úszó les

Eleven buborékok

A derengő keleti égboltot kémlelem a tutaj sötétjéből. Korán van, nagyon korán, de a kis vöcsök fiókák jelenléte a les körül nem hagyott aludni. Egy hét telt el azóta, hogy megláttam a frissen kikelt csibéket, bíztam benne, hogy azóta felbátorodtak annyira, hogy elhagyják a nádas biztonságát, és esélyem nyílik fényképezni is őket. Ilyen reményekkel vártam a napkeltét, ami menetrendszerűen meg is érkezett. Az égbolt tiszta, szélcsend van, szép fényjáték ígérkezik. Már csak a szereplők hiányoznak, mert meglehetősen lassan indult be az élet a tavon. Nagy sokára néhány tőkés réce tűnt fel előttem, és egyikük célba is vette a tutaj előtti pihenőágat.

A nap szerencsésen pont mögötte bújt ki a horizont fölé, szépen aranyozva a vizet, és kontúrozva a madarat. Na kérem, indulhat a műsor. A réce nem is várakoztatott, alapos tollászkodásba kezdett.

A látvány nagyon szép volt, nem is volt más dolgom, csak ráfeküdtem az exponálógombra, és próbáltam minél több repülő vízcseppet begyűjteni,

és minél több átvilágított tollat a képekre exponálni.

A réce, amint rendbe szedte magát, visszacsusszant a vízre. Szép volt, de még nem volt vége. Kicsit távolabb egy tojó szintén tollászkodott a vízen. Gyönyörűen gömbösödött előtte a víz, megfelelően sötét volt a háttér, teret engedtem hát művészi énemnek. Állítottam egyet a fényképezőn, és vártam a pillanatot, amit a réce meg is adott nekem. Kiemelkedett a vízből, és csapott néhányat a szárnyaival. Válaszként megszólalt a fényképező is. Vízcseppek milliói szálltak a levegőben, a vízen megannyi fénygömb díszlett, és közéjük szépen rajzolta meg a madarat a nap. Csoda volt. Pillantképek egy pillanatnyi univerzumról, és pillanatképek madaras világomból.

A récének azonban nem volt nyugta, egy közelben elhaladó szárcsának nem tetszett az előbbi műsor, és nekirontott.

Az események lekötötték a figyelmemet, pedig a szélső beülőt is kerülgette az előző gácsér. Egy tollrázásra azért odaértem hozzá is.

Ezzel aztán a réceshow véget is ért, elsiettek a dolgukra. De a háttérben mozgolódás támadt, megérkeztek a vöcskök. Szemlátomást nagyobbak már, mint egy hete, és kevésbé félénkek is. Miközben mindkét szülő zsákmány után kutatott, a fiókák a nyílt vízen úszkáltak. Nem jöttek ugyan közel, de ahhoz már elég volt a távolság, hogy mint eleven buborékokat, a vízen úszó fénygömbök közé komponáljam őket.


Pécs, 2022. június 22.

Szitakötő

Délután, mikor megérkeztem a tópartra, a les elől egy kárókatona ugrott fel a vízről. Hát ez remek, ez sem jön vissza már ma, gondoltam. Nem is jött. Sebaj, azért talán nem fogok unatkozni. De ahogy telt az idő, és közeledett a naplemente, egyre biztosabbá vált, hogy ez nem az én napom. A szemközt lévő nádfal előtt mozgást láttam. A kis vöcskök jöttek-mentek, amivel először nem is foglalkoztam, mert fotózáshoz messze voltak, de ahogy figyeltem őket, valami feltűnt, és az objektíven keresztül már bizonyossá is vált. Kikeltek a kis vöcsök fiókák! Három apróság úszkált a két szülő körül, vagyis leginkább csak a tojó körül, mert a hím rendszeresen eltávolodott tőlük, és rövidesen valamilyen zsákmánnyal tért vissza hozzájuk, hogy a fiókákat megetesse. Nagyon aranyos jelenet volt, de fotózhatatlanul messze. A következő másfél órában végignéztem, ahogy a csöppnyi vöcsökfiókák követik anyjukat, felmásznak rá, tollászkodnak, miközben apjuk folyamatosan etette őket. De mindez tőlem vagy 30 méterre történt. Egyetlen esélyem az volt, hogy a család esetleg követi a rendszeresen előttem bukdácsoló hímet, de valahogy nem akartak elmozdulni a biztonságot adó nádfal mellől. Minduntalan a hím úszott elém, majd a zsákmánnyal vissza. Már le is tettem róla, hogy bármit is megörökítsek az eseményből, amikor a vöcsökpapa célba vette a tutaj melletti területet, és hozzám egészen közel kezdett el bukdácsolni. Most vagy soha! Próbáltam kitalálni, hogy hol fog feltűnni, és abban a pillanatban a fodrozódó vízből előbukkant, csőrében egy szitakötőlárvával. Gyors sorozat, és már el is úszott. Miközben a szitakötőlárva az egyik fióka begyében végezte, én izgatottan néztem vissza az elkészült 5 képet. Egy lett éles. :) No lám, úgy tűnik ez mégis az én napom...


