jégmadár
Estefelé...
..., mikor a nap már lefelé jár,
egy száraz fűzfaágra jégmadár száll.
A halvány sugarakban sütteti a hasát,
majd villámgyorsan egy hal után veti magát.
A hal viszont gyorsabb volt ma nála,
így üres csőrrel ül vissza az ágra.
A nap eközben elköszönt már,
az esti szürkületben rázza meg vizes tollát.
Elszállt hát ez a nap is, mint a többi,
a jégmadár arrébb röppen nézelődni kicsit.
Közeleg az este, lassan egybeolvad a világ,
eltűnnek lent a színek és a formák.
Csak az égbolt váltja még a színeket,
vörösből szürkét, majd szép kéket fest.
A madár meg csak ül az ágon,
várja hogy a holnapba repítse az álom.
Pécs, 2017. augusztus 13.
Jeges est
Úgy tűnik igen. Igaz csak egyszer, de a beülőn megjelent a jégmadár. Hal sem volt nála, csak körülnézett.
Nem sok, de erre a napra be kellett érnem ennyivel. Naplementéig már nem jött vissza. Bosszankodhatnék is a csekély eredményen de a káprázatos naplemente, amit csak akkor vettem észre, amikor kibújtam az álca alól némiképp helyrebillentette a lelkem.
Pécs, 2016. szeptember 14.
A hónap képe - 2016. augusztus
Az augusztus folyamán összebarátkoztam egy jégmadárral. Régi tervem volt már, hogy a faj halászatát megörökítsem, mert az eddigi jégmadaras projektjeimben ez mindig elmaradt. A jégmadár mesterien halászik. A vízbecsapódva kapja ki a halat a víz színe alól, amit aztán egy alkalmas faághoz visz, ahol pár jól irányzott csapással megöli, majd egyben lenyeli. Az egyik momentum, amit fotón is szerettem volna viszontlátni, az a hallal a csőrében megérkező madár volt. Többszöri nekifutásra sikerült csak a dolog, de azért végül összejött. A jelenet fűszerezéséhez a hajnali ellenfényt használtam, ami a gyors mozgású, bemozduló szárnyat egészen angyalivá varázsolta. Annyira megtetszett az eredmény, hogy úgy véltem, jó helye lesz a hónap képe sorozatban. :)
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f7,1 1/400, ISO 800 -1,7 EV beállításokkal készült
Pécs, 2016. szeptember 3.
A jó irány
Szóval a simának éppen nem mondható hajnal után csak megérkeztem a helyszínre. Legutóbbi hajnali jégmadarazás eredményét átgondolva a tutajt és a beülőt kicsit átpozicionáltam. Nem sokat, éppen csak annyit, hogy ne essek ismét ugyanabba a hibába. A tervem a felkelő nap ellenfényében való fotózás volt. Amikor a madár először megérkezett, már megnyugodtam, hogy most jó lesz. A háttérben lévő gyékénysávon átszűrődő fény szépen „gömbösödött”.
A jégmadár körülnézett, majd felreppent, és felült a tutaj tetejére. Hát onnan biztos jobb kilátás nyílik a tóra. Mivel azonban a beülőfa tele volt apró halpikkellyel, arra következtettem, hogy halfogás után vissza fog ülni a helyére. Így is lett. Hallottam, amint madaram a tutaj tetejéről elrugaszkodott, és a vízbe csobbant. Ujj az exponálógombon, képkivágás, vízszint rendben, és a látómezőben máris megjelent a jeges. Szemből, a kelő nap ellenfényében. :) Ó, azok a csodálatos angyalszárnyak.
A pici hal hamar eltűnt a begyében, a nap már csak a tollrázás után szétfröccsenő cseppeket varázsolta a memóriakártyára.
Pár percet adott még a gyönyörködésre, aztán magamra hagyott. Aznap reggel már nem jött vissza.
Kis lépésekkel haladok a jégmadárprojektben, de legalább már meg van a jó irány. :)
Pécs, 2016. szeptember 1.
Egy (majdnem) üres délután
Nagyon szépek voltak a lapos fények, de valami mégis hibádzott. A madár csőre üres volt.
Hát úgy tűnik ez a délután már csak ilyen. Pár kockát lőttem a madárról, aztán már tovább is állt. Mivel a nap is lement közben, én is követtem a példáját.
Pécs, 2016. augusztus 28.
A halászkirály
Abban nem kételkedtem, hogy lesz-e jégmadár, ez ügyben szinte biztos voltam. Így is lett. Ahogy kell, hangos „ti-ti-ti ” kiáltás után meg is jelent a kijelölt helyen. És lám, egy méretes hal is volt a csőrében. A napkelte körüli időpont és a köd fényszórása szép rózsaszín árnyalatokat kölcsönzött az égboltnak, méltó körítést adva a halászkirály érkezésének.
Örültem, hogy ilyen gördülékenyen indul a projekt, de azért bosszankodtam is. A tutajt és a beülőt is teljesen rosszul pozicionáltam. Nem találtam el sem a napkelte irányát, sem a jó hátteret. Ilyen amatőr hibát már régen követtem el. De akkor már nem akartam előmászni, és belerondítani a reggeli forgalomba, ugyanis két jeges is használta a beülőt. Szinte egymást váltották a sorban kifogott halakkal.
