madáretető | Völgyi Sándor fotógaléria

Télies tavasz

Bár már márciust írunk, az időjárás még nem ezt bizonyítja. Igaz, hogy a határban már seregélyek bandáznak, a szántókon újonnan érkezett bíbic csapatok pihennek, a réti sasok és a hollók már a fészküket tatarozzák, de a madáretetőnél még nagy a forgalom. A nagy hideg és a havazás még az etetőnél tartja madarakat. A napraforgó készlet is a végét járja, de bízom benne, hogy kitart, amíg végleg kitavaszodik. Viszont ha már így alakult, kihasználtam az időjárás adta lehetőséget egy utolsó etetős fotózásra. Nem kellett csalódnom, jó hogy így döntöttem. Korábban már beszámoltam róla, hogy az etetőt felfedezték maguknak a királykák. Ezek a parányi örökmozgók a fenyvesben telelnek. És az utóbbi időben az etető körül is előszeretettel keresgélnek. Már annyira megszokták, hogy volt olyan pillanat, amikor három példány is mozgott lőtávolon belül. Bár tényleg gyorsan mozognak, folyamatosan ugrálnak, az objektívvel lekövetve egy-egy tiszta helyzetben sikerült pár képet készíteni róluk.

A királykák mellett megörvendeztetett a búbos cinegém is. Kicsit meg is lepődtem, hogy újra látom. Két hét is eltelt azóta, hogy csökkent az érdeklődése az etető iránt. Már-már azt hittem, hogy elhagyta az erdőt, amikor néhány nap múlva ismét láttam a fenyőkön keresgélni. Jó érzés volt most újra látni kis barátomat. Végig a környéken mozgott, folyamatosan hallottam finom kis hangját. Az etetőre is többször beszállt.

Nagyon megszerettem ezt a kis madárkát. És hogy ne csak a fotózásról szóljon a dolog, elhatároztam, hogy megpróbálom a költési időben is itt tartani. A gondolatot tett követte. Elkészült néhány fészekodú, amiket a környéken szándékoztam kihelyezni. Cinegénk odúlakó madár. Ha van rá lehetősége, odúját maga is kivájja, de korhadó fák hiányában a mesterséges fészekodvakat is elfoglalja. Én is ebben bízom. Testalkatának megfelelően "A" típusú odút gyártottam. A viszonylag szűk röpnyílás kizárja a nagyobb testű fészek konkurenseket, mint például a széncinegét.

Összesen 11 db került ki a fenyvesbe, azokra a részekre, ahol legtöbbször mozogni láttam.

Ki tudja, talán a búbos cinegével gyarapszik majd a Mecsekben költő madárfajok száma.

Pécs, 2011. március 3.

Királyka

A múltkori királykás eset felcsigázott annyira, hogy ismét próbát tegyek vele. Talán még van annyi a télből, hogy sikerülhet néhány jó képet készíteni róla. Úgy tűnik, hogy elkezdett érdeklődni az etető iránt, és ez megnöveli a fotózás esélyeit is. Nagy reményekkel ültem be tehát újra a leskunyhóba. Mivel zömében cinegék járnak az eleségre, ezért megpróbálom a lehető legtöbb helyzetben lefényképezni őket. Olyan beszállóágakat keresek, amik nem csak dekoratívak, hanem vissza is adják a hely hangulatát. A fenyvesben, és körülötte rengeteg zuzmó tenyészik. Szinte mindenen megjelennek, fán, bokrokon egyaránt. És nem csak a legtöbbször látott kéregzuzmók, hanem szép terebélyes ágas-bogas egyedek is nőnek szerteszét. Hát megpróbálom a madarakat ilyen ágakra ráültetni.

A cinegék sorra váltják egymást, sokszor alig száll le egy, már egy másik ül a helyében. A nagy sürgés forgást most is megszakította többször egy szajkó. Egyedül foglalja el az etetőtálcát, és szemezget a napraforgóból. Több portréra is lehetőség volt.

Szerencsére azért a nagy forgalom nem riasztja el a királykát. Többször is megnézi az etetőt. Először midig a környező fákon mozog. Körbejárja a kis tisztást, mielőtt leszállna. Miután minden ágat végigvizsgált, gyors surranással az etető alatt terem. Az etető lábai között, a kisebb cserjéken, fenyőgallyakon ugrál, majd egy váratlan pillanatban felröppen a kirakott zsiradékhoz, csippent egyet, és már el is röpült a fák közé. Ez az egész eltart pár percig. Lőtávolon belül is van a madárka, de borzasztóan gyors, izgága. Nehéz volt egyáltalán éles képet készíteni. Megdolgoztatott rendesen, és bizony sok képet már a fényképezőben kitöröltem, mire akadt néhány, amit a monitoron is megnéztem.