Pécs, 2022. június 17.

A hónap képe - 2022. május

Barátréce - 2022. május, Pellérd

Májusban a tutaj előtt hosszan időztek a barátrécék. Kedvelem ezeket szép vízimadarakat, ezért megpróbáltam minél több időt a társaságukban tölteni. Egy hajnalban, amikor a felkelő napot nem zavarták felhők, és egy réce is megtisztelt a bizalmával, sikerült egy olyan képet készítenem, amelyre minden ellenfényes alkalommal készülök. Minden alkalommal elvarázsol a fény alkotó képessége, ahogy a a tollakat átvilágítva, a madarat kontúrozva teljesen más értelmet ad az előttem lejátszódó jelenetnek.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/2500, ISO 800, -3EV beállításokkal készült.


Pécs, 2022. június 1.

Népmese

A hajnali, ellenfényes réceparádét szerettem volna megismételni a naplemente fényeiben, ezért egy délutánt a tutajon töltöttem. Ezúttal szerencsém volt a széllel, tükörsima vízfelülettel várhattam a legszebb fényeket. A lesben pihenő vízisikló kilakoltatása után el is csendesedett körülöttem a környék. De csak pár percre, a tutaj mellett nádirigó zendített rá teli torokból. Na, zenei aláfestés már biztosan lesz az estéhez. Kicsit távolabb a kis vöcsök is felbukkant, felém tartott. A les előtt bukdácsolt párat, aztán eltűnt a szemem elől. Egy tollrázást azért eltettem emlékbe.

Kis idő múlva oldalt csobbant a víz, barátréce úszott be elém.

Na, már itt is van a főszereplő. Picit nézelődött, majd megindult a beülő felé.

Jó lesz ez, gondoltam. De mielőtt elérte volna a faágat, újabb csobbanást hallottam, és a barátréce már el is repült. Mérgelődtem is kicsit, de vártam, hátha kiderül, hogy mi ugrasztotta el a récét. Talán negyed óra is eltelt, de nem történt semmi. Aztán hirtelen örvénylett egy nagyot előttem a víz, és egy nagy, sötét hát bukkant fel egy pillanatra. Mi volt ez? Nem tudtam. A nagy állat keltette hullámokból folyamatosan láttam, hogy merre tart a víz alatt, aztán a túlsó nádszegély mellett egyszer csak megmutatta magát. Egy kárókatona bukkant fel a felszínre. Hirtelen belém szorult a levegő. Évek óta várom a vele való találkozást, eddig elkerültük egymást. De most itt van előttem, halászik, és van egy masszív beülő is, amire fel tud ülni szárítkozni. Szinte biztos voltam benne, hogy kiül elém. Nem így lett. Fordult még kettőt a víz alatt, aztán kiúszott a látótérből, és már hallottam is amint tapossa a vizet, és elrepül. Mérges voltam? Kicsit. Sokáig azért nem rágódtam rajta, a nádasban mozgolódás támadt, és a faágra vízityúk lépdelt ki. Ha kárókatona nincs, vízityúk is jó. Tartja a mondás, hát kattintottam.

