nagy kócsag

Na ezt már nem bírtam idegekkel. A jégmadár úgysem jött, így fogtam az álcahálót, oldalt kicsit megbontottam, és az objektívet a kócsagok felé irányítottam. Ahogy az objektíven keresztül felmértem a lehetőségeimet, nem voltam teljesen boldog. Belógó növényzet, magas perspektíva, szóval csupa zavaró tényező. De nem sokat foglalkoztam ezzel, a kócsagok egyre többen lettek. Pár perc alatt vagy 30-40 nagy kócsag és néhány szürke gém halászott a mederben visszamaradt kis csatornában. A nap már közel volt a horizonthoz, és gyönyörűen világította meg a landoló madarakat.   

Próbáltam minél több leszálló kócsagot elkapni, amikor hozzám közel, úgy 4-5 m-re kék folt villant. Gyorsan ráfókuszáltam, a jégmadár volt. Nem kellett neki az általam kihelyezett gyékénylevél, inkább a töltés oldalából belógó levelekre ült. De jobb is így, az eredeti verzióban most már nem tudtam volna vele mit kezdeni. :)

A jégmadár nem maradt sokáig, pár kocka után elrepült. Visszaállhattam a kócsagokra, amik közül pár elkezdett felém közeledni. A nap már lenyugodott, a víztükör csodálatosan tükrözte az égbolt sárgás-vöröses színeit. A kócsagok, mint valami árnyjáték résztvevői halásztak ebben a csodálatos környezetben.

Egyre több madár, egyre közelebb jött. Nagyon kellett vigyáznom, hogy ne mozduljak. Mivel nem erre készültem, az álcám nem volt tökéletes, féltem, hogy az éles szemű kócsagok észre vesznek. De annyira lekötötte őket a halászat, hogy egyenlőre nem láttak meg.

A kócsagcsapat egyre bátrabban nyomult előre. Egymást úgy próbálták beelőzni, hogy hátulról előre repültek. Amennyire lehetett, próbáltam lekövetni röptüket. Az égbolt fantasztikus színei előtt elrepülő kócsag gyönyörű látványt nyújtott.

Persze sokáig nem maradhattam rejtve. A hozzám legközelebb lévő kócsag csak kiszúrta, hogy nem stimmel valami. :) Pár másodpercig figyelt, majd felugrott a levegőbe, magával rántva a többit is.

A váratlanul kialakult parádé véget ért, én is elkezdtem készülődni. De akkor feltűnt még valami. Néhány madár a töltésen álló égerfára szállt. Mielőtt eljöttem volna, róluk még készítettem pár fotót.

Hamar bevackoltam, a korán kelés után jól esett még némi szunyókálás. A körülöttem hallatszó hangok persze nem hagytak nyugodni. Szárnysuhogások, csobbanások jelezték, hogy az érkezésem okozta rövid zavar, tényleg nem tartott sokáig. Alig látható sziluettek látszódtak csupán, de ez már elég, volt, hogy kellő izgatottsággal várjam az első fényeket. Amik sajnos nagyon nehezen akartak megérkezni. Tulajdonképpen egész reggel nem is érkeztek meg. Az erősen borult időben az első éles képet mindössze 1/3 másodperces záridővel sikerült exponálnom. Erdei cankó álldogált szinte mozdulatlanul a víz szélén.

Talán ő is a szép fényeket várta. Nem úgy a sárszalonkák. Már derengett valamennyire, mikor kiszúrtam hosszú csőrüket. Nagyon örültem neki, mikor már fotózni is tudtam őket. Az eddigi sárszalonkás élményeim ezzel jelentősen gazdagodtak.

4-5 példány is mozgott a kis víz körül. Ácsorogtak, tollászkodtak.

Volt amelyik inkább a víz szélén mozgott, a gyékényszegély mellett,

és volt amelyik az időközben megérkező gémek lábai között táplálkozott.

Ettől a pillanattól fogva tulajdonképpen már elégedett is voltam. Hirtelen annyi sárszalonkás fotót láttam a fényképező kijelzőjén, mint az eddigi évek alatt összesen. És még nem volt vége a reggelnek. A fények még mindig nem akartak megérkezni, érkeztek viszont szürke gémek a kis vízre.

Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mi is fog történni. A gémek szúrós tekintete, vajon kiszúrja, hogy nem üres a sátor? Végül is nem tudom, hogy a kilógó objektív mozgását mennyire vették észre, de mindenesetre elkezdtek halászni a vízben.

