madáritató

Rigók az itatónál

Jégmadár ide vagy oda, csak be kell ülni néha a madáritatóhoz. :) Ki tudja mikor történik valami érdekes, vagy mikor esik be valami jó faj. Szóval hogy ez irányú kíváncsiságomat enyhítsem, pár órára beültem a lesbe. Jó mozgás volt a környéken, így bizakodó voltam én is. Az erdőből kiszűrődő hangok alapján találgattam, hogy mi lesz az első madár. Egy fekete rigó volt. Hangos ricsajozással közeledett, egyre közelebbről szólt, majd egyszer csak leszállt elém.

Lehet, hogy valamit meglátott, mert sokáig idegesen tekintgetett arrafelé, ahonnan érkezett. Miután megnyugodott, hogy nem fenyeget veszély, várt egy kicsit, felöklendezett egy magot, azt beleejtette a vízbe, majd utána ugrott, és fürdött egy jót.

Alig, hogy elrepült, újabb rigóhang hallatszott a közelből. Szinte azonnal egy fiatal madár is leszállt a vízhez.

Majdnem ugyanott landolt, mint előtte a hím madár. Kicsit ugrállt, helyezkedett, majd ő is felöklendezett egy magot, amit szintén a vízbe ejtett. :) A közelben lehet valami jó bogyós bokor, ahol táplálkoznak.

Elégedetten körülnézett, majd ugrás a vízbe.

Őt még egy fiatal madár követte, majd ismét nagy riasztások közepette egy újabb hím érkezett. Szintén már messziről kiabált, és az itató melletti ágra szállt. Ott illegette magát, és folyamatosan hangoskodott. A riasztások után pedig elkezdett énekelgetni. Na nem olyan hangosan és erőteljesen, mint tavasszal, inkább csak úgy magának, szép halkan. 

Pár percig így énekelgetett, majd mint az eddigi madarak, ő is felöklendezett egy magot, és szintén a vízbe ejtette. :) Hát ennyi volt, jó kis rigós nap volt.


Pécs, 2014. szeptember 27.

A pityer meg a szajkók

Az itató felé jártam, hát bekukkantottam egy gyors szemlére, hogy minden rendben van-e. Hát mit látok, a víz tele van apró tollakkal. Ej, itt történnek a dolgok! Amint tehettem, beiktattam egy fotózást, hátha elkapok valami érdekeset. A szeptemberi esők miatt sok az elérhető víz a madarak számára, csobogó patakok, erdei tócsák mindenhol. De úgy látszik a szokás hatalma a madaraknál is sokat nyom a latban, és az itató megszokott vize ilyen időben is odacsábítja őket. Szerencsém is volt, napsütéses idő volt, és a medence vizében úszó falevelek már becsempészték az ősz hangulatát is. Ilyen gondolatokkal eltelve figyeltem a környéket. Az első izgalmakat mindjárt egy meglepetésvendég okozta. Az itató szélére a földről ugrott fel egy erdei pityer. Nem láttam honnan jött, egyszer csak ott volt. Nagyon ritkán látom. A hat éves itatózás alatt ez volt a második találkozásunk. Így lehet sejteni, hogy mennyire örültem az elkészült pár fotónak.

Sajnos sokáig nem tobzódhattam, a pityer csak rövid ideig mutatta magát. Szerencsére nem kellett unatkoznom, a további izgalmakért a szajkók voltak a felelősek. Többen is érkeztek egymás után.

Bele a vízbe, és vígan ment a pancsolás.

Régóta fotózom a fürdőző szajkókat. Nagyon sok expó ment el rájuk, és nagyon sok végezte a kukában. Ritkán sikerül olyan helyzetet elkapni, amikor minden klappol. Ez talán most egy olyan alkalom volt, amikor egy-két jobb pillanat is a memóriakártyára került.


Pécs, 2014. szeptember 12.

