Blogok

Ahónap képe - 2021. június

Tőkés réce - 2021. június, Pellérd

Toll
... A nap végre a kellő magasságba ér, és gyönyörűen rajzolja körbe az ágon ülő madarat. Egyszerűen varázslatos a látvány. Megszűnik a tó, a nádas, a les. Csak a fény marad, a rajzoló, alkotó fény, mely a sötét vászonra tollászkodó récét fest...

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/3200, ISO 200, -4EV beállításokkal készült.


Pécs, 2021. július 1.

Napforduló...

... környékén a tutajon vártam a napkeltét. A feszített, szürke víztükörre a fák között átvilágító első napsugarak lángcsóvákat festettek. Érdekes a látvány, mint múló lidércfény táncolt előttem a napfény. A háttérben elúszó kis vöcsök tette teljessé a képet. Elindult a nap.

Jobbról egy tőkés réce úszik be elém.

A pörgefarkú gácsér díszes ruhája erősen megkopott, vedlésben van már. Egyenesen a les előtti fára kapaszkodik fel, tollászkodni kezd.

A nap már kacsintgat a fák közül, de a beülőt még nem éri el. A récének sem tetszik, átúszik a másik oldalra.

De nem érti a lényeget, egy tollrázás után visszamászik a fára, ott rendezgeti cserélődő tollait.

A nap viszont töretlenül emelkedik, utoléri a faágon pihenő madarat.

Ám a gácsér nem marad nyugton, lecsúszik a vízre, és odébbáll. Helyét egy tojó veszi át.

Nem teketóriázik, szép szárnycsapásokkal köszönti a reggelt.

Na ezt már szeretem, bár az ellenfény még nem az igazi. Sebaj, úgy tűnik a tojó nem siet. Ráérős tollászkodásba kezd.

Közben a gácsér is visszatér. Most azonban jó érzékkel a megfelelő helyet foglalja el.

Beúszik a gömbök közé, és ott szórja le magáról az izzó vízcseppeket.

Eközben a tojó türelmesen kivárta az idejét. A nap végre a kellő magasságba ér, és gyönyörűen rajzolja körbe az ágon ülő madarat.

Egyszerűen varázslatos a látvány. Megszűnik a tó, a nádas, a les. Csak a fény marad, a rajzoló, alkotó fény, mely a sötét vászonra tollászkodó récét fest...


Pécs, 2021. június 21.

Egy délután, két madár

Május végére becsúszott még egy délutáni leskelődés a tutajról. Kíváncsi voltam, hogy a libák kitartottak-e a les közelében. Az időjárás ezúttal sem kedvezett. Bár szép délutáni fény volt, a folyamatos szél megint rányomta a bélyegét a napra. Nem is volt túl mozgalmas az a kint töltött pár óra. Egy cigányréce kerülgetett először. Párszor elúszott előttem oda-vissza, de megfelelő közelségbe sajnos nem került.

Sokáig csak ringatóztam a folyamatosan hullámzó vízen, tűnődtem a a madarak hiányán. Végül a búbos vöcsök könyörült meg rajtam. Mint annyiszor, most is váratlanul bukkant fel előttem a víz alól. Piros szemével felém nézett, engedett egy rövid sorozatot, majd ismét eltűnt a víz alatt.

Hát ennyi jutott aznapra. Talán legközelebb...


Pécs, 2021. május 31.

Ahónap képe - 2021. május

Nyári lúd család - 2021. május, Pellérd

Az elmúlt két évben a tutajos fotózások fő célja az volt, hogy a nyári ludak életéből csípjek el pillanatokat. Az elsőre egyszerűnek mutatkozó terv azonban sokat bonyolódott a ludak óvatosságának következtében. Tulajdonképpen az életük minden mozzanatát végig tudtam követni, de fotó viszonylag kevés készült. Éppen ezért nagyon örültem, amikor egy váratlan fordulatnak köszönhetően sikerült két családhoz is közel férkőzni...

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/6000, ISO 800, -1EV beállításokkal készült.


Pécs, 2021. június 1.

