széncinege

Gyenge forgalom

Kitart a hó, bár a déli oldalakon erősen összeesett. Nem adja azt a látványt, mint egy hete, de azért így is jó  a lesből nézelődni. Az erdőben járva hangosan, zavaróan ropog a hó, de a kunyhó zavartalan csöndjében jólesik üldögélni. Gyenge a forgalom az etetőn, a fajok száma nem gyarapodott a havazás óta sem. A közelben üldögélő szajkó nyújt némi újdonságot, lehet próbálkozni a szokatlan nézőpontokkal.

Az ölyvek is hanyagolják a társaságomat, a távolabbi beülőt csak a cinegék használják.

Hangulatos, ahogy az apró madarak a száraz levelek között ugrálnak. Sőt az egyik hím széncinege a hideg ellenére udvarolgat is egy tojónak. Lehet, hogy ők már éreznek valamit?

Az etetőtéren is csak a kismadarak mozognak. Az ölyvek számára kihelyezett táplálék körül két vörösbegy kergetőzik. Csípnek egyet-egyet a zsiradékból, majd akárcsak az ölyvek, megkergetik egymást. Így az egyiküknek várakoznia kell. Hol a havon,

hol az ágon.

Talán nem is baj, hogy ezúttal nem volt nagy pörgés, legalább adódott egy-két különlegesebb kompozíció. :)

Pécs, 2017. január 22.

Egy szürke vendég

Dolgozik az etető a hegyen. Nem mondanám, hogy nagyon jó a forgalma, de azért van madár, és a napraforgó is szépen fogy. Főként a cinegék járnak persze.

Velük próbáltam néhány, a területre jellemző kompozíciót összehozni.

  

A kismadáretető mellett a ragadozók etetése is folyamatos. A környék egerészölyvei ezt ki is használják, bár továbbra sem annyira közreműködőek, mint szeretném.

  

Annyira azért nem bánom, nem kell már küzdenem az ölyvfotókért, csak a szokatlanabb kompozíciókat keresem.

A hollók is be-benéznek. Jelenlétük mindig feldobja kicsit a hangulatot.

Az igazán izgalmas dolog azonban jelenleg egy szürke kismadár jelenléte. Az etetési szezon kezdete óta az etető körül mozog, rendszeresen meg is jelenik. Ám bujkáló természete miatt eddig nem tudtam értékelhető képet készíteni róla. Vagy egyenesen az etetőtálca közepébe ül a napraforgó kupac tetejére, vagy az etető alatt, egér módjára surrogva szedegeti a lehullott napraforgódarabkákat. Szóval feladja a leckét rendesen az erdei szürkebegy. :)

Pécs, 2017. január 8.

Év vége, év eleje

Egy-egy fotó jut mindkét időpontra. Az év vége családi körben zajlott. Élveztük a szülői házak vendégszeretetét, és persze a madáretető forgalmát a meleg szobából. Nem is terveztem fotózást, de persze nem bírtam ki, és egy röpke fotó erejéig csak beültem a kamera mögé. A képet a hosszan tartó ködös időjárás ihlette, és az a látvány, ahogy a ködhatár felett kibukkan a természet a földközeli felhőből.

A másik fotó már az új évben készült, merőben más körülmények között. Tiszta, napsütötte, hideg idővel köszöntött be a január. A fagyott természet rezdüléseit kerestük kislányommal a tavaknál. Madarásztunk, fényképeztünk. Sétánk estébe hajlott, így szép naplementében gyönyörködhettünk az éjszakázni készülő egerészölyvvel együtt.  

Pécs, 2017. január 3.

Év eleji pillanatok

Későn indult a január, így az újév utáni napokban jártam néhányszor a madáretetőnél, csak a hangulat miatt. Ami a masszív fénytelenség ellenére is nagyon jó. Bármilyen szomorkás is legyen az időjárás, a madarak látványa valahogy mindig jó kedvet kölcsönöz. Na meg azért is, mert az újévre beköszöntő zimankó megsokszorozta az etetőre járó madarak számát, és pótolni kellett a gyorsan fogyó napraforgót. Zömében persze cinegék járnak.

De nagy örömömre a pintyfélék is több fajjal képviseltetik magukat.

Közülük a tengelicek voltak a legközreműködőbbek,

így az egyik alkalommal született néhány olyan kép, ami a tengelicekkel kapcsolatban megfelelt az elképzeléseimnek.

