madáritató

Madáritató nagygenerál

Március második felében jutottam odáig, hogy a madáritatóval foglalkozni tudtam. A tél nyomait kellett volna eltüntetni, és a lest kellett volna felkészíteni a szezonra. A helyszínre érve két meglepetés is fogadott, az egyikre számítottam, a másikra nem. Ezen a helyen négy éve áll az itató, és a szerkezetén az utóbbi időben ez meg is mutatkozott. De azért még bírta a gyűrődést. Eddig. A tél folyamán a medence egyik sarka megrogyott, így alkalmatlanná vált a fotózásra. Szomorúan konstatáltam a valójában már várt pillanatot, hiszen már az ősszel láttam, hogy hamarosan komolyabb beavatkozásra lesz szükség, ha folytatni akarom az itató működtetését. A másik meglepetés inkább örömteli volt. A vízben három petecsomó lebegett. Erdei békák petéztek a medence vizébe. Ez a tény pedig megsürgette a dolgokat. Nem volt más hátra, neki kellett ugranom a dolognak. A medencét, még márciusban, teljes egészében kicseréltem. A munkálatok idejére a petecsomók vödörbe kerültek, vigyáztam rájuk. :) Úgy tűnt, hogy jól sikerült kiviteleznem a cserét, de mint tudjuk, a puding próbája az evés. A főpróba is elérkezett. Pár órás les elég, hogy lássam, minden rendben van-e. Több hónapnyi szünet után jó volt bebújni a kunyhóba. A vízszint a maximumon, a perspektíva remek, jöjjenek a madarak! Viszonylag hamar meg is érkezett az első, egy meggyvágó. ha jól emlékszem velük fejeztem be ősszel, hát most velük is kezdem. :)

Gyönyörű acélos volt a csőre. Azért így mást mutat ez a madár, mint ősszel. Nem maradt sokáig, pár kortyot ivott, és már ment is.

Szuper. Egy jó faj elsőre, nem rossz ómen. :) Röviddel a meggyvágó után újabb jó faj érkezett. Ő sem időzött sokáig, egyetlen kép erejéig röppent csak elém. Talán még nem is a víz miatt, hanem a víz körül mozgó rovarok miatt. A közelben éneklő csilpcsalp füzike volt az.

Fölkapott valami apró lepkét, amiről sajnos lemaradtam, és már ott sem volt. Sebaj, egy fotó is fotó! Több madár nem mutatta magát, habár folyamatosan énekelt a barátka a szomszéd bokorban, hallottam a fekete rigókat, harkályokat, cinegéket, és az év első kakukkját is. Csak a gyíkok másztak elő, ittak és napoztak. Először a nőstény zöld gyík jelent meg,

majd a már kékülő torkú hím is tiszteletét tette.

Ennyi jutott az első alkalomra. Jó lesz, úgy érzem. Az örömhírt pedig a végére hagytam. A békapetékből mostanra kikeltek a békalárvák, így most tele van a medence úszkáló ebihalakkal. :) Számomra egy újabb példája annak, hogy egy hosszú időn keresztül működő madáritató nem csak a madarak körében népszerű.


Pécs, 2015. április 16.

A hónap képe - 2014. november

Sárgafejű királyka - 2014. november, Mecsek

A novemberi fotózások alatt a legnagyobb élményt egyértelműen az itatónál megjelenő királykák okozták. Nagyon aprók, különlegesek, ritkán fotózott madarak. A hónap végére becsúszó tüzesfejű királyka még megfigyelés szinten is ritkának mondható, a róla készült portré pedig egyenesen ajándék számomra. A hónap fotóját abból a sorozatból választottam, amit a sárgafejű királykáról sikerült készíteni. Az egyik fotózás alkalmával olyan szerencsésen sikerült exponálni, hogy az egyébként rendkívül izgága madár egészen hihetetlen részletességgel jelent meg a fotón. Hogy érzékelni lehessen, ebben mekkora a szerencse faktor. A kép a másodperc négyszázad része alatt készült el. A fényképező hét képet képes készíteni egy másodperc alatt. Ebből a sorozatból erre a pillanatra három kép jutott. Az előző kockán és az utána következő kockán is teljesen más pózban áll a királyka, természetesen bemozdultan. Ez viszont úgy érzem elég jól sikerült. :)

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f7,1, 1/400, ISO 1000, -0,7 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2014. november 30.

