madáritató

És szinte ugyanabban az időben egy érdes cserregés is felhangzott, egészen közelről. Jaj de jó volna! És igen.

Az ökörszem megjelent a medence szélén. Nagyon gyors madár, de mivel előre szól, fel lehet készülni az érkezésére. Szerencsém is van, az ökörszem közreműködő, így sok kép készül.

Vitathatatlanul ő a nap sztárja.

Az ökörszem után még érkezik egy léprigó, ő is portréra jelentkezett.

A napot pedig tengelicekkel zártam.

Akár elégedetlen is lehetnék annak a tudatában, hogy milyen fajokat hallottam még a nap folyamán, de nem vagyok az. Több nap mint kolbász, mondja a mondás is. :)

November elejére lett végre annyi időm, hogy egy délelőttöt el tudtam tölteni a madáritató melletti leskunyhóban. Kicsit megkésve érkeztem, de a szép őszi napsütés miatt így is jókedvűen bújtam be kedvenc leshelyemre. Amint beültem, és elhelyezkedtem a szűkös kunyhóban, a pára egyből opálosra változtatta az ablakot. Ez ebben az évszakban már csak így van. Az első teendő tehát mielőtt a felszerelés állványra kerülne, a páramentesítés beindítása. Aztán mire mindent összerakok, általában az üveg is kitisztul. Szóval ott tartottam, hogy éppen elhelyezkedtem, amikor a párás ablakon keresztül látom ám, hogy egy hím karvaly száll le az itató szélére. Azt a mindenségit! Nem volt egy perce sem, hogy eltűntem a lesben. Az üveg egy merő pára, az állvány a tokjában, a fényképező a táskában. Na most mi legyen? Itt a várva-várt madár, és nem tudok fotózni. Gyorsan elkezdtem a zsebemben turkálni, kapkodva előrángattam a mécseseket, gyufa, stb. Persze ez nem ment hangtalanul. A karvalynak feltűnt a bénázásom lesből kiszűrődő nesze, és el is libbent. Na, ezt elbaltáztam. De a páramentesítés a helyére került, és a fényképezőt is gyorsan az állványra pattintottam, hátha. És igen. Pár perc múlva a karvaly ugyanott landolt, ahonnan az előbb elillant. Micsoda szerencse! Az üveg már páramentes volt, hát nem volt akadálya a portrénak.

Micsoda gyönyörű madár! Nem ült túl jó helyre, és sietett is. Pár korty után távozott. Így maradt az a két kocka portré, aminek így is nagyon örültem.

Ezek után már bármi jöhetett, én már elégedett voltam. :) A buksi fejű meggyvágó,

és az egymás után érkező cinegék már csak a hab voltak a tortán erre a napra.

Csakhogy a fényképező is dolgozzon egy kicsit, mert inkább csak figyeltem szertelen játékukat.

A szajkókon kívül egy tojó fekete rigó is érkezett, hogy szomját oltsa. Gondoltam, hogy ide járnak, a víz tele van galagonya meg ezüstfa magokkal. Ilyenkor általában ez a menü rigóéknál. Olyan közel volt, hogy tőle is csak egy portréval búcsúztam.

Hát mit mondjak, nem egy pörgős nap volt. Azonban volt egy kis közjáték, ami egyből felpaprikázta a hangulatomat. Hirtelen a magasból egy árny csapott le az itató felé. Egy karvaly volt, mégpedig egy hím. Már nyújtotta a lábát a leszálláshoz, ám az utolsó pillanatban átstartolt az itató fölött. Majdhogynem súrolta a lába a les tetejét. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Le akart szállni, az biztos, hogy miért nem tette, talán sosem fogom megtudni. Pár perccel az eset után pedig egy tojó karvaly is feltűnt. Alacsonyan, gyorsan repült a fák között, áthúzott az itató fölött, és arra távozott, mint amerre az előbb a hím. Hát ez kész. Ilyet még nem tapasztaltam. De legalább meglesz az indok az újabb lesre, pláne, hogy az erdő tele van izgalmas hangokkal. Léprigók, meggyvágók, ökörszem, királykák. Talán legközelebb több is jut pár portrénál...

akárcsak a széncinegék.

Na de miféle? Hamarosan arra is fény derül. De a szó legszorosabb értelmében. Ahogy egyre jobban világosodik, egyre több részletet látni, és a gombóc is mozgásba lendült. Cankó, már jól látszik. Elcsipeget a növényzet között, egészen napkeltéig.  Mire a napfény a vízet éri, addig szerencsésen a közelbe ér.

Egy réti cankó. Hát igen, nyár közepe van, a partimadaraknál ilyenkor kezdődik meg a vonulási időszak. Remélhetőleg az elkövetkező időszakban még többen lesznek. A réti cankó föl-alá lépdel a vízben, átröppen a túloldalra, visszajön. Szépen mutatja magát a felkelő nap fényében.

A cankó aztán a közeledő szárcsák zajára odébbáll. A növényzet között közeledik két öreg madár, de nem egyedül. Négy apró fióka követi őket. Nahát, minden bizonnyal egy pótköltés. 

