Blogok

Sok éve követem nyomon a búbos vöcskök életét. Láttam csodálatos násztáncukat, láttam milyen gondossággal nevelik fiókáikat, láttam ahogy bravúros ügyességgel fognak halat, de azt nem is reméltem, hogy a párzás intim pillanatát valaha is megpillanthatom. Hát ezúttal ez is megadatott... A vöcskök egész délután a közelben cirkáltak,

a párzás többször megismétlődött később, jobb fényekben is. De addigra a récék, szárcsák is visszatértek a vízre, mindig zavarta valamelyikük a rálátását a jelenetre. Mondjuk pont ennek köszönhetem, hogy rá tudtam fókuszálni a vöcsökpárzás elé beúszó böjti récére. Különben esélyes, hogy lemaradok róla. :)

Hát így történt. Igaz, hogy kevés fotóval, de jó érzéssel, szép élménnyel fejeztem be a napot. Titkot láttam, részese lettem egy pillanatra a természetnek. Már csak közelebb kellene menni... :)

A vázszerkezet javíthatatlanul megsérült, nem volt más, cserélni kellett. De a saját útját járó madárfotósnak minden eshetőségre fel kell készülnie, ha fényképezni szeretne. Bár más tervem volt vele, a kerti tárolóban várakozó tartaléktutajt tettem vízre.

Így két napra rá újra volt vízen úszó lesem, amiben pár nap múlva bizakodva vártam a napfelkeltét...

...A békakórus már befelé bandukolva megütötte a fülem, a les sötétjében fekve pedig bakcsó hangja és a kis vízicsibe kiáltása színezte a brekegő hangzavart. Remek volt a hangulat a napkeltét megelőző félhomályban. Csak a fotóalanyok hiányoztak még, hogy tökéletes legyen a reggel. Érkeztek is egyre-másra, de leginkább az öböl túlfelére. Már javában színesedett az ég alja, mikor említésre méltó dolog történt. A nádszegély mentén libacsalád tűnt fel, majd hirtelen még egy. A kislibákat vezetgető szülők a töltés felé tartottak, legelni vitték fiókáikat. Azonban az helyett, hogy felém tartottak volna, beváltottak a nádszegélybe, és eltűntek a szemem elől. Sebaj, majd legközelebb. Jó negyed óra múlva azonban egy újabb családra lettem figyelmes. A két szülő között majd tucatnyi pehelygombóc lebegett a vízen. Jaj, eszem a csöppségeket. :) Velük szerencsém volt. Előttem vezetett el az útjuk, és így gazdagabb lettem néhány hangulatos fotóval.

Így már nem is bánom a lessel történteket. A kislibák közelsége stresszoldó hatású. :)

Bombus lucorum - Szürke poszméh

A földi poszméh fajpárja, hasonmása ez a faj. Az előző évekhez hasonlóan a hímek megjelenésével kezdtek jönni az adatok róla, de a fotókkal bajban voltam. Valahogy nehezen jöttek a jó képek.

Bombus ruderatus - Ligeti poszméh

Már tudatosan kerestem a ligeti poszméhet. Nem csak a védettsége miatt, de a különleges egyedek miatt is. Az előző évhez hasonlóan 2025-ben is sikerült lencsevégre kapni sötét színváltozatú példányokat.

Bombus hortorum - Kerti poszméh

Megfigyeléseim alapján tudom már erről a fajról, hogy nem túl gyakori. Éppen ezért nagyon örültem annak a pár alkalomnak, amikor elém sodort egyet-egyet a szerencse.

Bombus argillaceus - Délvidéki poszméh

Az előző kettővel közeli rokonságban lévő faj markáns megjelenése miatt az egyik kedvencem. De jó fotót sajnos megint nem nagyon sikerült készítenem róla. Egy többször meglátogatott levendulásban találtam egy királynőt, ami egy rövid ideig közel engedett magához.

Bombus lapidarius - Kövi poszméh

Igazából az összes poszméh a kedvencem. De a vörös seggűek különösen. :) A gyakorinak mondott kövi poszméhvel én sokkal ritkábban találkozom, mint azt az előfordulása indokolná. Így volt ez 2025-ben is. De ha találkozunk, akkor a nagyon cuki hímek után biztosan utána rohanok, hátha lesz még egy jó képem róluk.

Bombus pascuorum - Mezei poszméh

Ugyancsak nagyon gyakorinak mondott, de ebben az esetben ez megegyezik a tapasztalataimmal is. Tényleg mindenütt ott voltak.

Bombus ruderarius - Vöröslábú poszméh

Ritkának mondják, de szerintem meglehetősen gyakori. Legalábbis az általam látogatott területeken. 2025-ben is sok helyről előkerült.