Egy madár a madárhatározóból

Az egyik nap úgy adódott, hogy dél körül lett két óra szabadidőm. És mivel a madáritató mellett mentem el, gondoltam, hogy mielőtt ismét a dolgomra sietek, az ebédidőt a lesben töltöm el. Akkor még nem tudtam, hogy micsoda meglepetésben lesz részem. Nagyon nem is készültem elő, csak bebújtam a kunyhóba mozizni. Az elmúlt hetekben már megszokott fajok jöttek sorban. Cinegék számolatlanul, közéjük beesik egy-egy meggyvágó.

El is gondolkodom, mi ez az idei meggyvágó őrület. Közben néhány tengelic érkezik. Közülük egy száll csak le a víz mellé.

Ismét cinege hullám, majd egy zöldike is megjelenik. Iszik csak, és továbbáll.

Megint cinege cinege után, nem fotózom őket, csak figyelek. Aztán a les mellől vékony hang szól. Ismerős, királyka lesz az! Fel is készülök, hogy le ne késsem a gyors madarat. Amennyire lehet kinézek oldalra, hátha meglátom. És igen, mozdul az egyik ág, rajta királyka ugrál. De valami nem stimmel, ennek van egy fehér szemsávja! Huhú! Egy villanás alatt beugrik az egy évvel ezelőtti élmény, amikor ugyanebben az időszakban, ugyanitt már láttam ezt a madarat. Akkor pár pillanat volt csak, hasonlóan az itató melletti bokorban ugrált, majd mint aki ott sem volt, azon nyomban el is ment. Érzem, hogy tolul az adrenalin a fejembe, feszülten fogom a kamerát, hátha megtörténik! És mint egy varázsütésre, a királyka hirtelen az itató szélére rebben. Tudom, nincs sok idő, gyors élességállítás, és katt-katt. Túl közel van, az objektív közelpontján mozgott. A második expónál már vissza is ugrott a bokorra, nem volt idő korrigálni. Kinézek oldalra, már nem is látom. Remegve nézem vissza a képeket, egy lett jó. Az első kockán ott a bizonyíték, tüzesfejű királyka járt a madáritatón. :)

Nézem azt az egy szem képet, egymás után sokszor, az élességi probléma miatti aggodalmamat hamar elhessegetem, hiszen olyan madarat fotóztam, amit leginkább csak a madárhatározó lapjairól ismerünk. Soha rosszabb ebédidőt! :)


Pécs, 2014. november 27.

Egy meggyvágós nap

Izgalmas hangokkal telik meg mostanság a madáritató körüli erdő. A szokásos hangok közé panaszos hüppögések vegyülnek. Süvöltők érkeztek a völgybe. Minden évben itt telelnek, de az itatón eddig csak egyszer sikerült elcsípnem őket. Hogy ezen a statisztikán javítsak, minden lehetőséget kihasználok, hátha idén megtörik a jég. Időben érkeztem ezen a reggelen, szép őszi idő volt, süvöltők repültek az erdő fölött, szóval bizakodó voltam. Érkezésem után hamar visszaállt a csend, az a madárhangokkal, zajokkal teli, erdei csend. Az itatón is hamar megjelent az első vendég, a sort egy meggyvágó kezdte. Gyorsan ivott, kicsit pózolt a víz szélén, aztán egy közeledő fekete rigó hangjára elrepült.

