madáritató

Őszutó

December elején beköszönteni látszik a tél, de az elmúlt hetekben még sok helyen gyönyörködhettünk az ősz színeiben. November végén a már nagy forgalmat produkáló madáretetőnél is szép sárga levelek között bújkáltak a cinegék,

és az etetőtérre érkező egerészölyvek mögött is még tarka ruháját mutatta az erdő.

A madáritatónál sem volt más a helyzet. Az ide érkező madarak még szép őszi körítésben ittak, fürödtek a megújult medencében.


Pécs, 2019. december 2.

A hónap képe - 2019. augusztus

Kis légykapó - 2019. augusztus, Mecsek

Augusztus, madárvonulás, madáritató. Ez a hármas együtt mindig tartogat meglepetéseket. És ha negyedik összetevőként még én is a lesben tudok ülni ebben az időszakban, akkor akár olyan képek is készülhetnek, mint ebben az esetben. A kis légykapó fokozottan védett madarunk, a Mecsek ritka fészkelője, nagy volt az öröm, mikor tudatosult bennem, hogy valójában mit is fényképeztem. :)

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/125, ISO 3200 beállításokkal készült.


Pécs, 2019. szeptember 4.

Vonuló légykapók

A leskunyhó csendjét halk csipogás töri meg. A madáritatóhoz cinegék érkeztek. Délután öt óra felé jár az idő, a hőség enyhült valamelyest, sorra mozdulnak meg a belógó ágak, innen is, onnan is madarak bukkannak elő. Jó érzés. Rég volt már, hogy itt ücsörögtem. De a figyelmemet nem a szomjukat oltó madarak kötik le. A les körül légykapók vadásznak. Minden bizonnyal a víz a rovarokat is vonzza, ők pedig a szürke légykapókat. Többször is berepültek a látótérbe, és szitálva próbáltak elcsípni egyet-egyet közülük.

Izgalmas lehetőség röptében fotózni őket, hát még ha meglepetést is tartogatnak. Egy gyors berepülést kaptam el éppen, a madarat nem is láttam sokáig, 2-3 másodperc lehetett az egész. A képek visszanézése közben derült ki, hogy kis légykapóhoz volt szerencsém. Meglehetősen ritka mifelénk, örültem neki. :)


Pécs, 2019. augusztus 27.

Nyári csend...

...van az erdőben. A száraz melegben nem mozdul semmi, csak a rovarok zümmögése hallatszik. Néha zörren az avar, távolabb reccsen egy ág. A lesben is megáll a levegő, csendben várok. Tudom, hogy van mire, a víz tele van tollakkal. Hamarosan meg is mozdul a közeli bokor ága, és rövid szárnysuhogással széncinege jelenik meg előttem.

A délutáni nap szép ellenfénybe vonja az erdőt, remekül gömbösödik a háttér. Nem is a víz mellett készülnek a képek, annyira jó a zöld és sárga fénygömbök hangulata. Estefelé megszaporodnak a látogatók, sorra érkeznek a madarak a gömbös környezetbe. Főként cinegék. Annyira jó  a fényjáték, tág képkivágással próbálkozok.

Szerencsére, mert így tudtam a hirtelen érkező vadgerlét is elkapni. Nem maradt sokáig.

El is telik az idő, lassan elfogy a lővilág. a közeli bokorban ugráló vörösbegyet már 1/25-el tudom csak fotózni.

1/20-al még épphogy megvan a víz mellé érkező citromsármány,

de utána lezárom a napot, nincs értelme tovább maradni...

Pécs, 2017. július 20.

A hónap képe - 2017. június

Csuszka - 2017. június, Mecsek

Június hónapban a fotózás egy alkalomban merült ki, egy esti madáritatózás alkalmával. A hónap képe sorozatba ezért az akkor készült képek közül választottam. Méghozzá egy portrét. Nagyon szeretem azokat a közeli pillanatokat, amikor a madarak karnyújtásnyira kerülnek. Jó ezeket a helyzeteket megélni, és egyben jó helyzetet is teremtenek a közeli felvételek elkészítésére. Ezen a napon egy csuszka döntött úgy, hogy bővíti a kollekciómat.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f6,3, 1/80, ISO 800, -1 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2017. július 6.

Egy kis szünet

Azon kaptam magam, hogy eltelt a június. Szép időszak áll mögöttem, bár igaz, hogy nem fotós szempontból. Kedves események, szép pillanatok tartottak otthon. Egyszerűen a fotózás magánya helyett a gyermekeim, feleségem társaságára vágytam inkább. A hónap vége felé vettem csak rá magam egy röpke itatózásra, egy kánikulai nap estéjén. Mondanom sem kell, hogy a tikkasztó júniusi szárazságban volt forgalom a víz mellett rendesen. Következzen ennek a másfél-két órának a kivonata képekben...

