úszó les
Elfújta a szél...
A kanalasgémek repültek át a tó fölött, majd irányt váltottak, és a szemközti nádas szélében landoltak.
Hát itt vannak. Örültem is, meg nem is,
ugyanis a szél miatt fodrozódó víz megtörte a tükörképet.
A képeken megjelenő kettősség nem tetszett, de hát mégiscsak kanalasgémek vannak itt, hát fotóztam.
Mókás volt látni, ahogy futva táplálkoztak, és körberohangálták az egy szem kócsagot.
Vártam is, hogy majd a közelembe érnek, de ez nem történt meg. Makacsul rátapadtak a szemközti nádfalra, és naplementéig el sem mozdultak onnan.
Hát így jártam. A kanalasgémek továbbra is tartják a távolságot tőlem. Na de majd egyszer...
Pécs, 2021. szeptember 29.
Kacsáék meg a többiek
A vöcsök elúszott a dolgára, helyét récék vették át. Némelyek egészen közel, a tutaj előtt haladtak el miközben táplálkoztak,
mások inkább a beülőt választották.
Szárnycsapkodás,
tollászkodás, nézelődés
és fürdőzés is bemutatásra került, csak a gombot kellett nyomnom szorgalmasan.
Tartalmas volt az előadás, az biztos, de még nem volt vége. A tőkések között apróbb réce tűnt fel. Egy cigányréce szerette volna birtokba venni a beülőt. Ez ugyan a tőkések miatt nem sikerült neki, de pár közelebbi felvétel azért készült róla.
A récék ezzel odébb is álltak. A méla nézelődést a jégmadár szakította félbe. Hangos ti-ti-ti hangján előre szólt, hogy jön.
A buzogány csúcsa úgy tűnik kedvelt leshelye lett. Nincs túl messze, a 2,5 m-es távolságból az objektíven keresztül már látom a szemében a napkeltét.
Elöntötte a fény a tavat, a pára is eltűnőben már. A visszatérő kis vöcsköt szépen oldalba kapta a napkelte.
Szerencsére ismét a beülőt célozta meg.
Ritka dolog a vöcsköt teljes egészében látni, hát nem fukarkodtam az expóval. Még egy szép tollrázásra is futotta.
Ej de jó volt. A reggelt végül a jégmadár zárta. A napfény festette háttér előtt szemlélte a környéket, és mint egy pecás a horgászbotját, úgy szorongatta a buzogány csúcsát...
Pécs, 2021. szeptember 18.
Ahónap képe - 2021. augusztus
Az augusztus hónap második felében bekövetkezett áldásos lehűlés a kedvemet is meghozta a fotózáshoz. A tavaknál is jó mozgás mutatkozott, így hát két hajnalt is eltöltöttem a tutajon. Az egyik maradandó pillanatot egy bütykös hattyú okozta, amikor a kelő nap ellenfényében, felfújt tollakkal a területén járőrözött. A sötét háttér, a gőzölgő víz, és az átvilágított hófehér tollak jó kombinációnak bizonyultak, a látvány biztosan maradandó emlék marad...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/2500, ISO 800, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2021. szeptember 1.
Kék és fehér
Nem is vártam sokat, a legközelebbi hajnalon próbára is tettem a szerencsémet. Az éjszakai hideg ismét megtette a hatását. A víz fölé masszív pára képződött, ami csak fokozta a napkelte előtti sejtelmességet. A hínármezőn táplálkozó fiatal vízityúkból is csak akkor látszott valami, amikor a közelbe ért.
Elindult a nap, vártam, hogy kicsit oszoljon a köd, és többet lássak az objektíven keresztül. A nyár eleji zsongás már eltűnt, csend van. Egy-egy hangból lehet csak következtetni, hogy mi is történik a környéken. Így hát fülelek. Jégmadár éles hangja vág át a ködfalon. Rövidesen ő is előbukkan, és a tutaj melletti gyékénybuzogányon landol.
Mosolyogtam is, előző nap délután szúrtam oda ezzel a szándékkal. Fény még sehol, de a madár itt van, hát fényképeztem.
Régi ismerősök vagyunk, hát köszöntünk egymásnak, majd a jégmadár átröppent a túlsó nádszegélyhez. De nem maradtam látnivaló nélkül, kerregve egy nagy kócsag szállt le elém.
Szinte feloldódott a nagy párában, ahogy a hínármezőben sétálgatott.
Egyszer-egyszer kapta csak oldalba a kelő nap fénye, ha utat talált a köd repedésein.
Kicsit elfordultam a kócsagtól, mert jeges barátom visszatért a buzogány csúcsára.
A napfény már az ő tollait is elérte. Finoman ugyan, de feltűnt az irizáló hatás az oldalán.
Közben a kócsag kicsit beljebb ért a nádszegélytől. Időben pillantottam felé, mert amit láttam a keresőben, olyat még nem nagyon tapasztaltam.
Amint ellépdelt a nádszegély mellől, az addig halványan felsejlő növényzet teljesen eltűnt mögüle. A ráeső gyenge napfénytől finoman világítottak a tollai, a sűrű pára pedig egészen különleges, halvány kékségben ölelte körül.
A kék és fehér sejtelmes játéka alakult ki abban a pár pillanatban, amíg a madár átért a másik oldalra, és eltűnt a szemem elől.
