madáritató

Szajkók

Több szajkó is látogatja az itatót mostanában. Egy-egy példány minden alakalommal előbukkan, de esetenként egyszerre többen is érkeznek. Így volt ez a legutóbbi hajnalon is. Három példány huppant le egymás után a medence szélére.

Ebben még nem is lenne semmi különös. Ám az egyik markánsan különbözött a másik kettőtől. A szajkókat furcsán tréfálja meg a természet. Vedlésük során gyakran előfordul, hogy a fejük egy időre teljesen kopasszá válik. Az itatónál ez már szinte menetrendszerű, hogy ilyentájt minden évben felbukkan egy-egy különösen csúf egyed.


Pécs, 2012. július 11.

Pillanatnyi körkép

A mostani nagy kánikulában nem is lehetne jobb programot elképzelni, mint a lesfotózást. Ha nem lenne elég a közel 40 fokos kinti hőmérséklet, a les még erre rátesz vagy 10 fokot. Kíváncsi is voltam, mi a helyzet a madaraimmal, így hát mentem egy kört. Az itató szerencsére jól bírja a strapát. A medence körül fellelhető nyomok arra engednek következtetni, hogy sok madár használja ki az állandó víz adta lehetőségeket, hiszen a legmakacsabb pocsolya is kiszáradt, és a közeli kis patak vize is elapadt már. Nagy örömömre a vadgerle úgy látszik állandó vendég mostanában. Hosszasan kortyolgatott, mielőtt távozott.

 

Az itatónál lévő les délután már árnyékban van, nem úgy a vízparti les. Igen komoly erőpróba volt a pár órás szaunázás, amit bent töltöttem. Szerencsére azért nem volt teljesen hiába való a több liternyi víz kiizzadása. A nádasban is zajlik az élet. Guvatéknál már nagy fiókák vannak, végig a közelben mozogtak, sajnos csak szigorúan a nádas takarásában. A szárcsa csibék is megnőttek már. Önállóan, szülői felügyelet nélkül táplálkoznak már.


Pécs, 2012. július 7.

Moha

Az itatós fotózásnál mindig arra törekszem, hogy a madarakat a számomra leginkább tetsző körülmények között tudjam lefényképezni. Ezért a beszálló helyeket próbálom úgy kialakítani, hogy a megfelelő képi hatást el tudja érni. Ez alatt azt kell érteni, hogy nem csak  a madár lefényképezése a fontos, hanem az is, hogy az a madár szép környezetben legyen. Így hát mindenféle dekorációs elemet bevetek. Az egyik ilyen elem a moha, a mohás fa, mohás ág. Ezeket persze időnként cserélni szoktam, hogy a megfelelő változatosságot fent tudjam tartani. Az utóbbi pár napban azonban a mohadekoráció erősen megfogyatkozott, amit kicsit furcsának tartottam, mert ilyen gyakran nem szoktak "elhasználódni" a beszállófáim. A rejtélyre a legutóbbi itatós hajnalon fény derült. A les egy völgyben van, ahova a napkelte fénye egy picit később jut le. A környező dombok már javában fényárban úsznak, amikor az itatónál éppen csak ébredezik az erdő. Jó ilyenkor már a lesben ülni, mert a hajnali zsongás nagyon hangulatos tud lenni. Jönnek-mennek a madarak, én meg izgalommal várom, hogy melyik fog először leszállni elém. Most egy tojó fekete rigó volt az. De nem inni jött. Teketóriázás nélkül neki esett a mohás dekorációmnak. Tépte, szaggatta, míg a csőrében összegyűjtött egy jó nagy adagot, amivel aztán elrepült.

Alig tértem magamhoz. A moha eltűnésének okára ezzel fény derült. A rigó azonban még jó párszor visszajött. Szépen körbeugrált minden ágat, mohás fát, és vitte a mohát rendületlenül. Sokszor egészen közel került hozzám.

Feltűnt közben, hogy a tojó rigó nem egyedül érkezett. Egy hím minden alkalommal elkísérte. A környező fákon megvárta, míg összegyűjti a mohát, és vele együtt repült el. Rigóéknál ilyen tájt az első fészekalj már kirepült. Minden bizonnyal a pár, jó fekete rigó szokás szerint, az új fészket építette a második fészekalj számára. Ahhoz kellett a jó minőségű, itatós moha. :)


Pécs, 2012. május 13.

