tőkés réce

Az újrahasznosítás jegyében, a léckeret úszóképességét pet palackok adják, melyek a váz elején, és hátulján kialakított rész alatt sorjáznak. Kész a les, ki kellene próbálni! Igen, de azért azt hozzá kell tennem, hogy nem vagyok vízi ember. A víz nem az a közeg, ahol én magabiztosan mozgok, ezért az első alkalommal azon a részen próbálkoztam, ahol vízhiányos időszakban parti madarakat fotóztam, lévén ott ismerem a tómedret és az iszapviszonyokat. A les úszott, stabilan állt a vízen, de egy probléma azért adódott, hogy a sekély víz miatt térden kellett alatta közlekedni, és az ilyen fajta iszap túrás, hát hogy is mondjam, alaposan kikészített. A les első útja így fotó nélkül végződött. A tapasztalat, mélyebb víz kell. Dénes barátom segítségével a megfelelő helyet meg is találtuk. Az előzetes medervizsgálat után akcióba lendültem. A kánikulát követő hidegfront szombat délutánra átvonult felettünk, és a lecsendesedő idő alkalmasnak tűnt a második próbára. Azt gondolná az ember, hogy a több napig tartó 40 °C közeli melegben a tó vize is felmelegszik, nem tudom, hogy így volt-e, de az biztos, hogy egy nap alatt le is hűlt. Na mindegy is, végül elfoglaltam álláspontomat, jöjjenek a madarak. Jöttek is, de viszonylag messze. A pár órás leskelődés alatt mindössze ez a tőkés réce jött annyira közel, hogy érdemes volt lefotózni.

Volt mozgás szépen, de ahhoz messze, hogy értékelhető kép is szülessen. Szóval haladok, első alkalom 0 fotó, második alkalom 1 fotó, már alig várom a harmadik lehetőséget! :)

Ha minden rendben, akkor jöhetnek a fiókák is, szépen sorban. Irány a szemközti sűrű.

Az utolsó kiskacsa után anyjuk is követi őket.

Két család is járja a környéket. Az egyik tojó 5, míg a másik 1 fiókát kísérgetett.