kendermagos réce
Nagy kanál
A tutaj előterébe beúszó páros a kelleténél ugyan kicsit távolabb kezdett bukdácsolni,
de a hÃmrÅ‘l azért készült pár kép. Egészen furák azok a fehér szemei. :)
A főszereplők sem várattak sokáig. A cigányrécék között átúszott egy kanalas páros.
Eltűntek a les mellett a nádszegélyben. Nem akartam szem elől téveszteni őket, de a közöttünk kibukkanó szárcsára muszáj volt pár kockát elereszteni.
Kitekeredve lestem a nádast bal felé, hátha elÅ‘bukkannak a kanalas récék. A hÃm meg is mutatta magát kicsit távolabb,
de a figyelmemet megint elterelte valami más. A másik irányból, egészen közelrÅ‘l, búbos vöcsök szólalt meg. Eddig is hallottam távolabbról, de erre már fel kellett pillantanom. Nem tehetek róla, a búbos vöcsök is a gyengém, nem tehettem meg, hogy nem fordulok rá az objektÃvvel.
Időnként hangoskodva forgolódott előttem,
és nagy meglepetésemre egyre közelebb ért. Már portrékat lőttem róla.
Ej, mennyit küzdöttem évekkel ezelőtt az ehhez hasonló fotókért.
Fantasztikus volt. Annyi vöcskös kaland után most sem tudok betelni vele. A madár nézelődött, néha hangosan szólt, majd kisvártatva az öböl túlfeléről választ is kapott. Nem is várt sokáig, egyből célba vette a még láthatatlan másikat.
Azonban amint elérte a túlsó nádszegélyt, egybÅ‘l kiderült, miért is volt az elÅ‘bbi közjáték. A párját hÃvta. Ugyanis az avas növényzetbÅ‘l elÅ‘bukkanó másik vöcsökkel egybÅ‘l násztáncba kezdtek. Még ha távol is történt ahhoz, hogy jó kép születhessen róla, az ajándékozás pillanatai nagyon megkapóak voltak.
A vöcskök eltűntek a látóterembÅ‘l, jöhetnek ismét a récék. A kanalas páros közben elÅ‘keveredett a takarásból. CsÅ‘rüket a szárnyuk alá rejtve pihentek a hullámzó vÃzen.
Ennél azért aktÃvabb viselkedést várok el egy fotózás alatt. Legalább olyat, mint a kissé távoli kendermagos tollászkodása volt.
Persze nem volt mit tenni, várni kellett. Szerencsére a hangulat hamar felpaprikázódott. HÃm kanalas került fényképezhetÅ‘ távolságba.
Erről van szó. Ráadásul egymást hajtva újabbak kerültek a közelembe.
A hormonoktól túlfűtött gácsérok nem szÃvelik ilyenkor egymás közelségét. Ennek köszönhetem, hogy egyikük beúszott portré távolságra.
Ne erre mondják, hogy ez nem volt semmi. Azt hiszem egy szavam sem lehet.
A kanalasok végül magamra hagytak. A napot, pont ahogy kezdtem, a cigányrécékkel fejeztem be.
Szépek ezek a csoki madarak is, szó se róla. Úgy vélem jól alakul ez a récékkel teli tavasz, és a mai napon is nagy kanállal merÃtettem belÅ‘lük. :)
Pécs, 2025. március 25.
Réceparádé
Na, jól kezdÅ‘dik! Nagyon szeretem ezeket az apró récéket, és eddig a fotózásukra nem nyÃlt lehetÅ‘ség. A kis csapat eltűnt a mellettem lévÅ‘ nádszegély felé, majd szép lassan egyenként vagy párosával visszacsorogtak.
Nagyon szépek a hÃmek, de a távolságon még lehetne faragni. Az utolsó párossal szerencsém volt. Majdnem olyan közel úsztak el elÅ‘ttem, amivel elégedett lennék. :)
Közben a háttérbe megérkezett egy üstökösréce csapat.
Szinte azonnal birtokba vették a belátható vÃzfelületet,
én pedig örömmel rögzÃtettem minden mozdulatukat.
Közöttük is szinte mindegyik madár párban mozgott már. Nem volt olyan tojó, amelyet ne követett volna egy hÃm. A szélcsendes idÅ‘ szép környezetet biztosÃtott a párosok megörökÃtéséhez.
