fekete rigó

Árnyjáték

Egész évben készülök a madáritatóhoz. A rendszeres vízutánpótlások alkalmával mindig végigvizsgálom a medencében lévő tollakat, és minden jel arra utalt, hogy jó a forgalom a víz mellett. De az idő nagy úr, így csak most jött el a napja, hogy végre be is üljek a kunyhóba pár órára. Bár különleges dolog nem történt, mégis jó volt a les rejtekében töltött relax. A lombokon átszűrődő fény és az árnyékok játéka fogott meg ezúttal, úgyhogy a képek is ezt a hangulatot tükrözik...


Pécs, 2021. szeptember 11.

Újragondolt madáritató

10 éve is már, hogy belefogtam a madáritatós fotózásba. Sok élmény, sok tapasztalat után újabb átszervezés mellett döntöttem. Az elmúlt ősszel szükségszerűvé vált egy kis renoválás, amiből egy teljes átalakítás lett. A medencét derékszögben elforgattam, azzal a szándékkal, hogy a madáritatót is az ellenfényes fényképezés szolgálatába állítom. A vízen átélt csillogós, fröcskölős pillanatokat szeretném itt is látni, miközben az itatóra járó madarak fürdenek. Meglátjuk...
A próba ideje is elkövetkezett. Tavasz közepén járunk már, szárazság van. Ennek talán csak egy előnye van, hogy a madáritatónál jó forgalomra lehet számítani. Ezért hát fotós társammal az egyik délután a tópart helyett a madáritatót vettük célba. Késő délutáni az időpont, a csendes szemlélődés, a várakozás hangulata a régi, olyan megnyugtató, mégis izgalmas. Talán fél óra sem telik el, a környező bokrokból mozgást hallunk, megérkezett az első cinege, amit kisebb-nagyobb időközökkel aztán sok madár követett. Pintyfélék, cinegék, rigók. Én egy feketerigóval kezdtem, ami megpihent a benyúló galagonyaágon

Mellettem azért kerepelt a fényképező, a kolléga elkapta a fonalat. A nap már lefelé járt, mire megérkeztek a seregélyek. Őket vártam, igazi ramazulis, fröcskölős társaság.

Lássuk, mit mutatnak a szárnyak és a vízcseppek...


Pécs, 2020. április 25.

A hónap képe - 2019. október

Fekete rigó - 2019. szeptember, Mecsek

Őszi pillanat a madáritató mellől...

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1 1/60, ISO 1600 -1EV beállításokkal készült.


Pécs, 2019. november 21.

Egy kis szünet

Azon kaptam magam, hogy eltelt a június. Szép időszak áll mögöttem, bár igaz, hogy nem fotós szempontból. Kedves események, szép pillanatok tartottak otthon. Egyszerűen a fotózás magánya helyett a gyermekeim, feleségem társaságára vágytam inkább. A hónap vége felé vettem csak rá magam egy röpke itatózásra, egy kánikulai nap estéjén. Mondanom sem kell, hogy a tikkasztó júniusi szárazságban volt forgalom a víz mellett rendesen. Következzen ennek a másfél-két órának a kivonata képekben...

      
    
    
    

Pécs, 2017. június 30.

Itatós fajmustra

Az évnek ebben a szakában az enyhe, csapadékmentes időjárás a madáritatón nagyon jó forgalmat szokott eredményezni. A nagy pörgést persze a máskor megszokott fajok biztosítják, de az évszaknak megfelelően, a fotós csemegének számító fajok is felbukkanhatnak.Úgyhogy ilyenkor mindig bizakodással teli ülök be a leskunyhóba, hátha beesik valami. Az első jobb faj egy meggyvágó volt. Ebben az évben a kunyhóhoz viszonylag közel alakítottam ki egy ivóhelyet, hogy közeli portrékat tudjak készíteni. Ilyenkor az ide leszálló madarak sokszor egy méter közelségben vannak hozzám. Ez a közeli portré lehetőségén kívül egy fantasztikus élmény is.

