őz

A hónap képe - 2020. február

Barkás őzbak - 2020. február, Baranya

Februárban a fotózás terén nem voltam túl sikeres, a madarak elkerültek. Csak a barkás őzbakkal való véletlen találkozás mentette meg a helyzetet... :)

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1 1/160, ISO 800 beállításokkal készült.


Pécs, 2020. március 1.

Van az úgy...

..., hogy nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy eltervezzük. Nincs ez másként a madárfotózásban sem. A sokszor hónapokig tartó munka sem hozza meg a várt eredményt, és bizony ez hozzá tartozik ehhez a műfajhoz. Február közepére ismét kitavaszodni látszik, és ez egyet jelent a téli ragadozómadárfotózás végével is. A vörös kányáknak szentelt öt egymást követő hónap, az egyetlen novemberi naptól eltekintve, teljesen eseménytelenül telt, ölyvek látogatták csak az etetőhelyet. Persze, amikor tehettem, a lesben ültem, hátha szerencsém lesz, nem így lett. Januárra ez a lendületem alább hagyott, más téma után néztem, és megszülettek a sasos-zúzmarás képek. A kányás lesnél azért folyt tovább a munka, de magamat kameracsapdával helyettesítettem, így legalább utólag ellenőrizni tudtam az ott történteket. Január közepén aztán jött a meglepetés. Míg én a sasokat kergettem, a lesnél megjelentek a kányák. Persze ezt is csak utólag tudtam meg, a kameracsapda felvételei alapján.

Egy héten keresztül, minden nap, minden elképzelhető formában. Persze a lendület egyből visszatért, ám hiába. A kányák másképp gondolták. Üres, eseménytelen lesezések következtek. Egyedüli izgalmat egy barkás őzbak okozott, ami egy február eleji napon véletlen bekeveredett a kunyhó elé.

Hát erre most mit lehet mondani. Így jártam, de bánja kánya, jövőre folyt. köv...


Pécs, 2020. február 16.

Egy őz

A hétvégén meglátogatom gyurgyalagos helyemet. Szinte biztos voltam benne, hogy kedvenc löszvölgyem már hangos a madarak hangjától. A naptár szerint már így kell lennie. Gyurgyalagjaimat meg is találtam a megszokott helyen, így gondoltam nem lesz gond a fotózással sem. Hát nem így lett. A madarak egyáltalán nem voltak közreműködőek. Ilyenkor már a partfalnál kellene nyüzsögniük, lyukfúrással, kergetőzéssel, udvarlással kellene foglalkozniuk. Ez helyett csak csendben ültek a fák, bokrok tetején, csak néha tettek egy-egy kört, majd ismét vissza a pihenőhelyre. Minden bizonnyal a jelenség oka az elmúlt napok hűvös, szeles, csapadékos időjárásában kereshető. A gyurgyalagok táplálékát kitevő repülő rovarok gyakorlatilag egyáltalán nem mozogtak ebben az időben, ezért a madarak sem tudtak megfelelően táplálkozni. Így jobban tették, ha spórolnak az energiával, amíg melegebbre fordul az időjárás. Szóval pár órát megint eltöltöttem a lessátorban, méla leskelődéssel. Az egyetlen izgalmat egy őz okozta csupán. Mivel én a partfal tetején ültem, a völgy lejjebb eső részeit egész jól beláttam. Ezért vettem csak észre, a löszfal alatt, a bodzabokrok közül előtűnő sutát.

A jó néhány méter szintkülönbség miatt nem vett észre, nyugodtan sétált ki a takarásból. A jó képhez messze volt, és a perspektíva sem volt tökéletes, de persze fotó nélkül nem engedhettem el.


Pécs, 2014. május 19.