Pécs, 2011. február 16.

Vendégeim az etetőnél

Különleges vendégeim voltak a hétvégén. Szigorú ellenőrzést kaptam, hogy minden rendben folyik-e az etetőnél. Szerencsére az ellenőrök mindent rendben találtak. :)

Pécs, 2011. február 12.

A legkisebb

A madáretetőnél a lesben üldögélve a gyengébb forgalmú percekben van idő nézelődni. A környező fákon mozognak olyan madarak is, amik az etetőt nem használják. A fenyvesben jó pár sárgafejű királyka is telel. Szeretem ezeket a pici madarakat. Csoda számomra, hogy ezek a parányok hogyan képesek egyáltalán "működni", valószínűtlenül vékony lábaik, apró termetük lenyűgöz. Őket szoktam szugerálni, hogy jöjjenek kicsit közelebb is, de nem nagyon hallgatnak a szép szóra. Tulajdonképpen az etető teljesen hidegen hagyja őket. Néha átrepülnek fölötte, de csak azért, hogy a következő fenyőn landoljanak. A legutóbb is így történt. A széncinegékkel szórakoztam, megpróbáltam őket rácsalni a zuzmós beszállókra,

amikor feltűntek a királykák is. De a szokásos módon csak a fenyőkön mozogtak. Az egyik pillanatban azonban az etető alatt mozgásra lettem figyelmes. Egy királyka matatott a földön. Gyorsan váltottam a nézőponton, és már az objektívvel kerestem. Jó is, hogy így tettem, mert váratlanul kiugrott az etető melletti kis fenyőre. Azonnal exponáltam. Két kép készült sorozatban, abból az elsőn rajta volt a madár, a másodikon már csak a fenyőág látszott. Nem volt túl bőkezű, két másodpercet adott nekem. Ez arra volt elég, hogy elkészítsem első királyka fotómat.

Pécs, 2011. február 9.

Itt a február

Csak úgy repül az idő! Már februárt írunk. A Mecsekben itt-ott már bújik az illatos hunyor, és ez is azt jelzi, hogy nem sok van hátra az etetős szezonból. Gondoltam, hogy bele is húzok, de az ölyves projekt nem úgy alakul, ahogy szeretném. A hétvégére megint megérkezett az enyhülés, és én izzadva gubbasztottam a meleg lessátorban. Persze az ölyveim is élvezték a napsütést, de nem előttem a beszállófán, hanem az erdőszéli fákon süttették magukat naphosszat. Így hát az ölyves kollekció nehezen akar bővülni. Azért nem teltek eseménytelenül a leskelődések. Állandó fotóalanyaim lettek a tengelicek. Sokszor 10-en, 15-en is zsizsegnek a földre kiszórt napraforgón.

Az erdei etetőnél változatlan a helyzet. Habár két fővel bővült a madárcsapat. Két szajkó jár be rendszeresen. Nagy lendülettel jönnek mindig, és azonnal elfoglalják az etetőtálcát.

Az érkezésük okozta riadalom hamar elmúlik, és a cinege csapat is gyorsan megnyugszik. Búbos barátom is előkerül menetrendszerűen, hogy csemegézzen egy kicsit a zsiradékból.

Pécs, 2011. február 7.

A hónap képe - 2011. január

Januárban több napot is eltöltöttem az etetőnél. A fő attrakció továbbra is a búbos cinege. Egyszerűen nem lehet vele betelni. Persze azért akad más fotózni való is. Rendszeres vendégek a napraforgón a fenyvescinegék. Az etetős szezon kezdetén ők alkották a nagyobb tömeget, mostanra viszont a széncinege sereg átvette a fölényt. Ha nem is olyan nagy számban, de megbízhatóan megjelennek mindig. Fényképezni viszont nem is olyan könnyű őket. A villámgyors találó jelző rájuk. Sokszor szinte követhetetlen, ahogy leszállnak egy-egy magért, aztán már tovább is álltak. Nehezíti még a fényképezést az is, hogy viszonylag kevés fény jut a fenyvesbe, így legtöbbször 1/60 záridő alatt kellett exponálni. Akkor nyílt lehetőség néhány fotót készíteni, amikor a tumultus miatt várakozniuk kellett, hogy a napraforgóhoz férhessenek.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/20, ISO 400.