Hidegfrontok, madárvonulás

A fekete harkály jelenléte a madáritató körül állandóan piszkálja a csőrömet. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mikor nem vagyok a lesben, ott illegeti magát jobbnál-jobb helyzetekben. Persze ez mind csak feltételezés. Viszont a Kárpát-medencén átvonuló hidegfrontok a madárvonulás idején mindig hozhatnak valami újat, ami szintén érdekes lehet. Ezért kíváncsiságomat enyhítendő, újabb délutáni-esti fotózás kerekedett. Ez a nap egy citromsármánnyal kezdődött. Percekig csak a környező bokrokban bujkált, nagyon óvatosnak tűnt. De amikor végre rászánta magát, alapos fürdőzést rendezett.

Miután csatakosra fürödte magát, kiült pár másodperce a víz szélére, és szárnyait leengedve kicsit süttette magát a nappal.

A sármányt egy csuszka követte. Már hallottam a hangját a közeli fákról, így nem ért felkészületlenül az érkezése. Máskülönben bajban lettem volna, villámgyorsan mozgott.

Az amúgy is nagyon gyors madár, most ha lehet még gyorsabb volt. Látszott, hogy nem érzi biztonságban magát a víz mellett, gyors ivás, és már ott sem volt.

A következő madár szintén nem egy szokványos itatós szereplő volt. A kunyhóhoz egész közel egy fiatal tövisszúró gébics szállt le a medence szélére. Csak egy portéra adott lehetőséget, nem is ivott, csak körülnézett, majd felült a kunyhó fölé egy belógó ágra, ott már sajnos nem tudtam vele mit kezdeni. Pedig már nagyon régóta szeretnék egy jó fotót róla. Úgy látszik ez még várat magára.

Azért voltak szokványos madarak is. Megérkezett a menetrendszerű szajkó és örvös galamb is. Őket is csak portrézni tudtam, elég közel mozogtak, és nem nagyon akarták használni a beülőket. Nem baj, úgy látszik ez egy ilyen portrés nap. :)

  

A nagy madarak távozása után kicsit lapos lett a forgalom. Egy darabig nemigen jött semmi. Majd szürke árny libbent át a les előtt. Gyorsabb volt nálam, elsőre nem tudtam lereagálni a dolgot. Szerencsére visszajött, és a legjobb helyre szállt.

Egy szürke légykapó volt. Őt már biztosan a hidegfront hozta. A légykapók augusztus végére már javában vonulnak. Nagy volt az öröm. Két éve találkoztam vele utoljára ugyanebben az időszakban. Nagyon készséges volt velem. Szépen körbejárta a kirakott beülő ágaimat, több kompozícióban is le tudtam fotózni.

Ahogy a légykapót kuksoltam a fényképezőn keresztül, határozott szárnycsapásokat hallottam. Annyira jellegzetes ez a hang, hogy ki is találtam mi volt a hang forrása. Meggyvágó szállt le a légykapó alá, az itató szélére. Ej, most melyiket fotózzam? A bőség zavara.

Persze nem akartam lemaradni semmilyen jó helyzetről, de mivel a meggyvágó pár korty után el is repült, így megoldódott a helyzet, tovább tudtam foglalkozni a légykapóval. Ami kicsit még nézelődött az ágon, majd leszállt ő is a víz mellé.

Ivott, majd ő is elrepült. Örömmel néztem vissza az elkészült képeket. A ritka találkozások miatt ezek most nagyon értékesek számomra. Nézegethettem nyugodtan, a víz körül egy darabig csak cinegék mozogtak. Egy-egy kockát lőttem csak rájuk, amikor megfelelő helyre szálltak. Nagyon tetszenek mostanában az olyan képek, melyeken a zöld növényzet is megjelenik valamilyen formában. Próbálom az itatós fotózásokat olyan mederbe terelni, ahol erre minél több lehetőségem adódik. A legnagyobb nehézséget ezzel kapcsolatban az jelenti, hogy bizony a lemetszett leveles gallyak igen hamar fonnyadásnak indulnak, és a pár órás fotózás alatt is a levelek teljesen le tudnak konyulni. A fotókon ez bizony nem mutat valami szépen. Erre a problémára nagyon jó helyzetet kínáltak az itató melletti szederbokrok. Az év folyamán a les melletti szederindákat nem vágtam le, hagytam őket megnőni, és most a nyár végére lettek akkorák, hogy elérik a medencét is. Nem volt más dolgom, mint ezeket a hajtásokat az itató mellé hajtani. Így abszolút természetes beülőn, és garantáltan fonnyadásmentes levelekkel tudom a rászálló madarakat fényképezni.

