volgyis blogja

Lepkevadászat

A poszméhek mellett egyre nagyobb örömömet lelem a lepkék világában. Ott vannak mindenütt, ahol a poszméheket keresem, csak kicsit tágítani kell a látóteremen. Gyönyörű, fajgazdag csapat. Még az oly gyakori, közönséges fajok, mint a közönséges boglárka is el tudnak varázsolni. Jó újra elmerülni az új ismeretekben, kicsit természetbúvárkodni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy járjon nyitott szemmel, ezek a gyönyörűségek ott vannak körülöttünk...


Pécs, 2025. július 13.

Felpezsdülő madáritató

A júniusi szárazság és nagy meleg a madáritató forgalmát megsokszorozta. Nem is vártam mást, és ez miatt folyamatosan nyomon követtem az eseményeket. El is jött a pillanat, amikor már nem csak a kameracsapdán keresztül, de a saját szememmel is látni akartam a víz mellé érkező madarakat. Nem ragozom, csak mutatom...


Pécs, 2025. július 13.

Sexepil

Amikor elkezdtem a poszméhekkel foglalkozni, nem is gondoltam volna, hogy mennyire változatos csoportról van szó. Szabad szemmel talán nem is látjuk sokszor az apró különbségeket, csak azt tudjuk megfigyelni, miközben egyik virágról a másikra röppennek, hogy piros a potrohuk, vagy fehér, esetleg meg tudjuk számolni a sárga csíkokat rajtuk. A fényképek azonban feltárják a terepen nehezen megfigyelhető, apró részleteket is. A nagy számok törvénye alapján pedig már többször belefutottam a standard színezetűtől eltérő példányokba is. Ilyen volt ez a kövi poszméh dolgozó is, mely a potroha mindkét oldalán egy-egy fehér foltot viselt.


Pécs, 2025. június 30.

Sokaság

A poszméhvadászat talán legizgalmasabb időszaka a nyár eleje. A családok teljes létszámban "üzemelnek", és egyre több helyen lehet találkozni az újonnan kirepült hímekkel és leendő királynőkkel. Ráadásul az álposzméhek által elbitorolt családokból is megjelennek már a friss álposzméh egyedek is, mint ez a képen szereplő hím földi álposzméh, mellyel egy virágzó szederbokron találkoztam. Izgalmas ez az időszak, a határozási érdekességekkel, a poszméhek sokaságával...


Pécs, 2025. június 22.

Szeder

Virágba borultak a szederbokrok. Annyi poszméh és lepke mozog rajtuk, hogy pár percet mindig muszáj elbámészkodni mellettük. Olyan szépségekkel lehet találkozni a szedervirágok mellett, mint ez a tölgy-farkincásboglárka. Rákaptam ugyanis arra, hogy a poszméhek mellett a lepkéket is figyelemmel kísérem. Lassan úgy néz ki a dolog, hogy a poszméhvadászat mellett lepkevadászat is lesz. :)


Pécs, 2025. június 15.

Célra tarts

Ráakadtam egy felhagyott levendulaültetvényre. Ez azért jó hír, mert a levendula is igazi poszméhmágnes, minden kertben ott lenne a helye. Nem is kellett csalódnom. A mindenféle gyomfajokkal felverődött területen virágzik még pár bokor levendula, amit szinte megleptek a poszméhek, a sok lepkéről nem is beszélve. Biztosan visszatérek még, hátha lesz pár jó faj. Úgy, mint ez a ligeti poszméh...


Pécs, 2025. június 15.

A poszméheket mindenki szereti

Néha segítséget kapok a poszméhvadászatban. Most például egy karolópók tartotta nekem a földi poszméhet, hogy meg tudjam határozni. Hiába, a poszméheket mindenki szereti, a pókok is...


Pécs, 2025. június 12.

Célra tarts

Nem egyszerű egy hosszú szerszámmal eltalálni a célpontot. Ám a poszméheknek ez kimondottan jól megy. A mezei zsálya virágkelyhe mély és szűk, a kerti poszméh dolgozó nyelve nagyon hosszú. De mint a kulcsot a zárba, úgy illeszti be még röptében a megfelelő helyre, hogy az édes nedűt azonnal ki tudja szippantani.


Pécs, 2025. június 7.

Mocsári kosborok

A tavasz talán legszebb élménye volt számomra a mocsári kosborok virágzása. A tocsogós láprét magas növényzetéből gyertyamód világítottak a szép lilás virágfüzérek...

