széncinege
Év vége, év eleje
A másik fotó már az új évben készült, merőben más körülmények között. Tiszta, napsütötte, hideg idővel köszöntött be a január. A fagyott természet rezdüléseit kerestük kislányommal a tavaknál. Madarásztunk, fényképeztünk. Sétánk estébe hajlott, így szép naplementében gyönyörködhettünk az éjszakázni készülő egerészölyvvel együtt.
Pécs, 2017. január 3.
Év eleji pillanatok
De nagy örömömre a pintyfélék is több fajjal képviseltetik magukat.
Közülük a tengelicek voltak a legközreműködőbbek,
így az egyik alkalommal született néhány olyan kép, ami a tengelicekkel kapcsolatban megfelelt az elképzeléseimnek.
Máskor meg a szajkók voltak igen aktívak. Míg az etető mellé kihelyezett mácsonyán csak néha landolt egy-egy cinege,
addig a távolabbi beülőn egymást váltották a madarak. Csak a megfelelő pillanatot kellett kivárnom az elképzelt kompozícióhoz. Egyszer cinegével,
másszor szajkóval.
Sőt, nagy örömömre aznap egy róka is előkerült a gazosból.
Kicsit körbeszimatolt, aztán továbbállt. Örültem a ravaszdinak, talán összefutunk még.
Pécs, 2016. január 6.
Ködös napok
Ebben a hűvös, elkedvtelenítő időben nincs is jobb időtöltés, mint szemlélni egy forgalmas madáretető történéseit. :)
Pécs, 2015. december 13.
Itatós fajmustra
Az ivóhelyen egymást váltják a madarak. Míg a kis tengeliccsapat iszik, addig a kunyhó tetején halk dobbanás jelzi, hogy érkezett valami. Rövid tétovázás után léprigó ugrik le a víz mellé. Bár nem ez az első találkozásunk, mégis nagy az izgalom.
Citromsármány a következő. Ő sem tartozik a gyakori fajok közé, legalábbis a madáritatón.
Sajnos az ugyanazt a helyet választó fekete rigó elriasztja,
a rigó viszont a szajkók miatt riad el.
Minimum négyen vannak. Jó darabig a környéken rajcsúroznak. Isznak, majd kergetőznek. Igazi bohócok. :)
A szajkók miatt egy darabig nem jött semmi, egy tojó fekete rigó törte meg a csendet.
Egyedül a cinegék mozgása volt szinte folyamatos.
Sokszor adnak ők is jó fotótémát, de örültem, amikor a sok cinege között a citromsármány újra megjelent.
Ezúttal nyugodtabb volt, fürdött is egy jó alaposat.
Nem nagyon volt idő bambulni, a sármányt követően újabb tengeliccsapat érkezett.
És szinte ugyanabban az időben egy érdes cserregés is felhangzott, egészen közelről. Jaj de jó volna! És igen.
Az ökörszem megjelent a medence szélén. Nagyon gyors madár, de mivel előre szól, fel lehet készülni az érkezésére. Szerencsém is van, az ökörszem közreműködő, így sok kép készül.
Vitathatatlanul ő a nap sztárja.
Az ökörszem után még érkezik egy léprigó, ő is portréra jelentkezett.
A napot pedig tengelicekkel zártam.
Akár elégedetlen is lehetnék annak a tudatában, hogy milyen fajokat hallottam még a nap folyamán, de nem vagyok az. Több nap mint kolbász, mondja a mondás is. :)
Pécs, 2015. november 21.
Itatós vizit
akárcsak a széncinegék.
és egy vörösbegy is folyton a közelben tartózkodott.
Egy fiatal tengelic is leszállt, hogy szomját oltsa,
de a meglepetést ez úttal egy fitiszfüzike megjelenése okozta. Nagyon gyors, nagyon kicsi madárka. Örültem annak a két éles kockának, amit sikerült összehoznom az alatt pár másodperc alatt, amíg előttem tartózkodott.