Olyan részleteket lehet ilyenkor megfigyelni, amire maximum csak akkor lenne lehetőség, ha az ember kézben tartaná a madarat.

Az ivóhelyen egymást váltják a madarak. Míg a kis tengeliccsapat iszik, addig a kunyhó tetején halk dobbanás jelzi, hogy érkezett valami. Rövid tétovázás után léprigó ugrik le a víz mellé. Bár nem ez az első találkozásunk, mégis nagy az izgalom.

Citromsármány a következő. Ő sem tartozik a gyakori fajok közé, legalábbis a madáritatón.

Sajnos az ugyanazt a helyet választó fekete rigó elriasztja,

a rigó viszont a szajkók miatt riad el.

Minimum négyen vannak. Jó darabig a környéken rajcsúroznak. Isznak, majd kergetőznek. Igazi bohócok. :)

A szajkók miatt egy darabig nem jött semmi, egy tojó fekete rigó törte meg a csendet.

Egyedül a cinegék mozgása volt szinte folyamatos.

Sokszor adnak ők is jó fotótémát, de örültem, amikor a sok cinege között a citromsármány újra megjelent.

Ezúttal nyugodtabb volt, fürdött is egy jó alaposat.

Nem nagyon volt idő bambulni, a sármányt követően újabb tengeliccsapat érkezett.

És szinte ugyanabban az időben egy érdes cserregés is felhangzott, egészen közelről. Jaj de jó volna! És igen.

Az ökörszem megjelent a medence szélén. Nagyon gyors madár, de mivel előre szól, fel lehet készülni az érkezésére. Szerencsém is van, az ökörszem közreműködő, így sok kép készül.

Vitathatatlanul ő a nap sztárja.

Az ökörszem után még érkezik egy léprigó, ő is portréra jelentkezett.

A napot pedig tengelicekkel zártam.

Akár elégedetlen is lehetnék annak a tudatában, hogy milyen fajokat hallottam még a nap folyamán, de nem vagyok az. Több nap mint kolbász, mondja a mondás is. :)


Pécs, 2015. november 21.

Csak pár portré

Néhány órára beültem az itatóhoz. Kezd ősziesre váltani az erdő, elkezdtek sárgulni, pirosodni a levelek, kíváncsi voltam, hogy ebben a kezdődő őszi hangulatban milyen a mozgás a víz mellett. Hát nem volt az a nagyüzem. :) Két szajkó bolondozott sokáig. Kergetőztek, leszálltak, elrepültek, ismét visszajöttek. Bohóckodtak, amúgy szajkók módjára. Mindegyikről lőttem egy-egy portrét.

Csakhogy a fényképező is dolgozzon egy kicsit, mert inkább csak figyeltem szertelen játékukat.

A szajkókon kívül egy tojó fekete rigó is érkezett, hogy szomját oltsa. Gondoltam, hogy ide járnak, a víz tele van galagonya meg ezüstfa magokkal. Ilyenkor általában ez a menü rigóéknál. Olyan közel volt, hogy tőle is csak egy portréval búcsúztam.

Hát mit mondjak, nem egy pörgős nap volt. Azonban volt egy kis közjáték, ami egyből felpaprikázta a hangulatomat. Hirtelen a magasból egy árny csapott le az itató felé. Egy karvaly volt, mégpedig egy hím. Már nyújtotta a lábát a leszálláshoz, ám az utolsó pillanatban átstartolt az itató fölött. Majdhogynem súrolta a lába a les tetejét. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Le akart szállni, az biztos, hogy miért nem tette, talán sosem fogom megtudni. Pár perccel az eset után pedig egy tojó karvaly is feltűnt. Alacsonyan, gyorsan repült a fák között, áthúzott az itató fölött, és arra távozott, mint amerre az előbb a hím. Hát ez kész. Ilyet még nem tapasztaltam. De legalább meglesz az indok az újabb lesre, pláne, hogy az erdő tele van izgalmas hangokkal. Léprigók, meggyvágók, ökörszem, királykák. Talán legközelebb több is jut pár portrénál...