Azt gondolhatnánk, hogy növényeket fényképezni egyszerű dolog. Odamegyünk, kattintunk és kész. Rég rájöttem már, hogy ez messze nem így van.

Sok nézőpont innen-onnan, közeli és távoli felvételek, ilyen objektív vagy olyan objektív, és a végére talán születik olyan kép, ami nekem is tetszik. :)


Pécs, 2025. június 6.

Délutáni napfényben...

... várom a szerencsémet a tutaj rejtekében. Lassan április közepe felé járunk, és úgy tűnik, hogy a récék még mindig kitartanak. Változó számban ugyan, de még mindig jelen vannak a tavon. Ráadásul pár nappal korábban egy jelentősebb kanalas réce csapatot is láttam, ezért beterveztem egy hétvégi fotózást. Szóval már láttam a fejemben, hogy mivel gazdagítom récés élményeimet. Persze a kis öbölben átúszó nyári ludak is elférnek még a gyűjteményben.

Valahogy könnyebben jönnek most a libás képek, hogy nem őket kergetem. Ezt csak erősítette az a látvány, ami ezután tárult elém. A szemközti sarokban, a nádasból libacsalád bukkant elő. A két szülőt sok, apró, sárga tollgombóc követett.

Nem ért meglepetésként a dolog, hiszen jó két hete láttam az első kikelt fiókákat. Az viszont igen, hogy a kis csapat a nádszegély mentén szépen közeledett felém.

Lassan kezdett komollyá válni a dolog, ugyanis úgy tűnt, hogy a libaszülők előttem tervezték elvezetni fiókáikat.

Olyan helyzet alakult ki hirtelenjében, amire nem számítottam. A képmező megtelt a kislibákkal. Vigyorogva néztem a vízen lebegő, sárga tollpamacsokat, és persze a fényképező is dolgozott folyamatosan.

Ilyenkor a legaranyosabbak. Amint elkezdenek nőni, a tollazatuk elveszti ezt a szép árnyalatot.

A két szülőnek viszont biztosan feltűnt valami szokatlan, mert gyanúsan méregették az objektívet. Szúrós szemük elől nehéz elbújni, és most egyértelműen gyanút fogtak.

Bár nem láthattak, gyanús lett nekik a dolog. Egy darabig felém tekintgettek, közelebbről is megnéztek,

majd szépen visszafordították a csapatot.

Amint eltávolodtak, a gúnár még egy látszattámadást is bemutatott a túloldalon úszó magányos liba felé,

majd miután kiadta magából a feszültséget, eltűntek a szemem elől.

Hát, akár haza is mehettem volna egy ilyen élmény után, de ugye a récékért jöttem, hát maradtam. A tutaj előtt felbukkanó kis vöcsök segített múlatni az időt.

Régi ismerősök vagyunk már. Az első fotóalanyaim között szerepelt, mikor annak idején tutajra szálltam. Na de térjünk a lényegre. Időközben a récék is megjelentek a látótérben.

Elhatároztam, hogy megvárom, míg a közelembe érnek. Az elmúlt hetekben dúskálhattam a kanalas récékkel kapcsolatos képekben, közeli felvételeket szerettem volna még készíteni róluk.

Szerencsére a récék is ugyanígy gondolták. Nem panaszkodom, gyorsan telt a memóriakártya.

Hát ez remek volt, de még mindig nem ért véget a nap. Az egyre szebb fényekben cigányrécék váltották a kanalasokat a tutaj előtt.

Bukórécékhez híven szépen merülgettek, majd tollászkodtak. Igazán szép pillanatoknak lehettem szemtanúja.

Nincs mese, a cigányréce ezekkel a szép csoki árnyalatokkal nagyon szép madár. Az egyik hím ráadásként még udvarolgatott is egy kicsit a közeli tojónak. Nyakát harmonikaszerűen nyújtogatva mókás látványt nyújtott.

Hát ez sem volt semmi, igazi réceparádé ismét. Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára ennyire termékeny egy fotós projektem. Az elmúlt másfél hónap biztosan dobogós helyezésű. Lassan végéhez közeledett a délután. A tutaj előtt, már árnyékot vetett a lebukó nap. Búcsúzóul kaptam még egy-két szép pillanatot. Soha rosszabb napot! :)


Pécs, 2025. április 13.