Pécs, 2011. február 1.

Új faj az objektív előtt

Egy új fajjal sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm. Egy kedves ismerősöm nagy madárbarát. Fáradságot, pénzt nem kímélve, minden télen eteti a madarakat. Erdei etetőjén számtalan madár talál eleséget a hideg napokon. Az eldugott, zavartalan helyen nagy tömegben is érkeznek hozzá a különféle madarak. Egy napon aztán arra lett figyelmes, hogy új vendége érkezett. Furcsa, hosszú csőrű, piciny madárka kerülgette az etetőt. Volt olyan kedves, hogy meginvitált engem is, így lencsevégre tudtam kapni az egyébként nehezen fotózható hegyi fakuszt. Leginkább az etető melletti erdei fenyőn tartózkodott, a fakuszokra oly jellemző, lentről felfelé tartó, kúszó mászással többször is átvizsgálta a kéreg repedéseit.

Érdekes volt egymás mellett látni a csuszkával, aki meg éppen a fejjel lefelé mászást kedveli.

Jó élmény volt. Ezúton is köszönöm Jani bátyám!

Pécs, 2011. január 28.

Tengelicek a porondon

Az ölyves les mellett létesített énekesmadár etető is beindult. Ellentétben az erdei etetővel, itt a pintyek vannak többségben. Az eredeti célom is az volt, hogy ezt a madár családot csábítsam ide, mert a fenyvesben sajnos nem tudom őket fotózni. Zöldikék, fenyőpintyek, erdei pintyek, tengelicek járnak a napraforgó magra. Maga az etető is úgy készült, hogy ezeknek a madaraknak kedvezzen. Ugyanis az a tapasztalatom, hogy a legtöbb pintyféle jobban szeret a földön táplálkozni, hát itt megtehetik. Persze azért a fényképezés miatt raktam ki beszállóágakat, amiket a tengelicek birtokba is vettek.

Pécs, 2011. január 25.

Etetői körkép

Az elmúlt két hét meleg időjárása nem tett jót az etetős fotózásnak. Az ölyvek szépen elmaradoztak. Hosszú órákat töltöttem a lessátorban az üres beszállófát bámulva. Azért, hogy ne unatkozzak, sebtében készítettem egy kis féltetőt a sátor mellé, ami alá napraforgót szórtam. Így legalább az odajáró énekes madarak szórakoztattak. Így volt ez azon a hajnalon is, amikor biztos voltam benne, hogy ölyvet fogok fényképezni. Hát annak a reggelnek az eredménye is egy barátcinege fotó lett.

A erdei etetőnél szerencsére nem ilyen drámai a helyzet. Csak a madár csapat összetétele változott meg, a kezdeti fenyvescinege fölény alább hagyott. Vannak azért jó páran, de nem ők képviselik a többséget.

Az etetőknél megszokott széncinege tömeg itt is kezd kialakulni.

De a lényeg megmaradt. A búbos cinege továbbra is állandó vendégem. Érdekes, hogy az erdőben több példány is tartózkodik, de csak a gyűrűs madárka szokott rá az etetőre. Nem is a napraforgó vonzza igazán, hanem a faggyú és a háj ami megbolondítja. Szabályos időközönként visszatér, hogy csemegézzen kedvenc eledeléből. Ezt kihasználva megpróbálom minél több helyzetben lefényképezni, ki tudja mikor lesz megint ilyen tél, amikor vendégül láthatom ezt a szép madarat.

Pécs, 2011. január 22.

Újévi madarak

Itt az új év. Hegynyi töltött káposztát, tengernyi kocsonyát küzdöttem le. Óriási mákos és diós kalácsokon rágtam át magam. Nem volt egyszerű, de sikerült. Az ünnepek után már kíváncsian vártam, hogy mi a helyzet a madáretető körül. Szerencsére mindent rendben találtam. A leskunyhó is épségben lépett át az új évbe. Kis tollas barátaim pedig szorgalmasan hordják a napraforgót. A csapat összetétele nem sokat változott az elmúlt két hétben. Szépen járnak a fenyvescinegék,

és már ismerősként köszönt a búbos cinege is. Úgy látszik jól érzi magát, mert rendszeres időközönként visszatér az etetőre. Pár falat faggyú és egy szem szotyi a menü minden fordulónál.

Pécs, 2022. január 3.