A rigó sokkal bátrabb volt. Egyből a vízbe gázolt, és fürdeni kezdett. Csak úgy repültek az apró vízcseppek, annyira belefeledkezett a műveletbe.

A rigó után viszont majd egy órán keresztül alig mozdult valami. A méla bámulást nagy sokára közeli szárnysuhogás szakította meg. Ismét egy meggyvágó érkezett, és azonnal a víz széléhez ugrált. De nem maradt egyedül. Pár másodpercre rá egy léprigó landolt majdnem a meggyvágó mellett. Azt hittem összebalhéznak, de nem így lett. Békésen ittak egymástól alig pár centiméterre.

Szépen sütött a nap, jól mutatott egymás mellett a két madár.

A meggyvágó, miután többször kortyolt a vízből el is repült, magára hagyta a léprigót. Az meg, mivel megszűnt a zavaró tényező kicsit közelebb lépdelt,

és olyat tett, amit eddig még nem láttam tőle. Belegázolt a vízbe, fürdéshez készült.

Eddig mindig nagyon óvatos volt, gyorsan ivott, és már ment is. Most azonban alapos fürdőzésbe kezdett.

Jó volt nézni az önfeledt mozdulatokat. Még egy rövid videóra is futotta. Milyen jó, ha az embernek van egy erdei itatója. A léprigót legtöbbször csak a hangjáról vesszük észre, már messziről elrepül, ha embert lát. Most meg itt van előttem két méterre, és fogalma sincs, hogy lelkendezve figyelem minden mozdulatát. :)

Pár perc pancsolás után a léprigó is elment, és a változatosság kedvérét ismét meggyvágó jött. Sőt egymás után több is.

Szó se róla, nem bántam egy percig sem. Meggyvágóból sosem elég. :)

  

Nagyban komponálom az éppen soron következő meggyvágót, amikor fogja magát, és az is besétál a vízbe, akárcsak korában a léprigó, és fürdeni kezd. Eddig rájuk sem volt ez jellemző, inkább csak ittak. Úgy látszik, ez egy ilyen nap. :)

Róla is készült egy rövid videó.

A fürdőzés után újabb és újabb meggyvágók jöttek, természetesen mindegyikre jutott egy-két kocka.

  

A nagy meggyvágó áradatot két szajkó törte meg. Van némi madaraknak való dió, mogyoró raktáron. Ezekből raktam ki pár szemet néhány napja az itató mellé. Persze a szajkók ezt egyből kiszúrták, és legyőzhetetlen gyűjtőszenvedélyüket enyhítendő, egyből elkezdték elhordani. Nem eszik meg mindent, jut az avar közé, tuskó alá, és mindenféle kiváló rejtekhelyre. Persze a szajkó a zöméről megfeledkezik, soha nem találja meg újra, így a jó helyre "ültetett" dió, mogyoró, makk szerencsésen ki is kel. A szajkó az önkéntes erdő telepítő. :)

Miközben a két szajkó láthatóan elmélyült a könnyen jött zsákmány mielőbbi elhordásában, a víz mellett további meggyvágók jelentek meg.

  

Mit lehet ilyenkor tenni, hát fotózni. :)

Igaz, hogy a süvöltőknek ezen a napon is csak a hangját hallottam, mégis elégedett voltam. Jó kis meggyvágós nap volt. A süvöltőknek meg üzenem, ami késik nem múlik! :)


Pécs, 2014. november 25.

Jó forgalom

Sokszor jár azon az eszem, hogy milyen jó lenne, ha folyamatosan nyomon lehetne követni a madáritató történéseit. Vajon milyen fajokról maradok le, amikor nem vagyok ott? Persze a nyomokból sokat ki lehet olvasni. Kb két hete a medence szélén megjelentek sárga, magokkal teli ürüléknyomok. Ebből már kitaláltam, hogy milyen madár jár be titokban. Így annak reményében, hogy sikerül őt elkapnom, na meg a legutóbbi királykás eset adta lendülettől vezérelve, a hét vége felé pár órára beültem leskelődni. A fotózások előtt már gondolni kell a lesben az üveg páramentesítésére is. Még azzal voltam elfoglalva, amikor máris mozgást láttam a közelben. Cinege csapat érkezett. Még jó, hogy kerestem egy már páramentes foltot, ahol ki tudtam fotózni, mert így sikerült a néhány perce kihelyezett szederágon lekapni az odaszálló barátcinegét.