Egy harkály érkezése miatt röppent el.Hím nagy fakopáncs. A leshez egészen közel, 1 m körüli távolságban illegeti magát. Portréra ideális távolság.
A szabadidő lejárt, mennem kellett. így a harkály távozása után leléptem. Jó lesz ez, remélem szép ősz elé nézünk! :)
Pécs, 2015. szeptember 5.
Reggel - este
Bizakodóan vártam, hogy végre emelkedjen fel a nap, és borítsa fénybe az összegyűlt társaságot, de mire ez megtörtént, a terep kiürült. Valamiért az összes madár szétszéledt, mire optimálisak lettek a fényviszonyok. Tulajdonképpen más nem is történt egész reggel. De tudtam, hogy még nem ért véget nap. Este a madáritatóhoz készültem. Április végén voltam ott utoljára fényképezni, hiába a tutajos őrület teljesen a víz mellé kötött. A vízhordásról persze folyamatosan gondoskodtam, alapszabály, hogy az itatóból nem fogyhat ki a víz. Kánikula van, eső nemigen volt, a természetes ivó- és fürdőhelyek megcsappantak az erdőben. Ilyenkor felértékelődik a madáritató nyújtotta folyamatos víz. Na szóval egy a lényeg, a reggeli tavi lest egy esti itatózás követte. Öt óra felé érkezek a helyszínre, gyors előkészület, víz a maximumon, és már bent kuksolok a kunyhóban. Alig telik el öt perc, máris szárnysuhogás hallatszik, a les melletti bokor ágai megmozdulnak. Valami jött. Hamar ki is derült, micsoda. Egy hím tövisszúró gébics.
Ej, azannya! Ritka fotós zsákmány, jól kezdődik a délután! A gébics óvatos, körbejárja a terepet, nézelődik.
Majd nagy örömömre leszáll a medence szélére. Micsoda szép madár! Régóta fáj rá a fogam.
Az álarcos, miután megbizonyosodott a környék biztonságáról, fürdött egyet. Hát ez sem mindennapi látvány. :)
A gébics távozása után pintyek érkeztek. Néhány tengelic, melyek közül némelyik csak az itató szélén kortyolt, de volt, amelyik bátrabb volt, és a víz közepén kialakított fürdőhelyre szállt.
Velük együtt egy zöldike is leszállt szomját oltani.
A pintyek még a víz mellett voltak, mikor a szomszédos bokor újra megmozdult. Megint egy gébics tűnt fel az ágakon, ezúttal egy öreg tojó. Ó, micsoda öröm! Sokat javult a fotókollekcióm a gébicseket tekintve. :)
Persze a cinegék jelenléte is folyamatos volt egész délután. Ha más nem, cinege szinte mindig volt a víz mellett.
Sok fotót nem lőttem rájuk, mert egyre jöttek más fajok is. Nagyon örültem például a barátkáknak. Először a tojó,
majd a hím is megérkezett.
Egy-egy fekete rigó is megjelent, hogy csatakosra fürödje magát.
És újabb tengelicek estek be rövid időre.
Az apró madarakat időnként vadgerlék rebbentették szét.
Többen is jöttek egymás után. Volt lehetőség bőven portréra,
és egész alakos fotóra is.
A nap ekkorra már bőven elhaladt a fák fölött, egyre árnyékosabb, fényszegényebb volt már a környék. De a madáráradatnak nem akart vége szaladni. Szép hím zöldike érkezett,
amit pedig egy gyönyörű citromsármány követett.
A napot pedig egy újabb meglepetésvendég zárta. Hirtelen szállt le a víz mellé, nem várt semmire, egyből inni kezdett. Egy sordély volt az.
