madáritató

és az etetőtérre érkező egerészölyvek mögött is még tarka ruháját mutatta az erdő.

A madáritatónál sem volt más a helyzet. Az ide érkező madarak még szép őszi körítésben ittak, fürödtek a megújult medencében.

Izgalmas lehetőség röptében fotózni őket, hát még ha meglepetést is tartogatnak. Egy gyors berepülést kaptam el éppen, a madarat nem is láttam sokáig, 2-3 másodperc lehetett az egész. A képek visszanézése közben derült ki, hogy kis légykapóhoz volt szerencsém. Meglehetősen ritka mifelénk, örültem neki. :)

A délutáni nap szép ellenfénybe vonja az erdőt, remekül gömbösödik a háttér. Nem is a víz mellett készülnek a képek, annyira jó a zöld és sárga fénygömbök hangulata. Estefelé megszaporodnak a látogatók, sorra érkeznek a madarak a gömbös környezetbe. Főként cinegék. Annyira jó  a fényjáték, tág képkivágással próbálkozok.

Szerencsére, mert így tudtam a hirtelen érkező vadgerlét is elkapni. Nem maradt sokáig.

El is telik az idő, lassan elfogy a lővilág. a közeli bokorban ugráló vörösbegyet már 1/25-el tudom csak fotózni.

1/20-al még épphogy megvan a víz mellé érkező citromsármány,

de utána lezárom a napot, nincs értelme tovább maradni...

Sajnos nem marad sokáig, seregély érkezése riasztja el.

A hivalkodó pöttyöske sem időzik túl sokáig. Távozása után barátposzáta jelenik meg. Idegesen ugrál ide-oda, én is ideges leszek, bénázok folyamatosan. Kevés a fény, hosszú a záridő, sorra rontom el a képeket. Mellettem fotós társam jobb aránnyal dolgozik. :) Azért csak kipréselek egy éles kockát, aztán a barátka már megy is,

mert szajkó huppan a medence szélén. Nem részletezem, elszúrtam. :) Na de a kis álarcost már nem engedhetem el, akármi is lesz. A portré ugyan bemozdult, de a habitus elfogadható.

Tövisszúró gébics lát hozzá egy kis fürdéshez. Szépen rázza magát, majd ő is magunkra hagy.

A gébics után beesik egy meggyvágó. El is bénáztam a helyzetet, ahogy kell. Szerencsére jön még egy. Mázli.

Az egyre sötétedő kunyhóban sorra törlöm a képeket, amikor szürke madár röppen az ágra. Ó, ritka vendég a szürke légykapó, gyorsan kap is egy sorozatot. Ő végre nem siet, többször felugrik egy elrepülő rovar után, de mindannyiszor vissza is ül. Így van idő pontosítani a beállításokat, hogy a már erősen sötétedő erdőszélen születhessen egy jó kép is a szürke eminenciásról.

Hát ez nem az én napom volt, de a végére csak kikerekedett valami belőle.

Az első fotós nap is elkövetkezett. Vajon mindent sikerült jól beállítani? Nagyjából. A madarak mindenesetre szépen járnak. Rögtön az elején egy vörösbegy szórakoztatott minket.

Szépen rázta magát a fürdőzés után.

Nagyon jó volt a kunyhó sötétjéből látni az önfeledten fürdőző madarakat. Míg fotós társam bőszen kattintgatott, én leginkább hátradőlve szemléltem csak a sorban érkező cinegéket. A madáritatót nyugtató helyett receptre is felírnám. A hatása garantált. :) Na de bármennyire is jó volt nézni a HD műsort, a következő vendéget már nem ereszthettem el fotó nélkül. A medence széléről seregély szemezett velünk.

De szeretem ezt a madarat! Fantasztikus színorgia, ami megjelenik a feketének hitt tollazaton. A seregély nézelődött egy darabig,

majd a vízhez ugrott, és fürdeni kezdett. Úgy látszik, hogy ez egy jel volt, mert ez után sorra érkeztek egymás után az újabb seregélyek.

Egymást érték a víz mellett landoló madarak.

Nagyon hamar közel húsz seregély ugrált, fürdött, kergetőzött a víznél és a medence szélén. A bőség zavarában a csoportos jeleneteket el is rontottam. Mindig akadt egy belógó fej, vagy hát, vagy szárny, ami miatt nem tudtam jó képet készíteni a fröcskölős tömegről. Egy-egy tiszta helyen landoló madárról azért készült habituskép.

Szinte forrt a víz a sok madártól, mi meg csak nevettünk és ámultunk a kunyhóban.

Szuper jelenet volt. A seregélyek távozását kihasználva még beugrott egy énekes rigó, hogy áztassa magát picit. Vele zártuk a napot.

Jó lesavató fotózás volt. Alig várjuk a folytatást. :)

Az itató már elég régen üzemel, ezen a helyen már vagy hét éve. A szerkezeten ez itt-ott meg is látszik. Az ősz folyamán az egyik sarka kicsit megroggyant, így kibillent az optimális helyzetből. Ebből következően jelen állapotban a leshez nagyon közel is tudnak inni a madarak. Ez a fotózás szempontjából annyira nem kedvező, viszont cserébe olyan extrém közelségbe is kerülnek a madarak, ami engem mindig is megfogott. A szinte karnyújtásnyira lévő szajkó látványa,

vagy az ugyancsak 1 m-en belül fürdőző vörösbegy közelsége nagyon közvetlenné teszi ezt a helyzetet.

Engem ez mindig nagyon inspirált, és mindig is kerestem ezeket a pillanatokat. Főként azoknál a fajoknál lehet ez izgalmas, amelyeket hétköznapi helyzetben nem látjuk ilyen közelről. Ezen gondolkodtam, amikor megláttam a közeli erdősávba beszálló egerészölyvet. A madár felült egy száraz ágra, és feltűnően érdeklődve bámulta a víz melletti forgalmat. Egyből az a gondolatom támadt, hogy ide készül. Nem csalódtam. Egy gyors siklás a fák között, és az ölyv ott topogott a fejem fölött a kunyhó tetején. Fél perc totyorgás után pedig lehuppant a medence szélére.

Hej, de szeretem ezt a feszültséggel teli érzést. 2,5 m a távolság. „Szó bennszakad, hang fennakad.” A kismadarak számára tervezett itatón ott magasodik ez a szép ölyv. Nézelődött, majd tyúk módjára, kicsit sután, beletotyogott a vízbe. Olyan hatalmas volt, mással nem is próbálkoztam, csak lőttem pár portrét.

Jó kis helyzet volt, olyan igazi itatós helyzet.