Jó kezdés, pont ahogy szerettem volna. Az itató környékén szépen színesednek a szederlevelek, kézenfekvő volt, hogy ezen a napon valami ilyesmivel próbálkozzak. Két barátcinege volt, közös fürdőzésbe kezdtek. 

Egymás után jöttek a cinegék, jó volt nézni az önfeledt pancsolásukat. Aztán hirtelen felpörögtek az események. Az itató szélén megjelent egy királyka. Gyorsan kellett reagálnom, mert nem a medence végébe szállt, hanem a kunyhóhoz meglehetősen közel, az itató szélére helyezett fatörzsre. Láthatóan a víz érdekelte, de a jó helyeken cinegék fürödtek, így oda nem mert menni. Helyette a víz tetején úszó levelekre próbált meg leszállni. Azok viszont nem bírták el a súlyát, egyből lesüllyedtek, a királyka meg mindig kirebbent az itató szélére. Annyira gyorsan történt minden, hogy ezeket a csobbanásokat nem is tudtam lereagálni, de amikor a víz mellett forgolódott, pár rövid sorozattal le tudtam fotózni.

Egy méteren belül volt, szabad szemmel is nagyon szép látvány volt, de a fotókon megjelenő részletektől teljesen elájultam. 

A királyka megpróbált még néhányszor leszállni a levelekre, de mivel ez nem volt eredményes, továbbállt. Még 10 perce sem ültem a kunyhóban, de már ennyivel is bőven elégedett lettem volna. De a forgalom nem állt le. Csuszka szólt a les fölötti fáról, és a következő pillanatban már a víz mellett nézelődött. 

Szintén nem az az egy helyben ülős fajta, pár kockát engedett, míg kortyolt párat, aztán már ismét a lombkoronából szólt vissza. A csuszka után volt némi szünet, aztán a les melletti bokorra valami leszállt. Takarásban volt, nem láttam, csak az erőteljes szárnycsapásaiból gondoltam, hogy nem cinegéről van szó. Kicsit várt, míg megmutatta magát, de mivel nyugodt volt a környék, csak lemerészkedett a víz mellé. Meggyvágó volt. 

A nap folyamán jött még egy példány. Nem fürödtek, gyorsan ittak pár kortyot, aztán már el is repültek. Azért mindkettőről készült néhány fotó.

Na, alakul a napi fajlista. :) Reméltem, hogy a les fölött csicsergő tengelicek is csak gyarapítani fogják ezt. Így lett. Egy öt példányból álló csapat lepett meg. Inni érkeztek.

Kedves, szép madarak. Jól mutatnak tükörképpel is.:)

A következő szereplő két fekete rigó volt. A tőlük megszokott ricsajozással érkeztek.

A rigók még a víz mellett voltak, amikor a másik hangoskodó társaság közeledett. Három szajkó közeledett, recsegve, riasztva. A nagy hangzavarra a rigók el is mentek. Mire a szajkók megérkeztek, üres volt a terep. Egyből birtokba is vették az itatót.

Egymás után csobbantak a vízben. Az egyik viszont olyan közel akart fürdeni, ami eddig teljesen szokatlan volt, hogy rá kellett szólnom a lesből, mert teljesen telefröcskölte a les üvegét. Nem vette túlságosan zokon, kiugrott a medence szélére, és méltatlankodva bámult a les felé. 

