csÃz
Téli madáritató
Na kép nélkül már nem megyek haza. Az erdÅ‘bÅ‘l érdes cserregés hallatszik. Ökörszem jár a közelben. A hang egyre közelebbrÅ‘l jött, a következÅ‘ pillanatban már ott is állt elÅ‘ttem. Délceg tartású apró madár. Még jó, hogy "szólt" elÅ‘re, Ãgy fel tudtam készülni. És ki tudtam használni azt a pár pillanatnyi idÅ‘t, amÃg megállt körülnézni az itató szélén. Másként nem sok esélyem lett volna az éles képre.
Villámgyorsan be is ugrott a vÃz mellé. Ej de kár, hogy nem töltöttem fel a medencét! A pici madárka szinte elveszik az itató "magas" partja mellett.
Az ökörszem vidám fürdőzésbe kezdett. Perceken keresztül csapkodta a vizet, szinte minden tolla elázott. A végén még egy csatakos képet sikerült elkapnom róla, aztán már ment is.
Még az ökörszem távolodó cserregését hallgattam, amikor szajkó huppant le az itató szélére. De a kunyhóhoz közelebbi részére, alig lehetett 50-60 cm-re. Micsoda portré lehetőség.
Óvatosan kattintgattam, a madár fel se vette. Alaposan körbefényképeztem.
A szajkó nem maradt sokáig egyedül, a medence másik oldalára megérkezett a haverja. Szintén portré távolságban. Ez ám a luxus, még válogathattam is, melyiket fotózzam.
Portré fürdés előtt, és portré fürdés után.
A szajkókat cinegék váltották. Kisebb-nagyobb csapatokban, hullámszerűen érkeztek.
Több széncinege is fürdött egy időben, nagy volt a csobogás, fröcskölés.
Időnként egy-egy mezei veréb is csatlakozott hozzájuk.
Már délutánra járt az idÅ‘, a fényviszonyok is egyre szebbek lettek, ahogy a hátteret megvilágÃtotta a nap. Ebben a szép fényjátékban jöttek a kék cinegék.
Egymás után többen is. Az egyre jobban izzó háttér előtt nagyon szép látványt nyújtottak.
A cinegéket fekete rigó rebbentette szét. Egy szép hÃm érkezett. A fotózás hevében fel sem tűnt, hogy bal lába hibás. A fotók feldolgozásakor vettem csak észre. De láthatóan ez nem okozott neki nagy problémát, jó kondiban volt.
A rigó után újabb és újabb cinege csapatok érkeztek. Nagy volt a jövés menés, amibe egy tojó nagy fakopáncs is belecsöppent
Lassan indulnom kellett már. Elégedett voltam. De még egy meglepetést kaptam a nap végére. Az itató sarkába kis madár szállt le. Mint a villám, a vÃz mellett termett, ivott három kortyot, és mer el is tűnt. A fényképezÅ‘ ötször kattant. Három fotó lett éles. Egy tojó csÃz volt a röpke vendég. Szép koronája a napnak.
Micsoda pörgés volt! Hány üres napot ültem már végig a nyári melegekben, most pedig a tél közepén majdnem megtelt a memóriakártya. Jó tanulság volt. Télen is vizet a madaraknak! :)
Pécs, 2014. január 3.
Meglepetés madarak
Egy-egy madarat lekövetve néhányszor sikerült elkapni, amikor felugrottak a beszállóágra, persze csak egy-két másodpercig. Sajnos jobbára a tojók. A fekete sapkás szép hÃmek csak az evéssel foglalkoztak.
Persze azért kattintgattam folyamatosan. Főleg, amikor egy 10-15 fős tengelic csapat is beesett. Rájuk nem lehet panaszom. Szépen mutogatták magukat, ahogy azt kell.
Pécs, 2010. január 18.