Ezekben a szederbokrokban bujkált egy öreg vörösbegy is. Tiszta környezetben nem mutatta magát, de végül jól sült el a dolog. Egészen különleges hatású fotókat tudtam róla készíteni.

Nem is szállt fel a medencéhez. Jött viszont a múltkori fiatal vörösbegy. Vagyis ahhoz egy nagyon hasonló vedlési fázisban lévő példány.

Ő már sokkal bátrabb volt. Egyből a vízhez ugrott, és önfeledt fürdőzésbe kezdett. A mai rövid videó róla készült.

A nap lassan a végéhez közeledett. A medence szélén már alig volt fotózásra is elegendő fény. Viszont a háttérben lévő erdőben fantasztikus fényjáték vette kezdetét. A lemenő nap gyönyörűen bevilágított a fák közé, és szép hátteret festett pont az előkészített beszállófám mögé. Persze szinte törvényszerű, hogy ebben az időszakban nem jön semmi. A helyzetet egy széncinege mentette meg. Bár nem őt akartam ebben a környezetben lefotózni, de mit lehet ilyenkor tenni, hát csak fényképezni. :)

A madármozgás szinte teljesen leállt. Sóvárogva figyeltem a folyamatosan változó fényviszonyokat az erdőben. Az induláson gondolkodtam, amikor váratlanul egy szajkó jelent meg előttem. Róla lőttem a nap utolsó fotóit.


Pécs, 2014. augusztus 27.

Laza délután

A múltkori hajnali itatózás után kíváncsi voltam a délutáni mozgásra is. A szokásos előkészületek, és aztán csendes várakozás. Hosszú, csendes várakozás. Sokáig semmi nem történt, csak néhány lódarázs jött vízért, és a les tetején szaladgáltak a gyíkok. Végre mozgás és szárnysuhogás hallatszik. Cinegék jöttek. Szén- és kék cinegék, csupa fiatal példány. Lassan lecserélik fiatalkorú tollruhájukat. A fakó tollak közül itt-ott már látszanak az élénk, friss tollak is.

A cinegékkel aztán megmozdul az erdő. Egyre több hang hallható, és egyre több mozgás látható. Hiába, tart még a nyári időszak, amikor napközben inkább pihennek, és csak késő délután indulnak meg a madarak. A nap következő szereplői a szajkók voltak. Ketten jöttek.

Emlékszem, milyen sokat vártam az első szajkó fotóra, most meg mindennapos vendégek az itatónál. Örültem nekik, rövid videót is készítettem róluk.

Kis kergetőzés után azért csak fürdőzés lett a dologból.

   

A szajkók távoztak. Helyettük meggyvágók érkeztek. Szintén ketten. Nagyon ritkán látom őket itt.

Talán ez volt a harmadik eset az elmúlt évek alatt. Sajnos nem maradtak sokáig. Egy-egy képet engedtek, azt sem a legjobb helyen.

A meggyvágókat újabb cinegék követték. Majd az erősen fogyatkozó fényekben egy vörösbegy is felbukkant. 

Szintén egy átszíneződő fiatal egyed, már látszottak narancsos melltollai.

Hát ennyi volt a délután. A fények elfogytak, nem volt miért tovább maradni. Azért pici izgalom jutott. Az itató körüli erdő szélső fáján feltűnt egy fekete harkály. Már azt hittem, hogy talán megtisztel, de csak átrepült a les fölött úgy három méter magasan. A szárnysuhogását azért hallottam. Na majd legközelebb! :)


Pécs, 2014. augusztus 23.

Madáritatós vizit

Két hónap. Ennyi ideje nem fotóztam a madáritatónál. Na nem panaszkodom, volt máshol fotótéma bőven. Az esős nyári időjárás a vízpótlásba is besegített, így ez felől sem kellett aggódnom. Persze azért csak izgatott a dolog, mi lehet a helyzet, milyen madármozgás van mostanában ott. A tapasztalatok szerint mindig az ősz volt a legjobb időszak a madáritatónál. És ahogy a naptár is mutatja, egyre közeledik a szeptember. Szóval vasárnap hajnalban megvolt a program. Az erdőben később virrad, nem kellett sietni, így is erős szürkület volt még mire kiértem. Az élet is nehezen indult be. Sokáig semmi sem mozdult. Nagy sokára egy szajkó szállt le az itató feletti ágra.

