vadgerle

Szépek a délutáni fények, jól mutatnak a gömbök a madár mögött. De el is röppen, hangos szárnysuhogás után nagy madár veszi át az őszapó helyét. Örvös galamb. Nagy a kontraszt, az egyik legkisebb madár után az egyik legnagyobb, amire itt számítani lehet.

A vízhez lépve hosszasan iszik. Szomjas lehetett.

A galamb is távozott, őt seregély követte. Kortyolt párat, és már ment is.

De siet ma mindenki... Csendes várakozás következik. Jó ez is. Apró neszek az erdőből, kakukkszó a szemközti hegyoldalból, a kunyhó falán sorjázó hangyák halk sercegése. A madáritató hangulata... A kézzelfogható nyugalmat vadgerle szakítja meg. Sétálgat, nézelődik, portréra pont jó távolságban.

De hallom már, nincs egyedül. Egy másik gerle is leszállt az előbbi mellé. Totyognak, valahogy furcsán viselkednek. De hamar világossá válik a helyzet. Egymás mellé lépnek, és egyszercsak megtörténik a nász.

Micsoda pillanat volt. Egy újabb titok, aminek részese lehettem. A két madár rövid táncot lejtett,

és gyengéd mozdulatokkal kényeztette egymást.

Érződött a pillanat finomsága, a helyzet intimitása. Lenyűgöző volt. A közös pihenés,

és tollaszkodás szép levezetése volt az egésznek.

A gerlék végül elrepültek, tojó barátposzáta volt a soron következő.

Szép tükörképes kompozíció született. Akárcsak a visszatérő őszapóról. A lemenő nap fénye utat talált a friss lomb között, és a víz mellé szállt őszapó köré hullócsilkagokat varázsolt.

Ezzel a pillanattal zártam a napot. Szép volt, tán igaz sem volt... :)

A délutáni nap szép ellenfénybe vonja az erdőt, remekül gömbösödik a háttér. Nem is a víz mellett készülnek a képek, annyira jó a zöld és sárga fénygömbök hangulata. Estefelé megszaporodnak a látogatók, sorra érkeznek a madarak a gömbös környezetbe. Főként cinegék. Annyira jó  a fényjáték, tág képkivágással próbálkozok.

Szerencsére, mert így tudtam a hirtelen érkező vadgerlét is elkapni. Nem maradt sokáig.

El is telik az idő, lassan elfogy a lővilág. a közeli bokorban ugráló vörösbegyet már 1/25-el tudom csak fotózni.

1/20-al még épphogy megvan a víz mellé érkező citromsármány,

de utána lezárom a napot, nincs értelme tovább maradni...

Gyorsan ivott, majd sietve tovább állt. A szajkó utáni csöndet cinegék hangja törte meg. Egymás után több is leszállt, némelyik fürdött, némelyik csak körül nézett. Zömében fiatalok voltak.

A cinegéket vadgerlék követték. Három példány is leszállt a víz mellé.

Óvatos madarak, sokáig csak nézelődtek, mielőtt ittak volna. 

Újabb üresjárat, újabb cinege csapat. Majd hangos szárnysuhogással a les fölé leszállt valami. Próbáltam kilesni, de csak a farka végét láttam. Ennyi elég is volt. Már beállítottam a fényképezőt, mire elém is le mert szállni. Örvös galamb volt. Nagy madarat nem egyszerű jól megfotózni ilyen közelről, kellett némi előkészület, és egy kis furfang, hogy mindenképp jó helyre szálljon.

Ekkorra a nap is haladt annyit, hogy besütött a fák közé. Szépen megszínezte nekem a hátteret a galamb mögött. A nagy madár nyugodt volt, látszik, hogy gyakran jár ide. Le is ugrott a víz mellé, hosszasan ivott. Így közelről látszott igazán, milyen szép színekben játszik a nyakörve.