A hős vörösbegy

Délutáni szaunázásra nincs is jobb hely, mit a madáritató. Pontosabban a mellette álló leskunyhó. Talán nem túlzás, ha saccra 40 °C-ot mondok, de egyszer meg fogom mérni. Nem is ragozom tovább, hogy a madárfotósnak milyen válogatott szenvedéseket kell átélnie egy-egy les alkalmával, térjünk inkább át a történésekre. A címnek valószínűleg semmi köze a valósághoz, de most fogjuk rá, hogy igen. :) A tél folyamán állandó vendég volt az etetőnél a karvaly. Minden nap megérkezett, hogy vámot szedjen a cinegék közül, ám lefotózni egyszer sem sikerült. Íme, mindennek eljön az ideje. Hirtelen érkezett, amúgy karvalyosan, és az itató szélén landolt. Tojó madár volt, jó nagy. Pár portré után erősen nyitnom kellett a zoomon, hogy 1,5 m távolságból beleférjen a képkockába. Néhány mozdulata azonban így is kilógott.

A karvaly hamar távozott. A jelenléte okozta csend lassan oszlani kezdett. Halkan folytatta énekét a szomszéd bokorban a barátka, fekete rigó repült végig a fák között kiabálva, hogy a gyilkos elment, és a les melletti sűrűben lakó vörösbegy felröppent az itató szélére. Megfigyeltem már, hogy nem csak ivásra, fürdésre használja a létesítményt. A vízre érkező rovarokra vadászik. Mókás látvány, amint körbe-körbe szaladgál, vagy éppen beröppen a víz közepére egy jónak ígérkező falat után. Most viszont nem ez történt. Felfújta magát, begyét kidüllesztette, és halk strófák kíséretében körbejárta az itatót. Mintha büszkén hirdette volna: "Elzavartam, elzavartam"! A jelenet mindössze fél percig tartott, mert jött valami apró rovar a vízhez, és hirtelen fontosabb volt azt elkapni, de nagyon megkapó volt. A hős vörösbegy!


Pécs, 2012. április 30.

Esti madáritató

Egy rövid ellenőrzésre futottam ki az itatóhoz, hogy lássam minden rendben van-e. De a késő délutáni fények miatt egy órára be is ültem a lesbe, hátha szerencsém lesz. Rövid várakozás után beindult az élet. Elsőként egy hím barátka érkezett. Körülnézett, majd fürdött egy jót.

Nem sokkal utána egy vörösbegy is megjelent. Nem sietett. A víz mellett sokáig pózolt, mielőtt ivott volna.

Hamar eltelt az egy óra. Zöldike és széncinege is érkezett még. De a környéken ezernyi hang bizonyította, hogy érdemes lesz még pár estét eltölteni az itatónál.


Pécs, 2012. április 26.

Tavaszi történések

A tavasz beköszöntével sok dolgom akadt. A munka mellett fotós projektjeimmel is foglalkoznom kellett. Bár most a fotózásnak inkább a háttérmunkái kerültek előtérbe. A jól sikerült etetős szezont a meleg beálltával lezártam. Az etetőt leszereltem, és a les újra felvette eredeti funkcióját, az év következő részében itatóként működik. A madárforgalom persze változik az idő előrehaladtával, de egy percre sem állt le. A vízre nagy szükségük van a madaraknak ilyen aszályos időszakban, így látogatják is rendszeresen. Egy itató működtetése tehát nem csak öncélú dolog, hanem fontos madárvédelmi tevékenység is. Az már csak szerencsés hozadéka, hogy igen kellemes fotók készülhetnek, miközben a madarak szomjukat oltják. Ez lesz sorban a negyedik szezon az itatónál. Kíváncsian várom, hogy mit hoz az év ezen a téren.

A növények is beindultak. Bár a korai vadvirágoknál volt egy kis csúszás a nagy hó miatt, de mostanra minden behozta a lemaradást. A jelentősebb védett növényállományokat minden évben végig járom. Az ellenőrzés mellett persze mindig szakítok egy kis időt arra, hogy elmerülhessek a részletekben.


Pécs, 2012. március 25.

Őszi szajkó

A napokban volt egy kis időm, hogy körülnézzek a madáritatónál. Sajnos az őszi időszak hamar elröppent, és a vízpótláson kívül nem tudtam több időt szentelni a dolognak. Nagyon szép az erdő mostanában, nincs ez másképp az itató körül sem. Minden sárgában és rozsdabarnában pompázik, jól mutatott a környéken parádézó szajkó mögött.


Pécs, 2011. november 13.