Persze a vöcsök ott kotnyeleskedett a háttérben, és a vízityúk is csak 2 másodpercig bírt maradni. Sebaj, a túloldalról cigányréce célozta meg a lest. Na végre, most jön az attrakció. Persze nem jött. A cigányréce szép nagy ívben elúszott előttem, és elnyelte a nádas. Mit lehet tenni, örülni a látványnak. Na meg az újra előkerült vöcsöknek.

Te vagy az én haverom, mondtam neki. Erre szépen megrázta magát.

Így kell ezt! Beúszunk, produkció, továbbállunk. Nem hiába kedvencem ez a pöttöm madár. A nap lassan a végéhez közeledett, a napfény már nagyon alacsonyan érkezett. Egy közeli zümmögő hang jelezte, hogy nem egyedül várom a naplementét. Hamar meg is láttam az üstökösrécét.

Hát őt is régóta várom már a beülőre. Szemezett egy kicsit a faággal, de végül nem engem választott. Úgy látszik, ez egy ilyen délután. Kaptam is, meg nem is. Mint a népmesében...


Pécs, 2022. május 26.

Récék hajnala

A récék jelenléte az úszó les körül nem hagyott nyugodni, bepróbálkoztam hát egy hajnali lessel. Ment is minden, ahogy ilyenkor lenni szokott, de a tóparton az erős szél megállított egy pillanatra. Álltam a sötétben a csapkodó nádast figyelve, és azon tűnődtem, hogy tényleg normális vagyok-e. Az átlagember felfogása szerint valószínűleg nem. :) Végül úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok, akkor megadom az esélyt, hátha alább hagy a szél. Eleinte úgy tűnt nem akar csendesedni, pedig a hím barátréce még napkelte előtt megérkezett elém.

Szentségeltem is rendesen, a hullámzó víz teljesen megtörte a varázst.

Nem is fényképeztem, inkább csak néztem, ahogy a réce teszi-veszi magát előttem. Közben a napkelte is megérkezett, és időnként a szél is elült. Na, talán kialakul valami.

Az előbukkanó nap szépen aranyozta a vizet, amikor a réce visszajött.

Felmászott a faágra, megrázta magát, kicsit nézelődött,

majd leült pihenni. A háttér még mindig nem volt tökéletes, a néha feltámadó szél még befodrozta a vizet, de ezt már nem bántam.

Miközben a barátréce nézelődött, a másik beülőre egy tőkés réce ugrott fel.

Csak egy tollrázás erejéig maradt,

visszatértem hát a barátrécéhez. És láss csodát, a szél teljesen elcsendesedett, és a háttér szépen kisimult.

Na most kellene valami mutatvány! A barátréce meghallotta a kérésemet, és hosszas tollászkodásba kezdett. Nem volt más dolgom, ráfeküdtem az exponálógombra.

Azt azért láttam, hogy a fény iránya nem tökéletes, kissé oldalba kapta a madarat, de fene se bánja, a barátréce kitett magáért. Amint végzett, lecsusszant a fáról, de csak azért, hogy helyet adjon az asszonynak. A hímet a tojó váltotta a beülőn.

Közben a nap is magasabbra emelkedett, kicsit művészkedhettem is.

És amint a réce kitárta a szárnyait, a nap képe is elkészülhetett.

Szép volt. A tollakat gyönyörűen világította át a napfény. Mindeközben a hím a közelben türelmesen várakozott,

és miután a tojó is elvégezte reggeli toalettjét, együtt úsztak el.

Amilyen esélytelennek tűnt a reggel, a végére csak kialakult. Jó érzéssel másztam elő a lesből, hiszen jól sikerült a récék hajnala.


Pécs, 2022. május 16.

Csendes délután

Közel egy hónap telt el, mire ismét tutajozhattam egyet. A nyári ludak fotózására már nem sok esélyt láttam. A kislibák már egészen nagyok, a szülők elkezdtek vedleni, így a családok elhúzódtak a nádas mélyére, nem is nagyon mozdulnak ki onnan a következő időszakban. De a tavaknál tett ellenőrzés során a les előtt jó récemozgást tapasztaltam, ezért egy napfényes délután próbára tettem a szerencsémet. A körülmények szinte ideálisak voltak, zavartalanul sütött a délutáni nap, és szél sem fodrozta a vizet. A tóra három barátréce érkezett. Szép, színes hím volt mindegyik. Egyikük elém kanyarodott.

