Blogok

Délutáni napfényben...

... várom a szerencsémet a tutaj rejtekében. Lassan április közepe felé járunk, és úgy tűnik, hogy a récék még mindig kitartanak. Változó számban ugyan, de még mindig jelen vannak a tavon. Ráadásul pár nappal korábban egy jelentősebb kanalas réce csapatot is láttam, ezért beterveztem egy hétvégi fotózást. Szóval már láttam a fejemben, hogy mivel gazdagítom récés élményeimet. Persze a kis öbölben átúszó nyári ludak is elférnek még a gyűjteményben.

Valahogy könnyebben jönnek most a libás képek, hogy nem őket kergetem. Ezt csak erősítette az a látvány, ami ezután tárult elém. A szemközti sarokban, a nádasból libacsalád bukkant elő. A két szülőt sok, apró, sárga tollgombóc követett.

Nem ért meglepetésként a dolog, hiszen jó két hete láttam az első kikelt fiókákat. Az viszont igen, hogy a kis csapat a nádszegély mentén szépen közeledett felém.

Lassan kezdett komollyá válni a dolog, ugyanis úgy tűnt, hogy a libaszülők előttem tervezték elvezetni fiókáikat.

Olyan helyzet alakult ki hirtelenjében, amire nem számítottam. A képmező megtelt a kislibákkal. Vigyorogva néztem a vízen lebegő, sárga tollpamacsokat, és persze a fényképező is dolgozott folyamatosan.

Ilyenkor a legaranyosabbak. Amint elkezdenek nőni, a tollazatuk elveszti ezt a szép árnyalatot.

A két szülőnek viszont biztosan feltűnt valami szokatlan, mert gyanúsan méregették az objektívet. Szúrós szemük elől nehéz elbújni, és most egyértelműen gyanút fogtak.

Bár nem láthattak, gyanús lett nekik a dolog. Egy darabig felém tekintgettek, közelebbről is megnéztek,

majd szépen visszafordították a csapatot.

Amint eltávolodtak, a gúnár még egy látszattámadást is bemutatott a túloldalon úszó magányos liba felé,

majd miután kiadta magából a feszültséget, eltűntek a szemem elől.

Hát, akár haza is mehettem volna egy ilyen élmény után, de ugye a récékért jöttem, hát maradtam. A tutaj előtt felbukkanó kis vöcsök segített múlatni az időt.

Régi ismerősök vagyunk már. Az első fotóalanyaim között szerepelt, mikor annak idején tutajra szálltam. Na de térjünk a lényegre. Időközben a récék is megjelentek a látótérben.

Elhatároztam, hogy megvárom, míg a közelembe érnek. Az elmúlt hetekben dúskálhattam a kanalas récékkel kapcsolatos képekben, közeli felvételeket szerettem volna még készíteni róluk.

Szerencsére a récék is ugyanígy gondolták. Nem panaszkodom, gyorsan telt a memóriakártya.

Hát ez remek volt, de még mindig nem ért véget a nap. Az egyre szebb fényekben cigányrécék váltották a kanalasokat a tutaj előtt.

Bukórécékhez híven szépen merülgettek, majd tollászkodtak. Igazán szép pillanatoknak lehettem szemtanúja.

Nincs mese, a cigányréce ezekkel a szép csoki árnyalatokkal nagyon szép madár. Az egyik hím ráadásként még udvarolgatott is egy kicsit a közeli tojónak. Nyakát harmonikaszerűen nyújtogatva mókás látványt nyújtott.

Hát ez sem volt semmi, igazi réceparádé ismét. Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára ennyire termékeny egy fotós projektem. Az elmúlt másfél hónap biztosan dobogós helyezésű. Lassan végéhez közeledett a délután. A tutaj előtt, már árnyékot vetett a lebukó nap. Búcsúzóul kaptam még egy-két szép pillanatot. Soha rosszabb napot! :)


Pécs, 2025. április 13.