A szárcsák eltávolodnak, kár, nem bántam volna egy közelebbi fotót is az apróságokról. A nap is zavaróan erős lett, mára ennyi volt. Vagyis reggelre. A múltkori duplázós nap olyan jól sikerült, hogy erre a napra is beterveztem egy esti itatózást. Szóval délután ötkor már a leskunyhóban ülök. A víz melletti forgalom nagyjából ugyanaz, mint pár nappal ezelőtt. Nem unatkozom, de próbálok csak a szebb pillanatokra, helyzetekre szorítkozni. Például az itató mellett várakozó tengelicekre. Legtöbbször azzal kezdik, hogy leszállnak a szomszédos bokorra, ahol kicsit szemlélődnek,

majd csak utána röppennek a víz mellé.

Vagy nagyon szép volt például az a hím zöldike, ami egészen közel a leshez ült le a medence szélére.

De amit igazán vártam, az a sordély megjelenése.

Olyan szerencsés délután volt, hogy négy példány is beszállt, amíg ott voltam.

Született portré, habitus és fürdős fotó egyaránt.

Nem így az itató állandó lakói, a gyíkok. Ők általában ráérnek. A terület ura egy hím zöld gyík. Régi ismerősöm már. A elhasznált farönkökből, beülő ágakból, dekorációs elemekből az évek során kis kupacot raktam össze a medence mellett. Ott él, de rendszeresen megjelenik a medence szélén is.

Májusra szépen bekékül a hím zöld gyíkok torka. Ez a nászruhájuk, ami csak a szaporodási időszakra szól.

Miután ivott, ráérősen felcammogott az itató szélén lévő farönkre, és hosszú percekig csak süttette magát a nappal. Neki nem annyira sietős.

Gyönyörű acélos volt a csőre. Azért így mást mutat ez a madár, mint ősszel. Nem maradt sokáig, pár kortyot ivott, és már ment is.

Szuper. Egy jó faj elsőre, nem rossz ómen. :) Röviddel a meggyvágó után újabb jó faj érkezett. Ő sem időzött sokáig, egyetlen kép erejéig röppent csak elém. Talán még nem is a víz miatt, hanem a víz körül mozgó rovarok miatt. A közelben éneklő csilpcsalp füzike volt az.

Fölkapott valami apró lepkét, amiről sajnos lemaradtam, és már ott sem volt. Sebaj, egy fotó is fotó! Több madár nem mutatta magát, habár folyamatosan énekelt a barátka a szomszéd bokorban, hallottam a fekete rigókat, harkályokat, cinegéket, és az év első kakukkját is. Csak a gyíkok másztak elő, ittak és napoztak. Először a nőstény zöld gyík jelent meg,

majd a már kékülő torkú hím is tiszteletét tette.

Ennyi jutott az első alkalomra. Jó lesz, úgy érzem. Az örömhírt pedig a végére hagytam. A békapetékből mostanra kikeltek a békalárvák, így most tele van a medence úszkáló ebihalakkal. :) Számomra egy újabb példája annak, hogy egy hosszú időn keresztül működő madáritató nem csak a madarak körében népszerű.

El is gondolkodom, mi ez az idei meggyvágó őrület. Közben néhány tengelic érkezik. Közülük egy száll csak le a víz mellé.

Ismét cinege hullám, majd egy zöldike is megjelenik. Iszik csak, és továbbáll.

Megint cinege cinege után, nem fotózom őket, csak figyelek. Aztán a les mellől vékony hang szól. Ismerős, királyka lesz az! Fel is készülök, hogy le ne késsem a gyors madarat. Amennyire lehet kinézek oldalra, hátha meglátom. És igen, mozdul az egyik ág, rajta királyka ugrál. De valami nem stimmel, ennek van egy fehér szemsávja! Huhú! Egy villanás alatt beugrik az egy évvel ezelőtti élmény, amikor ugyanebben az időszakban, ugyanitt már láttam ezt a madarat. Akkor pár pillanat volt csak, hasonlóan az itató melletti bokorban ugrált, majd mint aki ott sem volt, azon nyomban el is ment. Érzem, hogy tolul az adrenalin a fejembe, feszülten fogom a kamerát, hátha megtörténik! És mint egy varázsütésre, a királyka hirtelen az itató szélére rebben. Tudom, nincs sok idő, gyors élességállítás, és katt-katt. Túl közel van, az objektív közelpontján mozgott. A második expónál már vissza is ugrott a bokorra, nem volt idő korrigálni. Kinézek oldalra, már nem is látom. Remegve nézem vissza a képeket, egy lett jó. Az első kockán ott a bizonyíték, tüzesfejű királyka járt a madáritatón. :)

Nézem azt az egy szem képet, egymás után sokszor, az élességi probléma miatti aggodalmamat hamar elhessegetem, hiszen olyan madarat fotóztam, amit leginkább csak a madárhatározó lapjairól ismerünk. Soha rosszabb ebédidőt! :)