Talán furcsán hangzik, de alig volt eddig értékelhető szürke gém fotóm, hiába gyakori madár. Most ezen is sikerült változtatni. Míg nagy boldogan fotóztam a gémeket, nagy kócsagok is landoltak a víz mellett.

A szürke gémekkel együtt szedegették ki sorban az apró halakat a vízből.

A reggel hátralévő részét aztán a szürke gémek uralták. Többször egészen közel kerültek a sátorhoz. Nagyon furcsa perspektíva alakult ki, ahogy fekvő helyzetből fotóztam őket. Szinte vártam, hogy mikor lépnek rám nagy lábaikkal.

Némi hierarchiát is sikerült felfedezni közöttük. Az egyik öreg madár többször is megkergette a többit. Miután egy másikat sikeresen elűzött, és meggyőződött róla, hogy egyenlőre nincs kit elzavarni, megrázta magát, rendbe szedte tollazatát, és könnyített egyet magán. És hát ez a pillanat is helyet kapott a memóriakártyán. 

Majd, mint aki jól végezte dolgát, visszasétált, hogy ismét fogjon pár kishalat magának.

Izgalmas, mozgalmas reggel volt. Még úgy is, hogy a még sötétben érkező, de pirkadat előtt távozó füstös cankókat, és a gyékényszegélyben mozgó guvatokat nem sikerült lencsevégre kapni. Jó úgy kikászálódni a lessátorból, hogy a mai napon érdemes volt korán kelni. Ezek az élmények adnak erőt ahhoz, hogy az embernek legközelebb is legyen ereje, kedve a hajnali keléshez. :)

Lassan lenyugodtak a kedélyek, és minden zajlott tovább, ahogy szokott. A reggeli fényekben különösen szépek voltak a nagy kócsagok. Egyre többen halászgatnak a fogyó vízben.

A nagy tömörülés miatt több az összezörrenés is. Egy-egy jobb helyért össze is csapnak.

Lassan el is telt a reggel. Messziről ki is szúrtam egy apró csapatot, akik az iszapban turkáltak, de 35-40 m-nél közelebb nem jöttek. Így közeli fényképet nem tudtam készíteni a sárszalonkáról.

Mindenesetre érdekes volt, ahogy a hozzájuk képest hatalmas kócsagok lábai között szaladgáltak.

Hogy ne is húzzam az időt, másnap késő délután befeküdtem egy próbára. A tó medrében kb 80 nagy kócsag, 50 szürke gém, néhány kis kócsag, felhőnyi dankasirály tartózkodott, és látni lehetett az iszapon futkározó partimadarakat is. A leshelyre való bejutás keltette riadalom után először a dankasirályok jelentek meg előttem. A sekély vízben vergődő halakat szedegették. Némelyik egész közel jött.

A kócsagok sem maradtak el. Bár ők inkább a megmaradt vízben gázoltak, néhány szépen besétált a fényképező elé is. Sőt az egyik delikvens olyan közel jött, hogy erősen vissza kellett húzni a zoom-on, hogy beleférjen a képbe.

Róla néhány portrét is tudtam készíteni.

Sajnos a partimadarak elkerültek. Mindössze 4 pajzsoscankót láttam, akik kb 30 méterre szedegettek tőlem. Közelebb nem akartak jönni, és hát a 300 mm-es objektívnek ez messze van. Bízom benne, hogy ez nem marad így, és talán egy-két cankó majd elém téved.

Tényleg méltóságteljes madár. Szigorú tekintettel leste a vizet, és villámgyorsan csapott le egy - egy falatért. Teljesen elmerültem a halászgató kócsagokban. Véletlenül a szemem sarkából láttam valami mozgást néhány méterre előttem a vízen. Egy kis vöcsök úszott egyenesen felém. Gyorsan ráirányítottam az objektívet, és kattintgattam. Meglepő, hogy ilyen közelről tényleg kicsi. Szép nyugodtan beúszott 3 m-re mellettem a nádasba.

A mai napra az igazi meglepetés 2 fekete gólya volt. Elég későn, az utolsó fények mellett szálltak le a vízre. A gémekkel ellentétben egyből aktívan halászni kezdtek, szerencsére felém mozogtak, úgyhogy pár kép róluk is született. Érdekes volt látni a zavartalan erdők félénk madarát ilyen közelről.