úszó les
Vigyázó szemek
Ó, egyem meg őket, hát itt vannak. És ami még jobb, én is itt vagyok. :) A család a gúnár vezetésével haladt ütemesen, FELÉM!
Mintha egyenesen a tutajt célozták volna meg, a családfő szépen a kamerába nézve vezette felém családját.
Természetesen már nem érdekelt, hogy még erős a fény a fotózáshoz, szólt a kereplő, ahogy csak bírta.
Nem akartam elhinni. Eddig a libák úgy kerültek, mint egy madárijesztőt, most meg itt úsznak előttem a kislibák is.
Amint a kis libanövendékek elhaladtak előttem, jött a következő meglepetés. Mivel a keresőben követtem vendégeimet, nem vettem észre, hogy a nyomukban egy második család is közeledett. Már egészen közel jártak, mikor felpillantottam.
A szülők portrétávolságban követték az előző csapatot, a kislibák, pedig szépen kitöltötték a képmezőt. Pár nappal korábbi kelésű fészekalj lehetett, a "rút kis kacsa" hatás náluk erősebb volt. :)
Nem tudtam betelni velük, az elképesztő közelség ezzel a félénk madárral teljesen lenyűgözött.
A libasereg végül eltűnt a látótérből, ám talán 10 perc múlva az egyik család újra felbukkant, és ezúttal a másik oldalról kerültek meg.
Kicsit távolabb úsztak most, így az egész alakos képek is megszülethettek.
Nahát, nem volt semmi. Kellett egy kis szünet, hogy feldolgozzam a történteket. Néhány réce mutatta magát, közülük egy üstökös adott lehetőséget egy fotóra.
Majd, mire a napsugarak kellően laposak lettek, az egyik búbos vöcsök is megjelent. Közvetlen a les mellett bukkant fel a víz alól, aztán már sietett is a dolgára.
Azt hiszem jó helyen úszik a tutaj. :) Újabb szünet következett. A ringatózó merengésből csipogó hangok riasztottak fel. Balról, egészen közel megjelent pár bolyhos apróság.
Megleptek a hattyúfiókák. Cukiságfaktor minden mennyiségben.
A tojó hattyú vezette a sort, az apróságok pedig hol egymás mellett, hol lemaradozva követték.
A sort a gúnár zárta. Komótosan táplálkozva követte családját.
Az egyre szebb fényekben a visszatérő vöcsök szórakoztatott tovább.
A les előterében forgolódott egy darabig, szépen mutatott a beálló szélcsendben kifeszülő vízen.
Szép volt. De még mindig nem volt vége a napnak. Az ismerős csipogó hang ismét jelezte, hogy látogatók közelednek. Ezúttal jobbról úszott be a hattyúcsalád. Nagyon közel. A legközelebbi tollpamacsokra nem is tudtam élességet állítani. Meg kellett várni, hogy kicsit távolabb kerüljenek.
Bociszemű vattapamacsok úszkáltak ellőttem szinte karnyújtásnyira. Azt hiszem erre a látványra a legkeményebb madarász szíve is meglágyul. :) Persze a szülők is hihetetlenül közel voltak. A gúnár maradt előttem pár percig, és a víz alatti zöldségből táplálkozott. Úgy jelent meg a keresőben, mint ahogy még soha nem láttam.
Ezt a hihetetlen napot a vöcsökkel zártam. Miután távolabb bukdácsolt és tollászkodott, a les előtt úszott el, hogy eltűnjön az öböl sarkában. Két szép portréval gazdagította a gyűjteményemet.
Pécs, 2021. május 16.
Ahónap képe - 2021. április
Az április több szép élményt hozott a fotózás terén. Közülük mégis talán kiemelkedett az a hónap eleji reggel, amikor meglepett minket két nyári lúd. A közelünkben táplálkozó két madár gyönyörűen mutatott a napkelte előtti sejtelmes fényekben.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f6,3, 1/800, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2021. május 1.
Délutáni lovagok
Persze nem maradt egyedül sokáig, lovagja hamar utolérte,
és egyből elkezdte tenni a szépet.
Miközben a nyakát nyújtogatta, folyamatosan hallatta érdekes, zümmögő hangját.
Nagyon szép volt. A közelben forgolódó hím jól mutatott a délutáni fényben.