Azzal, hogy a napfény megérkezett a fák közé, mintha a madarak is megélénkültek volna. Rigók, harkályok kezdtek el hangoskodni a közelben, és az itató mellett is feltűnt egy-két érdekesség. Az egyik egy mezei poszáta volt. Új faj a madáritatónál. Nem volt túl közreműködő, értelmes fotót nem is tudtam róla készíteni, de mindenképp bizakodásra ad okot a megjelenése. A másik izgalmas faj pedig egy sisegő füzike volt. Szintén először látott madár itt. Nagyon gyors volt, többször is leszállt a víz mellé, de annyira hamar felrebbent, hogy nehéz volt követni. Egyszer adott három másodpercet, ekkor tudtam lekapni. Plusz egy faj, remek!

Nagyjából ezzel vége is lett a reggeli fotózásnak, mennem kellett. Jó kis mozgás volt. Azt hiszem nem árt, ha a következő hetekben több figyelmet kap a madáritató. :)

Megérkeztek a menetrendszerű vadgerlék is,

sőt egy a madáritatón eddig nem fotózott faj is megjelent. Az itató szélén, egészen közel a kunyhóhoz hirtelen megjelent egy madár. Nagyon közel volt, csak portréra nyílt lehetőség. Egy házi rozsdafarkú volt.

Elég szokatlan a megjelenése ezen az élőhelyen, hiszen nem egy erdőlakó fajról van szó. De a kirepült fiatal madarak, kóborlásuk során szinte bárhol felbukkanhatnak. A csőrtövének sárga színe egyből elárulja, hogy ez is egy fiatal példány volt. Nem szállt a víz mellé, inkább csak a víz körül repkedő rovarok vonzották. Sajnos a szép beszálló ágaimat nem használta, inkább a sűrű bokrokból kiálló ágakon ücsörgött, és onnan vadászgatott.

Szóval ilyen dolgok történtek, amikor különös jelenségre lettem figyelmes. Az itató végén kialakított fürdőhely mohával borított. Ide szállnak a madarak, ha a víz közelébe akarnak kerülni. Egyszer csak a mohás rész egyik oldala kiemelkedett a vízből, majd visszasüllyedt. Mi van? Hiszen alatta kövek vannak. Pár perc múlva a dolog megismétlődött. A moha centimétereket emelkedett, majd ismét visszasüllyedt. Az éppen fürdőző cinegék sem tudták mire vélni a dolgot, nagyokat rebbentek, amikor megmozdult alattuk a "talaj". A következő egy órában többször ismétlődött a jelenség. Én meg csak találgattam, hogy vajon mi lehet a moha és a kövek alatt. Már este felé járt az idő, lassan indulni is akartam, gondoltam most jól megnézem, hogy mi lakik a moha alatt, amikor hirtelen az itató sarkában, a víz alól felbukkant egy fej.

Na megvan a tettes! Erdei sikló. Úgy látszik a nappali meleget a vízben hűsölve vészelte át. Pár percig csak a fejét mutatta, nézelődött, majd lassan előbújt.

Gondolom esti vadászatra indult, mert kimászott a vízből, és lehuppanva a földre, eltűnt a bokrok alatt. A jelenetről egy rövid videó is készült.

A leskunyhóban már találkoztam erdei siklóval, de a vízben, ily módon elbújva, még nem láttam.

A harkályok sokszor nagyon mókásan tudják megközelíteni a vizet. A medence oldalát képező farönkön addig oldalaznak lefelé, amíg el nem érik azt. Sokszor azt várja az ember, hogy mikor esnek bele. Mostani harkályom is így tett, szerencsére mindezt úgy, hogy felém nézett. :) A harkály után rigók jöttek. Először egy igen ideges fiatal madár. Talán ötször vagy hatszor is rárepült az itatóra, mire végre le mert szállni. Lehet, hogy először járt itt? Fölugrott a víz mellé, majd megint eltűnt, és ezt játszotta egy darabig. A végén azért csak kortyolt párat.