Itatós pályafutásom kezdetén találkoztam vele utoljára a víz mellett, vagy hat éve. Nagy volt hát az öröm. :) Ez pedig csak fokozódott, amikor a madár beröppent a víz közepére. Idén több újítást próbáltam bevezetni az itatónál. Az egyik, az a homályos előteres portré készítésének lehetősége, amit tavasszal sikeresen teszteltem. A másik pedig az, hogy a madarakat fürdés közben becsaljam a víz közepére, a lehető legtávolabb a medence szélétől. Úgy akarom fotózni a fürdő madarakat, hogy előttük és mögöttük is víz legyen. Valami ilyesmit képzeltem el, amit most a sordéllyal és előtte a tengelicekkel meg tudtam valósítani.
A sordély után én is előbújtam, elfogyott a használható fény. Azért a végére csak kikerekedett a nap, nem panaszkodhatom. :)
Pécs, 2015. július 5.
Odútelep
A cinegéken kívül más lakókat is találtam. Három odút is pelék foglaltak. Egyben mogyorós, kettőben pedig nagy pelék néztek vissza rám, amikor a tetőt elfordítottam.
Egy odú pedig igazi meglepetést tartogatott. Amikor le szoktam emelni az odúkat, a súlyukból már lehet következtetni arra, hogy van-e bennük fészekalj. Ez elég nehéz volt, gondoltam is, hogy jól meg van tömve fiókákkal. Hát nem. Egy öt tojásos kihűlt fészekaljat láttam benne. Ám mikor vissza akartam zárni a fedelet, valami mozdult a sarokban, és egy farok tűnt el a fészek alatt. Aha, valami el akar bújni. A fészekcsészét kivéve derült ki, hogy egy erdei sikló volt a fészek alatt.
Az erdei sikló gyakori fosztogatója az énekes madár fészkeknek, én azonban eddig ilyen helyzetben még nem találkoztam vele. A siklónak persze nem tetszett, hogy lelepleztem, egyből menekülőre fogta.
A hasán lévő három dudor azt is elárulta, hogy pár tojást már elfogyasztott. Persze nem bántottam, de egy kis pózolásra azért rávettem, mielőtt útjára engedtem. :)
Pécs, 2015. május 16.
Elkezdődött
A cinegés odútelepeimen viszont egészen konkrét nyomokat találtam. Helyenként ugyan már kotlanak a széncinegék,
de a legtöbb odúban még csak különböző számú fészekaljakat lehetett látni.
Hogy mit rejtenek a tojások, az pár hét múlva kiderül. :)
Pécs, 2015. április 20.
Pangás. Vagy mégsem?
Jobb híján a cinegékkel szórakoztam. Rájöttem, hogy ha kicsit arrébb ülök a kunyhóban, akkor a réten lévő vadrózsabokrok is belekerülnek a képbe, és így a háttér valamivel izgalmasabb, érdekesebb lesz.
Szóval pár cinegén kívül aznap nem került más a memóriakártyára. Gondoltam is, hogy ebben a tavaszias időben egy darabig nem lesz sok keresnivalóm itt. Aztán a következő eset megváltoztatta ezt a véleményemet. Az egyik nap munkából hazamenet távolról rátávcsöveztem az etetőhelyre. De milyen jól tettem! A les előtt öt ölyv és három holló csépelte egymást. Hát ennek fele se tréfa! Meleg ide vagy oda, szombaton irány a les! A menetrend már a megszokott volt. Bemelegítés a madáretető vendégein.
A fő tömeget a mezei verebek és a széncinegék alkották.
Aztán úgy dél körül az ölyvek is mocorogni kezdtek. Egy-egy alacsonyabb átrepülés jelezte, hogy van érdeklődés az ölyvek részéről is.
Ezeket az áthúzó pillanatokat próbáltam megfogni a rakoncátlankodó autofókusszal, amikor váratlan esemény történt. Szinte a semmiből, szótlanul kanyarodott a les elé egy holló. Mi ez? Eddig már messziről szóltak, jelezték, hogy jönnek. A madár fordult egyet a terület fölött, és a beülőn landolt.
Ahogy leszállt, szinte azonnal korrogni kezdett.