Gyorsan ivott, majd sietve tovább állt. A szajkó utáni csöndet cinegék hangja törte meg. Egymás után több is leszállt, némelyik fürdött, némelyik csak körül nézett. Zömében fiatalok voltak.

A cinegéket vadgerlék követték. Három példány is leszállt a víz mellé.

Óvatos madarak, sokáig csak nézelődtek, mielőtt ittak volna. 

Újabb üresjárat, újabb cinege csapat. Majd hangos szárnysuhogással a les fölé leszállt valami. Próbáltam kilesni, de csak a farka végét láttam. Ennyi elég is volt. Már beállítottam a fényképezőt, mire elém is le mert szállni. Örvös galamb volt. Nagy madarat nem egyszerű jól megfotózni ilyen közelről, kellett némi előkészület, és egy kis furfang, hogy mindenképp jó helyre szálljon.

Ekkorra a nap is haladt annyit, hogy besütött a fák közé. Szépen megszínezte nekem a hátteret a galamb mögött. A nagy madár nyugodt volt, látszik, hogy gyakran jár ide. Le is ugrott a víz mellé, hosszasan ivott. Így közelről látszott igazán, milyen szép színekben játszik a nyakörve.

Azzal, hogy a napfény megérkezett a fák közé, mintha a madarak is megélénkültek volna. Rigók, harkályok kezdtek el hangoskodni a közelben, és az itató mellett is feltűnt egy-két érdekesség. Az egyik egy mezei poszáta volt. Új faj a madáritatónál. Nem volt túl közreműködő, értelmes fotót nem is tudtam róla készíteni, de mindenképp bizakodásra ad okot a megjelenése. A másik izgalmas faj pedig egy sisegő füzike volt. Szintén először látott madár itt. Nagyon gyors volt, többször is leszállt a víz mellé, de annyira hamar felrebbent, hogy nehéz volt követni. Egyszer adott három másodpercet, ekkor tudtam lekapni. Plusz egy faj, remek!

Nagyjából ezzel vége is lett a reggeli fotózásnak, mennem kellett. Jó kis mozgás volt. Azt hiszem nem árt, ha a következő hetekben több figyelmet kap a madáritató. :)


Pécs, 2014. augusztus 17.

A hónap képe - 2014. június

Citromsármány - 2014. június, Mecsek

A madáritatónál a fotózásokat megpróbálom mindig egy kicsit változatossá tenni. Nagyon szeretem a tükörképes kompozíciókat, a fröcskölős, fürdős pillanatokat, de kimondottan kedvelem a víz nélkül készült fotókat is. A madáritató mindezekre egyszerre ad lehetőséget. A folyamatosan változtatott környezettel az itt készült fotók is változatossá tehetők. Itt leginkább arra gondolok, hogy a madarak köré varázsolt környezet mindig más legyen, és ha lehet minél természetesebb hatást keltsen. Persze az sem utolsó szempont, hogy az elkészült kép esztétikailag is megfelelő élményt nyújtson. Nem olyan egyszerű dolog ez. Sokszor nem olyan könnyű eltalálni a helyes arányokat, vagy a madarak nem oda szállnak, ahova előzőleg elterveztem. Összességében jó játék az egész. :) Szerencsére az elmúlt időszakban azért sikerült pár olyan képet készítenem, ami már megfelelt az elképzeléseimnek. A június hónap fotója tehát egy citromsármányt ábrázoló kép. A madár ebben az esetben közreműködő volt, és engedte, hogy az előre kitalált környezetben fényképezzem.

A kép Pentax K5-II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f7,1, 1/40, ISO 800, +0,3 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2014. július 5.

