madáritató

Olvadás

Szeretem a telet, a fagyos időt, a jeget és a havat, de bevallom őszintén, már alig vártam, hogy a befagyott madáritató kiolvadjon. Az északi kitettségű oldalban álló medence tovább tartotta a jeget, mint vártam, de az enyhe február azért ott is meghozta az olvadást. Tudtam, hogy ez a tény azonnali változást fog eredményezni a forgalomban, ezért kíváncsian ültem be a kunyhóba, hogy mindezt meg is tapasztaljam. A közeli madáretetőre járó fenyőpintyek ki is használták a lehetőséget, és csapatostul lepték el a medencét. Ittak, fürödtek, élvezték a víz adta lehetőséget,

én meg élveztem a közelségüket. Még egy hangulatvideó is belefért a fotók mellé.

Annyiszor jöttek kisebb csapatokban, hogy szinte uralták a madáritatót. A bereppenő erdei pinty nem is kapott helyet mellettük, csak egy portré erejéig maradt. Mondtam már, hogy szeretem a madárportrékat? :)

A csuszka és a cinegék persze nem ilyen félénkek, helyet kértek maguknak a víz mellett.

Az egyik kékség csatakosra fürödte magát, nem tudtam megállni, róla is készült egy rövid hangulatvideó.


Pécs, 2024. február 10.

Szép madár a széncinege

Az öreg erdő rejtette leskunyhó előtt egymást váltják a széncinegék. Mivel más nem nagyon akar fényképezkedni, velük kell beérnem. Nem baj, tulajdonképpen szép madár a széncinege.

Sőt, egy jobb pillanatot nem is olyan egyszerű elkapni vele.

Na de néha nem árt a változatosság, a sok cinege közt üdítően hat a beröppenő fenyőpinty.

Egyelőre sajnos másról nem tudok beszámolni, pedig lenne miről. Talán majd legközelebb...


Pécs, 2024. február 3.

Madáritató ismét

Úgy tűnik, hogy madárfotós pályafutásomat végigkíséri a madáritató. Az elsőt idestova 14 éve építettem, amelyet aztán az évek során több is követett. Volt sikeres, és kevésbé sikeres helyszín, tartós és kevésbé tartós konstrukció. Egy azonban vitán felül áll. Minden, az itató melletti leskunyhóban eltöltött percet élveztem, és rengeteg fotót készítettem. Ami pedig számomra talán a legfontosabb, rengeteg élményt szereztem, melyek közül sok a mai napig élénken él az emlékeimben.
Úgy adódott pár hónapja, hogy ismét madáritató építésébe fogtam. A projekt tovább mutat egyszerű fotós tervnél, ám természetesen a fényképezés lehetősége is fontos, ráadásul olyan fajok kerültek célkeresztbe, melyeket évek óta "üldözök". Nem volt tehát kérdés, cselekedni kellett, és rövidesen az öreg tölgyek és bükkök alatt már állt is a medence és mellette a leskunyhó. Hamar beindult a forgalom, amit a tél elején mellé helyezett madáretető csak fokozott.

Az előjelek ígéretesnek bizonyultak, és természetesen a próbafotózás is megtörtént.

Jó érzés volt ismét a leskunyhó homályából figyelni az inni, fürdeni érkező madarakat,

még akkor is, ha eddig csak cinegék kerültek lencsevégre.


Pécs, 2024. január 5.

Kelempászmadár

10 év. Ennyi ideig állt a madáritató ugyanazon a helyen. Sok élményt, fotót adott, szerettem az ott eltöltött órákat. Az utóbbi néhány évben azonban olyan változások történtek a környéken, amelyek elvették a hely varázsát. A közeli öreg cseres-tölgyest kivágták, eltűnt a sok lábonszáradt fa, a völgy jellege gyökeresen megváltozott. Az öreg fákkal együtt az odúlakó madarak is eltűntek, és rendszeresen szólt a fűrész, nagy volt a jövés-menés. Sajnáltam nagyon, de meghoztam a döntést, költözik a madáritató. Vagyis hogy pontos legyek, újat terveztem építeni. Régi lesemet jóbarátomra hagyományoztam, akiben éledezik a madárfotózás szeretete, én meg mindig szívesen támogatom a feltörekvő tehetségeket, úgyhogy hajrá Bandi! :) Szóval az elhatározás megszületett, a helyet is kinéztem, és márciusban, ahogy a madáretetős szezon véget ért, és lett némi szabadidőm, a terveket megvalósítottam.

Gondoltam, hogy eltelik némi idő, mire a madarak odaszoknak, ezért egy tesztleselkedést követően, magamat kameracsapdával helyettesítettem, így követtem nyomon az elmúlt két hónap eseményeit. A szajkók, rigók, cinegék szinte azonnal megjelentek, és kis idő elteltével más is feltűnt a kameracsapda felvételein. Május elején tudtam időt szakítani, hogy a vendéget közelebbről is megnézzem. Tudtam, hogy mire számítsak, ezért nem ért váratlanul, amikor a medence mögött, az erdő talaján feltűnt a mókus. Határozott ugrásokkal közeledett, és a következő pillanatban már ott is ült előttem a víz szélén.

Belenézett a kamerába, én meg csak mosolyogtam.

Keresett egy jó helyet magának,

ivott pár kortyot,

és már ment is dolgára. Rövid, de úgy érzem előremutató találkozás volt ez. Mindig is szerettem volna egy rendszeresen bejáró mókust az itatónál, sajnos az előző helyen ez nem történt meg. Most azonban minden jel arra mutat, hogy ez megváltozik. És persze tudjuk, hogy a mókus is madár, csak kelempászmadár. :)


Pécs, 2022. május 9.