A fiatal rigó után egyből egy öreg hím érkezett. Lehet, hogy ez az előbbi madár a fiókája volt. Ő már magabiztos volt. egy kicsit meg is cibálta a mohámat. Szerencsére nem szedte szét a dekorációt. Akkor nagyon mérges lettem volna. :)

A rigók mindig visznek egy kis vidámságot a madáritató életébe. De az igazán megmosolyogtató jelenség mégiscsak a vörösbegy. A múltkor is láttam már egy fiatal példányt, most is jött egy. Sokáig bujkált a bokrokban. Persze nem tud csendben maradni, "cikk-cikk" hangja hamar elárulja. Eltelt egy kis idő, mire összeszedte a bátorságát, és végre megállt pár pillanatig.

Körbejárt minden lehetséges helyet az itató körül.

Fölszállt, leszállt, aztán végre kikötött a vízben.

Ott is ugrált, ki-be, de végül fürdött egyet, mielőtt végleg eltűnt volna a bokrosban.

A reggel következő szereplője egy vadgerle volt. Tulajdonképpen számítottam is rá. Így nem ért váratlanul a megjelenése.

A nap igazi meglepetése ezek után következett. Minden előjel nélkül, hirtelen két galamb landolt a medence szélén. Hirtelen csak arra koncentráltam, hogy ketten vannak, de aztán mint villámcsapár, jött a felismerés, kék galambok voltak.

A betyárját, csak éles legyen a fotó, ilyenkor nem szabad kapkodni, mert akkor biztos elszúrom. A madarak nyugodtak voltak, így jutott idő az alapos élességállításra. Sőt pár portré is készült.

Valamit sejthettek, mert fél percnyi várakozás után elrepültek. Talán a fényképező hangját hallották, vagy talán nekik is működött a hatodik érzékük, nem tudom. Mindenesetre én így is boldog voltam. Több szempontból is. Először fotózhattam ezt a nagyon szép, finom színezetű madarat. És az utóbbi években egyre ritkábban látok kék galambot, ezért külön öröm volt ez a találkozás. Szóval így történt. De nincs megállás. Hallottam több olyan madarat is a reggel folyamán a les körül, aminek a puszta gondolatától is rángatózni kezd a mutató ujjam. Van még miért kiülni, meg hát minden madárnak innia kell valamikor, előbb-utóbb majd csak találkozunk. :)

Összetartóan mozogtak, látszott, hogy egy fészekaljból valók. A cinegék után volt egy kis üresjárat, de aztán beindult az élet. Az izgalmasabb fajok közül először vadgerlék érkeztek.

Először egy, majd rögtön utána kettő is jött. A páros nemes egyszerűséggel a kunyhó tetején landolt. Egészen különleges érzés, amikor az ember feje fölött pár centiméterrel tipegnek. :) A vadgerléket citromsármány követte. Rendszeres fészkelő a környéken, de az itatónál eddig csak egy vagy két alkalommal tudtam elcsípni, úgyhogy nagyon örültem neki.

Óvatos volt mielőtt leszállt volna, sokat időzött a szomszédos bokor takarásában. De miután megbizonyosodott a biztonságról, alaposan körbejárta a helyet. Több helyzetben is tudtam fotózni.

Sőt pár portrét erejéig egészen közel jött.

A citromsármány után egy vörösbegy szállt be. Szintén fiatal madár volt. Érdeklődve ugrált az itató szélén.

Kíváncsi természetű madár, ezt le sem tagadhatná. :)

A sort végül egy hím fekete rigó zárta. Hangoskodva jött, pózolt egy kicsit, majd pár korty után el is szállt.

A rigó távozása után le is állt a madármozgás. A naplemente még messze ugyan, de a völgybe már nem jutott a napfényből, nehéz árnyékba borult az itató. Nem volt értelme tovább maradni.

Aki nem ismeri nem is tudja, hogy milyen szép madár a seregély. Nászruhás tollazata ezer színben játszik. Sokat nem tudtam benne gyönyörködni, mert csőrével egyből a vízbe csapott.

Majd önfeledt fürdőzésbe kezdett. A vízcseppek ezerszám repültek szanaszét. A fény kicsit rá is segített a látványra, az árnyékos háttér még jobban kiemelte a fröccsenéseket.

