széncinege

33

Még sötétben érkeztem a madáritatóhoz. A nagy meleg ellenére érezhető, hogy közeleg az ősz. Egy hónapja fél ötkor már világos volt, most meg alig látok át a fák között, rövidülnek a nappalok. Macskabagoly kiáltozása fogad. Mintha engem köszöntene. Az öreg tölgyes szélső fájáról szól kitartóan. Különleges nap lesz ez a mai. Mire befejezem a készülődést, és bevackolok a kunyhóba, már pirkad. A macskabagoly is elhallgat. Helyette halk "cik-cik" hangján szólal meg a már sokszor látott vörösbegy. Mindjárt az itató szélére is felröppen, de kevés még a fény. A fényképező csak 3 másodperces expozíciót engedne, így hát várnom kell még. Picit el is bóbiskoltam talán. Figyelmemet halk zörgés ébreszti fel. Vörös bunda villan a fák között, süldő róka lép ki a kis tisztásra, inni jön. Egyből felébredtem, viszont a róka is éber volt. Szagot foghatott, mert orrát hirtelen felvágta a levegőbe, és már fordult is vissza az erdőbe. Kár. A róka okozta izgalom lassan alábbhagyott, mire a madáritató szélére barna madárka huppan. Ismerős már. Fiatal vörösbegy. Legutóbb akkor láttam, amikor frissen kirepülve, élelmet koldulva, szülőjét kergette. Mostanra már önálló madár lett. Peckesen ugrálta körbe a vizet, és ügyesen kapkodott ki néhány vízbe fulladt rovart. Jól eltanulta az öregektől.


 

A vörösbegy többször visszajött, jól elszórakoztatott. Ezzel viszont nagyjából vége is volt az izgalmaknak. Egy barátposzáta, és néhány széncinege érkezett még.

Sebaj, úgysem maradhattam tovább. Erre a reggelre ennyi jutott, nem is volt olyan különleges. Viszont az igazi meglepetés akkor ért, mikor hazaértem. Kis családom tortával várt, amint az ajtón beléptem. Hát mégis különleges nap ez! 33 éves lettem.


Pécs, 2012. augusztus 8.

Cinegés nap

A zöld küllővel történt legutóbbi találkozás nem hagyott nyugodni, úgyhogy a délután ismét az itatónál talált. Az áhított madár ugyan elkerült ezúttal, de unatkozni nem volt időm. Szokatlanul nagy forgalom volt aznap. A tömeget a cinegék alkották. Számolni sem tudtam, hogy mennyi széncinege jött. Zömében fiatalok. Hullámszerűen, csapatostul érkeztek, és csurom vizesre fürödték magukat.

Jutott közéjük egy-egy kék és barátcinege is. De aminek a legjobban örültem, két őszapó is landolt előttem. Szintén fiatal madarak voltak. A vízhez nem szálltak le. Talán a nagy tömeg riasztotta őket, körülnéztek, cserregtek egy keveset, majd odébb álltak.

A változatosságot egy tojó barátposzáta is növelte. Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozott is. Pár korty erejéig maradt csak.

Korábban már említettem, hogy az itatóra járó szajkók nem csak inni jönnek, hanem a víz körül gyülekező rovarok közül is zsákmányolnak. Mivel sok korhadt fát is használok dekorációnak, óhatatlanul hangyákat is hozok velük. Ezért sok faodvasító lóhangya mozog az itató mellett. A mai szajkó rájuk vadászott. Több termetes példányt is fölkapott, és jóízűen elfogyasztott.


Pécs, 2012. július 29.

Odútelep

Cinegés odútelepem soron következő ellenőrzésére érkeztem a fenyvesbe. Az eltelt pár hét elég volt arra, hogy az első fészekalj fiókái kirepüljenek, és az odúkban elkezdődjön a második költés. A kék cinegéknél ugyan még nem, de a széncinegés odúkból kettőben már a fiókák helyett újra tojásokat találtam, míg egyben kirepülés előtt álló fiókák lapultak, szorosan egymás mellett.