Április elején

Az esős kaland után eltelt egy hét, és közben szép csendben átcsúsztunk áprilisba. Az esős, szeles időjárást napos, szélcsendes idő váltotta fel. Esély nyílt rá, hogy a kanalas récéket feszített víztükörrel is fényképezhessem, így péntek délután a tutajon vártam a szerencsémet. Mert abból most már több is kellett, mivel a récék száma láthatóan megfogyatkozott az utóbbi napokban. Nincs ebben semmi szokatlan, az átvonuló madarak száma április elején már csökkenni szokott. Tudjuk persze, hogy a remény hal meg utoljára, és ez a madárfotózásban fokozottan igaz. Szóval miután beküzdöttem magam a megemelkedett vízszint miatt magasabbra került tutaj fedélzetére, ami lássuk be, tőlem nem kis teljesítmény, elmerültem az egyre gyarapodó hangzavarban, mert a nádas jól hallhatóan egyre inkább megtelik élettel. Nyári lúd zökkentett ki a hallgatózásból. Nagyon közel volt, pisszenni sem mertem, csak a fényképező kattogott visszafogottan.

Szépen mutatta magát az objektívnek, én meg élveztem a látványát a sima víztükör nyújtotta homogén környezetben. Nézegettem volna még, de erre csak egy jó óra múlva adott lehetőséget ismét, szintén csak rövid időre.

Időközben a területes vöcsök is beköszönt. Trombitált egy kicsit, majd ő is magamra hagyott.

Újabb egy óra hallgatózás után, mert néznivaló nem igen akadt, végre valami fehér folt tűnt fel a szemközti nádfal mentén.

Kanalas réce nyújtóztatta ki a szárnyait az egyre szebb fényekben. Sőt, mögötte akadt még egy. Felcsillant tehát a remény, mert két pár is szűrögette a vizet a kis öbölben. Aztán egyszer csak ismét megtörtént a csoda.

Ott volt megint előttem a két kanalas réce, alig fértek bele a képkeretbe.

Jó húsz percnyi tollászkodásba kezdtek, nem volt más dolgom, csak a gombot nyomni.

Hát így történt. Jó volt, szép volt. Nem tudom, hogy lesz-e még kanalas réce előttem idén. Ha lesz, én lefotózom. :)


Pécs, 2025. április 6.

Esőcseppek kopognak...

... a tutaj tetején. Hol erősebben, hol finomabban. Bár az előrejelzés mutatott némi szünetet, csak nem akar elállni. Nem éppen ideális időjárás egy fotózáshoz, de rég megtanultam már, ha egyszer megszületett az elhatározás, akkor menni kell. Meg igazából ez csak víz. Úgy tűnik a szárcsák is így gondolják, mert nem sokkal azután, hogy befészkeltem magam a lesbe, komoly vita alakult ki közöttük. Nagy hirtelen három-négy madár is egymásnak esett, és ott püfölték egymást, ahol érték. Hiába, szárcsáéknál ezt jelenti a tavaszi hév.

A nagy csetepaté közben észre sem vettem a megjelenő nyári ludat. Mire a szárcsák úgy vélték, hogy eleget ütlegelték egymást, már ott úszott a hullámzó vízen.

A tollászkodáson addigra már túl is volt, csak ringatózott kicsit az esőben,

majd a dolgára sietett. Sokáig nem is történt egyéb, minthogy a tutaj tetejét csapkodta az eső, és a szokásosnál jobban ringatta a szél. Illetve ez nem teljesen igaz, az öböl túlfelén nászoltak a vöcskök, és a récék is megjelentek a nádszegély mentén. Mondanom sem kell, hogy valójában a kanalasok miatt áztatom magam ebben az időben. Itt is vannak, összesen 5-6 pár lehet a tutaj előterében. Szigorúan párban mozognak, és jellegzetesen, a fejüket a víz alatt tartva cirkáltak a vízen. Jó másfél óra is eltelt mire odáig jutottunk, hogy némelyik kanalas pár már annyira közel ért, hogy a fényképező is munkába lendülhetett.

Jaj de megszerettem ezt a madarat. Az a szerszám a csőre helyén valami elképesztő.

Fantasztikus dolog ez, és ilyenkor aztán már abszolút nem számít, hogy esik-e az eső vagy nem. Közel és távol is kanalas récék cirkálnak a vízen, és most ez a lényeg.

Közelebb, még közelebb. Mondtam nekik.