Máskor meg a szajkók voltak igen aktívak. Míg az etető mellé kihelyezett mácsonyán csak néha landolt egy-egy cinege,

addig a távolabbi beülőn egymást váltották a madarak. Csak a megfelelő pillanatot kellett kivárnom az elképzelt kompozícióhoz. Egyszer cinegével,

másszor szajkóval.

Sőt, nagy örömömre aznap  egy róka is előkerült a gazosból.

Kicsit körbeszimatolt, aztán továbbállt. Örültem a ravaszdinak, talán összefutunk még.


Pécs, 2016. január 6.

Ködös napok

Jó ideje üli köd a Kárpát-medencét. A vastag paplan mindent betakar, csak a magasabb hegycsúcsok törik át, a tejfehér réteget. Alulról nézve azonban a hegygerincek is elvesznek benne.

Ebben a hűvös, elkedvtelenítő időben nincs is jobb időtöltés, mint szemlélni egy forgalmas madáretető történéseit. :)


Pécs, 2015. december 13.

Itatós fajmustra

Az évnek ebben a szakában az enyhe, csapadékmentes időjárás a madáritatón nagyon jó forgalmat szokott eredményezni. A nagy pörgést persze a máskor megszokott fajok biztosítják, de az évszaknak megfelelően, a fotós csemegének számító fajok is felbukkanhatnak.Úgyhogy ilyenkor mindig bizakodással teli ülök be a leskunyhóba, hátha beesik valami. Az első jobb faj egy meggyvágó volt. Ebben az évben a kunyhóhoz viszonylag közel alakítottam ki egy ivóhelyet, hogy közeli portrékat tudjak készíteni. Ilyenkor az ide leszálló madarak sokszor egy méter közelségben vannak hozzám. Ez a közeli portré lehetőségén kívül egy fantasztikus élmény is.

Olyan részleteket lehet ilyenkor megfigyelni, amire maximum csak akkor lenne lehetőség, ha az ember kézben tartaná a madarat.

Az ivóhelyen egymást váltják a madarak. Míg a kis tengeliccsapat iszik, addig a kunyhó tetején halk dobbanás jelzi, hogy érkezett valami. Rövid tétovázás után léprigó ugrik le a víz mellé. Bár nem ez az első találkozásunk, mégis nagy az izgalom.

Citromsármány a következő. Ő sem tartozik a gyakori fajok közé, legalábbis a madáritatón.

Sajnos az ugyanazt a helyet választó fekete rigó elriasztja,

a rigó viszont a szajkók miatt riad el.

Minimum négyen vannak. Jó darabig a környéken rajcsúroznak. Isznak, majd kergetőznek. Igazi bohócok. :)

A szajkók miatt egy darabig nem jött semmi, egy tojó fekete rigó törte meg a csendet.

Egyedül a cinegék mozgása volt szinte folyamatos.

Sokszor adnak ők is jó fotótémát, de örültem, amikor a sok cinege között a citromsármány újra megjelent.

Ezúttal nyugodtabb volt, fürdött is egy jó alaposat.

Nem nagyon volt idő bambulni, a sármányt követően újabb tengeliccsapat érkezett.

És szinte ugyanabban az időben egy érdes cserregés is felhangzott, egészen közelről. Jaj de jó volna! És igen.

Az ökörszem megjelent a medence szélén. Nagyon gyors madár, de mivel előre szól, fel lehet készülni az érkezésére. Szerencsém is van, az ökörszem közreműködő, így sok kép készül.

Vitathatatlanul ő a nap sztárja.

Az ökörszem után még érkezik egy léprigó, ő is portréra jelentkezett.

A napot pedig tengelicekkel zártam.

Akár elégedetlen is lehetnék annak a tudatában, hogy milyen fajokat hallottam még a nap folyamán, de nem vagyok az. Több nap mint kolbász, mondja a mondás is. :)


Pécs, 2015. november 21.

Itatós vizit

Volt két órám, gondoltam kihasználom, és megnézem milyen forgalom van mostanság a madáritatónál. A nyári időszak fotózásra szánt idejét teljesen lekötötte a vízpart, a madáritatóra már nem jutott energiám, csak a vízutánpótlásról gondoskodtam időnként. Azt gondoltam, hogy van látogató bőven, mert a víz mindig tele volt apró pihetollakkal, szóval ez felől nyugodt voltam. Azonban itt a szeptember, és az ősz a madáritatómon a legjobb időszak. Hát rá kell lassan hangolódni. Nem is kellett csalódnom, az itatónál minden a régi. A szajkók rendszeres vendégek,

akárcsak a széncinegék.