Pécs, 2015. október 7.

Reggel - este

Rutinszerűen ébredek hajnalban, óra sem kell már. Nem is tudom hányadjára indulok neki a hajnali tutajos fotózásnak. Mindegy is, a lelkesedés mit sem változott. Persze az eredmény sosem garantált, mint ahogy ez az eset is példázza. :) Nagyon ígéretesen indult a reggel. Még bőven napkelte előtt megtelt a víz madarakkal. Egymás után érkeztek a kócsagok és a gémek a les elé. Kevés volt még a fény, de azért persze egy-két képet készítettem. Nagyon szépek voltak például egy kócsag tollászkodó mozdulatai.

Bizakodóan vártam, hogy végre emelkedjen fel a nap, és borítsa fénybe az összegyűlt társaságot, de mire ez megtörtént, a terep kiürült. Valamiért az összes madár szétszéledt, mire optimálisak lettek a fényviszonyok. Tulajdonképpen más nem is történt egész reggel. De tudtam, hogy még nem ért véget nap. Este a madáritatóhoz készültem. Április végén voltam ott utoljára fényképezni, hiába a tutajos őrület teljesen a víz mellé kötött. A vízhordásról persze folyamatosan gondoskodtam, alapszabály, hogy az itatóból nem fogyhat ki a víz. Kánikula van, eső nemigen volt, a természetes ivó- és fürdőhelyek megcsappantak az erdőben. Ilyenkor felértékelődik a madáritató nyújtotta folyamatos víz. Na szóval egy a lényeg, a reggeli tavi lest egy esti itatózás követte. Öt óra felé érkezek a helyszínre, gyors előkészület, víz a maximumon, és már bent kuksolok a kunyhóban. Alig telik el öt perc, máris szárnysuhogás hallatszik, a les melletti bokor ágai megmozdulnak. Valami jött. Hamar ki is derült, micsoda. Egy hím tövisszúró gébics.

Ej, azannya! Ritka fotós zsákmány, jól kezdődik a délután! A gébics óvatos, körbejárja a terepet, nézelődik.

Majd nagy örömömre leszáll a medence szélére. Micsoda szép madár! Régóta fáj rá a fogam.

Az álarcos, miután megbizonyosodott a környék biztonságáról, fürdött egyet. Hát ez sem mindennapi látvány. :)

A gébics távozása után pintyek érkeztek. Néhány tengelic, melyek közül némelyik csak az itató szélén kortyolt, de volt, amelyik bátrabb volt, és a víz közepén kialakított fürdőhelyre szállt.

Velük együtt egy zöldike is leszállt szomját oltani.

A pintyek még a víz mellett voltak, mikor a szomszédos bokor újra megmozdult. Megint egy gébics tűnt fel az ágakon, ezúttal egy öreg tojó. Ó, micsoda öröm! Sokat javult a fotókollekcióm a gébicseket tekintve. :)   

Persze a cinegék jelenléte is folyamatos volt egész délután. Ha más nem, cinege szinte mindig volt a víz mellett.

Sok fotót nem lőttem rájuk, mert egyre jöttek más fajok is. Nagyon örültem például a barátkáknak. Először a tojó,

majd a hím is megérkezett.

Egy-egy fekete rigó is megjelent, hogy csatakosra fürödje magát.

És újabb tengelicek estek be rövid időre.

Az apró madarakat időnként vadgerlék rebbentették szét.

Többen is jöttek egymás után. Volt lehetőség bőven portréra,

és egész alakos fotóra is.

A nap ekkorra már bőven elhaladt a fák fölött, egyre árnyékosabb, fényszegényebb volt már a környék. De a madáráradatnak nem akart vége szaladni. Szép hím zöldike érkezett,

amit pedig egy gyönyörű citromsármány követett.

A napot pedig egy újabb meglepetésvendég zárta. Hirtelen szállt le a víz mellé, nem várt semmire, egyből inni kezdett. Egy sordély volt az.