És akkor megtörtént. Pár napja elhelyeztem egy vastagabb ágat a nádszegély mentén, hátha a récék birtokba veszik, és pihenőfának használják. Úgy látszik, a kanalasokkal egy rugóra jár az eszünk. A legközelebbi páros célba vette a fát.

Jó húsz percnyi tollászkodás és pihenés következett. Nem részletezem, mindent leképeztem.

Na, hát nem tudom hova lehet ezt még fokozni, mindenesetre megpróbálom. Talán, ha kisüt a nap... :)


Pécs, 2025. március 29.

Nagy kanál

Délutánra elállt az eső, megint próbára tettem hát a szerencsémet. Bíztam benne, hogy a kanalas récék újabb fejezettel gazdagítják fotós naplómat. Az esély meg volt rá. Miközben a les felé tartottam, gyorsan átfutottam a vízen lévő madárcsapatot, és a számok mindenképpen biztatóak voltak. A délután eseményeit ezúttal a cigányrécék indították.

A tutaj előterébe beúszó páros a kelleténél ugyan kicsit távolabb kezdett bukdácsolni,

de a hímről azért készült pár kép. Egészen furák azok a fehér szemei. :)

A főszereplők sem várattak sokáig. A cigányrécék között átúszott egy kanalas páros.

Eltűntek a les mellett a nádszegélyben. Nem akartam szem elől téveszteni őket, de a közöttünk kibukkanó szárcsára muszáj volt pár kockát elereszteni.

Kitekeredve lestem a nádast bal felé, hátha előbukkannak a kanalas récék. A hím meg is mutatta magát kicsit távolabb,

de a figyelmemet megint elterelte valami más. A másik irányból, egészen közelről, búbos vöcsök szólalt meg. Eddig is hallottam távolabbról, de erre már fel kellett pillantanom. Nem tehetek róla, a búbos vöcsök is a gyengém, nem tehettem meg, hogy nem fordulok rá az objektívvel.

Időnként hangoskodva forgolódott előttem,

és nagy meglepetésemre egyre közelebb ért. Már portrékat lőttem róla.

Ej, mennyit küzdöttem évekkel ezelőtt az ehhez hasonló fotókért.

Fantasztikus volt. Annyi vöcskös kaland után most sem tudok betelni vele. A madár nézelődött, néha hangosan szólt, majd kisvártatva az öböl túlfeléről választ is kapott. Nem is várt sokáig, egyből célba vette a még láthatatlan másikat.

Azonban amint elérte a túlsó nádszegélyt, egyből kiderült, miért is volt az előbbi közjáték. A párját hívta. Ugyanis az avas növényzetből előbukkanó másik vöcsökkel egyből násztáncba kezdtek. Még ha távol is történt ahhoz, hogy jó kép születhessen róla, az ajándékozás pillanatai nagyon megkapóak voltak.

A vöcskök eltűntek a látóteremből, jöhetnek ismét a récék. A kanalas páros közben előkeveredett a takarásból. Csőrüket a szárnyuk alá rejtve pihentek a hullámzó vízen.

Ennél azért aktívabb viselkedést várok el egy fotózás alatt. Legalább olyat, mint a kissé távoli kendermagos tollászkodása volt.

Persze nem volt mit tenni, várni kellett. Szerencsére a hangulat hamar felpaprikázódott. Hím kanalas került fényképezhető távolságba.

Erről van szó. Ráadásul egymást hajtva újabbak kerültek a közelembe.

A hormonoktól túlfűtött gácsérok nem szívelik ilyenkor egymás közelségét. Ennek köszönhetem, hogy egyikük beúszott portré távolságra.

Ne erre mondják, hogy ez nem volt semmi. Azt hiszem egy szavam sem lehet.

A kanalasok végül magamra hagytak. A napot, pont ahogy kezdtem, a cigányrécékkel fejeztem be.

Szépek ezek a csoki madarak is, szó se róla. Úgy vélem jól alakul ez a récékkel teli tavasz, és a mai napon is nagy kanállal merítettem belőlük. :)


Pécs, 2025. március 25.