Mindkét faj több példánya is meglátogatott, amíg a lesben ültem. De a környező bokrok között még ott bujkálnak a barátposzáták is,

és egy vörösbegy is folyton a közelben tartózkodott.

Egy fiatal tengelic is leszállt, hogy szomját oltsa,

de a meglepetést ez úttal egy fitiszfüzike megjelenése okozta. Nagyon gyors, nagyon kicsi madárka. Örültem annak a két éles kockának, amit sikerült összehoznom az alatt pár másodperc alatt, amíg előttem tartózkodott.

Egy harkály érkezése miatt röppent el.Hím nagy fakopáncs. A leshez egészen közel, 1 m körüli távolságban illegeti magát. Portréra ideális távolság.

A szabadidő lejárt, mennem kellett. így a harkály távozása után leléptem. Jó lesz ez, remélem szép ősz elé nézünk! :)


Pécs, 2015. szeptember 5.

Odútelep

Május első felére az odútelepen nevelkedő cinege fiókák lassan kirepülés előtt állnak. A  legutolsó ellenőrzéskor már madaraktól tömött odúkat találtam. A helykihasználás náluk azt hiszem maximális. :)

A cinegéken kívül más lakókat is találtam. Három odút is pelék foglaltak. Egyben mogyorós, kettőben pedig nagy pelék néztek vissza rám, amikor a tetőt elfordítottam.

Egy odú pedig igazi meglepetést tartogatott. Amikor le szoktam emelni az odúkat, a súlyukból már lehet következtetni arra, hogy van-e bennük fészekalj. Ez elég nehéz volt, gondoltam is, hogy jól meg van tömve fiókákkal. Hát nem. Egy öt tojásos kihűlt fészekaljat láttam benne. Ám mikor vissza akartam zárni a fedelet, valami mozdult a sarokban, és egy farok tűnt el a fészek alatt. Aha, valami el akar bújni. A fészekcsészét kivéve derült ki, hogy egy erdei sikló volt a fészek alatt.

Az erdei sikló gyakori fosztogatója az énekes madár fészkeknek, én azonban eddig ilyen helyzetben még nem találkoztam vele. A siklónak persze nem tetszett, hogy lelepleztem, egyből menekülőre fogta.

A hasán lévő három dudor azt is elárulta, hogy pár tojást már elfogyasztott. Persze nem bántottam, de egy kis pózolásra azért rávettem, mielőtt útjára engedtem. :)


Pécs, 2015. május 16.

Elkezdődött

Újabb tavasz, újabb remények az odútelepeken. Vajon mit hoz ez az év? Lesz újra búbos cinege költés? Több év után lesz végre gyöngybagoly a templomtornyokban? A kérdésekre a következő hónapok választ fognak adni. Mindenesetre az ellenőrzési munkák elkezdődtek. A tornyokban a gyöngybaglyoknak nem sok nyomát találtam, de a szokásos ládában a megszokott macskabagolypár már szép fiókákat nevel.

A cinegés odútelepeimen viszont egészen konkrét nyomokat találtam. Helyenként ugyan már kotlanak a széncinegék,

de a legtöbb odúban még csak különböző számú fészekaljakat lehetett látni. 

Hogy mit rejtenek a tojások, az pár hét múlva kiderül. :)


Pécs, 2015. április 20.

Pangás. Vagy mégsem?

Két előzménye is van a következő kis élménybeszámolónak. Az első egy kevésbé sikeres fotózás. Azért jó ha tudjuk, ilyenekből is akad bőven, csak mivel legtöbbször az eredményes lesek történéseiből kerekedik bejegyzés, azt gondolhatnánk ez mindig ilyen könnyen megy. Hát nem. :) Szóval szép napsütötte idő volt, szép fények, meg minden. De az ölyvek ezt nem díjazták kellőképpen. Vagy lehet, hogy éppen igen, és naphosszat csak a magasban keringtek, élvezték a langy meleget. Még szerencse, hogy a madáretetőn azért volt mit nézni.