A búbos cinegéknél is örömteli változás volt. A hatos odúból kirepültek a fiókák. Helyettük csak a letaposott fészekanyagot találtam. Kicsit szomorúan konstatáltam a helyzetet, mert azért titkon reméltem, hogy második költés is lesz. Viszont rossz kedvem egyből elszállt, mikor az ötös számú odút leemeltem a helyéről. Ugyanis az odú berepülőnyílásán egy búbos cinege kukucskált ki, majd amikor a tetőt leemeltem, nem tetszésének hangot adva repült ki a szomszédos fára. Az odú alján öt tojás lapult. Kis pártfogoltjaim az előző odúból átköltöztek a szomszédos, üresen álló odúba, hogy a másodköltés fészekalját ott neveljék fel.

Gyorsan távoztam a helyszínről, hogy minél rövidebb ideig zavarjam őket. Most újabb két hét izgulás következik, hogy ez a fészekalj is szerencsésen kirepüljön. Madarász olvasóim talán értékelik az alábbi kis összehasonlító képet. Az érdekesség kedvéért egymás mellé tettem a három cinege faj tojásait, amiket kis odútelepem eddig produkált. Balról jobbra búbos cinege, kék cinege, széncinege. A fészeképítési különbségek és a tojások mintázatbeli eltérései is jól megfigyelhetők.

Végül a mogyorós pele is előkerült. Szép kis fészket épített magának a biztonságot nyújtó odúba.


Pécs, 2012. május 21.

Odútelep

Váratlan izgalmakat hozott a legutóbbi odútelep ellenőrzés. Az egész apropója tulajdonképpen az volt, hogy Dénes éves madarászlistáján még nem szerepelt búbos cinege megfigyelés. Gondoltam ezen ne múljon, úgyis aktuális már az újabb odúellenőrzés, és mivel a fenyvesben elő szokott kerülni a búbos cinege, hát nagy esély volt a megfigyelésre is. Bevettük hát magunkat a fenyvesbe, hogy sorra járjuk az odúkat. Rögtön az első odú apró meglepetéssel szolgált. A korábbi ellenőrzéskor már tojások lapultak az odú mélyén, amiket én széncinege tojásokként azonosítottam. Most viszont jöttünkre, az odú nyílásán egy kék cinege kukucskált ki. Az odút felnyitva pedig egy frissen kikelt fiókát találtunk a többi tojás között. Lám mindig tanul az ember. A kék és széncinege tojások meglehetősen hasonlóak.

A következő odúban széncinege kotlott. Nem zavarta túlságosan, hogy megnyílik a lakása teteje, szépen megvárta, míg lefényképezzük, és finoman visszahelyezzük a fa oldalára. Ha jól láttam, már ő is kis fiókákat takargatott.

Még két odúban voltak tojások az előző ellenőrzéskor, itt már nagyobbacska fiókák ültek szorosan a fészekben.

Miután mindegyiket megszámoltuk, ismerős hangra lettünk figyelmesek. A fák tetején búbos cinege szólt. Rövid várakozás után meg is láttuk. Na, megvan Dénesnek a megfigyelés! Ám ahogy jobban nézzük, a csőrében rovarokat tartott, és azokkal ugrált fáról-fára. A jelenet csak egyet jelenthet. Etetni megy. Tehát valahol fészke van. Miközben a következő odúhoz sétáltunk, azon tanakodtunk, hogy vajon hol rejtőzhet a fészek, melyik fán lehet az odúja, vagy esetleg búbos cinege szokás szerint valami tuskó mellé fészkelt le a földre? A 6-os odút csak rutinszerűen veszem le, hiszen a múltkor üres volt. Amikor viszont a tetejét levettem, hirtelen gyermeki izgalom lett úrrá rajtam. Az odúban fészek volt, és a fészekben fekete-fehér csíkos fiókák lapultak. BÚBOS CINEGE! Beleköltött az odúba! Nem is tudom leírni, hogy mit éreztem. 2010 őszén találtam meg a búbos cinegéket ebben az eldugott kis erdőben. A rá következő télen hatalmas siker volt számomra, hogy egy példányt sikerült az etetőre szoktatni, és addig álmaimban sem remélt képeket sikerült készíteni róla. A következő ötlet az odútelep volt. Az erdőbe kihelyezett kis odúteleppel kísérletet tettem arra, hogy a búbos cinegét költésre bírjam. Bár ez akkor az odúkkal nem sikerült, a madár mégis költött a fenyvesben, amit egy fiókáit etető öreg madár megfigyelésével bizonyítottam. Első fészkelési adat Baranya megyéből, nagy szám volt. És most pedig a számukra kihelyezett odúk közül az egyiket elfoglalták, és sikeresen költöttek is benne. Bezárult a kör. Madarászként nem is kívánhatnék többet! Talán csak egy másodköltést! :) Dénes pedig a megfigyelése mellé még 7 búbos cinege fiókát is meggyűrűzött.