Réceparádé

Kendermagos kalandom után már vártam a következő lehetőséget, hogy újra együtt úszhassak a récékkel. Erre pár napra rá sort is kerítettem egy napfényes délutánon. A szél sem fújt annyira, tiszta volt az égbolt, szép esti fények ígérkeztek. Azok alapján, amiket a múltkor láttam, gyorsan változtattam kicsit a tutaj helyzetén, aztán már el is tűntem az éber kacsaszemek elől. Sok madár volt a tavon, bíztam benne, hogy a fényképező ezúttal sem marad tétlen. Jó fél óra várakozás után jelentek meg a délután első szereplői. Az előttem lévő kis öbölbe csörgő récék úsztak be.

Na, jól kezdődik! Nagyon szeretem ezeket az apró récéket, és eddig a fotózásukra nem nyílt lehetőség. A kis csapat eltűnt a mellettem lévő nádszegély felé, majd szép lassan egyenként vagy párosával visszacsorogtak.

Nagyon szépek a hímek, de a távolságon még lehetne faragni. Az utolsó párossal szerencsém volt. Majdnem olyan közel úsztak el előttem, amivel elégedett lennék. :)

Közben a háttérbe megérkezett egy üstökösréce csapat.

Szinte azonnal birtokba vették a belátható vízfelületet,

én pedig örömmel rögzítettem minden mozdulatukat.

Közöttük is szinte mindegyik madár párban mozgott már. Nem volt olyan tojó, amelyet ne követett volna egy hím. A szélcsendes idő szép környezetet biztosított a párosok megörökítéséhez.

Önálló közelire csak egy tojó adott lehetőséget, ezt picit sajnáltam,

de amint a következő rövid sorozat a kártyára került, már el is szállt ez a gondolatom.

Hát mit mondjak, remekül alakult az este, ráadásul pár barátréce is megjelent az üstökösök között.

Bezzeg a barátréce tudja, hogy mi a helyes fotózási távolság.

Az egyik hím előttem kezdett bukdácsolni, sokszor olyan közel, hogy nem is tudtam vele mit kezdeni.

Miközben a víz alól felbukkanó barátrécét próbáltam megtalálni az objektívvel, szárnysuhogás és közeli csobbanás hallatszott. Felpillantottam a keresőből, és kilestem az álcaháló résein keresztül, hogy megnézzem mi érkezett. A lélegzetem is elállt. Egy kanalas réce pár landolt előttem. Egyből nem volt érdekes a barátréce, hiszen olyan madár volt hozzám elképesztően közel, amely idestova tíz éve szerepel a fotózandó fajok listáján.

A hím fért csak bele a képkockába, természetesen rá koncentráltam. Rendezte gyorsan a tollazatát,

és egyből táplálkozni kezdett.

A tojó is hamar csatlakozott hozzá,

és így együtt billegették a farukat az ég felé. Na de a közelség miatt csak a hímet tudtam fotózni, persze nagy örömömre.

Szenzációs egy madár. Számomra a récék között abszolút a non plus ultra. Azóta várom a találkozást vele, mióta tutajra szálltam. Szóval talán el lehet képzelni, hogy mit éreztem, amikor a hím kanalas kitöltötte a képmezőt.

Minden madárfotós kollégának azt kívánom, hogy a kanalas réce fotózást cigányréce zavarja meg. Velem most ez is megtörtént, így ezen a napon a cigányréce is a fotóalanyom lett.

A kanalasok táplálkozás közben eltávolodtak picit, így a szinkronúszó páros faremelése együtt is képre kerülhetett, mielőtt véget ért volna a nap.

Záróakkordként még a távolabb megjelenő kendermagos párról is készült egy kocka, csak a teljesség igénye miatt.

Soha rosszabb fotózást!


Pécs, 2025. március 21.

Kendermagos este

A tavaknál akadt dolgom, és örömmel tapasztaltam, hogy az ilyenkor szokásos színes récekavalkád szépen alakul. Ráadásul az úszó les most pont jó helyen parkol, így délután visszatértem, hogy próbára tegyem a szerencsémet. Több olyan faj is volt a csapatban, amire régóta fáj a fogam. A récék tipikusan olyan madarak, amelyek pontosan tudják, hogy meddig tart a fényképező lőtávolsága, és azt a vonalat kínos pontossággal szeretik betartani. Próbálkozni azonban mindig kell, hátha éppen most törik meg a jég. Az időjárás ugyan nem kedvezett, néha kicsit csepergett az eső, és fújdogált a szél is, de a lehetséges récefotók mégis lelkessé tettek. Az események a szokásos módon kezdődtek, a madarak az érkezésem miatt a tó túlsó végébe húzódtak. Míg vártam, örömmel hallgattam a megszólaló kis és búbos vöcsköket. Csalhatatlanul tavasz van. Aztán a nádszegély mellett elóvatoskodott előttem egy nyári lúd,

és egy hangoskodó vöcsök is beúszott a les előterébe.