A távolság ugyan lehetne a kisebb is, de a mozdulatlan vízfelszín és a madár világító, piros szeme így is jó hangulatot adott a képeknek.

Sajnos közelebb nem jöttek, és az utánuk érkező cigányréce páros is inkább a sűrű gyékényesben tűnt el. Nem maradt más, mint a néha előttem elúszó vízityúk.

Kétszer mutatta magát, utána ő is csak a sűrűből kiabált kifelé. A víz ki is ürült, pedig a fények egyre szebbek lettek. A helyzetet most is a kis vöcsök mentette meg.

Balról érkezett, csendben, gyorsan. Előttem úszott el olyan közel, hogy láttam a szemében a naplementét.

Sietős lehetett a dolga, hamar eltűnt a szemem elől. Vele együtt a napfény is odalett, nem volt miért tovább maradni. Csendes délután volt, legalábbis olyan érzésem támadt. Pedig zsongott a környék a tücsökmadarak, nádirigók, kakukkok, barna rétihéják hangjaitól. Lehet, hogy stratégiát váltok...


Pécs, 2022. május 11.

A hónap képe - 2022. április

Nyári lúd család - 2022. április, Pellérd

Áprilisban vízre szálltam, és nagy lendülettel vetettem magam a nyári ludak után. Rögtön a hónap elején sikeres is voltam velük, ugyanis egy fiókáit vezetgető párnak éppen a tutaj előtt vezetett el az útja. Örültem nekik nagyonc, mert olyan pillanatokat sikerült megörökítenem, melyekre évek óta vártam.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/500, ISO 1600, -0,7EV beállításokkal készült.


Pécs, 2022. május 1.

Az áprilisi telihold...

... világította be az ösvényt, amikor hajnalban a tóparton baktattam. A múltkori felhős idővel ellentétben most napfényes reggel ígérkezett. Bizakodó voltam, és azon tűnődtem, hogy vajon a libák ma is meglepnek-e. A lesben való várakozás a vízen úszó árnyakkal hamar eltelt. A napkelte gyorsan megérkezett, és a vízre új világot festett, ahol szárnyalhat a képzelet, és a fény rajzolja a nádast, a fákat.

A képzelgésből a balról beúszó cigányréce pár rántott vissza. Az elöl haladó hím kapott egy kockát, mielőtt eltűntek volna a növényzetben.

Na de hol a többi madár? Mozogtak ugyan szárcsák, barátrécék, és a búbos vöcsök is feltűnt, de mind a szemközti nádfal mellett. Az első reményt a közelben felhangzó ismerős trilla jelentette. Füttyentettem neki, és már előttem is volt.

Mint egy energiabomba, úgy robbant ki a vízből a kis vöcsök.

A les elé úszott, megnézett magának,

majd jó hangosan elkiáltotta magát.

Miután nem jött válasz, meggyőződött róla, hogy a riválist sikeresen elkergette,

és egy gyors futással odébb is állt.

Az egyre szebb fényjáték közepette eltűnt a szemem elől.

Ennyi jutott mára. A libák elmaradtak, de mint oly sokszor, most is kaptam valami mást.


Pécs, 2022. április 16.

Gyertek haza ludaim

Már bőven benne járunk az áprilisban, mire minden akadály elhárult, és vízre szálhattam. A márciusi fagyok miatt befagyott víz, majd a tó nem várt lecsapolása hiúsították meg a kora tavaszi tutajozást. Bosszantó volt, de nem tudtam mit tenni, hát vártam, hogy a dolgok rendeződjenek. Április elején végre úgy tűnt, hogy helyre áll a rend. Úszó lesem vígan ringatózott a nádas szélén, türelmetlenül várva gazdáját.

A szombat hajnal alkalmasnak is tűnt, hogy elindítsam a hatodik tutajos szezont... Az eget nehéz felhők takarták, a napfényre kevés esély mutatkozott. Ahogy pirkadni kezdett, ez egyre nyilvánvalóbbá is vált. Egy-egy lángoló felhő jelezte csupán a napkelte idejét.