Öröm az ürömben, hogy halas terveim megvalósulni látszanak, kisebb és nagyobb zsákmány is az étlapra került.
Az elrontott helyzetet pedig megpróbáltam megfordítani, és a hátrányból előnyt kovácsolni. A hajnali sziluett nagyszerűen visszaadja a korai lesezések hangulatát. A fehér háttér pedig csak a lényegre enged koncentrálni.
Természetesen a hibákból tanul az ember, én is levontam a konzekvenciát. :) Már csak a következő szabad hajnalt kell megvárni...
Pécs, 2016. augusztus 23.
Esti kócsagparádé
Na ezt már nem bírtam idegekkel. A jégmadár úgysem jött, így fogtam az álcahálót, oldalt kicsit megbontottam, és az objektívet a kócsagok felé irányítottam. Ahogy az objektíven keresztül felmértem a lehetőségeimet, nem voltam teljesen boldog. Belógó növényzet, magas perspektíva, szóval csupa zavaró tényező. De nem sokat foglalkoztam ezzel, a kócsagok egyre többen lettek. Pár perc alatt vagy 30-40 nagy kócsag és néhány szürke gém halászott a mederben visszamaradt kis csatornában. A nap már közel volt a horizonthoz, és gyönyörűen világította meg a landoló madarakat.
Próbáltam minél több leszálló kócsagot elkapni, amikor hozzám közel, úgy 4-5 m-re kék folt villant. Gyorsan ráfókuszáltam, a jégmadár volt. Nem kellett neki az általam kihelyezett gyékénylevél, inkább a töltés oldalából belógó levelekre ült. De jobb is így, az eredeti verzióban most már nem tudtam volna vele mit kezdeni. :)
A jégmadár nem maradt sokáig, pár kocka után elrepült. Visszaállhattam a kócsagokra, amik közül pár elkezdett felém közeledni. A nap már lenyugodott, a víztükör csodálatosan tükrözte az égbolt sárgás-vöröses színeit. A kócsagok, mint valami árnyjáték résztvevői halásztak ebben a csodálatos környezetben.
Egyre több madár, egyre közelebb jött. Nagyon kellett vigyáznom, hogy ne mozduljak. Mivel nem erre készültem, az álcám nem volt tökéletes, féltem, hogy az éles szemű kócsagok észre vesznek. De annyira lekötötte őket a halászat, hogy egyenlőre nem láttak meg.
A kócsagcsapat egyre bátrabban nyomult előre. Egymást úgy próbálták beelőzni, hogy hátulról előre repültek. Amennyire lehetett, próbáltam lekövetni röptüket. Az égbolt fantasztikus színei előtt elrepülő kócsag gyönyörű látványt nyújtott.
Persze sokáig nem maradhattam rejtve. A hozzám legközelebb lévő kócsag csak kiszúrta, hogy nem stimmel valami. :) Pár másodpercig figyelt, majd felugrott a levegőbe, magával rántva a többit is.
A váratlanul kialakult parádé véget ért, én is elkezdtem készülődni. De akkor feltűnt még valami. Néhány madár a töltésen álló égerfára szállt. Mielőtt eljöttem volna, róluk még készítettem pár fotót.
Pécs, 2014. október 23.
A hónap képe - 2014. szeptember
Jégmadár projektemnek úgy tűnik egy időre vége. Vagy legalábbis szünetet kell tartanom. Az őszi lehalászások miatt a tavat lecsapolták, így madaram is elhagyta egy időre kedvenc leshelyét. Ám mielőtt ez bekövetkezett volna, még adott egy lehetőséget a fotózásra. Szép napsütéses délelőtt volt. Jó volt a madármozgás is. A jégmadarak is nagyon aktívak voltak. Jöttek-mentek a víz fölött, egyszer még egy kergetőzést is levágtak. Én meg csak vártam a pillanatot, amikor végre fotó is készülhetett volna. De a jeges mindenhova ült, csak nem a számára "kijelölt" helyre. Hol a velem szemben lévő gyékényes lehajló leveleire, hol pedig a leshelyemtől kicsit oldalt, a víz fölé behajló nádszálakra, ahol csak egy kis helyezkedéssel tudtam róla képet készíteni. De aztán a jégmadár csak megkegyelmezett nekem, és egy alkalommal tiszta helyzetben is megmutatta magát. Az őszi nap szépen sütött, és a jégmadár a legszebb oldalát mutatta felém, a kék tollazata gyönyörűen csillogott a fényben. A hónap képe ezúttal nem is lehetne más, mint az ekkor készült fotó.
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f6,3, 1/3200, ISO 640, -1 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2014. október 1.
Fel a csúcsra
Pécs, 2014. szeptember 20.
Az utolsó perc is számít
Van még pár percem, a madár is itt van előttem, hát kitáraztam alaposan. :)
Igaz, hogy az egyik legkedveltebb madárfotós téma. Nagyon sokan, nagyon sokféleképpen lefényképezték már. De amikor ott ül az ember előtt, ezek mind nem számítanak. Csak a varázslat számít, amit ennek a gyönyörűségnek a közelsége azonnal előidéz.
A jégmadár még nézelődött kicsit, majd határozott zuhanással lecsapott a vízbe. Utána már nem jött vissza. Az órára néztem, lejárt a két óra, indulnom kellett. Érdemes volt az utolsó percig kitartani. :)
Pécs, 2014. szeptember 13.