fenyvescinege
A hónap képe - 2011. január
Januárban több napot is eltöltöttem az etetőnél. A fő attrakció továbbra is a búbos cinege. Egyszerűen nem lehet vele betelni. Persze azért akad más fotózni való is. Rendszeres vendégek a napraforgón a fenyvescinegék. Az etetős szezon kezdetén ők alkották a nagyobb tömeget, mostanra viszont a széncinege sereg átvette a fölényt. Ha nem is olyan nagy számban, de megbízhatóan megjelennek mindig. Fényképezni viszont nem is olyan könnyű őket. A villámgyors találó jelző rájuk. Sokszor szinte követhetetlen, ahogy leszállnak egy-egy magért, aztán már tovább is álltak. Nehezíti még a fényképezést az is, hogy viszonylag kevés fény jut a fenyvesbe, így legtöbbször 1/60 záridő alatt kellett exponálni. Akkor nyílt lehetőség néhány fotót készíteni, amikor a tumultus miatt várakozniuk kellett, hogy a napraforgóhoz férhessenek.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/20, ISO 400.
Pécs, 2011. február 1.
Etetői körkép
A erdei etetőnél szerencsére nem ilyen drámai a helyzet. Csak a madár csapat összetétele változott meg, a kezdeti fenyvescinege fölény alább hagyott. Vannak azért jó páran, de nem ők képviselik a többséget.
Az etetőknél megszokott széncinege tömeg itt is kezd kialakulni.
De a lényeg megmaradt. A búbos cinege továbbra is állandó vendégem. Érdekes, hogy az erdőben több példány is tartózkodik, de csak a gyűrűs madárka szokott rá az etetőre. Nem is a napraforgó vonzza igazán, hanem a faggyú és a háj ami megbolondítja. Szabályos időközönként visszatér, hogy csemegézzen kedvenc eledeléből. Ezt kihasználva megpróbálom minél több helyzetben lefényképezni, ki tudja mikor lesz megint ilyen tél, amikor vendégül láthatom ezt a szép madarat.
Pécs, 2011. január 22.
Újévi madarak
és már ismerősként köszönt a búbos cinege is. Úgy látszik jól érzi magát, mert rendszeres időközönként visszatér az etetőre. Pár falat faggyú és egy szem szotyi a menü minden fordulónál.
Pécs, 2022. január 3.
Búbos cinege
A fenyvescinegék száma sem csökkent. Továbbra is ott kergetőznek az etető tálca körül. Öröm nézni őket.
A széncinegék száma is gyarapszik, és megjelent két erdei pinty is.
A vörösbegy meg már egyenesen otthon érzi magát. Az etető tálca sarkán napozott egy kicsit. Felborzolta tollait, és gombócként melegítette magát az előbukkanó nap sugaraiban.
Pécs, 2010. december 15.
Egy jó kezdet
És a búbosok még mindig itt vannak. Már alig vártam, hogy az időjárás elég hideg legyen, és el lehessen kezdeni az etetést. De ez az idő is eljött. Az új kunyhó panorámás ablakából jó kilátás nyílik a beszállóágakra, csak a madarak hiányzanak.
Két hét üresjárat után végül is megtört a jég. Megjöttek a madárkák is! Alig bújtam be a kunyhóba, már az etetőn volt az első madár. A búbos cinege!
Fantasztikus pár óra következett. Búbos és fenyvescinegék váltogatták egymást sorban az etető tálcán. Öröm volt nézni. Fényképezni azonban nem volt egyszerű, mert nagyon gyors madarak. Egy pillanatra sem állnak meg. Főleg a fenyvescinegék. Két-hármasával kergetőztek az etető körül. Alig szállt le egy az ágra, egy másik már el is hajtotta, akit pedig egy harmadik kergetett el.
Persze azért néhány kocka betalált. És párszor sikerült elkapni őket. A sok fenyvescinege között a szokásos széncinege fölény elmaradt. A téli madáretetők egyik leggyakoribb madara a széncinege. Itt csak egy-kettő jött az etetőhöz.
De szerencsére a búbosok is szépen járnak napraforgóért. Szép dallamos hangjukat már messziről megismerni. Járásukat kiismerve róluk is sikerült pár szép képet készíteni.
Nagyon szép kezdete volt ez az idei szezonnak. Ha belegondolok, hogy mi jöhet még..., na majd meglátjuk.
Pécs, 2010. december 7.