Persze a tojó most sem tűrte sokáig a zaklatást, és nyomában az udvarlóval elúszott. A nap másik attrakcióját a kis vöcskök jelentették. Folyamatosan hallottuk pergő trillájukat innen is, onnan is, mire egyszer csak az egyik megjelent a látótérben.
A kis vöcsök megbízható társa a madárfotósnak, mindig lehet rá számítani. Most sem volt másként.
Még egy szép mozdulatot is sikerült elcsípni, mikor torpedó módjára megindult a vízen. Ez talán a legnehezebb feladat vele kapcsolatban, hiszen váratlan, és rendkívül gyors mozdulatait nehéz követni. Egy kocka erejéig most sikerült.
Ezzel legtöbbször vége is szokott lenni a kis vöcsökkel való találkozásnak, ám most másként történt. Feltűnt a párja is, és előttünk kezdtek bele egymást üdvözlő trillájukba.
Egymás mellett forgolódtak, így adták hírül a világnak összetartozásukat.
Szép pillanatok voltak. A koncert végeztével elsiettek a dolgukra, búcsúzóul egy portrét hagyva emlékül.
Pécs, 2021. április 28.
Ábránd
De az eddig megszokott hajnalpír derítésére hiába vártunk. A kergetőző szárcsák alatt alig néhány narancsos folt jelent csak meg a víz felszínén.
Bosszantó volt a dolog, mert sok olyan esemény történt, amiből akár lehetett is volna valami egy csöppnyi ellenfénnyel, így azonban nem lett.
Végül a felhő megkönyörült rajtunk, és elúszott a nap elől. A narancsos színáradat így ugyan elmaradt, de a fotózás végére lehetőség adódott némi művészkedésre.
A vízfelszínt beborító gömbök sokasága, és a madarakat rajzoló fény úgy jelent meg, mint egy képbe öntött ábránd...
Pécs, 2021. április 13.
Hajnalban
A nádfal előtt úsztak el, a vízen pedig szépen tükröződött az égbolt hajnalpírja.
Jól kezdődik, egyből a főszereplőkkel. A ludak a már megszokott módon a nádfal előtt kezdtek táplálkozni, és szép lassan kioldalaztak a rózsaszín reflexióból. Teltek a percek, az égbolt egyre szebb színt öltött, a pára pedig mintha csak vastagodott volna, sűrű paplanként borította a vizet. Aztán megtörtént, amire annyira vártunk, az egyik liba felénk kezdett oldalazni.
Feszült pillanatok voltak. A madár tökéletes távolságban úszott át előttünk, szépen keresztezve az égbolt tükröződését.
A napkelte még messze, mégis gyönyörű árnyalatok jelentek meg a liba alatt.
Nem is akartam elhinni, de a madár befordult a lesek mellé,
és táplálkozni kezdett.
Ahogy forgolódott a gyékényes mellett, a háttérben feltűnt a másik is.
Hát mi van itt ma reggel? Mondhattam volna, hogy gyertek haza ludaim, de nem kellett biztatni a közelebbit, jött magától is.
A folyamatosan kattogó fényképezőktől nem zavartatva magát, nyakát a víz alá dugva kereste a reggelire valót.
Elképesztő volt a látvány. A fejéről lecsorgó víz, a szép derengés a vízen, a pára biztosította finom háttér és a madár közelsége teljesen lenyűgözött.
Kis félkört leírva szépen elkezdett oldalazni előttünk, és ritmusosan dugta a víz alá a nyakát egy-egy falat után.
Olyan közel haladt el, hogy már félő volt, kilóg a képkeretből.
Sok kép készült, a fényképező folyamatosan dolgozott, de a helyzetet nem hagyhattam ki.
Újabb víz alá bukások, lecsorgó víz, fejrázás után megjelenő vízcseppek.
Mindezek után a másik liba is elénk érkezett,
egy darabig közösen bukdácsoltak,
majd a kelő nap érkeztével egyik jobbra, másik balra távolodott el.
Egy távolabbi tollászkodással és szárnycsapkodással búcsúztak.
Ám az izgalmak még nem értek véget. Búbos vöcsök bukkant fel a közelben.
Egyből feltűnt, hogy nincs minden rendben vele. A csőrtövébe egy horgászzsinór gubancolódott.
Csórikám, valahogy összeszedhetett egy damillal leszakad horgot, vagy talán egy halat fogott, ami zsinórostól szökött meg a horgásztól. Borzasztóan nézett ki, bár a sérülés nem tűnt frissnek, és a madár sem volt legyengült állapotban.
