kendermagos réce

Nagy kanál

Délutánra elállt az eső, megint próbára tettem hát a szerencsémet. Bíztam benne, hogy a kanalas récék újabb fejezettel gazdagítják fotós naplómat. Az esély meg volt rá. Miközben a les felé tartottam, gyorsan átfutottam a vízen lévő madárcsapatot, és a számok mindenképpen biztatóak voltak. A délután eseményeit ezúttal a cigányrécék indították.

A tutaj előterébe beúszó páros a kelleténél ugyan kicsit távolabb kezdett bukdácsolni,

de a hímről azért készült pár kép. Egészen furák azok a fehér szemei. :)

A főszereplők sem várattak sokáig. A cigányrécék között átúszott egy kanalas páros.

Eltűntek a les mellett a nádszegélyben. Nem akartam szem elől téveszteni őket, de a közöttünk kibukkanó szárcsára muszáj volt pár kockát elereszteni.

Kitekeredve lestem a nádast bal felé, hátha előbukkannak a kanalas récék. A hím meg is mutatta magát kicsit távolabb,

de a figyelmemet megint elterelte valami más. A másik irányból, egészen közelről, búbos vöcsök szólalt meg. Eddig is hallottam távolabbról, de erre már fel kellett pillantanom. Nem tehetek róla, a búbos vöcsök is a gyengém, nem tehettem meg, hogy nem fordulok rá az objektívvel.

Időnként hangoskodva forgolódott előttem,

és nagy meglepetésemre egyre közelebb ért. Már portrékat lőttem róla.

Ej, mennyit küzdöttem évekkel ezelőtt az ehhez hasonló fotókért.

Fantasztikus volt. Annyi vöcskös kaland után most sem tudok betelni vele. A madár nézelődött, néha hangosan szólt, majd kisvártatva az öböl túlfeléről választ is kapott. Nem is várt sokáig, egyből célba vette a még láthatatlan másikat.

Azonban amint elérte a túlsó nádszegélyt, egyből kiderült, miért is volt az előbbi közjáték. A párját hívta. Ugyanis az avas növényzetből előbukkanó másik vöcsökkel egyből násztáncba kezdtek. Még ha távol is történt ahhoz, hogy jó kép születhessen róla, az ajándékozás pillanatai nagyon megkapóak voltak.

A vöcskök eltűntek a látóteremből, jöhetnek ismét a récék. A kanalas páros közben előkeveredett a takarásból. Csőrüket a szárnyuk alá rejtve pihentek a hullámzó vízen.

Ennél azért aktívabb viselkedést várok el egy fotózás alatt. Legalább olyat, mint a kissé távoli kendermagos tollászkodása volt.

Persze nem volt mit tenni, várni kellett. Szerencsére a hangulat hamar felpaprikázódott. Hím kanalas került fényképezhető távolságba.

Erről van szó. Ráadásul egymást hajtva újabbak kerültek a közelembe.

A hormonoktól túlfűtött gácsérok nem szívelik ilyenkor egymás közelségét. Ennek köszönhetem, hogy egyikük beúszott portré távolságra.

Ne erre mondják, hogy ez nem volt semmi. Azt hiszem egy szavam sem lehet.

A kanalasok végül magamra hagytak. A napot, pont ahogy kezdtem, a cigányrécékkel fejeztem be.

Szépek ezek a csoki madarak is, szó se róla. Úgy vélem jól alakul ez a récékkel teli tavasz, és a mai napon is nagy kanállal merítettem belőlük. :)


Pécs, 2025. március 25.

Réceparádé

Kendermagos kalandom után már vártam a következő lehetőséget, hogy újra együtt úszhassak a récékkel. Erre pár napra rá sort is kerítettem egy napfényes délutánon. A szél sem fújt annyira, tiszta volt az égbolt, szép esti fények ígérkeztek. Azok alapján, amiket a múltkor láttam, gyorsan változtattam kicsit a tutaj helyzetén, aztán már el is tűntem az éber kacsaszemek elől. Sok madár volt a tavon, bíztam benne, hogy a fényképező ezúttal sem marad tétlen. Jó fél óra várakozás után jelentek meg a délután első szereplői. Az előttem lévő kis öbölbe csörgő récék úsztak be.

Na, jól kezdődik! Nagyon szeretem ezeket az apró récéket, és eddig a fotózásukra nem nyílt lehetőség. A kis csapat eltűnt a mellettem lévő nádszegély felé, majd szép lassan egyenként vagy párosával visszacsorogtak.

Nagyon szépek a hímek, de a távolságon még lehetne faragni. Az utolsó párossal szerencsém volt. Majdnem olyan közel úsztak el előttem, amivel elégedett lennék. :)

Közben a háttérbe megérkezett egy üstökösréce csapat.

