széncinege

Szép madár a széncinege

Az öreg erdő rejtette leskunyhó előtt egymást váltják a széncinegék. Mivel más nem nagyon akar fényképezkedni, velük kell beérnem. Nem baj, tulajdonképpen szép madár a széncinege.

Sőt, egy jobb pillanatot nem is olyan egyszerű elkapni vele.

Na de néha nem árt a változatosság, a sok cinege közt üdítően hat a beröppenő fenyőpinty.

Egyelőre sajnos másról nem tudok beszámolni, pedig lenne miről. Talán majd legközelebb...


Pécs, 2024. február 3.

Ha esik a hó, ...

... Holle anyó rázza dunnáját. Vastag paplan takarja be az erdőt, csend borul a tájra. Csak a hópelyhek halk neszezése, és a kismadarak surrogása tölti be a leskunyhó homályát.

A cinegék dacolnak a téllel, az etető környéke leginkább miattuk mozgalmas.

A folyton a földön matató erdei pintyek szinte észrevétlenek közöttük.

Akárcsak a fenyőpintyek, amelyek közül most sikerült egyet-egyet a fényképező elé csalni.


Pécs, 2024. január 19.

Cinegedömping

Szép forgalom van a madáretetőn. A betörő hideg, a hó megteszi a hatását. Folyamatosan nyomon követem a madármozgást, és egyértelműen a cinegék vannak többségben. Kék és széncinegék járnak leginkább, néhány más faj társaságában. A fényképezővel leginkább rájuk vadászok, egyelőre azonban nem adják könnyen magukat. Addig is marad a jó erdei hangulat, na meg a cinegedömping.


Pécs, 2024. január 13.

Madáritató ismét

Úgy tűnik, hogy madárfotós pályafutásomat végigkíséri a madáritató. Az elsőt idestova 14 éve építettem, amelyet aztán az évek során több is követett. Volt sikeres, és kevésbé sikeres helyszín, tartós és kevésbé tartós konstrukció. Egy azonban vitán felül áll. Minden, az itató melletti leskunyhóban eltöltött percet élveztem, és rengeteg fotót készítettem. Ami pedig számomra talán a legfontosabb, rengeteg élményt szereztem, melyek közül sok a mai napig élénken él az emlékeimben.
Úgy adódott pár hónapja, hogy ismét madáritató építésébe fogtam. A projekt tovább mutat egyszerű fotós tervnél, ám természetesen a fényképezés lehetősége is fontos, ráadásul olyan fajok kerültek célkeresztbe, melyeket évek óta "üldözök". Nem volt tehát kérdés, cselekedni kellett, és rövidesen az öreg tölgyek és bükkök alatt már állt is a medence és mellette a leskunyhó. Hamar beindult a forgalom, amit a tél elején mellé helyezett madáretető csak fokozott.

Az előjelek ígéretesnek bizonyultak, és természetesen a próbafotózás is megtörtént.

Jó érzés volt ismét a leskunyhó homályából figyelni az inni, fürdeni érkező madarakat,

még akkor is, ha eddig csak cinegék kerültek lencsevégre.


Pécs, 2024. január 5.

Csökkenő forgalom

Nem csoda, a madáretető körül zsong az élet. A harkályok dobszója, csuszkák trillája, fakuszok éneke tölti be az erdőt. Így hát utoljára töltöttem fel az etetőt, és egy amolyan szezonzáró leselkedésre is beültem a kunyhóba. Szeretem azt a hangulatot, amikor a fák közé betűző nap játszik az árnyékokkal. Hát én is játszottam kicsit a bereppenő széncinegékkel.

A barát és kék cinegék szinte teljesen eltűntek, a tojó nagy fakopáncs is csak rövid időre nézett be.

Egy-egy csuszka még rendszeresen megérkezik,

de a fenyőpintyek száma jelentősen megfogyatkozott.

Persze nem lehet okom panaszra, remek volt az elmúlt hónap, amit velük tölthettem.


Pécs, 2022. február 26.

Téli tavasz

A langymeleg szél mindenhova befújja a tavasz hangulatát. Az erdőszélen lassan levirágzanak a mogyoróbokrok, a réteken teljes pompájukban barkáznak a füzek, az erdők alatt szinte mindenhol virágzik a hóvirág. Nincs ez másként a madáretetőt rejtő erdőben sem. Kapóra is jött, hogy a hegyoldalban itt-ott jelen lévő rezgő nyarak robbanásszerűen virágzásnak indultak, tavaszhangulatú kedvemet tehát nyárbarkával öntöttem képekbe. Szerencsére a forgalom a téli tavasz ellenére mit sem enyhült. A cinegék és csuszkák megbízhatóan járnak,

de az attrakciót továbbra is a stabilan jelen lévő fenyőpintyek jelentik.

Nagyon tetszik ez a vidám, folyton civakodó társaság.

Ráadásul a hímek láthatóan kezdenek átszíneződni, néhányuknak egyre markánsabb már a fekete csuklyája.

Remélem kitartanak még egy ideig, nem láttam még nászruhás fenyőpintyet...


Pécs, 2022. február 19.

Kitartó fenyőpintyek

Az öreg erdő, így február közepe felé, már a harkályok dobolásától hangos. A csuszkák trilláznak, a kék galambok búgnak, időnként hallatszik a fakuszok szép éneke, és a hamvas küllő csengő kiáltása. Kitavaszodni látszik. Ennek ellenére az erdő mélyén megbújó madáretetőnél még mindig nagy a forgalom. Rendületlenül járnak a cinegék,

és végre megjelentek a harkályok is. Két példány is látogatja napjában többször az etetőt.