Majd mikor felszabadult a távolabbi fürdőhely, oda ugrott be, és csak úgy beleült a vízbe, mintha csak áztatta volna magát. :)

A nap zárásaként pedig a már említett, sárga nyomokat hagyó vendég is megérkezett. Az itató mellé léprigó szállt le.

A közeli öreg tölgyesben van fagyöngy szép számmal, annak a sárga termését eszik az évnek ebben a szakában a léprigók. Az elfogyasztott fagyöngy magja pedig az ürülékükben is megjelenik. Erről a nyomról nagy bizonyossággal felismerhető a madár, még ha nem is látjuk. Rendkívül óvatos volt. Leszállás után feszülten figyelt egy darabig.

Aztán ivott pár kortyot, majd elrepült.

Micsoda nap volt! Lassan itt a tél, és mégis milyen jó forgalom van a víz mellett...


Pécs, 2014. november 15.

Apróságok

Az utóbbi pár napban az ősz látványosabbik oldalát mutatja a Mecsekben. Szinte varázsütésre sárgult be a fák lombja, fantasztikus hangulatot kölcsönözve az erdőnek.

Nem tudtam ellenállni ebben a gyönyörű őszi környezetben egy madáritatós fotózásnak. Az itató melletti cseres-tölgyesben is a sárga uralkodik. A megélénkülő szélben pedig a levélhullás is megindul az erősebb lökések hatására. Az itató vize is tele van sárga levelekkel. Nem sokat kellett foglalkoznom azzal, hogy a medence környezetét csinosítgassam, adta magát az őszi hangulat. Várakozással teli órák következtek, és tulajdonképpen nem is volt nagy mozgás. Az izgalmat egy vegyes cinegecsapat érkezése okozta csupán. Aminek viszont nagyon örültem, hogy a cinegékkel őszapók is jöttek.

Nem szálltak le a víz mellé, de a környező bokrokat és a beszálló ágaimat is ellepték.

Sokan voltak, a kunyhó környéke hirtelen megélénkült a jelenlétüktől. Vidám madarak, folyamatosan beszélgetnek, hívják egymást, cserregnek. Nálunk két alfaj fordul elő. Az egyik feje fehér (Aegithalos caudatus caudatus), a másik feje csíkos (Aegithalos caudatus europaeus). Ilyenkor, ősszel és télen a tíz-tizenöt példányból álló csapatokban mindkét alfaj egyedeit megfigyelhetjük. Sőt tavasszal a vegyes költőpárok sem ritkák. Most is láttam mindkét alfajból a csapatban.

Az őszapók, miután megnézegették a les környékét, továbbálltak a környező bokrokra, fákra, maradtak a cinegék.

Némelyik a les zugait is átvizsgálta. Ott csüngtek a les tetején, sokszor csupán 10-15 cm-re tőlem. :)

Akár közmondás is lehetne ilyentájt, hogy a cinege nem jár egyedül. :) A javarészt cinegék alkotta csapatokban nagyon gyakran más madarakkal is lehet találkozni. Királykák társulnak hozzájuk. Ritka fotós csemege ez a rendkívül kicsi madárka. Ezúttal szerencsém volt az egyikükkel. Pár másodpercre leszállt elém egy. Kicsit forgolódott, nézegette a fürdőző cinegéket, majd elrebbent. Pár kocka készült róla.

Örültem neki. Akárcsak a közelben felhangzó érdes cserregő hangnak. Fel is készültem, tudtam ki fog érkezni. Ökörszem járt az itató mellett.

Szép nap volt. Szép, apróságokkal teli őszi nap. :)


Pécs, 2014. november 8.