Jaj de szeretem a vöcsköket. :) Na de közben már kiszúrtam, hogy kissé oldalvást feltűnt pár réce is. Kendermagos récék voltak. Régi vágyam volt már közelebbről megismerkedni ezzel a fajjal. Készültek is a képek, de a távolság, és a hullámzó víz nem segített. Várni kell még. Jó 15-ös csapat volt, de a párok már többé-kevésbé együtt mozogtak. Ahova a tojó úszott, a hím mindig követte. Lassan, de biztosan egy-egy páros szépen közeledett.

Ahogy telt az idő, a szél is csendesedett, kisimult a víz, és a madarak szép, monokróm környezetben kerültek a memóriakártyára.

Időnként még az is előfordult, hogy egy-egy hím még közelebb került. Na nem mondom, hogy optimális távolságra, de ezekkel a képekkel bőven kiegyeztem erre a napra.

Azt hiszem új kedvencre találtam. A kendermagos réce hímjének finom mintázata teljesen elvarázsolt, a csapat folyamatos beszélgetése pedig jó hangulatot adott az egész estének. Soha rosszabb fotózást! :)


Pécs, 2025. március 15.

Poszméh teríték - 2024

Kicsit talán késve kerül sor ennek az összefoglalónak a megírására, de talán pont jól jön a közelgő poszméhszezon előtt egy kis kedvcsinálónak. :) Az elmúlt évben meglehetősen sokat foglalkoztam ezekkel a szőrgombócokkal, és ebből következően nagyon sok adat és fotó gyűlt össze, melyek rendszerezéséhez és a különböző adatbázisokba való feltöltéséhez kellett némi idő. De végre elkészültem vele, így jöhet egy kis áttekintés a 2024-es poszméhvadászat eredményeiről, újdonságairól.

Bombus terrestris - Földi poszméh

Nem meglepő módon ez a mindenki által ismert faj nagyon sokszor került elém. Igyekeztem jó fotókat készíteni róluk, ami csak részben sikerült. Igazán szép helyzetben csak dolgozókat és hímeket sikerült fényképezni.


Bombus lucorum - Szürke poszméh

Több élőhelyről előkerült, mint az ezt megelőző szezonban. A szakemberek azt mondják, hogy a szürke poszméh királynője biztosan csak mikroszkópos vizsgálattal különíthető el a földi poszméh királynőtől, a színezet a megtévesztésig hasonló. Apró bélyegek alapján azonban több olyan egyedet is sikerült találnom, amelyek akár ennek a fajnak a királynői vagy dolgozói lehetnek. A hímek esetében már más a helyzet, jól határozhatók fotó alapján.


Bombus ruderatus - Ligeti poszméh

Egyike a védett fajoknak a poszméhek között. Sokszor került elém, de jó fotó kevés készült róla. Azonban meglepetéssel is szolgált ez a faj. Az egyik élőhelyen érdekes, számomra ismeretlen színezetű poszméheket találtam. Nem is jutottam dűlőre velük, amíg szakértő segítséget nem kaptam. Kiderült, hogy ennek a fajnak a sötét színváltozatú dolgozóiba futottam bele.


Bombus hortorum - Kerti poszméh

Nem volt gyakori, de nagy örömömre többször összefutottam a kerti poszméhvel. Ráadásul sikerült jó fényképeket is készítenem róluk, melyek hiányoztak a galériából. Sőt, egy esetben ennek a fajnak is megtaláltam a sötét színváltozatú példányát, aminek külön örültem.


Bombus argillaceus - Délvidéki poszméh

Ez a gyönyörű, impozáns méretű, védett dongó nem volt gyakori, de tudtam bővíteni a vele kapcsolatos ismereteimet, és fotóimat. Nem csak a jellegzetes színezetű királynő, de a kicsit eltérő mintázatú dolgozó is elém került.