Ám ami igazán izgalmassá teszi az egészet, az a kitartó fenyőpintycsapat. Létszámuk ugyan némileg megcsappant, de így is előfordul, hogy 50-60 példány van egyszerre a leskunyhó előtt. Szenzációs egy társaság. Amikor ellepik az etetőt, szinte mozog a környék, ahogy az ágakon és a földön mindenütt fenyőpintyek vannak. Igyekszem kihasználni a lehetőséget.


Pécs, 2022. február 12.

Pintyinvázió

A januári fagyok alatt a sasok kergetése és a guvatok lekötötték a szabadidőmet, így a madáretetővel már nem tudtam foglalkozni. Persze azért a harmadik szememmel nyomon követtem ott is a történéseket, amelyek nagyon kedvezően alakultak. Így miután a vizeken a jég levonult, beköltöztem az erdei leskunyhóba. A kameracsapda felvételei nagy forgalmat mutattak, nem ért hát meglepetés, amikor erről a saját szememmel is meggyőződhettem. A madáretetőnél tekintélyes fenyőpintypintycsapat vert tanyát. Voltak olyan évek, hogy egyet sem láttam, most meg vagy százan zsizsegnek az etető körül.

Bele is csaptam a dologba, és amint egy-egy fölröppent valamelyik beülőre, már kattintottam is.

A baj csak az volt, hogy ez meglehetősen ritkán történt meg,

ugyanis figyelmen kívül hagytam azt a tényt, hogy az elmúlt hetekben nagyon sok napraforgó került a madáretető alá, a földre. A fenyőpintyek pedig, szokásukhoz híven, leginkább ott matattak. A jó magasságban lévő ágakat ezért jobbára a cinegék használták,

na meg az egy szem meggyvágó, ami a fenyőpintyekkel együtt érkezett.

Tulajdonképpen így telt el a nap, de legalább azt kitaláltam, hogy a fenyőpintyeket hogyan fogom feljebb csalni.

Hamar sort is kerítettem az ismétlésre. Reméltem, hogy a csel beválik majd amit kieszeltem, ám mielőtt ez kiderült volna, az érkezésem után visszaszállingózó madarak hirtelen eltűntek. Azonnal tudtam az okát, és pár pillanat múlva már láttam is.

Egy szép, hím karvaly szemezett velem a beülő tetejéről. Ó, milyen régóta vártam már. Ez a 14. tél, amikor fényképezővel ülök a madáretető mellett, és ez volt mindössze a második alkalom, amikor a bejáró karvaly leült elém.

Nagyon szép volt. Az öreg bükkök között beszűrődő finom reggeli fény, és az erdőt kémlelő karvaly idilli látványt nyújtott.

Rövid nézelődés után aztán a kis ragadozó ellibbent, és a kismadarak szépen sorjáztak vissza az etetőre. A fent sürgölődő cinegék alatt újabb meglepetés tűnt föl. A földön, a falevelek között egérszerű villanást láttam, de ennek az egérnek csőre is volt. Fakusz keresgélt a kiszóródott napraforgó között. Nem ezt szoktam meg a fakusztól. Mindig a vastag fatörzseken kúszik, földön talán még nem is láttam. Vártam, hogy mi fog történni, és fel is ugrott az egyik vastagabb ág alsó felére,

de nem jutott tovább, mert az etetőre érkező fenyőpintycsapat elriasztotta. Sebaj, legalább már itt van az egyik faj, amiért ide költöztettem a lest. De foglalkozzunk azzal, ami van, és hát fenyőpinty az volt bőven.

Egyből alkalmazkodtak az apró változáshoz, amit eszközöltem, és lám, egyből a megfelelő magasságban voltak.

Nem volt még ilyen élményben részem. Ahová csak néztem, mindenütt fenyőpintyek voltak.

Csak meg kellett várnom, amíg egy-egy a megfelelő helyre kerül.

Amikor a nap szerencsésen sütött be a fák közé, még némi akcióra is futotta.

Kivételes nap volt, az már biztos. Kíváncsi vagyok hova fejlődik a pintyinvázió.


Pécs, 2022. február 06.

Cinegehad

A madáretető január elejére sem tartogatott különösebb meglepetést. Az öreg fák alatt megbújó lesben ücsörögve azon gondolkodtam, hogy mi lehet a hiba, nem jöttem rá. Az erdő tele van harkályokkal, de nem nagyon akarnak közelebb jönni. Így marad a türelmes várakozás, a cinegehad sürgölődése, na és persze minél több erdei hangulat...


Pécs, 2022. január 12.

Ahónap képe - 2021. december

Széncinege - 2021. december, Mecsek

Decemberben nem sok idő jutott a fotózásra, ami szabadidőm volt, azt a madáretetőnél töltöttem. Erre a szezonra beköltöztettem a rendszert egy öreg erdőbe, azzal a céllal, hogy harkályokat fotózzak. Az első másfél hónapban ugyan harkályoknak nyoma sem volt az etető mellett, de cinegéből azért akadt bőven. Velük múlattam hát az időt, és próbáltam a hely hangulatát a képekbe csempészni.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/40, ISO 1600, -0,3EV beállításokkal készült.


Pécs, 2022. január 1.