Itatós pályafutásom kezdetén találkoztam vele utoljára a víz mellett, vagy hat éve. Nagy volt hát az öröm. :) Ez pedig csak fokozódott, amikor a madár beröppent a víz közepére. Idén több újítást próbáltam bevezetni az itatónál. Az egyik, az a homályos előteres portré készítésének lehetősége, amit tavasszal sikeresen teszteltem. A másik pedig az, hogy a madarakat fürdés közben becsaljam a víz közepére, a lehető legtávolabb a medence szélétől. Úgy akarom fotózni a fürdő madarakat, hogy előttük és mögöttük is víz legyen. Valami ilyesmit képzeltem el, amit most a sordéllyal és előtte a tengelicekkel meg tudtam valósítani.

A sordély után én is előbújtam, elfogyott a használható fény. Azért a végére csak kikerekedett a nap, nem panaszkodhatom. :)


Pécs, 2015. július 5.

Egy meggyvágós nap

Izgalmas hangokkal telik meg mostanság a madáritató körüli erdő. A szokásos hangok közé panaszos hüppögések vegyülnek. Süvöltők érkeztek a völgybe. Minden évben itt telelnek, de az itatón eddig csak egyszer sikerült elcsípnem őket. Hogy ezen a statisztikán javítsak, minden lehetőséget kihasználok, hátha idén megtörik a jég. Időben érkeztem ezen a reggelen, szép őszi idő volt, süvöltők repültek az erdő fölött, szóval bizakodó voltam. Érkezésem után hamar visszaállt a csend, az a madárhangokkal, zajokkal teli, erdei csend. Az itatón is hamar megjelent az első vendég, a sort egy meggyvágó kezdte. Gyorsan ivott, kicsit pózolt a víz szélén, aztán egy közeledő fekete rigó hangjára elrepült.

A rigó sokkal bátrabb volt. Egyből a vízbe gázolt, és fürdeni kezdett. Csak úgy repültek az apró vízcseppek, annyira belefeledkezett a műveletbe.

A rigó után viszont majd egy órán keresztül alig mozdult valami. A méla bámulást nagy sokára közeli szárnysuhogás szakította meg. Ismét egy meggyvágó érkezett, és azonnal a víz széléhez ugrált. De nem maradt egyedül. Pár másodpercre rá egy léprigó landolt majdnem a meggyvágó mellett. Azt hittem összebalhéznak, de nem így lett. Békésen ittak egymástól alig pár centiméterre.

Szépen sütött a nap, jól mutatott egymás mellett a két madár.

A meggyvágó, miután többször kortyolt a vízből el is repült, magára hagyta a léprigót. Az meg, mivel megszűnt a zavaró tényező kicsit közelebb lépdelt,

és olyat tett, amit eddig még nem láttam tőle. Belegázolt a vízbe, fürdéshez készült.

Eddig mindig nagyon óvatos volt, gyorsan ivott, és már ment is. Most azonban alapos fürdőzésbe kezdett.

Jó volt nézni az önfeledt mozdulatokat. Még egy rövid videóra is futotta. Milyen jó, ha az embernek van egy erdei itatója. A léprigót legtöbbször csak a hangjáról vesszük észre, már messziről elrepül, ha embert lát. Most meg itt van előttem két méterre, és fogalma sincs, hogy lelkendezve figyelem minden mozdulatát. :)

Pár perc pancsolás után a léprigó is elment, és a változatosság kedvérét ismét meggyvágó jött. Sőt egymás után több is.

Szó se róla, nem bántam egy percig sem. Meggyvágóból sosem elég. :)

  

Nagyban komponálom az éppen soron következő meggyvágót, amikor fogja magát, és az is besétál a vízbe, akárcsak korában a léprigó, és fürdeni kezd. Eddig rájuk sem volt ez jellemző, inkább csak ittak. Úgy látszik, ez egy ilyen nap. :)

Róla is készült egy rövid videó.

A fürdőzés után újabb és újabb meggyvágók jöttek, természetesen mindegyikre jutott egy-két kocka.