Szinte azonnal birtokba vették a belátható vízfelületet,

én pedig örömmel rögzítettem minden mozdulatukat.

Közöttük is szinte mindegyik madár párban mozgott már. Nem volt olyan tojó, amelyet ne követett volna egy hím. A szélcsendes idő szép környezetet biztosított a párosok megörökítéséhez.

Önálló közelire csak egy tojó adott lehetőséget, ezt picit sajnáltam,

de amint a következő rövid sorozat a kártyára került, már el is szállt ez a gondolatom.

Hát mit mondjak, remekül alakult az este, ráadásul pár barátréce is megjelent az üstökösök között.

Bezzeg a barátréce tudja, hogy mi a helyes fotózási távolság.

Az egyik hím előttem kezdett bukdácsolni, sokszor olyan közel, hogy nem is tudtam vele mit kezdeni.

Miközben a víz alól felbukkanó barátrécét próbáltam megtalálni az objektívvel, szárnysuhogás és közeli csobbanás hallatszott. Felpillantottam a keresőből, és kilestem az álcaháló résein keresztül, hogy megnézzem mi érkezett. A lélegzetem is elállt. Egy kanalas réce pár landolt előttem. Egyből nem volt érdekes a barátréce, hiszen olyan madár volt hozzám elképesztően közel, amely idestova tíz éve szerepel a fotózandó fajok listáján.

A hím fért csak bele a képkockába, természetesen rá koncentráltam. Rendezte gyorsan a tollazatát,

és egyből táplálkozni kezdett.

A tojó is hamar csatlakozott hozzá,

és így együtt billegették a farukat az ég felé. Na de a közelség miatt csak a hímet tudtam fotózni, persze nagy örömömre.

Szenzációs egy madár. Számomra a récék között abszolút a non plus ultra. Azóta várom a találkozást vele, mióta tutajra szálltam. Szóval talán el lehet képzelni, hogy mit éreztem, amikor a hím kanalas kitöltötte a képmezőt.

Minden madárfotós kollégának azt kívánom, hogy a kanalas réce fotózást cigányréce zavarja meg. Velem most ez is megtörtént, így ezen a napon a cigányréce is a fotóalanyom lett.

A kanalasok táplálkozás közben eltávolodtak picit, így a szinkronúszó páros faremelése együtt is képre kerülhetett, mielőtt véget ért volna a nap.

Záróakkordként még a távolabb megjelenő kendermagos párról is készült egy kocka, csak a teljesség igénye miatt.

Soha rosszabb fotózást!


Pécs, 2025. március 21.

Kendermagos este

A tavaknál akadt dolgom, és örömmel tapasztaltam, hogy az ilyenkor szokásos színes récekavalkád szépen alakul. Ráadásul az úszó les most pont jó helyen parkol, így délután visszatértem, hogy próbára tegyem a szerencsémet. Több olyan faj is volt a csapatban, amire régóta fáj a fogam. A récék tipikusan olyan madarak, amelyek pontosan tudják, hogy meddig tart a fényképező lőtávolsága, és azt a vonalat kínos pontossággal szeretik betartani. Próbálkozni azonban mindig kell, hátha éppen most törik meg a jég. Az időjárás ugyan nem kedvezett, néha kicsit csepergett az eső, és fújdogált a szél is, de a lehetséges récefotók mégis lelkessé tettek. Az események a szokásos módon kezdődtek, a madarak az érkezésem miatt a tó túlsó végébe húzódtak. Míg vártam, örömmel hallgattam a megszólaló kis és búbos vöcsköket. Csalhatatlanul tavasz van. Aztán a nádszegély mellett elóvatoskodott előttem egy nyári lúd,

és egy hangoskodó vöcsök is beúszott a les előterébe.

Jaj de szeretem a vöcsköket. :) Na de közben már kiszúrtam, hogy kissé oldalvást feltűnt pár réce is. Kendermagos récék voltak. Régi vágyam volt már közelebbről megismerkedni ezzel a fajjal. Készültek is a képek, de a távolság, és a hullámzó víz nem segített. Várni kell még. Jó 15-ös csapat volt, de a párok már többé-kevésbé együtt mozogtak. Ahova a tojó úszott, a hím mindig követte. Lassan, de biztosan egy-egy páros szépen közeledett.

Ahogy telt az idő, a szél is csendesedett, kisimult a víz, és a madarak szép, monokróm környezetben kerültek a memóriakártyára.

Időnként még az is előfordult, hogy egy-egy hím még közelebb került. Na nem mondom, hogy optimális távolságra, de ezekkel a képekkel bőven kiegyeztem erre a napra.

Azt hiszem új kedvencre találtam. A kendermagos réce hímjének finom mintázata teljesen elvarázsolt, a csapat folyamatos beszélgetése pedig jó hangulatot adott az egész estének. Soha rosszabb fotózást! :)


Pécs, 2025. március 15.

