guvat

A nádas ösvényei

Víz tekintetében nem szűkölködünk idén. A tetemes év eleji csapadék meglátszik a halastavaknál is. A vízszint igen hamar elérte az ideális szintet, ami egyet jelent a vízparti fotós szezon kezdetével. Ismét megállapítottam, hogy nagyon jól sikerült belőni a kunyhó magasságát, pár centi választotta csak el a tó maximális vízszintjétől. Hát ha itt a víz, akkor bizony menni kell. Egy kis tereprendezés azért elkelt a hosszú tél  után, de vasárnap délutánra minden a helyére került.
A tavalyi évben már nagyjából kiismertem, hogy milyen fajokra számíthatok, ennek alapján készítettem elő az első, idei vízparti fotózást. Az elmúlt évben többször éreztem úgy, hogy átvernek a madarak. A les felé egyre közeledő motozás a nádban, halk csobbanások, csipogások. Már-már vártam, hogy kilépjen valami a nádból, amikor a zajok elhallgattak, és kis idő elteltével a másik oldalon folytatódtak, persze akkor már távolodva. A madár valahogy, számomra észrevétlenül, kikerülte a lest. Pár alkalommal tudtam csak lencsevégre kapni, holott sokkal többször volt körülöttem. A guvat járatta velem a bolondját. Rájöttem, hogy a nádas rejtett ösvényeit kiismerni nem is olyan könnyű feladat. Az idei évre célul tűztem ki, hogy a guvatot, amennyire lehet, kicsalom láthatatlan ösvényeiről. Arra persze nem is számítottam, hogy ez már az első alkalommal meg is fog történni. A nádasba előzőleg berakott farönk kicsit megnyitja a növényzetet, kis folyosót képezve a rejtve közlekedőknek. És lám, a dolog működik. A sűrűből guvat óvatoskodott előre a farönkön.

A nyílt részre azért nem merészkedett ki, a nádas szélén visszafordult. De nem tudott egyből visszalépdelni a nádasba, mert vele szemben jött még egy guvat.

A párja volt. Együtt járják már a revírt. Hirtelen a farönk képezte ösvény szűkössé vált. Persze egyik sem akart lelépni róla, ezért egymás mellett, meg-meglökve a másikat haladt mindegyik a maga irányába.

A másodiknak érkező sem óhajtott kisétálni a náddal kevésbé takart részre.

Kinézett, aztán gyorsan vissza is fordult, és a párja után szaladt, aki már el is tűnt a nádasban. Pár másodperc múlva hallottam, amint a leskunyhó alatt keltek át a túlsó oldalra. :)


Pécs, 2013. április 21.

Vízhiány

A vízparti lesben elszenvedett legutóbbi hősokkot kihevertem. És mivel a hőmérséklet már nem szökik az egekbe, újabb esti leselkedésre indultam. Sajnos a tavak vízszintjén is megmutatkozik már a csapadék hiánya. Jóval az optimális alatt áll. Félő, hogy ez miatt a fotózást is szüneteltetni kell a lesnél. A kint töltött pár óra meglehetősen unalmasan is telt. Úgy látszik a vízzel együtt a madarak is odébbálltak. Legalábbis oda, ahol a víz mélysége még elfogadható. De mivel már kint voltam, hát gondoltam kitöltöm a tervezett időt. De milyen jól tettem, hogy így döntöttem! Korábban már írtam, hogy az öböl szélén, a nádas takarásában guvatok mozognak. De nem nagyon akarták elhagyni a rejtett ösvényeiket. Ám most, hogy alacsony a víz, már szinte az egész belátható vízfelületet át tudják lábalni. Fél órával a tervezett indulásom előtt megjelent egy öreg madár egy fiatal kíséretében. Még nagy lehet a szülői kötődés, mert a fiatal guvat folyamatosan követte az öreget, és minduntalan nyaggatta hangos csipogásával. Az öreg meglehetősen gyorsan közlekedett a nyílt részeken, ám a fiatal azért elidőzött picit itt-ott, mielőtt követte volna őt a nádas sűrűjébe.


Pécs, 2012. július 12.