Jobb híján a cinegékkel szórakoztam. Rájöttem, hogy ha kicsit arrébb ülök a kunyhóban, akkor a réten lévő vadrózsabokrok is belekerülnek a képbe, és így a háttér valamivel izgalmasabb, érdekesebb lesz.

Szóval pár cinegén kívül aznap nem került más a memóriakártyára. Gondoltam is, hogy ebben a tavaszias időben egy darabig nem lesz sok keresnivalóm itt. Aztán a következő eset megváltoztatta ezt a véleményemet. Az egyik nap munkából hazamenet távolról rátávcsöveztem az etetőhelyre. De milyen jól tettem! A les előtt öt ölyv és három holló csépelte egymást. Hát ennek fele se tréfa! Meleg ide vagy oda, szombaton irány a les! A menetrend már a megszokott volt. Bemelegítés a madáretető vendégein.

A fő tömeget a mezei verebek és a széncinegék alkották.

Aztán úgy dél körül az ölyvek is mocorogni kezdtek. Egy-egy alacsonyabb átrepülés jelezte, hogy van érdeklődés az ölyvek részéről is.

Ezeket az áthúzó pillanatokat próbáltam megfogni a rakoncátlankodó autofókusszal, amikor váratlan esemény történt. Szinte a semmiből, szótlanul kanyarodott a les elé egy holló. Mi ez? Eddig már messziről szóltak, jelezték, hogy jönnek. A madár fordult egyet a terület fölött, és a beülőn landolt.

Ahogy leszállt, szinte azonnal korrogni kezdett.

Olyan volt, mintha hívna valakit. Nagyon hangos, messze hangzó korrogás volt. Szinte átütötte a les falát, magamon éreztem a holló hangját.

És nem tévedtem. A hegygerinc fölött szinte azonnal megjelent a másik holló, aki egyenesen az etetőtéren landolt. Az első madár sem várt tovább, társa mellé röppent.

A hollók jelenléte úgy látszik az ölyvek számára is megadta a kezdő lökést. Egyből érdeklődőbbé váltak.

Amíg a két holló egyenlőre csak szemezgetett a táplálékkal,  

addig az ölyvek nem vártak tovább. Pár perc leforgása alatt többen is megjelentek a területen, és a hollókkal ellentétben egyből a lényegre tértek.

A hollók aztán nem maradtak tovább. Az egyre több ölyv, és az egyre több kakaskodás miatt elrepültek. Kicsit sajnáltam, de az ölyvek adtak annyi látnivalót, hogy nem értem rá ezen gondolkodni. Szinte folyamatos volt az erőfitogtatás, viaskodás.

Folyamatos volt a látnivaló a földön és a levegőben is. Próbáltam lekövetni az eseményeket, legtöbbször sajnos nem sikerült, de azért volt, hogy betalált egy-egy kocka. 

Érdekes volt a madarak táplálkozási stratégiája is. A fiatal egyedek szinte kivétel nélkül a frissen kirakott belsőséget vették célba. Az öreg madarak között viszont kettő is volt, amelyik nem bocsátkozott verekedésbe, hogy odaférjen a nagyobb halomhoz, hanem néhány fenyegető szárnyemelés után inkább odébb sétált.

És a fűben heverő, korábban széthordott kisebb koncok után kutatott. Szinte szisztematikusan járták végig az etetőteret, kerülve a két, néha három civakodó fiatalt, és a megtalált falatokat szedegették össze.

Jól és gyorsan telt a délután. Azon kaptam magam, hogy elfogyott a fény. A naplementét eltakarták a felhők, és az ölyvek is megfogyatkoztak. Már csak két fiatal madár ücsörgött jóllakottan a földön.

Semmiképp sem akartam elzavarni őket, így én is vártam. A nap végül egy paprikás jelenettel ért véget. A két ölyv se szó se beszéd, váratlanul egymásnak ugrott. Úgy verték egymást, mintha az életük múlna rajta. Nem is értettem, hiszen mindegyik degeszre tömte már magát.

Hosszú percekig csépelték egymást. Elfáradhattak, mert a végén csak szuszogva feküdtek egymással szemben.

Aztán, mint amilyen váratlanul összeugrottak, olyan váratlanul abba is hagyták, és egyszerre hagyták el az etetőteret. Ki érti ezt? Fiatalság, bolondság! :)


Pécs, 2015. január 18.