őz | Völgyi Sándor fotógaléria

Váratlan őz, meg a vöröslábú poszméh

Poszméhek után kajtattam egy hegylábi réten. Egy kiugró bokor mögül fordultam be a rét sarka felé, amikor megláttam, hogy a túlsó oldalon vörös folt legel a fűben. Gondoltam úgy is elugrik, amint észrevesz, de azért pár másodpercig mozdulatlanul figyeltem. Nem vett észre. Gondoltam egyet, és visszaléptem a takarásba. Gyors objektív csere, és már másztam is négykézláb a bokrok mentén az őz irányába. Már megfeleztem a távolságot, mikor kiszúrt, de akkor már kattant a fényképező.

Jót mosolyogtam a bamba őzön, miközben ő már a hegyoldalból ugatott vissza rám. Persze azért poszméh is jutott a memóriakártyára. Hím Bombus ruderariust sikerült jó minőségben fényképezni. Magyar neve nincs is, az angol elnevezés (Red-shanked carder bee) fordításából talán vöröslábú poszméhnek lehetne hívni. A gyakori kövi poszméhhez hasonló, csak a hátsó láb lábszárízének serteszőrei vörösek. A királynő és a dolgozók teljesen feketék, vörös színű potrohhal, a hímek esetében plusz halvány mintázat még fellelhető a toron.

Pécs, 2023. július 28.

A hónap képe - 2020. február

Februárban a fotózás terén nem voltam túl sikeres, a madarak elkerültek. Csak a barkás őzbakkal való véletlen találkozás mentette meg a helyzetet... :)

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1 1/160, ISO 800 beállításokkal készült.

Pécs, 2020. március 1.

Van az úgy...

..., hogy nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy eltervezzük. Nincs ez másként a madárfotózásban sem. A sokszor hónapokig tartó munka sem hozza meg a várt eredményt, és bizony ez hozzá tartozik ehhez a műfajhoz. Február közepére ismét kitavaszodni látszik, és ez egyet jelent a téli ragadozómadárfotózás végével is. A vörös kányáknak szentelt öt egymást követő hónap, az egyetlen novemberi naptól eltekintve, teljesen eseménytelenül telt, ölyvek látogatták csak az etetőhelyet. Persze, amikor tehettem, a lesben ültem, hátha szerencsém lesz, nem így lett. Januárra ez a lendületem alább hagyott, más téma után néztem, és megszülettek a sasos-zúzmarás képek. A kányás lesnél azért folyt tovább a munka, de magamat kameracsapdával helyettesítettem, így legalább utólag ellenőrizni tudtam az ott történteket. Január közepén aztán jött a meglepetés. Míg én a sasokat kergettem, a lesnél megjelentek a kányák. Persze ezt is csak utólag tudtam meg, a kameracsapda felvételei alapján.

Egy héten keresztül, minden nap, minden elképzelhető formában. Persze a lendület egyből visszatért, ám hiába. A kányák másképp gondolták. Üres, eseménytelen lesezések következtek. Egyedüli izgalmat egy barkás őzbak okozott, ami egy február eleji napon véletlen bekeveredett a kunyhó elé.

Hát erre most mit lehet mondani. Így jártam, de bánja kánya, jövőre folyt. köv...

Pécs, 2020. február 16.

Egy őz

A hétvégén meglátogatom gyurgyalagos helyemet. Szinte biztos voltam benne, hogy kedvenc löszvölgyem már hangos a madarak hangjától. A naptár szerint már így kell lennie. Gyurgyalagjaimat meg is találtam a megszokott helyen, így gondoltam nem lesz gond a fotózással sem. Hát nem így lett. A madarak egyáltalán nem voltak közreműködőek. Ilyenkor már a partfalnál kellene nyüzsögniük, lyukfúrással, kergetőzéssel, udvarlással kellene foglalkozniuk. Ez helyett csak csendben ültek a fák, bokrok tetején, csak néha tettek egy-egy kört, majd ismét vissza a pihenőhelyre. Minden bizonnyal a jelenség oka az elmúlt napok hűvös, szeles, csapadékos időjárásában kereshető. A gyurgyalagok táplálékát kitevő repülő rovarok gyakorlatilag egyáltalán nem mozogtak ebben az időben, ezért a madarak sem tudtak megfelelően táplálkozni. Így jobban tették, ha spórolnak az energiával, amíg melegebbre fordul az időjárás. Szóval pár órát megint eltöltöttem a lessátorban, méla leskelődéssel. Az egyetlen izgalmat egy őz okozta csupán. Mivel én a partfal tetején ültem, a völgy lejjebb eső részeit egész jól beláttam. Ezért vettem csak észre, a löszfal alatt, a bodzabokrok közül előtűnő sutát.

A jó néhány méter szintkülönbség miatt nem vett észre, nyugodtan sétált ki a takarásból. A jó képhez messze volt, és a perspektíva sem volt tökéletes, de persze fotó nélkül nem engedhettem el.

Pécs, 2014. május 19.