Új faj az itatón

Immár hatodik éve, hogy a madáritató rabul ejtett. Tulajdonképpen ennyi ideje nem száradt ki a medence. És mivel ennyi eső azért nem esik ezen a tájékon, sejthető, hogy mennyi vizet hordtam ki az elmúlt évek alatt. Hogy mi ösztönöz? És miért töltöm meg újra és újra a vizeskannákat? Az egyik ok a madarak közelsége utáni érthetetlen vonzalmam, és az az utánozhatatlan hangulat, amit már többször megfogalmaztam az itatós lessel kapcsolatban. És időről-időre egy-egy új faj feltűnése is lendületet ad. Most is így jártam. Sok faj megfordult már az itatón, és nagyon sok van, amit mindig látok, hallok a környéken, de még nem volt hozzájuk szerencsém. Ilyenek voltak a seregélyek is. Rendszeresen költenek az öreg cserfák odúiban, de valahogy eddig nem találkoztunk. A legutóbbi les alkalmával ezen sikerült változtatni. Minden jel nélkül egyszer csak leszállt az itató melletti bokorra, majd rövid körültekintés után már a víz mellett volt.

Aki nem ismeri nem is tudja, hogy milyen szép madár a seregély. Nászruhás tollazata ezer színben játszik. Sokat nem tudtam benne gyönyörködni, mert csőrével egyből a vízbe csapott.

Majd önfeledt fürdőzésbe kezdett. A vízcseppek ezerszám repültek szanaszét. A fény kicsit rá is segített a látványra, az árnyékos háttér még jobban kiemelte a fröccsenéseket.

Pár percig csapkodta a madár a vizet, aztán el is repült. Biztos sok a dolga. Náluk ilyenkor a fiókanevelés időszaka van.

A seregélyen kívül egy szép vadgerle is meglátogatott. Számítottam rá, sokáig búgott a les fölött, mielőtt leszállt volna.

http://volgyisandor.extra.hu/node/1486

Gyönyörű megvilágításban volt. Szinte kínálta magát a tükörképes kompozíció. Amit persze sikeresen el is rontottam. :)

A leskelődés végére még egy szajkó is jutott. Ő sem volt rest, és fürdött egy nagyot.


Pécs, 2014. május 9.

Fészekrakás

Egy évvel ezelőtt az itatónál feltűnt, hogy a dekorációként használt moha eltünedezett. Hamar fény derült akkor a dologra, fekete rigó vitte alapanyag gyanánt készülő fészkéhez. Akkor nem sok jó képet tudtam készíteni erről az érdekes viselkedésről. Idén viszont jó előre készültem a dologra, és viszonylag sok  mohát tettem ki már hetekkel ezelőtt az itató köré, hogy mire elkezdődik a fészekrakás ideje, a rigók már a helyszínen találják. Legutóbbi ellenőrzés alkalmával már láttam, hogy valami elkezdődött ezen a téren, itt volt tehát az ideje egy kis leskelődésnek. Kellemes tavaszi hangulat van már az erdőben. Friss zöld színek, madárének. Jó ilyenkor kicsit elbújni a lesben és nézelődni, hallgatózni. Akaratlanul is számolom a környéken éneklő madarakat. Erdei pinty, csilp-csalp füzike, barátka szólnak. A füttykoncert közepette rigó riasztását hallom a közelből. Majd az itató szélén meg is jelenik egy tojó madár.

Aha, megvagy! Nem sokat teketóriázik, forgolódik picit, vizsgálja  a mohát, majd nekiáll, és elkezdi tépni, ráncigálni.

Heves mozdulatokkal szaggat ki belőle nagy darabokat, néha az egyensúlyát is elveszti, annyira dolgozik.

Aztán, mikor már több nem fér a csőrébe, elrepül.

Néhány perc múlva azonban újra jön, és kezdődik a cibálás, ráncigálás, míg ismét tele csőrrel repül el ugyanabba az irányba.

Sokszor visszatér, van lehetőség, hogy több kompozíciót is kipróbáljak. Mókásan fest, ahogy megtömött csőrrel igyekszik még egy kis mohát felszedni.