Bombus humilis - Változékony poszméh

Néhány esetben találkoztam vele ebben az évben. Az előfordulási gyakoriságával kapcsolatos álláspontot én a saját tapasztalataim alapján felülbírálnám. Szerintem jóval ritkább. Ráadásul jó fotót nem is tudtam készíteni egyik egyedről sem, amit láttam.

Bombus sylvarum - Erdei poszméh

Védett is, ritka is. Éppen ezért nagy kedvencem. Mindössze két esetben sikerült megtalálnom, ebből az egyiknél jók lettek a képek is.

Bombus haematurus - Mediterrán poszméh

Az előző évekhez hasonlóan sok helyről előkerült ismét.

Bombus hypnorum - Mohás poszméh

A saját tapasztalataim alapján meglehetősen ritka fajról van szó. 2025-ben mindössze egyszer láttam. Az egy darab fotó csak dokumentum jellegű lett.

Bombus vestalis - Földi álposzméh

Az álposzméhek különlegesek. Életmódjuk, és határozási nehézségeik miatt is. :) Közülük a leggyakoribbnak mondott fajjal mindössze kétszer találkoztam ebben az évben.

Összegezve azt tudom mondani, hogy meglehetősen gyenge szezont zártam 2025-ben. Kevesebb fajjal, és jóval kevesebb adattal, mint az ezt megelőző évben. Pedig a lelkesedésem mit sem csökkent a témában. Talán majd idén. Azt viszont el tudom mondani, hogy arról megbizonyosodtam, hogy a poszméheket mindenki szereti.

Hát ez szuper volt. Sőt, a gácsért a tojó is követi egy rövid pihenőre.

Tudom-tudom, de igenis, a tojók is szépek! :) Kicsit később a gácsér még befordult elém a lemenő nap fényében, aztán a böjti páros eltűnt a szemem elől.

Szép volt. Ráadásként a nap végére a háttérben mozgó csörgő récék közül az egyik gácsér is megnézett magának. Finoman ringott a vízen, lágyan simogatta a napfény. Igazi álomhelyzet. Kell ennél több?

Ahogy a múltkor is, úgy most is kendermagos récék mutatkoztak először.

Ám most nem voltak olyan távolságtartók. Többször is előfordult, hogy egészen közel kerültek hozzám.

Nagyon örültem, végre megvan az áhított közeli fotó. De az előttem lévő kendermagos fordul egyet,

és már fent is volt a pihenőfán.

Álomhelyzet. A madár bemutatott egy gyors tollászkodást, csak nyomnom kellett a gombot.

Akár haza is mehettem volna, de még nem volt vége a show-nak. Miközben a kendermagossal foglalkoztam, kiszúrtam a közelben megjelenő csörgő récéket is.

Mivel a kis csapatból egy-egy gácsér is viszonylag közel volt, oda-odaszúrtam egy képet.

A csörgőkkel eddig nem igazán volt szerencsém. Hát ez most változott. Az egyik gácsér térül-fordul,

és hopp, már fent is van a pihenőfán.

Nem is akarom elhinni, hogy ez most megtörténik.

Némi nézelődés után aztán a csörgő lecsusszan a vízre, és előttem forgolódva a vizet szűrögeti.

Csoda, ami ma itt van. Néha kiúszik a nádszegély mellé, de újra visszakanyarodik. Nem is biztos, hogy ugyanaz a madár, többen is vannak mellettem. De mindegy is, a fényképező meg sem áll.

Még egy portréra is lehetőséget kapok. Ha valaki tudja, hogy a csörgő réce milyen kicsi, az el tudja képzelni, hogy milyen közel kellett ehhez lenni.

Azt hiszem a csörgő récék ezzel behozták a sok éves lemaradást. Minden eddigi meg van bocsátva.

Mindeközben a háttérben a kendermagosok nagy rajcsúrozást csaptak. Tollászkodtak, táplálkozás közben tótágast álltak.

Majd a napot megkoronázva egyikük beúszott portrétávolságra.

Egyszerűen remek volt, az egy évvel ezelőtti réceparádé méltó folytatása.

Egy-két gácsér volt a csapatból, amik megkönyörültek rajtam, és ha nem is olyan közel kerültek hozzám, mint szerettem volna, de őket már hazavittem a memóriakártyán.

Nem is kell mondanom, hogy nagy kedvencem ez a madár is.

A récéken kívül libák is mozogtak a vízen. Eleinte tőlem távolabb,

aztán egyre közelebb.

A nap már a horizont felé közeledett, és a szél is elcsendesedett. A szépen tükröző, kisimult víztükrön az egyikük megtisztelt a közelségével, és ennek hála egy fantasztikus sorozattal zárhattam a napot.