Sebaj, a vizet betöltő hangok, a nádasból kihallatszó loccsanások és a les jól eső atmoszférája ellensúlyozta a fény hiányát. A tutaj elé beúszó kis vöcsök pedig elindította a napot is.

Régi ismerős már, de egy szép, közeli kis vöcsök fotónak mindig van helye a kollekcióban.

Szárcsák is mozogtak a közelben. Javában megy az ilyenkor szokásos kergetőzés. Néhányuk homlokpajzsán véres hegek árulkodnak az összecsapások komolyságáról.

Szóval jó volt a hangulat. Pirregett a tücsökmadár, megszólalt idén először a kakukk, és a nádas fölött rétihéják járőröztek. És a hangokból ítélve a libák is felébredtek. Először a nádas mélyéből hallatszott egy-egy gágogás. Majd egyre több, egyre közelebbről, aztán már a látótérben is átrepült néhány. A tutaj mostani pozícióját a korábbi két év megfigyelései alapján választottam. Libát akarok fényképezni, mégpedig közelről. Ráadásul a napokban már frissen kikelt fiókákat is láttam, úgyhogy nagy volt bennem az izgalom. Talán fél óra is eltelt ebben a feszült várakozásban, mikor egészen közel szólt egy hangos gágogás, amit finom csobbanások, loccsanások kísértek. Libák vannak a közelben, méghozzá nagyon közel. Levegőt is alig mertem venni, amikor megláttam. Nem lehetett messzebb 2-3 méternél. Halkan sziszegve, a környéket pásztázva úszott be elém a gúnár.

Nagyon közel volt. Forgolódott, pásztázta a környéket, és szemmel láthatóan a rá meredő fényes szemet méregette.

Egy oka lehet csak annak, hogy ennyire figyelmes, és ez szinte azonnal ki is derült. A les elé apró, sárga tollgombócok úsztak be.

Fiókái miatt volt ennyire izgatott. Mielőtt bevezette volna családját a vízre, felmérte, biztonságos-e a terep.

A kislibák pedig halk csipogásokkal a forgolódó gúnár után igyekeztek, hol jobbra, hol balra,

mígnem aztán a hátvédként megérkező tojó zárta a sort.

Amíg a gúnár a les mellett, a gyékénysáv mentén tovaúszott, a kis csapat várakozott pár másodpercig előttem,

majd miután biztonságosnak bizonyult a továbbhaladás, ők is követték, és eltűntek a szemem elől.

Micsoda pillanatok voltak! Talán az egyik legmegkapóbb jelenet a libák életében, amikor a szülők a frissen kikelt fiókáikat vezetgetik. A féltő, óvó szülői viselkedés, és a fiókák ragaszkodása a szüleikhez nagyon kedvessé teszik a nyári ludak családi életét. Három tutajos szezon kellett, hogy mindezt testközelből átélhessem. Felemelő érzés volt.


Pécs, 2022. április 10.

A kitartó jég ...

... lehetőséget adott arra, hogy a guvatokkal tovább próbálkozzak. A legutóbbi tapasztalatok alapján úgy döntöttem, hogy megpróbálok valami ínycsiklandó falattal kedveskedni nekik, remélve, hogy amíg azzal foglalkoznak, több időt adnak a fényképezésre. Így hát a guvatra méretezett halakkal érkeztem egy újabb próbára. Lesbe be, hal a jégre, lássuk mi lesz belőle. Kisvártatva jött is a guvat, és ahogy vártam, egyből az egyik halat vette célba.

Megnézte magának,

megforgatta, aztán már vitte is.

Berohant vele a nádasba. Na eddig jó, van még pár kishal a jégen, úgyis mindjárt visszajön. Nem jött. Helyette megjelent a vízityúk.

Persze ő is azonnal kiszúrta a csemegét,

és szépen egymás után megette,

vagy elvitte a nádasba.

Hát ezt nem hiszem el, a guvatnak nem maradt több. Az ördög vigy el! Vagyis most a vízityúk vitte el. Na majd legközelebb...


Pécs, 2022. január 31.