Pár percig csapkodta a madár a vizet, aztán el is repült. Biztos sok a dolga. Náluk ilyenkor a fiókanevelés időszaka van.

A seregélyen kívül egy szép vadgerle is meglátogatott. Számítottam rá, sokáig búgott a les fölött, mielőtt leszállt volna.

Gyönyörű megvilágításban volt. Szinte kínálta magát a tükörképes kompozíció. Amit persze sikeresen el is rontottam. :)

A leskelődés végére még egy szajkó is jutott. Ő sem volt rest, és fürdött egy nagyot.

Jó volt nézni a vidám kis csapatot. A cinegéket hirtelen lehuppanó vadgerle követte. Egy éve találkoztunk utoljára. 

két szajkó érkezett nagy recsegés közepette. Hamar fellármázták a környéket. Rendezetlen tollazatuk alapján a vedlés vége felé járó fiatalok lehettek. Jót fürödtek, majd távoztak.

Ahogy én is, az erősen fogyatkozó fények, de leginkább a vacsora hiánya miatt.

Nem sietett. Rövidesen újabb huppanás a másik beszállófán. Egy másik harkály. Egy fiatal nagy fakopáncs. Pár fotóra volt csak idő, de már jött a harmadik is, egy tojó.

Három nagy fakopáncs volt egyszerre előttem, győztem válogatni, hogy melyiket fotózzam. Érdekes volt, hogy egymással szemben teljesen nyugodtan viselkedtek. Pedig ez nem jellemző rájuk. A nagy fakopáncsok, főleg az öreg hímek folyton kergetik fajtársaikat. Bár a hím dominanciája azért érezhető volt. Főleg a fiatal, már átszíneződő madár kerülte. Igyekezett mindig az itató ellenkező oldalán tartózkodni.

De végül is minden csetepaté nélkül, szépen ivott mind a három, majd elrepültek. Miközben a harkályok uralták a terepet, egy vadgerle is megérkezett. Egy darabig az itató melletti fán várakozott, majd egy alkalmas pillanatban pár korty erejéig leszállt a vízhez.

Megtanultam már az idők során, hogy a lesben, még ha sokszor nehéz is, folyamatosan figyelni kell. Számtalanszor lemaradtam már szép pillanatokról, madarakról, mert éppen a fényképezőt babráltam, vagy a leskunyhóban futkározó hangyákkal szórakoztam. Szóval igyekszem a belátható területet folyamatosan szemmel tartani. Ennek köszönhető, hogy nem maradtam le a csuszkáról. Villanásszerűen jelent meg az itató mellett, és villámgyorsan a víz mellett termett, ahonnan három rövid korty után már el is repült. Pár másodperc volt csak az egész jelenet. Örültem nagyon, mert a csuszkát első ízben láttam az itatón.

Persze a napból nem maradhatott ki a menetrendszerű szajkó, és a már jól ismert fiatal vörösbegy sem. A nyáron többször látott csapzott, tollatlan szajkók immár gyönyörű tollazatban pompáznak.

A vörösbegy meg már ismerős mindenkinek. Ezúttal egy öreg madár is mozgott a háttérben, de fotózható helyre nem szállt, így róla nem készült kép. De a fiatal a tőle megszokott peckes tartással ismét pózolt a kamerának.

A nap végül kellemes meglepetéssel zárult. Már erősen csökkenő fények mellett egy kis szürke madár röppent az egyik beszálló tetejére. Kétséges volt az értékelhető fotó megszületése, de szerencsére sikerült néhány éles képet 1/10-es záridővel a kártyára varázsolni. Tojó kormos légykapó volt. Év közben nem láttam, így gyanítom, hogy náluk már megkezdődött a vonulás. Ő is új faj volt az itatón.

Nagyon szép, mozgalmas délután volt. Négy órányi les után, jó érzéssel másztam ki a kunyhóból. De akkor örültem igazán, amikor az autó is elindult. :)