Pár pillanatnyi, mulandó csoda volt, de csoda volt. Levezetésnek még próbálkoztam a túloldalon úszkáló récékkel,
és a hínármezőn csipkedő szárcsákkal,
de a ma reggeli varázslat már elmúlt, ideje menni. Lángos lesz a reggeli...
Pécs, 2021. augusztus 27.
Csillagles és hattyúk tava
Újra rájöttem, hogy a csillagfotózás egy teljesen más műfaj, amiben nem vagyok teljesen otthon, de a ciripelő tücskök, a meleg nyári éjszaka és a közös élmény minden képet megszépít. :) Ráadásul egy nagyon szép vörös holdnyugtát is láthattunk, ami ugyancsak elvarázsolt mindannyiónkat.
A csillagles és a végre múlóban lévő kánikula aztán adott egy kis lendületet, és a tavaknál mutatkozó változások az egyik hajnalon a tutajra csábítottak. Csalhatatlanul elkezdődött a madárvonulás, és bíztam benne, hogy egy-egy szereplőjét talán lencsevégre kaphatom. Hát nem így lett. A hűvös, már-már hideg hajnal szép párát adott a víz fölé, de madár nem nagyon akart a szépen alakuló atmoszférában megjelenni. Kicsit már el is keseredtem, mikor az öböl sarkából hattyúk tűntek fel.
A fiatalokkal az élen az egész család beúszott elém.
Jól megnőttek a fiókák, mióta májusban találkoztunk. Utánuk a két öreg is beért elém, és míg a fiatalok táplálkoztak, ők ide-oda cirkáltak a vízen.
A hófehér tollasok szépen mutattak a párás ellenfényben. Büszke szárnytartással mutatták magukat, a hattyúk tava elevenedett meg előttem.
Egy szép sorozat után aztán a család kiúszott a látótérből, helyüket két hosszú láb váltotta fel.
Nagy kócsag sétált be a tutaj elé, de közelsége miatt csak részleteiben tudtam a keresőbe szorítani.
Örültem volna, ha halászni kezd, de sajnos nem maradt velem sokáig. Kerregve arrébb ugrott, és ezzel a reggel is véget ért...
Pécs, 2021. augusztus 22.
Ahónap képe - 2021. július
Lidércfény
A feszített, szürke víztükörre a fák között átvilágító első napsugarak lángcsóvákat festettek. Érdekes a látvány, mint múló lidércfény táncolt előttem a napfény. A háttérben elúszó kis vöcsök tette teljessé a képet.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/800, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2021. augusztus 1.
Ahónap képe - 2021. június
Toll
... A nap végre a kellő magasságba ér, és gyönyörűen rajzolja körbe az ágon ülő madarat. Egyszerűen varázslatos a látvány. Megszűnik a tó, a nádas, a les. Csak a fény marad, a rajzoló, alkotó fény, mely a sötét vászonra tollászkodó récét fest...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/3200, ISO 200, -4EV beállításokkal készült.
Pécs, 2021. július 1.
Napforduló...
Jobbról egy tőkés réce úszik be elém.
A pörgefarkú gácsér díszes ruhája erősen megkopott, vedlésben van már. Egyenesen a les előtti fára kapaszkodik fel, tollászkodni kezd.
A nap már kacsintgat a fák közül, de a beülőt még nem éri el. A récének sem tetszik, átúszik a másik oldalra.
De nem érti a lényeget, egy tollrázás után visszamászik a fára, ott rendezgeti cserélődő tollait.
A nap viszont töretlenül emelkedik, utoléri a faágon pihenő madarat.
Ám a gácsér nem marad nyugton, lecsúszik a vízre, és odébbáll. Helyét egy tojó veszi át.
Nem teketóriázik, szép szárnycsapásokkal köszönti a reggelt.
Na ezt már szeretem, bár az ellenfény még nem az igazi. Sebaj, úgy tűnik a tojó nem siet. Ráérős tollászkodásba kezd.
Közben a gácsér is visszatér. Most azonban jó érzékkel a megfelelő helyet foglalja el.
Beúszik a gömbök közé, és ott szórja le magáról az izzó vízcseppeket.
Eközben a tojó türelmesen kivárta az idejét. A nap végre a kellő magasságba ér, és gyönyörűen rajzolja körbe az ágon ülő madarat.
Egyszerűen varázslatos a látvány. Megszűnik a tó, a nádas, a les. Csak a fény marad, a rajzoló, alkotó fény, mely a sötét vászonra tollászkodó récét fest...
Pécs, 2021. június 21.
Egy délután, két madár
Sokáig csak ringatóztam a folyamatosan hullámzó vízen, tűnődtem a a madarak hiányán. Végül a búbos vöcsök könyörült meg rajtam. Mint annyiszor, most is váratlanul bukkant fel előttem a víz alól. Piros szemével felém nézett, engedett egy rövid sorozatot, majd ismét eltűnt a víz alatt.
Hát ennyi jutott aznapra. Talán legközelebb...
Pécs, 2021. május 31.
Ahónap képe - 2021. május
Az elmúlt két évben a tutajos fotózások fő célja az volt, hogy a nyári ludak életéből csípjek el pillanatokat. Az elsőre egyszerűnek mutatkozó terv azonban sokat bonyolódott a ludak óvatosságának következtében. Tulajdonképpen az életük minden mozzanatát végig tudtam követni, de fotó viszonylag kevés készült. Éppen ezért nagyon örültem, amikor egy váratlan fordulatnak köszönhetően sikerült két családhoz is közel férkőzni...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/6000, ISO 800, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2021. június 1.