Márciusi ilyen-olyan

A tavasz beköszöntével, március elején a téli lesek bontásával, és a tavaszi szezonra való felkészüléssel foglalkoztam. Még tavaly ősszel elkészült egy új projekt bázisának szánt vízparti les,

amelyből szándékaim szerint néhány olyan fajt tudok majd fényképezni, amelyekhez eddig nem volt szerencsém. Március folyamán itt meg is történtek a friss előkészületek, és a hónap végére a vízszint is közel ideális szintre emelkedett.

Az új lest egy szürke gém avatta fel.

Meglátjuk mi sül ki a dologból...

Ezzel párhuzamosan természetesen jó öreg tutajomat is csatarendbe állítottam. A korábbi két szezonban a libák nyomába eredtem, de a faj keményebb diónak bizonyult, mint azt elsőre gondoltam volna. Több olyan pillanat, helyzet van még a fejemben, amit szeretnék képekbe önteni velük kapcsolatban, ezért van még teendő ezen a téren. Ám a körülmények nem engedték, hogy tutajozzak is. Némi kárpótlást a barkóscinegék nyújtottak, miközben a parton az elvesztegetett időn sopánkodtam.


Egy kis építkezés is jutott még márciusra. Új madáritatót üzemeltem be egy új helyen. Erről majd bővebben egy kicsit később. Reményeim szerint az új helyszín ad némi új lendületet is az itatós fotózáshoz. Meglátjuk...


Pécs, 2022. április 9.

Árnyjáték

Egész évben készülök a madáritatóhoz. A rendszeres vízutánpótlások alkalmával mindig végigvizsgálom a medencében lévő tollakat, és minden jel arra utalt, hogy jó a forgalom a víz mellett. De az idő nagy úr, így csak most jött el a napja, hogy végre be is üljek a kunyhóba pár órára. Bár különleges dolog nem történt, mégis jó volt a les rejtekében töltött relax. A lombokon átszűrődő fény és az árnyékok játéka fogott meg ezúttal, úgyhogy a képek is ezt a hangulatot tükrözik...


Pécs, 2021. szeptember 11.

A hónap képe - 2020. október

Vörös mókus - 2020. szeptember, Mecsek

Régóta vártam már, hogy a madáitató környékén élő mókusok a víz mellett is megjelenjenek. A szeptemberi aszálynak köszönhetően végre ez is megtörtént.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/100, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.


Pécs, 2020. november 1.

A hónap képe - 2020. szeptember

Zöld küllő - 2020. szeptember, Mecsek

A szeptemberi aszályos időjárás jó forgalmat eredményezett a madáritatónál. Ilyen helyzetekben olyan fajok is feltűnnek itt, amelyeket ritkábban lehet lencsevégre kapni. Ez a remény engem is a leskunyhóba csábított, hátha... Nem hiába. Egy alkalommal egy fiatal, átszineződő zöld küllőhöz volt szerencsém...

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/160, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.


Pécs, 2020. október 1.

A mókus és a küllő

Száraz az idő, na meg meleg. Mondanom sem kell, hogy nincs már pocsolya az erdőben, így a madáritató forgalma várhatóan fellendül. Így van ez már szinte minden évben ilyenkor. Gondoltam is a fotózásra, de csak vízhordásra futotta az időmből. Az egyik ilyen alkalommal azonban történt valami, ami megadta a kellő lökést. Miközben a medence mellett motoztam, zördült az avar, és a leskunyhó melletti fatörzsön megjelent egy mókus. Persze azonnal észrevett, és már ott se volt. Csak hangos riasztását hallottam, miközben eltűnt az erdőben. Tíz éve is már hogy madáritatóval foglalkozom, és azóta várom, hogy mókus kerüljön itt lencsevégre. Mindezidáig hiába. Talán most sikerülhet, ha az aszály a vízhez szoktatta. Egyből lett egy kis szabadidőm, hogy utánajárjak a dolognak. :) Pár nappal később egy délelőttöt rá is szántam. Eleinte nem történt semmi extra. Pár cinege mozgott csak a víz mellett. Az első kockát egy tojó kormos légykapó kapta.

Ritka vendég errefelé, de hát vonulás van, bármi előkerülhet. A légykapó hamar távozott, de nem hagyott egyedül. A fák közül zöld küllő kiabált hangosan, majd pár pillanat múlva előttem landolt.

Hű, nagyon megörültem neki, egy fiatal, átszineződő példány volt. Bár a jelenléte folyamatos a környéken, ritkán volt szerencsém hozzá. Sokáig előttem volt. Hol a földön keresgélt, hol az itató körüli ágakat vizsgálta át. Készült róla pár kép.

  

  

Jaj de jó volt. A küllő távozása után örömmel néztem vissza a képeket. Egy darabig úgysem történt semmi érdemleges. Csak a gyíkok futkároztak időnként a víz melletti rönkön.

Épp egy szajkó ücsörgött a medence szélén,

amikor ismerősen megzörrent az avar, és az itató melletti rönkön megjelent a mókus.

Mindössze 1,5 méterre volt, így miközben ivott, csak portréra volt lehetőség, de végeredményben elégedett voltam. :)


Pécs, 2020. szeptember 15.

A hónap képe - 2020. június

Vörösbegy - 2020. június, Mecsek

Nyári hangulat a madáritató mellől...

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/60, ISO 1600, beállításokkal készült.


Pécs, 2020. július 1.