Önálló közelire csak egy tojó adott lehetőséget, ezt picit sajnáltam,
de amint a következő rövid sorozat a kártyára került, már el is szállt ez a gondolatom.
Hát mit mondjak, remekül alakult az este, ráadásul pár barátréce is megjelent az üstökösök között.
Bezzeg a barátréce tudja, hogy mi a helyes fotózási távolság.
Az egyik hÃm elÅ‘ttem kezdett bukdácsolni, sokszor olyan közel, hogy nem is tudtam vele mit kezdeni.
Miközben a vÃz alól felbukkanó barátrécét próbáltam megtalálni az objektÃvvel, szárnysuhogás és közeli csobbanás hallatszott. Felpillantottam a keresÅ‘bÅ‘l, és kilestem az álcaháló résein keresztül, hogy megnézzem mi érkezett. A lélegzetem is elállt. Egy kanalas réce pár landolt elÅ‘ttem. EgybÅ‘l nem volt érdekes a barátréce, hiszen olyan madár volt hozzám elképesztÅ‘en közel, amely idestova tÃz éve szerepel a fotózandó fajok listáján.
A hÃm fért csak bele a képkockába, természetesen rá koncentráltam. Rendezte gyorsan a tollazatát,
és egyből táplálkozni kezdett.
A tojó is hamar csatlakozott hozzá,
és Ãgy együtt billegették a farukat az ég felé. Na de a közelség miatt csak a hÃmet tudtam fotózni, persze nagy örömömre.
Szenzációs egy madár. Számomra a récék között abszolút a non plus ultra. Azóta várom a találkozást vele, mióta tutajra szálltam. Szóval talán el lehet képzelni, hogy mit éreztem, amikor a hÃm kanalas kitöltötte a képmezÅ‘t.
Minden madárfotós kollégának azt kÃvánom, hogy a kanalas réce fotózást cigányréce zavarja meg. Velem most ez is megtörtént, Ãgy ezen a napon a cigányréce is a fotóalanyom lett.
A kanalasok táplálkozás közben eltávolodtak picit, Ãgy a szinkronúszó páros faremelése együtt is képre kerülhetett, mielÅ‘tt véget ért volna a nap.
Záróakkordként még a távolabb megjelenő kendermagos párról is készült egy kocka, csak a teljesség igénye miatt.
Soha rosszabb fotózást!
Pécs, 2025. március 21.
Kendermagos este
és egy hangoskodó vöcsök is beúszott a les előterébe.
Jaj de szeretem a vöcsköket. :) Na de közben már kiszúrtam, hogy kissé oldalvást feltűnt pár réce is. Kendermagos récék voltak. Régi vágyam volt már közelebbrÅ‘l megismerkedni ezzel a fajjal. Készültek is a képek, de a távolság, és a hullámzó vÃz nem segÃtett. Várni kell még. Jó 15-ös csapat volt, de a párok már többé-kevésbé együtt mozogtak. Ahova a tojó úszott, a hÃm mindig követte. Lassan, de biztosan egy-egy páros szépen közeledett.
Ahogy telt az idÅ‘, a szél is csendesedett, kisimult a vÃz, és a madarak szép, monokróm környezetben kerültek a memóriakártyára.
IdÅ‘nként még az is elÅ‘fordult, hogy egy-egy hÃm még közelebb került. Na nem mondom, hogy optimális távolságra, de ezekkel a képekkel bÅ‘ven kiegyeztem erre a napra.
Azt hiszem új kedvencre találtam. A kendermagos réce hÃmjének finom mintázata teljesen elvarázsolt, a csapat folyamatos beszélgetése pedig jó hangulatot adott az egész estének. Soha rosszabb fotózást! :)
Pécs, 2025. március 15.
Násztánc
Nagyon szép volt, ahogy a ráesÅ‘ fény megvilágÃtotta a tollazatának minden részletét, de azért a közeli böjti fotóra vonatkozó kÃvánságomat továbbra is fenntartom. :) Talán tÃz percet voltam egyedül ezen gondolataimmal, amikor a tÅ‘lem balra lévÅ‘ kis nádasbeli öbölben ismerÅ‘s, rekedtes hanggal megjelent a búbos vöcsök. Izgatottnak tűnt, a már sokszor látott pózban közeledett az öböl közepe felé, vÃzre fektette nyújtott nyakát, és úgy forgolódott, miközben hangosan szólt. De ez után olyat művelt, amit még nem láttam tÅ‘le. Szárnyait felemelve, tollait felmeresztve, mereven bámult az öböl széle felé.