Bombus lapidarius - Kövi poszméh

Gyakorinak tartják a kövi poszméhet, ennek ellenére a vártnál kevesebbszer találkoztam vele. Azonban egyike volt a legkorábbi fajoknak, melyek a tavasz beköszöntével megindultak. Egy szép királynő gazdagította a kollekciómat még márciusban. Később már csak dolgozókat és hímeket tudtam megfigyelni.


Bombus pascuorum - Mezei poszméh

A leggyakoribb fajok között tartják számon, ezt tapasztaltam én is. Szinte minden virágfoltban ott voltak. Az előző szezonhoz képest szerencsésebb voltam velük, ezúttal a dolgozókon és a hímeken kívül királynő is lencsevégre került.


Bombus ruderarius - Vöröslábú poszméh

Az általam elkeresztelt vöröslábú poszméh az egyike lett idei kedvenceimnek. A hímek színgazdagsága lenyűgözött, és számos színváltozatú példányt sikerült lencsevégre kapni. Meglehetősen gyakorinak bizonyult, sok adat és fotó összegyűlt vele kapcsolatban.


Bombus humilis - Változékony poszméh

Új faj volt számomra, ezért nagyon örültem, mikor első ízben megtaláltam. Ráadásul védett faj, és több élőhelyen is rábukkantam. Egy biztos. Nagyon apró, és nagyon fürge. :)


Bombus pomorum - Vörhenyes poszméh

Igazi meglepetés volt a faj. Ritka és védett is. Először nem tudtam vele mit kezdeni, és többször is visszatértem a lelőhelyre, mire a szakértő segítséggel sikerült dűlőre jutni vele. De a vörhenyes poszméh az vörhenyes poszméh, még akkor is, ha kopott dolgozóról van szó. :)


Bombus sylvarum - Erdei poszméh

Nagy sajnálatomra erre a fajra mindössze kétszer bukkantam rá az egész szezon alatt. Ráadásul értékelhető képet sem tudtam készíteni róluk, olyan gyorsak voltak. Azért az adatok dokumentációjához elég volt, de most is arra jutottam, hogy ez a védett faj meglehetősen ritka.

Bombus haematurus - Mediterrán poszméh

Gyakorisága ellenére ez a faj lett a másik kedvencem. Főként a hímek miatt, ugyanis rendkívül szépek. Sikerült királynőt, dolgozót és hímet is fotózni elfogadható minőségben.


Bombus hypnorum - Mohás poszméh

Mindössze két élőhelyen sikerült megtalálnom a mohás poszméhet. Szerencsére elég fotogének voltak, így az adatokon túl a fotókollekció is bővült velük kapcsolatban.


Bombus vestalis - Földi álposzméh

Az álposzméhek közül a leggyakoribbnak bizonyult ez a faj. Számos élőhelyen megtaláltam, és ezúttal egy királynőt is sikerült dokumentálni. A fotós szerencse azonban csak a hímeknél kedvezett.


Bombus campestris - Mezei álposzméh

Egy élőhelyen bukkantam rá erre a gyönyörű mintázatú fajra. Egy gyep kíméleti területén rajzott több hím is néhány napon keresztül. Többször vissza is tértem miattuk a jó fotók reményében, így egy sötét színváltozató példányt is lencsevégre tudtam kapni.


Bombus rupestris - Kövi álposzméh

Az előző szezonhoz hasonlóan mindössze egyszer sikerült rálelni erre a fajra. Volt akkora szerencsém, hogy a dokumentáción túl, értékelhető képek is születtek.


Összességében el tudom mondani, hogy nagyon eredményes volt a 2024-es poszméhvadászat. 16 fajt sikerült dokumentálni ebben az évben, így az előző, 2023-as adatokkal együtt 20-ra nőtt a Ny-Mecsek térségében megfigyelt fajok száma. Számos újdonsággal, érdekességgel szembesültem, ennek megfelelően sokat tanultam ismét. A szakmai segítségért ez úton is köszönet Jakab Dórának és Kováts Lacinak, a jövőben is élni fogok vele. :) És a poszméhvadászat megkoronázásaként az év vége felé egy megtisztelő terjedelmű cikk is megjelenhetett az Állatvilág magazinban, melyben szerzőtársként közreműködhettem.