      
    
    
    

Pécs, 2017. június 30.

Szürke eminenciás

Kicsit késve érkeztünk. Mire mindennel előkészültünk, az erdőszéli fák már árnyékot vetettek a madáritatóra. Sebaj, fő a lelkesedés, lássuk mit hoz az este. Rögtön az elején egy énekes rigó mutatja magát. Szolid megjelenésű, de nagyon kedves madár.

Sajnos nem marad sokáig, seregély érkezése riasztja el.

A hivalkodó pöttyöske sem időzik túl sokáig. Távozása után barátposzáta jelenik meg. Idegesen ugrál ide-oda, én is ideges leszek, bénázok folyamatosan. Kevés a fény, hosszú a záridő, sorra rontom el a képeket. Mellettem fotós társam jobb aránnyal dolgozik. :) Azért csak kipréselek egy éles kockát, aztán a barátka már megy is,

mert szajkó huppan a medence szélén. Nem részletezem, elszúrtam. :) Na de a kis álarcost már nem engedhetem el, akármi is lesz. A portré ugyan bemozdult, de a habitus elfogadható.

Tövisszúró gébics lát hozzá egy kis fürdéshez. Szépen rázza magát, majd ő is magunkra hagy.

A gébics után beesik egy meggyvágó. El is bénáztam a helyzetet, ahogy kell. Szerencsére jön még egy. Mázli.

Az egyre sötétedő kunyhóban sorra törlöm a képeket, amikor szürke madár röppen az ágra. Ó, ritka vendég a szürke légykapó, gyorsan kap is egy sorozatot. Ő végre nem siet, többször felugrik egy elrepülő rovar után, de mindannyiszor vissza is ül. Így van idő pontosítani a beállításokat, hogy a már erősen sötétedő erdőszélen születhessen egy jó kép is a szürke eminenciásról.

Hát ez nem az én napom volt, de a végére csak kikerekedett valami belőle.

Pécs, 2017. május 19.

Itató újratöltve

Tavaly történt még, hogy a madáritató kicsit megroggyant. A terepasztal szerű szerkezet egyik lába eltört, ezáltal az egyik sarka jelentősen kibillent. Így fotózásra alkalmatlanná vált, és mivel időm nem volt a javításokat elvégezni, az elmúlt év őszén mellőznöm kellett az itatós fotózásokat. Tovább azonban nem halogathattam a dolgot több okból is. Először is a madáritatót, amíg tudom, fenn akarom tartani. Nem csak fotós, de madárvédelmi szempontból is hasznosnak tartom. Másrészt már korábban beszámoltam róla, hogy mostanában kislányommal ketten járunk fényképezni, és a régi leskunyhó ezért már kicsinek bizonyult, ideje volt a bővítésnek. Szóval stabil lábakon vágunk bele immár ketten a soron következő, kilencedik madáritatós szezonba.

Az első fotós nap is elkövetkezett. Vajon mindent sikerült jól beállítani? Nagyjából. A madarak mindenesetre szépen járnak. Rögtön az elején egy vörösbegy szórakoztatott minket.

Szépen rázta magát a fürdőzés után.

Nagyon jó volt a kunyhó sötétjéből látni az önfeledten fürdőző madarakat. Míg fotós társam bőszen kattintgatott, én leginkább hátradőlve szemléltem csak a sorban érkező cinegéket. A madáritatót nyugtató helyett receptre is felírnám. A hatása garantált. :) Na de bármennyire is jó volt nézni a HD műsort, a következő vendéget már nem ereszthettem el fotó nélkül. A medence széléről seregély szemezett velünk.

De szeretem ezt a madarat! Fantasztikus színorgia, ami megjelenik a feketének hitt tollazaton. A seregély nézelődött egy darabig,

majd a vízhez ugrott, és fürdeni kezdett. Úgy látszik, hogy ez egy jel volt, mert ez után sorra érkeztek egymás után az újabb seregélyek.

Egymást érték a víz mellett landoló madarak.

Nagyon hamar közel húsz seregély ugrált, fürdött, kergetőzött a víznél és a medence szélén. A bőség zavarában a csoportos jeleneteket el is rontottam. Mindig akadt egy belógó fej, vagy hát, vagy szárny, ami miatt nem tudtam jó képet készíteni a fröcskölős tömegről. Egy-egy tiszta helyen landoló madárról azért készült habituskép.

