Bemutatkozás


Üdvözlöm a kedves Látogatót!

   1979-ben láttam meg a napvilágot egy Tolna megyei kis faluban, Tolnanémedin. A falu széli családi fészek volt a kiindulópontja első természetben tett kirándulásaimnak. Már az általános iskolai nyarak és egyéb szünetek is azzal teltek, hogy a közeli erdőben tekeregtem, vagy a felhagyott homokbányában kialakult kis tavacskában térdig gázolva fogtam gőtét, békát, hátonúszó poloskát. Nem is volt kérdés, hogy érdeklődésem milyen irányba visz tovább.A középiskolás évek a barcsi szakközépiskolában teltek. Semmi nem menthetett meg attól, hogy erdész váljék belőlem. Ez az időszak nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a természetről alkotott képem kitáguljon, és ismereteim jelentősen bővüljenek. Nemcsak a sokszor átolvasott könyvtári könyvek, és Selyem tanár úr lelkes kalauzolása, hanem a saját magunknak szervezett természetismereti szakkör is szerepet játszott ebben.A Kúti őrházban eltöltött nyári táborok pedig a gyakorlati természetvédelem érdekes és izgalmas tennivalóival teltek. Olyan emberekkel ismerkedtem meg itt, akiknek szakmai elhivatottsága és tudása ámulatba ejtett. Stix Józsival kései meggyet törzsgyűrűztünk (küzdve az invazív fajok ellen), Fenyősi Lacival lappantyút figyeltünk, Deme Tamással a madárgyűrűzésről és a halakról folytattunk hosszas beszélgetéseket, Horváth Zolival pedig a fekete gólya fiókák gyűrűzéséhez elengedhetetlen fára mászás fortélyaival ismerkedtünk. Azt hiszem ezek az élmények adták azokat a lökéseket, amelyek a hivatásos természetvédelem felé sodortak, és a mai napig ott tartanak. Jelenleg Pécsen élek, és a munkám során a Dél-Dunántúl tájait járom.
   A fényképezés kicsit később vált szenvedéllyé. Gyerekkorom óta elengedhetetlen kísérőm volt a távcső. Mindent meglátni, megismerni. A tudásszomjam ezt kívánta. Később, ahogy anyagi helyzetem megengedte a távcső mellé fényképezőgép is került. A kezdeti kattintgatásokat aztán felváltotta a tudatos témakeresés. Az alapokat, technikai ismereteket szakkönyvekből és a tapasztalat útján szereztem. Gyakorlati tanácsokat is kaptam. Dékány Zsolt, Nagy Gábor(Nagyi), Takács Gábor sokat segítettek ebben. Természetesen a digitális forradalom engem sem került el. Az analóg technikát én is lecseréltem és ma már gyakorlatilag teljes egészében digitális kamerával fényképezek, és élvezem annak minden előnyét. Mindezek mellett a fotózás számomra csak hobbi, nem létkérdés a kép elkészülte. Legfontosabb a fotózás folyamatában az élmény keresése, a természet titkainak megismerése. Az exponáló gomb lenyomásával elsősorban emléket viszek haza. Plusz dolgot jelent, hogy az elkészült képnek esztétikai értéke is van. Ezekből adódik, hogy a képeim a természetfotózás etikai normáinak figyelembevételével készülnek. Nem sérülhet sem állat, sem növény, sem élőhely mialatt egy kép elkészül. Ami hajt, kizárólag a természet szeretete.
   Van egy másik része az életemnek ami mellett nem mehetek el. Legbüszkébb eddigi földi létem alatt három gyermekemre vagyok. Három lány apja lehetek. És férje egy szerető feleségnek, aki nemcsak a család meghittségét adja nekem, hanem sokszor lát el tanáccsal a fényképezés terén is. Hiába, a női szem másképp lát. Köszönöm nekik, hogy az életük része lehetek. Köszönet illeti a szüleimet is, akik engedték hogy az lehessek, aki ma vagyok. Persze testvér, családtagok, barátok se maradjanak ki a sorból. Sokat jelentettek a testvéri horgászleckék, a családi támogatások, baráti segítségek. Üdvözlet mindenkinek, akik nézeteimet magukénak vallják.
   Mindezek után kellemes időtöltést kívánok a képek nézegetése közben. A galériák folyamatosan bővülnek, érdemes tehát időnként visszanézi az oldalra.

Üdvözlettel

Völgyi Sándor