Aki esetleg olvasná, a lap pdf változata letölthető a magazin archívumából:
https://www.allatvilagmagazin.hu/allatvilag-archiv/allatvilag-2024-5.pdf

Nos, aki eddig eljutott az olvasásban, annak küllön gratulálok! :) Poszméhvadászatra fel, hamarosan indul a szezon...


Pécs, 2025. február 8.

Visszahúz a víz

Regényekben lehet arról olvasni, hogy a víz rabul ejti a tengerészek szívét. Valahogy így lehet ez a vízimadárfotózással is. Időről-időre fellángol bennem a vágy, hogy újra vízre tegyem a tutajt, és együtt ringatózzak a vízimadarakkal. Valahogy így történt, hogy még decemberben élesítettem az úszó lest, annak reményében, hogy a tavon ilyentájt itt tartózkodó téli madárcsapatból elkapjak valamit.

Január vége volt már, mire egyéb teendőim mellett odáig jutottam, hogy először ki is feküdjek. Persze azt mondanom sem kell, hogy a szürke időben nem sok történt az első alkalommal. Míg én a tutajon vártam a szerencsémet, addig a madarak leginkább a tó másik, ködbe vesző végében élték az életüket. Egy nyári lúd volt az első fotóalanyom.

Nem maradt sokáig, néhány hattyú úszott be elém, és ezzel együtt a liba távozott. A fennmaradt időt a hattyúk töltötték ki.

Készült már közeli és távolabbi kép is,

mikor kiszúrtam, hogy az egyik madár lábán színes gyűrű van. Addig próbálkoztam, míg tollászkodás közben sikerült pár olyan kockát lőni, ahol látszott a gyűrűszám. Így legalább a tudomány számára is sikerült némi adatot gyűjteni.

Egy hét múlva ismételtem. A derült égbolt szép naplementét ígért, teljesen más képet mutatott a tó.

A fotóalanyaim azonban ugyanazok maradtak. A számos izgalmas hang sejtetni engedte, hogy jó fajok vannak a vízen, de előttem egyelőre leginkább csak a hattyúk mozogtak.

A hattyúk mellé a libák is megérkeztek. Ezúttal többen voltak, sőt párban mozogtak. Nem csoda, libáéknál korán kezdődik a költési időszak...


Pécs, 2025. február 2.

Kontraszt

Nehéz szép tájfotókat készíteni. Nekem nem is megy túl jól. Éppen ezért meg is süvegelem azokat a szaktársakat, akik ezt magas szinten művelik. De azért próbálkozom. :)
Az elmúlt két hét szépen mutatja, milyen kontrasztot tud produkálni a természet néhány nap alatt. November végén még gyönyörű színvarázsban lehetett gyönyörködni a mecseki hegyoldalakon, december elején pedig már a tél monokróm hatása került túlsúlyba.


Pécs, 2024. december 9.

Harkálydömping

Úgy tűnik az erdei madáritatót lassan átnevezhetem harkálylesnek, ugyanis a víz mellett mostanság egyértelműen a harkályoké a főszerep. Nem mintha bánnám, szeretem a harkályokat. Persze az ősz elejére is átkúszó aszály minden környékbeli madarat a víz mellé parancsol, így egy leskelődés sem maradhat el a cinegék,

szajkók,

és a folyton perlekedő csuszkák nélkül.

Galambok is beesnek időnként, a gyakoribb örvös,

és szerencsére a ritkább kék galamb is. Neki kimomdottan örültem.

Na de mint említettem, a harkályoké a főszerep, és ennek megfelelően a nagy fakopáncsok viszik a prímet. Van úgy, hogy egyszerre több is szeretne a víz mellé kerülni, és emiatt sok az összetűzés is közöttük, vagy legalábbis a fenyegetőzés.

A közép fakopáncsok is elkényeztetnek, és végre a portrék mellett egész alakos fotókra is lehetőségem nyílt.

A sztár azonban kétség kívül továbbra is a hamvas küllő. Nagyon élvezem a jelenlétét, és szerencsére a madár sem fukarkodik, nekem csak ki kell használni a lehetőséget.


Pécs, 2024. szeptember 7.