A hónap képe - 2011. június

Fiatal nagy fakopáncs - 2011. június, Mecsek

A júniusban készült fotók közül a választásom az itatónál lencsevégre kapott fiatal nagy fakopáncsra esett. Több okból is. Egyrészt nagy kedvenceim a harkályok, másrészt ez a fiatal madár nagyon mókásan viselkedett. A nap folyamán végig a les körül mozgott. Többször megfigyeltem, ahogyan a fák lombjai közt hernyók után keresgélt. Ebben csak az zavarta meg, amikor feltűnt két másik fiatal nagy fakopáncs is. Ilyenkor hangos kiabálások közepette önfeledt kergetőzésbe kezdtek. Gondolom egy fészekaljból valók voltak. De az én madaram nem tartott velük sokáig, hanem többször is leszállt az itatóhoz. Mintha játszótérnek használta volna. Ide-oda repdesett, végig ugrállt a beszállófákon, otthonosan érezte magát. Többször volt 1-1,5 m közelségben. Ilyenkor megpróbáltam néhány portrét készíteni róla. Igaz, hogy már régóta csinálom, de még mindig izgalom fog el, amikor ilyen közel lehetek kedvenc madaraimhoz.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/60, ISO 400.


Pécs, 2011. július 7.

Végre itató

Hosszú idő telt el a legutóbbi madáritatós beszámoló óta. Ez nem azért van, mert abbahagytam a projektet, hanem mert idő hiányában nem tudok annyit a lesnél tölteni, amennyit szeretnék, az a pár tavaszi alkalom pedig, amikor kint lehettem, fotózás szempontjából sikertelen volt. De most végre van miről írni. Ott kezdeném, hogy az előző két év tapasztalatait összegezve, új alapokra helyeztem a madáritatós fotózást. Ez azt jelenti, hogy kerestem egy eldugott helyet, ami kirándulók által egyáltalán nem látogatott, mégis jól megközelíthető, így a vízhordás is jelentősen könnyebbé vált, és nem kell tartanom a rongálástól. A másik lényeges változás a madáritató mérete. Megnöveltem a medencét. Az alapterület 2,5 m X 1,25 m lett, a vízmélységet pedig 10 cm-re emeltem. Így kb 250 l víz befogadására képes. A megnövekedett méretek már lehetővé tették, hogy a leskunyhót közvetlenül a medencéhez építsem. Így a vízfelület már a les ablakánál kezdődik. Ezzel a megoldással a tükörképes fotózás is kompromisszummentes lett a nagyobb testű madaraknál is. Az elhelyezésnél is körültekintőbb voltam. Lejtős terepet választottam, így elértem, hogy a kunyhó beásása nélkül az itató földközelbe került. Így a környező növényzet között olyan hatást kelt, mintha a földön lenne.

Már csak fotózni kell. Ennek is eljött az ideje. Jó madármozgás volt mindig a környéken, de a fotózás eddig nem volt eredményes. A legutóbbi hajnali és késő délutáni les alatt azonban megtört a jég. A legfőbb látványosság egy fiatal nagy fakopáncs volt. A közeli fákon mozgott, és az itatót is többször meglátogatta. Jó lehetőség volt néhány közeli portré készítésére.

A les körül folyamatos volt a fekete rigók jelenléte is. Két hím kergetőzését többször is megfigyelhettem. Az egyik nyugodt pillanatban az egyik a les elé is leszállt.

Sok idén kirepült fiatal cinegét is láttam. Az együtt bandázó csapatokból egy kék és egy széncinege is leszállt az itatóhoz. Szép pillanat volt, amikor a les előtt nézelődő kék cinegére ráesett a felkelő nap fénye. Csak exponálni kellett. Jó kis nap volt.


Pécs, 2011. június 29.

A hónap képe - 2010. november

Fürdő fekete rigó - 2010. október, Mecsek

Csak úgy repül az idő. Már itt a december, és rájöttem, hogy hónap képét kellene választanom a novemberi termésből. De sajnos az a helyzet, hogy az elmúlt hónapban nem sok idő jutott fényképezésre. Ami szabadidőm volt, azt mindet előkészületekkel töltöttem. Hogy miféle készülődés? Hát itt a tél és jön a madáretetés. Egyik legkedvesebb elfoglaltságomnak készítettem elő a terepet. Beüzemeltem az etetőket, és megépítettem a leseket. Mivel novemberben nem fotóztam, ezért az októberi képek közül választottam egyet. Egy feketerigó kerül most a középpontba. Emlékszem, aznap csak egy vendége volt a madáritatónak, de ő alaposan kihasználta, és egy jót fürdőzött.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/125, ISO 200.


Pécs, 2010. december 1.