kis vízicsibe
A hónap képe - 2011. szeptember
Szeptemberben a legnagyobb izgalmat a fényképezésben a kis vízicsibe jelentette. A közeli halastavakhoz kihelyezett hevenyészett les jó élményekkel ajándékozott meg. Az augusztusról áthúzódó kis projekt legnagyobb eredményének azt tartom, hogy ezt a rejtőzködő, apró termetű kis madarat lencsevégre tudtam kapni. Ráadásul nem csak egy alkalommal, hanem kis ügyeskedéssel több részletet is el tudtam csípni az életéből. Az egyik ilyen pillanat, a táplálkozás momentuma volt. A part mentén összegyűlt növényi uszadékon közlekedett, és itt is kereste táplálékát. Ezt a mozzanatot szerettem volna valahogy képen visszaadni, ezért a les mellett kialakítottam az uszadékból egy kis úszó "szigetet", amit aztán a fiatal kis vízicsibe szerencsésen útba is ejtett. Így készülhetett el ez a fotó, amit most a hónap képének választottam.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f6/7; 1/750; ISO200.
Pécs, 2011. október 2.
A vízenjáró
Pécs, 2011. szeptember 1.
A vízicsibe
Pécs, 2011. augusztus 30.
Szárcsák és egyéb finomságok
Egyik este, mikor a gyerekekkel túl voltunk a hattyúetetésen, egy alkalmas helyen összedobtam egy leskunyhót, a naplemente fényeire beállítva.
Az elkövetkező két estét kint is töltöttem, lestem a történéseket, amikben szerencsére nem volt hiány. A több száz szárcsa jelenléte már elég volt, hogy ne unatkozzak. A lemenő nap fényében izzó nádfal előtt közlekedtek, nekem csak exponálnom kellett. Hihetetlen rumlis társaság. Folyamatos röfögés, sípolás, krákogás közben folyton kergetőztek, riadoztak. Sajnos az akciók tőlem távol történtek, de a szép fények mindenképpen kárpótoltak.
Miközben a szárcsákat figyelgettem, a tó szélén, a növényzet takarásában mozgást láttam. Messze volt, de egyre közeledett. A parti nád, és egyéb növényzet között apró madárka lépdelt.
Egyre izgatottabb lettem, mert amikor már az objektívvel követtem, tudtam, hogy nem mindennapi találkozás vár rám, ami a második este létre is jött. A kis madárka csak jött, és jött, mígnem tőlem 3 méter távolságra megállt. Kattogott a kis pentax, ahogy csak bírta. Fiatal kis vízicsibe állt előttem. Ez az óvatos, leginkább a nádban bujkáló madár teljes valójában megmutatta magát. Néhány másodperc nézelődés után felreppent, és egyszerűen a lest kikerülve a másik oldalamon leszállt, és folytatta a keresgélést tovább. Hihetetlen volt!
Már ennyivel is beértem volna, de akadt még valami. A szárcsák között cigányrécék bukkantak fel. Az eleinte csak távolabb úszkáló récék a második estén már egész közel merészkedtek. Fantasztikus pillanatok következtek. A lemenő nap fényében a szinte arannyá változó nádfal előtt táplálkozni kezdtek.
Bukó récékhez híven sorra buktak alá, majd utána tollászkodás következett. Nem is tudom ezt hogyan leírni. Madarász vagyok és hivatásos természetvédő, előttem pedig egy ritka, veszélyeztetett, fokozottan védett madár végzi mindennapi életét. Igen, leírhatatlan érzés volt...
Pécs, 2011. augusztus 17.