a tájat, és engem is, ahogy az autó felé baktattam.


Pécs, 2020. január 20.