madáritató
Árnyjáték
Pécs, 2021. szeptember 11.
A hónap képe - 2020. október
Régóta vártam már, hogy a madáitató környékén élő mókusok a víz mellett is megjelenjenek. A szeptemberi aszálynak köszönhetően végre ez is megtörtént.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/100, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2020. november 1.
A hónap képe - 2020. szeptember
A szeptemberi aszályos időjárás jó forgalmat eredményezett a madáritatónál. Ilyen helyzetekben olyan fajok is feltűnnek itt, amelyeket ritkábban lehet lencsevégre kapni. Ez a remény engem is a leskunyhóba csábított, hátha... Nem hiába. Egy alkalommal egy fiatal, átszineződő zöld küllőhöz volt szerencsém...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/160, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2020. október 1.
A mókus és a küllő
Ritka vendég errefelé, de hát vonulás van, bármi előkerülhet. A légykapó hamar távozott, de nem hagyott egyedül. A fák közül zöld küllő kiabált hangosan, majd pár pillanat múlva előttem landolt.
Hű, nagyon megörültem neki, egy fiatal, átszineződő példány volt. Bár a jelenléte folyamatos a környéken, ritkán volt szerencsém hozzá. Sokáig előttem volt. Hol a földön keresgélt, hol az itató körüli ágakat vizsgálta át. Készült róla pár kép.
Jaj de jó volt. A küllő távozása után örömmel néztem vissza a képeket. Egy darabig úgysem történt semmi érdemleges. Csak a gyíkok futkároztak időnként a víz melletti rönkön.
Épp egy szajkó ücsörgött a medence szélén,
amikor ismerősen megzörrent az avar, és az itató melletti rönkön megjelent a mókus.
Mindössze 1,5 méterre volt, így miközben ivott, csak portréra volt lehetőség, de végeredményben elégedett voltam. :)
Pécs, 2020. szeptember 15.
A hónap képe - 2020. június
Nyári hangulat a madáritató mellől...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/60, ISO 1600, beállításokkal készült.
Pécs, 2020. július 1.
A hónap képe - 2020. május
Próbálkozom a madáritató új felállásával. Az irány tetszik, de látom már, hogy min kell változtatnom a kívánt hatás eléréséhez. Mindenesetre egy-egy kocka azért betalál, mint például az, ami most a május hónap képe lett. Az őszapó megfelelő időben, a naplemente utolsó perceiben érkezett, hogy szomját oltsa, és fürödjön. Az első mozdulataival felfröcskölt vízcseppek hullócsillagként jelentek meg körülötte, miközben az ellenfény szépen kontúrozta a madarat.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5 1/125, ISO 1600, -2 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2020. június 4.
Gerlenász és csillaghullás
Szépek a délutáni fények, jól mutatnak a gömbök a madár mögött. De el is röppen, hangos szárnysuhogás után nagy madár veszi át az őszapó helyét. Örvös galamb. Nagy a kontraszt, az egyik legkisebb madár után az egyik legnagyobb, amire itt számítani lehet.
A vízhez lépve hosszasan iszik. Szomjas lehetett.
A galamb is távozott, őt seregély követte. Kortyolt párat, és már ment is.
De siet ma mindenki... Csendes várakozás következik. Jó ez is. Apró neszek az erdőből, kakukkszó a szemközti hegyoldalból, a kunyhó falán sorjázó hangyák halk sercegése. A madáritató hangulata... A kézzelfogható nyugalmat vadgerle szakítja meg. Sétálgat, nézelődik, portréra pont jó távolságban.
De hallom már, nincs egyedül. Egy másik gerle is leszállt az előbbi mellé. Totyognak, valahogy furcsán viselkednek. De hamar világossá válik a helyzet. Egymás mellé lépnek, és egyszercsak megtörténik a nász.
Micsoda pillanat volt. Egy újabb titok, aminek részese lehettem. A két madár rövid táncot lejtett,
és gyengéd mozdulatokkal kényeztette egymást.
Érződött a pillanat finomsága, a helyzet intimitása. Lenyűgöző volt. A közös pihenés,
és tollaszkodás szép levezetése volt az egésznek.
A gerlék végül elrepültek, tojó barátposzáta volt a soron következő.
Szép tükörképes kompozíció született. Akárcsak a visszatérő őszapóról. A lemenő nap fénye utat talált a friss lomb között, és a víz mellé szállt őszapó köré hullócsilkagokat varázsolt.
Ezzel a pillanattal zártam a napot. Szép volt, tán igaz sem volt... :)
Pécs, 2020. május 9.
Újragondolt madáritató
A próba ideje is elkövetkezett. Tavasz közepén járunk már, szárazság van. Ennek talán csak egy előnye van, hogy a madáritatónál jó forgalomra lehet számítani. Ezért hát fotós társammal az egyik délután a tópart helyett a madáritatót vettük célba. Késő délutáni az időpont, a csendes szemlélődés, a várakozás hangulata a régi, olyan megnyugtató, mégis izgalmas. Talán fél óra sem telik el, a környező bokrokból mozgást hallunk, megérkezett az első cinege, amit kisebb-nagyobb időközökkel aztán sok madár követett. Pintyfélék, cinegék, rigók. Én egy feketerigóval kezdtem, ami megpihent a benyúló galagonyaágon
Mellettem azért kerepelt a fényképező, a kolléga elkapta a fonalat. A nap már lefelé járt, mire megérkeztek a seregélyek. Őket vártam, igazi ramazulis, fröcskölős társaság.
Lássuk, mit mutatnak a szárnyak és a vízcseppek...
Pécs, 2020. április 25.
Őszutó
és az etetőtérre érkező egerészölyvek mögött is még tarka ruháját mutatta az erdő.
A madáritatónál sem volt más a helyzet. Az ide érkező madarak még szép őszi körítésben ittak, fürödtek a megújult medencében.
Pécs, 2019. december 2.
A hónap képe - 2019. augusztus
Augusztus, madárvonulás, madáritató. Ez a hármas együtt mindig tartogat meglepetéseket. És ha negyedik összetevőként még én is a lesben tudok ülni ebben az időszakban, akkor akár olyan képek is készülhetnek, mint ebben az esetben. A kis légykapó fokozottan védett madarunk, a Mecsek ritka fészkelője, nagy volt az öröm, mikor tudatosult bennem, hogy valójában mit is fényképeztem. :)
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/125, ISO 3200 beállításokkal készült.
Pécs, 2019. szeptember 4.