Szinte forrt a víz a sok madártól, mi meg csak nevettünk és ámultunk a kunyhóban.

Szuper jelenet volt. A seregélyek távozását kihasználva még beugrott egy énekes rigó, hogy áztassa magát picit. Vele zártuk a napot.

Jó lesavató fotózás volt. Alig várjuk a folytatást. :)

Pécs, 2017. április 18.

Arcok az ivóból

A madáritatónál jártam. Ebben az évben ez nem esett meg túl gyakran. Mondhatnám, hogy sajnos, de ez azt is jelenti szerencsére, hogy a többi fotós projekt annyira jól működött, hogy nem volt már rá időm. Viszont az őszi-téli időszak mindig rejteget magában annyi meglepetést, hogy most már időt kellett rá szakítanom. Sok a süvöltő a környéken, hátha... A forgalomra nem is volt panasz. Sorban estek be a kisebb madárcsapatok, és az általában jellemző cinegék helyett most inkább a pintyek domináltak. Főként a tengelicek voltak többségben. Jó volt nézelődni, nem kapkodtam, inkább élveztem a látványt. Na de a feltűnő citromsármányt már nem engedtem el fotó nélkül. Egy jó habituskép mindig jól jöhet.

Az itató már elég régen üzemel, ezen a helyen már vagy hét éve. A szerkezeten ez itt-ott meg is látszik. Az ősz folyamán az egyik sarka kicsit megroggyant, így kibillent az optimális helyzetből. Ebből következően jelen állapotban a leshez nagyon közel is tudnak inni a madarak. Ez a fotózás szempontjából annyira nem kedvező, viszont cserébe olyan extrém közelségbe is kerülnek a madarak, ami engem mindig is megfogott. A szinte karnyújtásnyira lévő szajkó látványa,

vagy az ugyancsak 1 m-en belül fürdőző vörösbegy közelsége nagyon közvetlenné teszi ezt a helyzetet.

Engem ez mindig nagyon inspirált, és mindig is kerestem ezeket a pillanatokat. Főként azoknál a fajoknál lehet ez izgalmas, amelyeket hétköznapi helyzetben nem látjuk ilyen közelről. Ezen gondolkodtam, amikor megláttam a közeli erdősávba beszálló egerészölyvet. A madár felült egy száraz ágra, és feltűnően érdeklődve bámulta a víz melletti forgalmat. Egyből az a gondolatom támadt, hogy ide készül. Nem csalódtam. Egy gyors siklás a fák között, és az ölyv ott topogott a fejem fölött a kunyhó tetején. Fél perc totyorgás után pedig lehuppant a medence szélére.

Hej, de szeretem ezt a feszültséggel teli érzést. 2,5 m a távolság. „Szó bennszakad, hang fennakad.” A kismadarak számára tervezett itatón ott magasodik ez a szép ölyv. Nézelődött, majd tyúk módjára, kicsit sután, beletotyogott a vízbe. Olyan hatalmas volt, mással nem is próbálkoztam, csak lőttem pár portrét.

Jó kis helyzet volt, olyan igazi itatós helyzet.

Pécs, 2016. november 24.

A hónap képe - 2016. szeptember

Vörösbegy - 2016. szeptember, Mecsek

A szeptember nem a fotózásról szólt, legalábbis nem a hagyományos értelemben. Gőzerővel készülök az őszi-téli időszakra, ezért a szabadidőmben ezek előkészítésével foglalkoztam. A hónap utolsó estéjére azért sikerült beiktatni egy itatós leskelődést. Talán februárban volt rá utoljára példa, hogy így tettem. Elszaladt az év, és bizony a madáritatóra az elég sűrűre sikeredett tutajos fotózások miatt már nem maradt se idő, se energia. Persze a medencét azért nem hagytam kiszáradni, de arról fogalmam sem volt, hogy milyen a forgalom a víz mellett. Szerencsére nem változott semmi. A kunyhó jóleső csendjéből élvezettel figyeltem az inni-fürdeni érkező cinegéket, rigókat, szajkókat, harkályokat. Talán nem is a fényképezés volt a lényeg. Jó volt figyelni az ismerős társaságot. De annak a vörösbegynek nem tudtam ellenállni, ami már az erősen fogyatkozó fények mellett ugrott fel az itató szélére. Nagyon közel volt, 1 m-re lehetett a lestől. Megállt egy pillanatra, a fényképező kattant, és már el is tűnt a bokrok alatti félhomályban.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f6,3 1/25, ISO 800 -1 EV beállításokkal készült


Pécs, 2016. október 6.