Nem tudtam mire vélni a dolgot, és felpillantottam a keresÅ‘bÅ‘l, hogy mit is néz a madár ennyire. Hát az öböl másik szélén, tÅ‘lem távolabb egy másik vöcsök ugyanilyen pózban bámult vissza. Hej, itt valami lesz, az már biztos. A távolabbi vöcsök pár másodperces pózolás után alábukott, de a közelebbi továbbra sem engedte le a szárnyait. Tudtam, hogy valami történni fog, és abban a pillanatban a vÃz alól felbukkant a másik.
Innen nem volt kérdés mit látok, a vöcskök násztánca vette kezdetét. A vÃz alól felbukkant madár furcsán görbÃtett háttal kezdett pózolni a másik elÅ‘tt,
amaz meg feltartott szárnyakkal illegette magát.
Sosem láttam még a táncuknak ezt a részét, egyszerűen fantasztikus volt. Mint egy szigorú szabályok szerint megtervezett koreográfia. Néhány másodperces pózolás után aztán egymással szembefordultak, és következett a már ismerős, szembenézős fejrázogatás.
Hosszú ideig táncoltak, és szinte minden mozdulatukra kattant is a fényképező.
Percek teltek el Ãgy, ahogy illegették magukat, majd látszott, hogy végéhez közeledik a dolog, lassan eltávolodtak egymástól. Már nem is fértek bele együtt a keresÅ‘be, csak figyeltem a történéseket, amikor a madarak szinte egyszerre a vÃz alá buktak. Ugye most az következik, amire gondolok! Szállt az ég felé a kÃvánságom. Igen! A vöcskök egy-egy hÃnárcsomóval a csÅ‘rükben bukkantak fel ismét, és egymás felé úsztak. Izgalom a tetÅ‘fokon, feszülÅ‘ ujj a gombon, szem a keresÅ‘n. A két vöcsök egymás mellé ért, és hangos csobogással felemelkedtek a vÃzbÅ‘l.
Mint két balettművész, úgy táncoltak egymással szemben, a vizet taposva,
majd szép lassan visszaereszkedtek a vÃzre, és ketten együtt elhagyták az öblöt. Én meg csak néztem ki a fejembÅ‘l, és bámultam az ellaposodó hullámokat. Sok szép dolog van a természetben, de azt hiszem a búbos vöcskök táncánál kevés szebb, meghittebb dolgot láttam eddig. Talán egy óra is eltelt, nehezen tértem magamhoz az eufórikus állapotból, mert természetesen legalább tÃzszer végignéztem a képeket. Hangos csobogás térÃtett magamhoz, hiszen még mindig a lesben vagyok, nem ártana figyelni is. Szárcsák pózoltak a tutaj elÅ‘tt. Mire rájuk fordultam, már össze is ugrottak.
Ment a csihi-puhi rendesen, amiből természetesen senki nem maradhat ki, és már hárman csépelték egymást.
A napsütésnek és a jó záridÅ‘nek köszönhetÅ‘en sok olyan pillanat is megörökÃtésre került, amit a valóságban fel sem fogtam.
Szárnnyal és lábbal is adtak egymásnak.
Persze komoly sérülést nem okoztak egymásnak, mindenki sértetlenül távozott a helyszÃnrÅ‘l. Egészen naplementéig nem is történt semmi. Már szép sárgán festett a nap, amikor két réce jelent meg a látótérben.
Kendermagos récék voltak.
Vártam, hogy közeledjenek, de nem tették. Biztos távolságban kezdtek táplálkozni, úgyhogy a közelebbi fotóra vonatkozó kÃvánságomat ezennel rájuk is kiterjesztem. :)
Minden nap véget ér egyszer, most is Ãgy történt. StÃlusosan a lemenÅ‘ nap sugaraiban táncoló vöcskökkel búcsúztam én is.
Pécs, 2017. április 2.