A hónap képe - 2014. október

Fiatal fekete rigó ezüstfa maggal - 2014. október, Mecsek

Az októberi fotózások java részt a madáritatónál zajlottak. Az időnként már-már túl meleg vénasszonyok nyara felpörgette a forgalmat a víz mellett. A fő attrakciót ebben a pár hétben a rigók jelentették. Szinte csak velük lehetett találkozni, ha a madáritatónál lesben ültem. A fotózáson túl jó lehetőség volt arra is, hogy a különböző tollazati különbségeket megfigyeljem, kicsit tanuljak. A rigók viselkedése pedig élményszámba ment. Az ősszel érő bogyós cserjék a fő táplálékbázisai a rigóknak ebben az időszakban. Egy-egy alkalmas területen, bokros mellett összeverődnek, és leszüretelik a bogyókat. Lehet az kisebb, mint a galagonya termése, vagy nagyobb, mint a csipkebogyó mind egészben nyelik le. A nagyobb magvakat pedig nemes egyszerűséggel visszaöklendezik. Ez a jelenet az itatóra járó rigóknál szinte minden egyednél a víz mellet történt. Már vártam, hogy a leszálló madarak mikor köpnek egy vagy akár egymás után négy-öt magot is a vízbe. Próbáltam ezeket a pillanatokat megörökíteni. A hónap fotója is egy ilyen jelenetet mutat be, amikor egy fiatal rigó a felöklendezett magot még pár pillanatig megtartotta a csőrében. Ekkor készült róla az alábbi portré.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f7,1, 1/400, ISO 1000, -0,3 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2014. november 1.

Rigók rohama

Egy meglehetősen mozgalmas délelőttöt töltöttem a madáritatónál. A pár órás les alatt nem sok volt az üres perc, szinte folyamatosan történtek az események. És mint a címből is kiderül, a rigóké volt ezúttal is a főszerep. Szinte meglepték a madáritatót és a környékét. A fotózás alatt megszámolt húsz példány között gyakorlatilag az összes tollazati különbséget meg lehetett figyelni, a korok és a nemek függvényében.

A sort két öreg hím kezdte, egyszerre jöttek, de semmi balhé, teljesen nyugodtan viselkedtek egymás közelében is. Gyönyörű fekete tollazat, sárga csőr, sárga szemgyűrű.

Később is jött még hím madár, kiélveztem a lehetőséget, több kompozícióval is próbálkoztam.

  

Portréra is nyílt lehetőség természetesen. Közönséges madár, de a hím fekete rigó nagyon szép tud lenni.

Aztán persze voltak öreg tojók is, szép barna tollazattal, fehéres torokkal.

  

Sok fiatal madár is érkezett a vízhez. Voltak még javában vedlésben lévő "vegyes" tollazatúak.

És már vedlésüket befejezett fiatalok is, ahol a hímek csőre még nem sárgult be, de sárga szemgyűrűjük már szépen kirajzolódott.

  

És mint a korábbi fotózások alkalmával most is ment a magköpdösés rendesen. :) Szinte mindegyik rigó, mielőtt bármit is tett volna, a víz mellett felöklendezett egy-két, sőt néhány madár négy-öt magot is, amelyet aztán nemes egyszerűséggel a vízbe ejtettek. Mint valami belépőt, vagy fizetséget a vízért, úgy szórták a rigók a magokat az itató mellé érve. :)

Nekem csak a megfelelő időben kellett exponálni, hogy ezek a pillanatok a memóriakártyára kerülhessenek.

A gyors sorozat lehetővé teszi, hogy a köpetelés folyamata, egymás utáni kockákon elég jól kivehető legyen. Ezekből raktam össze egy képet erről az érdekes viselkedésről. 

Mivel a rigók csak ilyen magot hoztak, kíváncsi lettem, hogy vajon milyen növény magja lehet ez, ami már szinte az egész medence alját beterítette. A korábbi álláspont, miszerint som magról van szó, nem állta meg a helyét. A szakirodalom szerint az nem csíkos. Egy kis utánajárás után azonban hamar megoldódott a rejtély. A pár száz méterre lévő keskenylevelű ezüstfa termését ették a rigók, és annak magját hozták magukkal az itatóhoz. :) A rigókon kívül a nap történetéhez még egy szajkó is hozzá tartozik. Meglehetősen idegesen viselkedett.