Hegyi billegető

Mecsekkel kapcsolatos régi tervem volt már, hogy a hegyi billegetővel foglalkozzak. A hegységben csobogó patakok mentén több helyen él, azonban mint az örvös légykapó, úgy ez a faj is eddig mindig hátrébb sorolódott a listán fotós projektjeim során. A minap, egyéb dolgaim intézése közben, belebotlottam egy példányba. Na majd most, gondoltam. És a gondolatot tett követte. A hegyi billegető rendszerint a patak mentén mozog, a folydogáló vízből kiálló köveken, fadarabokon keresi rovarokból álló táplálékát. A szűk patakmeder kevés lehetőséget kínál a vízszinten mozgó madár fotózására. Végül találtam egy alkalmasnak látszó keskeny placcot, ahova lehasalva jó rálátás nyílt arra a patakszakaszra, ahol korábban mozogni láttam. Nem vittem túlzásba az álcázást, egy álcahálóval tettem magam hasonlatossá egy földön heverő fatörzzsel. A madárra nem is kellett sokat várni, hamar megjelent a közelemben.

Azonnal láttam a problémát. Az erdő alatt kanyargó keskeny patak kevés teret ad, a jó háttér lehetősége erősen beszűkűl. De a madár énekelni és tollászkodni kezdett, így háttér ide vagy oda, fotóztam.

Szép mozdulatokat produkált, majd elindult a patak kövein, a vízből kiálló ágakon föl-le. Nem volt más dolgom, mint kivárni, hogy ismét elém kerüljön. Néha énekelt pár strófát, miközben a víz fölött rajzó rovarokat kapdosta.

Na, alakul ez. A sűrű lombkoronán átszűrődő kevés fénnyel kellett csak megbirkóznom, hogy a fürge madár mozdulatai élesek maradjanak.

Néha sikerült. Megszülettek tehát első hegyi billegető fotóim.

Ám az nem kérdés, hogy ezen van még mit csiszolni. Még az is lehet, hogy a jó kép elkészültéhez a patakba kell merülnöm. Elvégre a vízközeli fotózásban jártas kell, hogy legyek. Majd meglátjuk...


Pécs, 2021. május 26.

Virágzó május

A hűvös április hatására május elején igazi virágdömping volt tapasztalható. A meleggel együtt egymással versenyezve bújtak elő a vadvirágok. Ebből a szép kavalkádból időnként én is szemezgettem, miközben az erdőt jártam...

  


Pécs, 2021. május 22.

A frakkos énekes

Sok éve járom már a Mecsek erdeit. Szeretem. Sok szépsége közül a kedvenceim a bükkösök, különösen tavasszal, mikor az erdő alját a virágzó medvehagyma fehér szőnyege borítja, és megtelik madárdallal a lombosodó fák koronája. Ennek ellenére valahogy a fotózás terén eddig háttérbe szorult kicsit. Persze mindig kattintgattam a hegyek között, ha a hangulatom úgy kívánta, de a sok energiát és időt igénylő egyéb fotós projektjeim mindig elhúztak más irányba. Ezen szeretnék a jövőben változtatni, aminek első lépését meg is tettem. Véletlen adódott a lehetőség, ami megadta a kezdő lökést. Egyéb dolgom miatt keltem át egy szép völgyön. Az oldalában forrás fakad, alján patak csobog, fölé szép, szürke törzsű bükkök magasodnak. Szóval igazi mecseki táj a maga tavaszi madárkórusával. Megszoktam már, hogy bármit csinálok, a fülem mindig figyel a madarakra. Ki is szúrtam egyből, hogy fölöttem egy örvös légykapó énekelt. A Mecsekben azért ez nem olyan ritka, de valahogy ez a helyzet mégis más volt. Negyed órám van a dologra, meglátjuk mi lesz belőle. Telefonomat felcsaptam, gyorsan kikerestem a megfelelő hangot, és rászóltam a madárra. Egyből reagált. Na, ez kell nekem. A második szóra már az objektíven keresztül néztem.

A maga egyszerűségével is gyönyörű madár. Mintha frakkot hordana, és amikor dalra fakad, valóságos énekművész lesz.

Az atmoszféra hozza a csalhatatlan erdei hangulatot. A frissen fakadó lombokon átszűrődő napfény, szürke törzsek a háttérben, és éneklő légykapó a fejem fölött. Tavasszal ez nekem a Mecsek. Még egy képet kértem a madártól, aztán magára hagytam, nekem is dolgom volt és neki is.