Fantasztikus nap! A végszót viszont egy újabb újdonság jelentette. Az utolsó odúk egyikében mogyorós pelét találtunk. Gyakori lakója az odútelepeknek, örültem, hogy itt is megtaláltuk.


Pécs, 2012. május 4.

Ahány ház, annyi szokás

Ideje volt már, hogy kis odútelepemet leellenőrizzem. A fő cél, hogy a búbos cinegét becsábítsam az egyik odúba, ugyan nem sikerült a tavalyi évben, de mivel a költését végül is sikerült bizonyítani (Baranya megyében először), elégedett voltam. Azt már tudom, hogy ezt a fajt nehéz megtelepíteni mesterséges odúban, de ki tudja mit hoz a jövő. Szóval sorra végignéztem az odúkat. Az elmúlt évben kettőt foglaltak el széncinegék, most is erre számítottam. Április második felében már tojásoknak kell lenniük. Így is lett. Négy odúban találtam fészket, mindegyik tojásokkal tele. Egyből feltűnt viszont a fészekanyagok különbözősége. A fészekalap mindenhol moha volt, viszont a körítés eltérő. Az egymástól nem túl távoli odúkat eltérő ízléssel rendezték be. Egyből ez jutott eszembe, ahány ház, annyi szokás.

A négy odúból kettőben még nem kotlott a madár. Széncinegééknél az a szokás, hogy csak akkor kezdenek el a kotlani a tojásokon, ha már teljes a fészekalj. Amíg ezt nem érik el, a tojások betakargatva maradnak a fészekcsészében. Kettőben már kotlott a madár. Ilyenkor, ha óvatosan nyitjuk ki az odú fedelét, előfordul, hogy a fészken ülő szülő nem száll le a tojásokról. Egy esetben most nekem is szerencsém volt.

Azért a nap nem telt el búbos cinege nélkül. A odúellenőrzés közben sikerült egy példányt megfigyelni a fenyvesben. Jó jel így a költési időszak közepén!


Pécs, 2012. április 19.

Elkezdődött

Az utóbbi zord novemberi időjárás arra késztetett, hogy elkezdjem a téli madáretetést. Én egy kicsit minden évben örülök a fagyok és a hideg beköszöntének, mert ez azt jelenti, hogy ismét hódolhatok kedvenc tevékenységemnek. Természetesen a fotózás szempontjai is előtérbe kerülnek majd ebben a szezonban is. Az etetéssel megpróbálok megcélozni egy fajcsoportot. A harkályokról van szó. Szeretném több fajukat is megfotózni ezen a télen. Az ezzel kapcsolatos részletekről majd a későbbiekben beszámolok, amint lesz értékelhető kép velük kapcsolatban. Addig is be kell érni az etetőt elsőként felfedező cinegékkel.


Pécs, 2011. november 26.

Odútelep

Újabb ellenőrzésre érkeztem az odútelephez. Az elsődleges cél most a takarítás volt. A 11-es odút akartam az elhasznált fészekanyagtól megszabadítani, hogy a paraziták ne tobzódjanak tovább. Természetesen azért az összes odút megnéztem, biztos ami biztos. Még jó, hogy így tettem. A 8-as tetejének levételekor ijedt szemek néztek rám vissza. 7 már teljesen kifejlődött széncinege fióka lapult az odú aljában. Egy kései költés sikeres eredménye. Gyors fotó készült róluk, és már raknom is kellett vissza a helyére az odút, mert anyuka észrevett, és a közelben kiabált rám. Ezzel a fészekaljjal 17-re emelkedett az odútelepről kirepült fiókák száma.


Pécs, 2011. június 26.

Odútelep

Harmadik ellenőrzésre érkeztem kis odútelepemhez. Az előző alkalommal a 11-es számú odúban talált tojásoknak már régen ki kellett kelniük. Így is volt. Az odúban 10 teljesen kitollasodott széncinege fióka lapult, egymás hegyén-hátán. Időben érkeztem, napok kérdése, és elhagyják szűkössé vált lakásukat.