A víz mellé nem is szállt le, csak körbe-körbe tekintgetett, majd recsegő hangján riasztott párszor. Ilyenkor érdekesen meggörbítette testét.

Két gyakori madár, amelyeket városokban is láthatunk. De az erdőben élő fekete rigónál és a szajkónál nincs óvatosabb madár. Ezt számtalanszor tapasztaltam már, így nagyon örültem, hogy mindezt élőben láthattam.


Pécs, 2014. október 12.

Fürdőző rigók

Úgy tűnik, egyenlőre a rigók uralják a madáritatót. Legutóbbi látogatásom során is szinte kizárólag fekete rigók jöttek. Nem baj, szeretem őket is. :) A két főszereplő egy tojó és egy vedlésben lévő fiatal madár volt. Az öreg tojó sokáig pózolt a medence mellé elhelyezett beülőn, így tudtam kicsit kísérletezni a fényekkel. Míg a madárra már közvetlenül sütött a nap, addig a háttér még árnyékban volt. Ez a helyzet lehetőséget adott, hogy egy kicsit játsszak. Így sikerült. :)

A nap aztán tovább kúszott, és a speciális fényviszonyokkal a tojó is tovább állt. A helyét egy fiatal madár váltotta fel. 

Első dolga volt, hogy tollászkodott egyet, vedlésben lévő tollazatát rendezgette. 

Miután végzett vele, alapos fürdőzést csapott. Többször is ki-be ugrált a vízbe, és mindannyiszor csak úgy röpködtek a vízcseppek, ahogy a szárnyaival csapdosott.

Jól jött a napsütés, a rövid záridővel szép pillanatokat tudtam kimerevíteni. A sok fröcsögős jelenet után a vízből való kiugrás pillanata is sikeresen a memóriakártyára került.


Pécs, 2014. október 4.

Rigók az itatónál

Jégmadár ide vagy oda, csak be kell ülni néha a madáritatóhoz. :) Ki tudja mikor történik valami érdekes, vagy mikor esik be valami jó faj. Szóval hogy ez irányú kíváncsiságomat enyhítsem, pár órára beültem a lesbe. Jó mozgás volt a környéken, így bizakodó voltam én is. Az erdőből kiszűrődő hangok alapján találgattam, hogy mi lesz az első madár. Egy fekete rigó volt. Hangos ricsajozással közeledett, egyre közelebbről szólt, majd egyszer csak leszállt elém.

Lehet, hogy valamit meglátott, mert sokáig idegesen tekintgetett arrafelé, ahonnan érkezett. Miután megnyugodott, hogy nem fenyeget veszély, várt egy kicsit, felöklendezett egy magot, azt beleejtette a vízbe, majd utána ugrott, és fürdött egy jót.

Alig, hogy elrepült, újabb rigóhang hallatszott a közelből. Szinte azonnal egy fiatal madár is leszállt a vízhez.

Majdnem ugyanott landolt, mint előtte a hím madár. Kicsit ugrállt, helyezkedett, majd ő is felöklendezett egy magot, amit szintén a vízbe ejtett. :) A közelben lehet valami jó bogyós bokor, ahol táplálkoznak.

Elégedetten körülnézett, majd ugrás a vízbe.

Őt még egy fiatal madár követte, majd ismét nagy riasztások közepette egy újabb hím érkezett. Szintén már messziről kiabált, és az itató melletti ágra szállt. Ott illegette magát, és folyamatosan hangoskodott. A riasztások után pedig elkezdett énekelgetni. Na nem olyan hangosan és erőteljesen, mint tavasszal, inkább csak úgy magának, szép halkan. 

Pár percig így énekelgetett, majd mint az eddigi madarak, ő is felöklendezett egy magot, és szintén a vízbe ejtette. :) Hát ennyi volt, jó kis rigós nap volt.


Pécs, 2014. szeptember 27.