Ám nem hagytam annyiban a dolgot. A következő napokban már ilyen szemmel jártam az erdőt, és meg is lett, amit kerestem. Egy hét múlva újabb találkozót kértem egy másik légykapótól. Tudni kell a fajról, hogy nagyon kedveli azokat az erdőket, ahol lábonszáradt, elhalt fákat, facsonkokat talál. Egyrészt azért, mert odúlakó lévén szüksége van a harkályok által elhagyott odúkra, másrészt nagyon szeret ezeken a facsonkokon énekelni. Na ez a pillanat kellett nekem. Mégpedig jó kis erdei hangulattal megfűszerezve. Ezúttal csak pár percre volt szükség, hogy a képek elkészülhessenek. Szóltam a madárnak, hogy itt vagyok, és ő már állt is a rendelkezésemre.

A vízmosás aljából meredő elhalt bükktörzs tetején megjelent, és sípolásokkal tarkított énekével köszöntött.

Hát valami ilyesmire gondoltam. Tavasz, Mecsek, bükkös, légykapó.


Pécs, 2021. május 17.

Vigyázó szemek

A legutóbbi tutajozás nem hozott sikert a kislibákkal, de minden reményem meg volt, hogy ez nem marad így. Ezért a napfényes péntek délutánt kihasználva újabb kör következett. Korán érkeztem a tóparta, a fény még kicsit erős volt a fotózáshoz, de gondoltam, míg lágyul a napsütés, legalább lenyugszik az öböl az érkezésem után. A madarak azonban nem hagytak nézelődni. Amint elrejtőztem a lesben, és előkészültem, balról, a nádszegély mentén feltűnt egy libacsalád.

Ó, egyem meg őket, hát itt vannak. És ami még jobb, én is itt vagyok. :) A család a gúnár vezetésével haladt ütemesen, FELÉM!

Mintha egyenesen a tutajt célozták volna meg, a családfő szépen a kamerába nézve vezette felém családját.

Természetesen már nem érdekelt, hogy még erős a fény a fotózáshoz, szólt a kereplő, ahogy csak bírta.

Nem akartam elhinni. Eddig a libák úgy kerültek, mint egy madárijesztőt, most meg itt úsznak előttem a kislibák is.

Amint a kis libanövendékek elhaladtak előttem, jött a következő meglepetés. Mivel a keresőben követtem vendégeimet, nem vettem észre, hogy a nyomukban egy második család is közeledett. Már egészen közel jártak, mikor felpillantottam.

A szülők portrétávolságban követték az előző csapatot, a kislibák, pedig szépen kitöltötték a képmezőt. Pár nappal korábbi kelésű fészekalj lehetett, a "rút kis kacsa" hatás náluk erősebb volt. :)

Nem tudtam betelni velük, az elképesztő közelség ezzel a félénk madárral teljesen lenyűgözött.

A libasereg végül eltűnt a látótérből, ám talán 10 perc múlva az egyik család újra felbukkant, és ezúttal a másik oldalról kerültek meg.

Kicsit távolabb úsztak most, így az egész alakos képek is megszülethettek.

Nahát, nem volt semmi. Kellett egy kis szünet, hogy feldolgozzam a történteket. Néhány réce mutatta magát, közülük egy üstökös adott lehetőséget egy fotóra.

Majd, mire a napsugarak kellően laposak lettek, az egyik búbos vöcsök is megjelent. Közvetlen a les mellett bukkant fel a víz alól, aztán már sietett is a dolgára.

Azt hiszem jó helyen úszik a tutaj. :) Újabb szünet következett. A ringatózó merengésből csipogó hangok riasztottak fel. Balról, egészen közel megjelent pár bolyhos apróság.

Megleptek a hattyúfiókák. Cukiságfaktor minden mennyiségben.

A tojó hattyú vezette a sort, az apróságok pedig hol egymás mellett, hol lemaradozva követték.

A sort a gúnár zárta. Komótosan táplálkozva követte családját.

Az egyre szebb fényekben a visszatérő vöcsök szórakoztatott tovább.

A les előterében forgolódott egy darabig, szépen mutatott a beálló szélcsendben kifeszülő vízen.

Szép volt. De még mindig nem volt vége a napnak. Az ismerős csipogó hang ismét jelezte, hogy látogatók közelednek. Ezúttal jobbról úszott be a hattyúcsalád. Nagyon közel. A legközelebbi tollpamacsokra nem is tudtam élességet állítani. Meg kellett várni, hogy kicsit távolabb kerüljenek.