Násztánc

Hétvége közeledtével vízparti lesre készültünk. Szép napsütés, tavaszias meleg, egyszóval ígéretes naplemente elé néztünk, amit a lesből szerettünk volna végigkövetni. Kislányom a partról, én meg a tutajról. Az események sorát rögtön egy böjti réce kezdte meg. Jól irányba vette a lest, és viszonylag közel úszott el előttem.

Nagyon szép volt, ahogy a ráeső fény megvilágította a tollazatának minden részletét, de azért a közeli böjti fotóra vonatkozó kívánságomat továbbra is fenntartom. :) Talán tíz percet voltam egyedül ezen gondolataimmal, amikor a tőlem balra lévő kis nádasbeli öbölben ismerős, rekedtes hanggal megjelent a búbos vöcsök. Izgatottnak tűnt, a már sokszor látott pózban közeledett az öböl közepe felé, vízre fektette nyújtott nyakát, és úgy forgolódott, miközben hangosan szólt. De ez után olyat művelt, amit még nem láttam tőle. Szárnyait felemelve, tollait felmeresztve, mereven bámult az öböl széle felé.

Nem tudtam mire vélni a dolgot, és felpillantottam a keresőből, hogy mit is néz a madár ennyire. Hát az öböl másik szélén, tőlem távolabb egy másik vöcsök ugyanilyen pózban bámult vissza. Hej, itt valami lesz, az már biztos. A távolabbi vöcsök pár másodperces pózolás után alábukott, de a közelebbi továbbra sem engedte le a szárnyait. Tudtam, hogy valami történni fog, és abban a pillanatban a víz alól felbukkant a másik.

Innen nem volt kérdés mit látok, a vöcskök násztánca vette kezdetét. A víz alól felbukkant madár furcsán görbített háttal kezdett pózolni a másik előtt,

amaz meg feltartott szárnyakkal illegette magát.

Sosem láttam még a táncuknak ezt a részét, egyszerűen fantasztikus volt. Mint egy szigorú szabályok szerint megtervezett koreográfia. Néhány másodperces pózolás után aztán egymással szembefordultak, és következett a már ismerős, szembenézős fejrázogatás.

Hosszú ideig táncoltak, és szinte minden mozdulatukra kattant is a fényképező.

Percek teltek el így, ahogy illegették magukat, majd látszott, hogy végéhez közeledik a dolog, lassan eltávolodtak egymástól. Már nem is fértek bele együtt a keresőbe, csak figyeltem a történéseket, amikor a madarak szinte egyszerre a víz alá buktak. Ugye most az következik, amire gondolok! Szállt az ég felé a kívánságom. Igen! A vöcskök egy-egy hínárcsomóval a csőrükben bukkantak fel ismét, és egymás felé úsztak. Izgalom a tetőfokon, feszülő ujj a gombon, szem a keresőn. A két vöcsök egymás mellé ért, és hangos csobogással felemelkedtek a vízből.

Mint két balettművész, úgy táncoltak egymással szemben, a vizet taposva,

majd szép lassan visszaereszkedtek a vízre, és ketten együtt elhagyták az öblöt. Én meg csak néztem ki a fejemből, és bámultam az ellaposodó hullámokat. Sok szép dolog van a természetben, de azt hiszem a búbos vöcskök táncánál kevés szebb, meghittebb dolgot láttam eddig. Talán egy óra is eltelt, nehezen tértem magamhoz az eufórikus állapotból, mert természetesen legalább tízszer végignéztem a képeket. Hangos csobogás térített magamhoz, hiszen még mindig a lesben vagyok, nem ártana figyelni is. Szárcsák pózoltak a tutaj előtt. Mire rájuk fordultam, már össze is ugrottak.

Ment a csihi-puhi rendesen, amiből természetesen senki nem maradhat ki, és már hárman csépelték egymást.

A napsütésnek és a jó záridőnek köszönhetően sok olyan pillanat is megörökítésre került, amit a valóságban fel sem fogtam.

Szárnnyal és lábbal is adtak egymásnak.

Persze komoly sérülést nem okoztak egymásnak, mindenki sértetlenül távozott a helyszínről. Egészen naplementéig nem is történt semmi. Már szép sárgán festett a nap, amikor két réce jelent meg a látótérben.

Kendermagos récék voltak.

Vártam, hogy közeledjenek, de nem tették. Biztos távolságban kezdtek táplálkozni, úgyhogy a közelebbi fotóra vonatkozó kívánságomat ezennel rájuk is kiterjesztem. :)

Minden nap véget ér egyszer, most is így történt. Stílusosan a lemenő nap sugaraiban táncoló vöcskökkel búcsúztam én is.

Pécs, 2017. április 2.