Olyan volt, mintha hívna valakit. Nagyon hangos, messze hangzó korrogás volt. Szinte átütötte a les falát, magamon éreztem a holló hangját.
És nem tévedtem. A hegygerinc fölött szinte azonnal megjelent a másik holló, aki egyenesen az etetőtéren landolt. Az első madár sem várt tovább, társa mellé röppent.
A hollók jelenléte úgy látszik az ölyvek számára is megadta a kezdő lökést. Egyből érdeklődőbbé váltak.
Amíg a két holló egyenlőre csak szemezgetett a táplálékkal,
addig az ölyvek nem vártak tovább. Pár perc leforgása alatt többen is megjelentek a területen, és a hollókkal ellentétben egyből a lényegre tértek.
A hollók aztán nem maradtak tovább. Az egyre több ölyv, és az egyre több kakaskodás miatt elrepültek. Kicsit sajnáltam, de az ölyvek adtak annyi látnivalót, hogy nem értem rá ezen gondolkodni. Szinte folyamatos volt az erőfitogtatás, viaskodás.
Folyamatos volt a látnivaló a földön és a levegőben is. Próbáltam lekövetni az eseményeket, legtöbbször sajnos nem sikerült, de azért volt, hogy betalált egy-egy kocka.
Érdekes volt a madarak táplálkozási stratégiája is. A fiatal egyedek szinte kivétel nélkül a frissen kirakott belsőséget vették célba. Az öreg madarak között viszont kettő is volt, amelyik nem bocsátkozott verekedésbe, hogy odaférjen a nagyobb halomhoz, hanem néhány fenyegető szárnyemelés után inkább odébb sétált.
És a fűben heverő, korábban széthordott kisebb koncok után kutatott. Szinte szisztematikusan járták végig az etetőteret, kerülve a két, néha három civakodó fiatalt, és a megtalált falatokat szedegették össze.
Jól és gyorsan telt a délután. Azon kaptam magam, hogy elfogyott a fény. A naplementét eltakarták a felhők, és az ölyvek is megfogyatkoztak. Már csak két fiatal madár ücsörgött jóllakottan a földön.
Semmiképp sem akartam elzavarni őket, így én is vártam. A nap végül egy paprikás jelenettel ért véget. A két ölyv se szó se beszéd, váratlanul egymásnak ugrott. Úgy verték egymást, mintha az életük múlna rajta. Nem is értettem, hiszen mindegyik degeszre tömte már magát.
Hosszú percekig csépelték egymást. Elfáradhattak, mert a végén csak szuszogva feküdtek egymással szemben.
Aztán, mint amilyen váratlanul összeugrottak, olyan váratlanul abba is hagyták, és egyszerre hagyták el az etetőteret. Ki érti ezt? Fiatalság, bolondság! :)
Pécs, 2015. január 18.
Tengelicek
De aztán egyre színesebb lett a társaság, és végül egy húsz fős tengelic csapat is megjelent. Ők aztán egyből átvették a hatalmat az etetőnél.
Nagy volt a keveredés, mert folyton civakodtak. Hol egymással, hol a cinegékkel, hol a zöldikékkel. Koncentráltam is, hátha sikerül valami balhét elcsípnem, de pechemre az igazán látványos jelenetek mindig az etetőtálcán történtek, nem pedig ott, ahol én azt szerettem volna. A véletlen műve csupán, hogy az egyik képre mégiscsak valami érdekeset sikerült rögzíteni. Az etetőtálcáról felugró zöldike éppen jó pozícióban került a keretbe.
Persze mikor végre két tengelic is leült az ágra, akkor hirtelen az előbb még egymást kergető madarakból békés szemlélődőkké váltak.
Hát ez van, mit lehet tenni. Talán majd a következő alkalommal közreműködőbbek lesznek. Akárcsak az ölyvek, akik ma hanyagolták a társaságomat, hiába szugeráltam őket, inkább csak az erdő felett keringtek.
Pécs, 2015. január10.