Miután az odút gondosan visszaraktam a helyére, a közelben egy bokor takarásában leheveredtem a földre, gondoltam kicsit figyelgetem a táplálékot hordó szülőket. Kényelmesen el is helyezkedtem a puha mohaszőnyegen, amikor ismerős hang ütötte meg a fülemet. Jól ismert finom, bugyborékoló hang! Azonnal felismertem, búbos cinege. Fel is ugrottam rögtön, és a hang irányába indultam. Meg is találtam a fenyőkön keresgélő kis madárkát. Hát mégis itt van! Az etetős szezon után egyáltalán nem láttam a búbos cinegéket, így azt hittem, hogy a tél végeztével el is hagyták az erdőt. Próbáltam a nyomában maradni, mert egy hernyóval a csőrében, pár fával arrébb repült. Akkor ért a nagyobb meglepetés. Hirtelen kis csapat búbos cinege vett körül. Az imént látott példány, és még 4 másik! De ezek kicsit mások voltak. Kisebb "búb" volt a fejükön, és a jellegzetes arcmintázatuk is fakóbb volt. Frissen kirepült, fiatal madarak! Ez csak egyet jelenthet. Sikeres búbos cinege költés volt az erdőben! Hát mégis sikerült. A kitartó téli etetés, és talán a kihelyezett fészekodúk késztetése, maradásra bírta a búbos cinegéket, és leköltöttek. Nagy dolog ez számunkra, mert eddig nem volt bizonyított költése Baranya megyében. Új fajjal gyarapodott a Mecsek madárvilága.


Pécs, 2011. május 18.

Odútelep

Elérkezett a második ellenőrzés ideje az odútelepen. A 11 odúból 10 továbbra is lakatlan. De nem úgy a 11-es! A múltkori ellenőrzéskor még ismeretlen odúfoglalóra most fény derült. Már közeledtemre elárulta magát, mert lépteim zajára kikukucskált a röpnyíláson. Amikor az odúkat készítettem, az utolsónál szétesett a lyukfúróm, és ezért a 11-es odú röpnyílását 30 mm-esre kellett fúrnom. Így vált alkalmassá arra, hogy az eredetileg kis termetű cinegéknek készült odút a nagyobb széncinege foglalhassa el. Így igaz. A ritka búbos cinege telepítés helyett a gyakori széncinegének nyújtottam segítséget. Sebaj, nagyon örültem neki! Elvégre a széncinege éve van. :) A puha fészekcsészében 10 tojás lapult. Sokat nem is teketóriáztam, egy fénykép, és vissza is került a helyére. A következő helyzetjelentés remélhetőleg már a fiókákról fog szólni.


Pécs, 2011. április 28.

A legkisebb

A madáretetőnél a lesben üldögélve a gyengébb forgalmú percekben van idő nézelődni. A környező fákon mozognak olyan madarak is, amik az etetőt nem használják. A fenyvesben jó pár sárgafejű királyka is telel. Szeretem ezeket a pici madarakat. Csoda számomra, hogy ezek a parányok hogyan képesek egyáltalán "működni", valószínűtlenül vékony lábaik, apró termetük lenyűgöz. Őket szoktam szugerálni, hogy jöjjenek kicsit közelebb is, de nem nagyon hallgatnak a szép szóra. Tulajdonképpen az etető teljesen hidegen hagyja őket. Néha átrepülnek fölötte, de csak azért, hogy a következő fenyőn landoljanak. A legutóbb is így történt. A széncinegékkel szórakoztam, megpróbáltam őket rácsalni a zuzmós beszállókra,

amikor feltűntek a királykák is. De a szokásos módon csak a fenyőkön mozogtak. Az egyik pillanatban azonban az etető alatt mozgásra lettem figyelmes. Egy királyka matatott a földön. Gyorsan váltottam a nézőponton, és már az objektívvel kerestem. Jó is, hogy így tettem, mert váratlanul kiugrott az etető melletti kis fenyőre. Azonnal exponáltam. Két kép készült sorozatban, abból az elsőn rajta volt a madár, a másodikon már csak a fenyőág látszott. Nem volt túl bőkezű, két másodpercet adott nekem. Ez arra volt elég, hogy elkészítsem első királyka fotómat.


Pécs, 2011. február 9.