Bociszemű vattapamacsok úszkáltak ellőttem szinte karnyújtásnyira. Azt hiszem erre a látványra a legkeményebb madarász szíve is meglágyul. :) Persze a szülők is hihetetlenül közel voltak. A gúnár maradt előttem pár percig, és a víz alatti zöldségből táplálkozott. Úgy jelent meg a keresőben, mint ahogy még soha nem láttam.

Ezt a hihetetlen napot a vöcsökkel zártam. Miután távolabb bukdácsolt és tollászkodott, a les előtt úszott el, hogy eltűnjön az öböl sarkában. Két szép portréval gazdagította a gyűjteményemet.


Pécs, 2021. május 16.

Vissza a vöcsökbirodalomba

Régi, vízparti leskunyhómmal akadt dolgom. A szép emlékű les sok éve állja már az időjárás viszontagságait, és újabb terv körvonalazódott a fejemben vele kapcsolatban. Szóval tettem-vettem a kunyhó körül, és miután végeztem, befeküdtem egy kicsit leskelődni is. A régi, jól ismert nyugalom, ami a benne töltött sok óra emléke, egyből visszaköszönt. Ám hamar el is oszlott a nem várt történések miatt. A les előtti öböl szokásos madármozgását szemlélve megdöbbenve láttam, hogy a nádasból libacsalád váltott ki a nyílt vízre. És nem csak a nádszegély mellett osontak, hanem bátran úszkáltak az öböl széltében-hosszábban. A kunyhó nem teljesen optimális a vízen úszó madarak fotózásárra, de az elém bekeveredő libákat nem engedhettem el fotó nélkül.

Két évvel ezelőtt azért szálltam ismét vízre, hogy a területen megjelenő nyári ludakat fotózzam. Ez eddig csak részben sikerült, így érthető, hogy azonnal reagálni akartam a váratlan lehetőségre. Lányommal másnap már költöztettük is a tutajokat. Harmadnap délután pedig már rajtuk elrejtőzve vártuk, hogy szerencsénk lesz-e a libákkal.

Egyből déjà vu érzésem lett. Öt évvel ezelőtt ugyanebben az időben kormányoztam a tutajt erre a helyre, egy kis nosztalgiával nyugtáztam, hogy újra a vöcsökbirodalomban vagyok. Az események is ennek megfelelően alakultak. Az öböl eldugott zugából búbos vöcsök pár tűnt fel.

A hullámzó vízen egyre közelebb jöttek, a szél kajlán belefújt a bóbitájukba.

Nem is tudom már hány ilyen helyzetet éltem át, de a búbos vöcsök mindig elvarázsol.

pláne, ha már olyan közel van, hogy nem fér bele a keretbe.

A szél még meg is fűszerezte a portrékat, időnként felborzolva bóbitájukat.

Csoda volt. Ez a fűszer, ami a mozgatórugója fotós munkásságomnak. Közel menni, titkokat ellesni, részese lenni a természetnek.

A vöcskök kis idő múlva tovább álltak, az öböl másik részén kezdtek halászni.

De nem maradtunk látnivaló nélkül. Hattyúk tűntek fel előttünk, szintén extrém közel.

Annyira a portréra koncentráltam, hogy először nem is vettem észre a nagy madár mellett úszó tollgombócokat. Fiókákat vezetett a tojó hattyú.

Nehéz ilyenkor nem elmosolyodni. A keresőbe nézve én is így tettem. A gúnár is követte a családot, vigyázó szemeivel úszott el a fiókák és a tutajok között,

kitakarva a teljes látómezőt.

Megvárta, míg a kis tollgombócok anyjuk kíséretében a nádas mellé érnek,

majd ő is nyugodt tollászkodásba kezdett.

A hattyúk híresek féltő természetükről, ez most szépen megmutatkozott. Ezzel a jelenettel vége is lett a napnak. A libák ugyan elmaradtak, a tökéletes haditervünk ellenére, de szerencsére a vöcsökbirodalomban mindig történik valami érdekes...


Pécs, 2021. május 3.

Ahónap képe - 2021. április

Nyári lúd - 2021. április, Pellérd

Az április több szép élményt hozott a fotózás terén. Közülük mégis talán kiemelkedett az a hónap eleji reggel, amikor meglepett minket két nyári lúd. A közelünkben táplálkozó két madár gyönyörűen mutatott a napkelte előtti sejtelmes fényekben.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f6,3, 1/800, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.


Pécs, 2021. május 1.