  

A nagy meggyvágó áradatot két szajkó törte meg. Van némi madaraknak való dió, mogyoró raktáron. Ezekből raktam ki pár szemet néhány napja az itató mellé. Persze a szajkók ezt egyből kiszúrták, és legyőzhetetlen gyűjtőszenvedélyüket enyhítendő, egyből elkezdték elhordani. Nem eszik meg mindent, jut az avar közé, tuskó alá, és mindenféle kiváló rejtekhelyre. Persze a szajkó a zöméről megfeledkezik, soha nem találja meg újra, így a jó helyre "ültetett" dió, mogyoró, makk szerencsésen ki is kel. A szajkó az önkéntes erdő telepítő. :)

Miközben a két szajkó láthatóan elmélyült a könnyen jött zsákmány mielőbbi elhordásában, a víz mellett további meggyvágók jelentek meg.

  

Mit lehet ilyenkor tenni, hát fotózni. :)

Igaz, hogy a süvöltőknek ezen a napon is csak a hangját hallottam, mégis elégedett voltam. Jó kis meggyvágós nap volt. A süvöltőknek meg üzenem, ami késik nem múlik! :)


Pécs, 2014. november 25.

Jó forgalom

Sokszor jár azon az eszem, hogy milyen jó lenne, ha folyamatosan nyomon lehetne követni a madáritató történéseit. Vajon milyen fajokról maradok le, amikor nem vagyok ott? Persze a nyomokból sokat ki lehet olvasni. Kb két hete a medence szélén megjelentek sárga, magokkal teli ürüléknyomok. Ebből már kitaláltam, hogy milyen madár jár be titokban. Így annak reményében, hogy sikerül őt elkapnom, na meg a legutóbbi királykás eset adta lendülettől vezérelve, a hét vége felé pár órára beültem leskelődni. A fotózások előtt már gondolni kell a lesben az üveg páramentesítésére is. Még azzal voltam elfoglalva, amikor máris mozgást láttam a közelben. Cinege csapat érkezett. Még jó, hogy kerestem egy már páramentes foltot, ahol ki tudtam fotózni, mert így sikerült a néhány perce kihelyezett szederágon lekapni az odaszálló barátcinegét.

Jó kezdés, pont ahogy szerettem volna. Az itató környékén szépen színesednek a szederlevelek, kézenfekvő volt, hogy ezen a napon valami ilyesmivel próbálkozzak. Két barátcinege volt, közös fürdőzésbe kezdtek. 

Egymás után jöttek a cinegék, jó volt nézni az önfeledt pancsolásukat. Aztán hirtelen felpörögtek az események. Az itató szélén megjelent egy királyka. Gyorsan kellett reagálnom, mert nem a medence végébe szállt, hanem a kunyhóhoz meglehetősen közel, az itató szélére helyezett fatörzsre. Láthatóan a víz érdekelte, de a jó helyeken cinegék fürödtek, így oda nem mert menni. Helyette a víz tetején úszó levelekre próbált meg leszállni. Azok viszont nem bírták el a súlyát, egyből lesüllyedtek, a királyka meg mindig kirebbent az itató szélére. Annyira gyorsan történt minden, hogy ezeket a csobbanásokat nem is tudtam lereagálni, de amikor a víz mellett forgolódott, pár rövid sorozattal le tudtam fotózni.

Egy méteren belül volt, szabad szemmel is nagyon szép látvány volt, de a fotókon megjelenő részletektől teljesen elájultam. 

A királyka megpróbált még néhányszor leszállni a levelekre, de mivel ez nem volt eredményes, továbbállt. Még 10 perce sem ültem a kunyhóban, de már ennyivel is bőven elégedett lettem volna. De a forgalom nem állt le. Csuszka szólt a les fölötti fáról, és a következő pillanatban már a víz mellett nézelődött. 