Bár a tojó egyedül dolgozik, rigóéknál ez így szokás, a hím mindenhova követte. Többször csak a les fölötti fa ágára ült, onnan nézte, hogy a tojó mit csinál, de volt, hogy le is szállt a mohalelőhely mellé, amíg párja megtömte a csőrét egy újabb adaggal. Majd együtt repültek el a készülő fészek felé.

Amíg rigóék fordultak egyet, és az itató felszabadult, a közelben éneklő barátka is leszállt, bár ő nem moháért, hanem, hogy igyon egyet.

És a szomszéd bokrosban éneklő vörösbegy is megmutatta magát egy rövid időre.

Szóval zajlik az élet az itató körül, megtelik az erdő élettel, mindenki teszi a dolgát annak rendje és módja szerint. Sőt a távolból megszólalt az idei év első kakukkja is...


Pécs, 2014. április 4.

Áprilisi tréfa?

Két héttel ezelőtt jártam utoljára a madáritatónál, ideje volt már vizet vinni, és körülnézni, hogy minden rendben van-e a les körül. Ezért a napi tennivalók mellett tettem egy kis kitérőt. A helyszínre érve nagy meglepetés fogadott. Mióta itatózok, sok mindent találtam már a vízben. Rengeteg tollat, elpusztult rovarokat, békapetét, hűsölő erdei siklót, miegymást. De a mai meglepetésre egyáltalán nem számítottam. A medence közepén egy gímszarvas hullajtott agancsa meredezett. Elsőre nem is hittem a szememnek,
áprilisi tréfa? :) De nem. Ott volt. Egykori gazdája minden bizonnyal itt oltotta szomját...


Pécs, 2014. április 1.

Szezonnyitó madáritató

A téli fotós projektek tragikus hirtelenséggel szakadtak félbe. A február második felében tapasztalt meleg az etetőhelyek elnéptelenedését okozta, a fotózás hirtelen okafogyottá vált. Nem volt mit tenni, a leseket elbontottam, és nekiláttam, hogy a nálam parkoló madárodúkat is kihelyezzem az előre eltervezett módon. A pár évvel ezelőtt elindított búbos cinege telepítő projekt következő állomásaként, a Mecsek egy alkalmasnak látszó lucfenyvesében létrehoztam a második odútelepet, mellyel a szándékom az, hogy nyomába eredjek a fajnak, vajon a Mecsek más pontjain is előfordul-e?

Gyakorlatilag a szabadidőm ezekkel a munkákkal el is telt. Fotózásra csak a tavaszi virágok miatt tudtam időt szakítani, amikbe jártamban-keltemben belebotlottam. Nagyon hiányzott már valami madaras téma. Tehát adta magát a dolog, egy kis időt el kellett tölteni a madáritatónál. Sokra nem számítottam, mert az eddigi tapasztalatok alapján a március nem túl termékeny ezen a téren, de egy kis csendes leselkedés mindig jól jön. A madáritató elválaszthatatlan tartozékai a molnárpoloskák. Amint kitavaszodik, egyből megjelennek a vízen, és egész évben ott rohangálnak. Most is így volt. Egymást kergették, és néha komoly válldobással fűszerezett birkózást is bemutattak.

Ugyanilyen állandó vendégek a gyíkok. Eddig csak fali gyíkokkal találkoztam itt, akik a kunyhót és a medence környékét is birtokolták. Ám most feltűnt egy zöld gyík is. Komótosan sétált a víz mellé, ivott, picit napozott, majd elment.

Van élet az itató körül ez kétségtelen. De azért mégis csak madáritató. Ezt a tényt egy szajkó erősítette meg. Hirtelen jött. Ivott pár kortyot. Elég közel volt, így néhány portrét tudtam róla készíteni.

Majd utána felült a les fölötti fára, és elkezdett énekelni. Aki csak a szajkó recsegő kiáltását ismeri, nem tudja micsoda hangszer rejtőzik ennek a madárnak a torkában. Szenzációs hangutánzó. A mindenféle énekes hangjaiból álló hangicsálásba ezúttal a darvak krúgatása, és a nagy lilikek hangja is belekerült. Biztosan akkor hallotta, mikor az erdő fölött húztak el. Ezzel a hangegyveleggel kezdődött a hatodik itatós szezon.


Pécs, 2014. március 15.