Guvat

Pár óra esti leskelődés a vízparti lesben újabb előrelépést hozott. Említettem már, hogy az elsődleges cél a nádas rejtett életű lakóinak fotózása. A nádas titokzatos világ. Az átláthatatlan fal jótékonyan rejti el a benne élőket. Sokszor csak hangok alapján lehet következtetni, hogy vajon mi is történik ott, milyen állatok járják a kívülről láthatatlan vízi ösvényeket. Csipogás, prüttyögés, pukkanás, bummogás, visítás. Ezernyi hang, ezernyi élőlény. Az egyik ilyen ritkán látott madár a guvat. Egészen furcsa, malacvisításhoz hasonló hangja árulja csak el jelenlétét, ami hol itt, hol ott hallatszik. Meglepően gyorsan közlekedik a számunkra járhatatlan terepen, igazi nádlakó. Ma este szerencsém volt, megmutatta magát.


Pécs, 2012. május 20.

A hónap képe - 2011. október

Guvat portré - 2011. október, Pellérd

Eltelt az október is. Fotózásra nem sok idő jutott, de az a pár alkalom emlékezetes maradt. A legjobb pillanatokat talán akkor éltem át, amikor a szerencsém összehozott a guvattal. Ez a rejtőzködő madár igazi kuriózum. Sokat áhítoztam utána vízparti fotózásaim alatt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy így sikerül első találkozásunk. A délutáni terveimet a rossz idő közeledése erősen megkérdőjelezte, de feleségem unszolására mégis kimentem. Igazából neki köszönhetem, hogy a csepergő eső ellenére is azt a pár órát a lessátorban töltöttem. A guvat sok madarász számára csak a hangjáról ismert. Legtöbbször rejtve mozog a kiterjedt nádasok mélyén, nyílt terepen ritkán mutatkozik. Jelenlétéről egyedül malacvisításhoz hasonló hangja árulkodik. Több mnit 15 évnyi madarászás alatt az én feljegyzéseim közé is csak ez alapján került be. A jég ez alkalommal megtört! :) A borongós idő, és a folyamatosan szemerkélő eső nem sok jóval kecsegtetett. Viszont az izgalmakra nem kellett sokáig várnom. Talán fél óra sem telt el, és a kémlelő sarkában mozgást vettem észre. Hosszú csőrű madár óvatoskodott ki a nádszegélyből. Nagyot dobbant a szívem! Guvat állt előttem alig 2 m-re. Furcsállotta talán a hirtelen előtte termett sátrat, mert óvatos léptekkel haladt csak. Amilyen gyorsan csak ilyen helyzetben lehet, ráirányítottam az objektívet. Persze ilyenkor minden másodperc rettentő hosszúnak tűnik. Haladt is pár lépést, mire exponálni tudtam. Meg-megállva szépen körbe sétált, és a sátor másik oldalán eltűnt a szemem elől. Mindössze pár percig tartott az egész jelenet. Olyan valószínűtlen volt, mintha ott sem lett volna. Szerencsére a memóriakártyán ott volt a bizonyíték! :) Ebből is látszik, hogy a természetben a történések valóban kiszámíthatatlanok. Ennek tanulságára álljon hát itt ez a portré erről a csodálatos madárról, aki megtisztelt azzal, hogy pár perc erejéig a társaságába fogadott.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f6/7; 1/125; ISO200.


Pécs, 2011. október 31.

A láthatatlan madár

Van egy madár, amit sok madarász csak a hangjáról ismer. Legtöbbször rejtve mozog a kiterjedt nádasok mélyén, nyílt terepen ritkán mutatkozik. Jelenlétéről egyedül malacvisításhoz hasonló hangja árulkodik. Több mint 15 évnyi madarászás alatt az én feljegyzéseim közé is csak ez alapján került be. A jég ezennel megtört! :) Délutáni fotózásra indultam a halastavakhoz. A borongós idő nem sok jóval kecsegtetett. A lessátorba már csepergő esőben bújtam be. Viszont az izgalmakra nem kellett sokáig várnom. Talán fél óra sem telt el, és a kémlelő sarkában mozgást vettem észre. Hosszú csőrű madár óvatoskodott ki a nádszegélyből. Nagyot dobbant a szívem! Guvat állt előttem alig 2 m-re. Furcsállotta talán a hirtelen előtte termett sátrat, mert óvatos léptekkel haladt csak. Amilyen gyorsan csak ilyen helyzetben lehet, ráirányítottam az objektívet. Persze ilyenkor minden másodperc rettentő hosszúnak tűnik. Haladt is pár lépést, mire exponálni tudtam. Meg-megállva szépen körbe sétált, és a sátor másik oldalán eltűnt a szemem elől. Mindössze pár percig tartott az egész jelenet. Olyan valószínűtlen volt, mintha ott sem lett volna. Szerencsére a memóriakártyán ott volt a bizonyíték! :)


Pécs, 2011. október 12.