Szintén nem az az egy helyben ülős fajta, pár kockát engedett, míg kortyolt párat, aztán már ismét a lombkoronából szólt vissza. A csuszka után volt némi szünet, aztán a les melletti bokorra valami leszállt. Takarásban volt, nem láttam, csak az erőteljes szárnycsapásaiból gondoltam, hogy nem cinegéről van szó. Kicsit várt, míg megmutatta magát, de mivel nyugodt volt a környék, csak lemerészkedett a víz mellé. Meggyvágó volt. 

A nap folyamán jött még egy példány. Nem fürödtek, gyorsan ittak pár kortyot, aztán már el is repültek. Azért mindkettőről készült néhány fotó.

Na, alakul a napi fajlista. :) Reméltem, hogy a les fölött csicsergő tengelicek is csak gyarapítani fogják ezt. Így lett. Egy öt példányból álló csapat lepett meg. Inni érkeztek.

Kedves, szép madarak. Jól mutatnak tükörképpel is.:)

A következő szereplő két fekete rigó volt. A tőlük megszokott ricsajozással érkeztek.

A rigók még a víz mellett voltak, amikor a másik hangoskodó társaság közeledett. Három szajkó közeledett, recsegve, riasztva. A nagy hangzavarra a rigók el is mentek. Mire a szajkók megérkeztek, üres volt a terep. Egyből birtokba is vették az itatót.

Egymás után csobbantak a vízben. Az egyik viszont olyan közel akart fürdeni, ami eddig teljesen szokatlan volt, hogy rá kellett szólnom a lesből, mert teljesen telefröcskölte a les üvegét. Nem vette túlságosan zokon, kiugrott a medence szélére, és méltatlankodva bámult a les felé. 

Majd mikor felszabadult a távolabbi fürdőhely, oda ugrott be, és csak úgy beleült a vízbe, mintha csak áztatta volna magát. :)

A nap zárásaként pedig a már említett, sárga nyomokat hagyó vendég is megérkezett. Az itató mellé léprigó szállt le.

A közeli öreg tölgyesben van fagyöngy szép számmal, annak a sárga termését eszik az évnek ebben a szakában a léprigók. Az elfogyasztott fagyöngy magja pedig az ürülékükben is megjelenik. Erről a nyomról nagy bizonyossággal felismerhető a madár, még ha nem is látjuk. Rendkívül óvatos volt. Leszállás után feszülten figyelt egy darabig.

Aztán ivott pár kortyot, majd elrepült.

Micsoda nap volt! Lassan itt a tél, és mégis milyen jó forgalom van a víz mellett...


Pécs, 2014. november 15.

A hónap képe - 2014. október

Fiatal fekete rigó ezüstfa maggal - 2014. október, Mecsek

Az októberi fotózások java részt a madáritatónál zajlottak. Az időnként már-már túl meleg vénasszonyok nyara felpörgette a forgalmat a víz mellett. A fő attrakciót ebben a pár hétben a rigók jelentették. Szinte csak velük lehetett találkozni, ha a madáritatónál lesben ültem. A fotózáson túl jó lehetőség volt arra is, hogy a különböző tollazati különbségeket megfigyeljem, kicsit tanuljak. A rigók viselkedése pedig élményszámba ment. Az ősszel érő bogyós cserjék a fő táplálékbázisai a rigóknak ebben az időszakban. Egy-egy alkalmas területen, bokros mellett összeverődnek, és leszüretelik a bogyókat. Lehet az kisebb, mint a galagonya termése, vagy nagyobb, mint a csipkebogyó mind egészben nyelik le. A nagyobb magvakat pedig nemes egyszerűséggel visszaöklendezik. Ez a jelenet az itatóra járó rigóknál szinte minden egyednél a víz mellet történt. Már vártam, hogy a leszálló madarak mikor köpnek egy vagy akár egymás után négy-öt magot is a vízbe. Próbáltam ezeket a pillanatokat megörökíteni. A hónap fotója is egy ilyen jelenetet mutat be, amikor egy fiatal rigó a felöklendezett magot még pár pillanatig megtartotta a csőrében. Ekkor készült róla az alábbi portré.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f7,1, 1/400, ISO 1000, -0,3 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2014. november 1.