Egy gyors tollrázás után hamar tovább is állt,
hogy távolabb halászni kezdjen. Fogott is egy nagyobbacska halat, ám nem tudta lenyelni. Többször próbálkozott vele, forgatta, elengedte, újra megfogta, de lenyelni nem tudta.
Ha csak a képeket nézem, gyönyörű volt, ahogy az izzó környezetben a hallal próbálkozott, de tudtam, hogy a problémáját a damil okozza, segíteni meg nem tudok. Így hát a libák okozta öröm, és a vöcsök miatti aggodalom keltette vegyes érzésekkel fejeztük be ezt a hihetetlen reggelt.
Pécs, 2021. április 8.
Délután
Igazán a récék jelenléte csigázott föl. Nagy csapat barátréce forgolódott a vízen, de sajnos, mint általában a tó másik oldalán. Udvarló hímek hajtották a tojókat, jellegzetes hangjuk betöltötte a tavat. Egy-egy páros került csupán a lőtáv határára.
Bosszantó a dolog, de szinte alaptörvény. A vízen mindig minden messzebb van a kelleténél. Ennek ellenére a startoló récét nem hagytam ki.
A ludak is megjelentek a szép fényekben, de mint a fent említett törvény kimondja, messze, a nádfal mellett.
Be is kellett érnem ennyivel, egy madár sem tette tiszteletét a tutaj előtt. Bolondok napja nem kedvezett. Ez csak azt jelentheti, hogy vagy nem vagyok bolond, vagy nagyon... :)
Pécs, 2021. április 6.
Ahónap képe - 2021. március
Márciusban nagy lendülettel csaptunk bele lányommal a tutajos fotózásba. Kerestük a hajnali hangulatokat, és próbáltuk nyomon követni az eseményeket. Megszokott koratavaszi jelenet a vízen a szárcsák csatározása. Ám igazán jó képet az évek alatt nem sikerült még készítenem a balhés, kergetőzős társaságról. Azt hiszem most sikerült egyet előre lépni, és valamit pótolni az eddigi hiányból. Egy március eleji, ellenfényes hajnalon egy páros belefutott egy expozícióba, amiből végül egészen csinos felvétel kerekedett.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f6,3, 1/4000, ISO 400, -2EV beállításokkal készült.
Pécs, 2021. április 1.
Napkelte fent, lent
Jó lenne, ha később visszajönnének, mikor előtűnik a színvarázs, amire nem is kell sokat várni. A horizont felveszi szép rózsaszínjét, valószínűtlen festményt teremtve a víztükörre.
Szép a festővászon, de még szebb lenne madarakkal. Barátrécék kívánkoznak a kompozícióba.
Sokáig kitartanak, de nem akarnak közeledni. Csak asszisztálnak a hangulathoz.
Pedig most szinte minden körülmény adott. Tükörsima víz, kellemes pára, és a mindent befestő napkorong is felbukkant a nádas fölött,
és alatt egyaránt.
A mindent elöntő napfénybe végül egy tőkés réce úszik be, de nagyon siet, nem pazarolja fotósokra az idejét.
Ez már a többedik alkalom, amely így telik el a vízen. Napfényből, hangulatból kaptunk bőven, csak a madarak hanyagolnak egyelőre...
Pécs, 2021. március 28.
Szép napkelte...
A szép rózsaszínes égbolt alatt a libák is megjelentek,
igaz kicsit álmosan.
Ketten is voltak. Közelebb ugyan nem jöttek, de legalább már lőtávolon belül mutatkoztak.
A kis vöcskök jelentettek némi izgalmat erre a reggelre. Távolabb, és közelebb is megmutatták magukat, lehetőséget adva némi művészkedésre. :)
Pécs, 2021. március 22.
Elfújta a szél...
Néhányuk a közelben kezdett bukdácsolni,
és táplálkozni.
Velük múlattuk az időt. Se fény, se érdekes jelenet, csak a hullámzó, szürke víz, meg a fekete madarak. A közelben landoló hattyú okozott csupán némi izgalmat.
Hát ennyi. Naplementére nem is számítva hagytuk abba a napot. A lesből kimászva, már a partról néztük végig, ahogy a libák a vízen landoltak, és a szétterülő felhő peremén kibukkant a lemenő nap. Na majd legközelebb...
Pécs, 2021. március 16.