fotónapló

Az első célpontom, szigetlakóként, a kakukk lett. Az elmúlt évek alatt volt pár esetlen próbálkozásom, hogy fotózzam ezt a különleges madarat, de az eddigi eredményekről inkább ne is beszéljünk. Most azonban minden körülmény adott volt, hogy sikerre vigyem ezt a találkozót. Április közepén meg is szólaltak a visszaérkező kakukkok, hát én is akcióba lendültem. Harmadszori próbálkozásra végül megtört a jég, és összejött a közelebbi ismeretség.

Hívásomra a kunyhó előtti ágra leszállt a kakukk. Bevallom, rég éreztem ezt az izgalmat, örömöt. Egy régóta áhított faj ült előttem, én pedig az objektíven keresztül csodáltam.

A madár kitett magért. Perceken keresztül tette-vette magát előttem, és hangosan ismételgette a nevét, ahogy az egy kakukkhoz illik.

Remek volt. Jó kezdete egy projektnek, mely remélhetőleg sok új élménnyel fog megajándékozni. Még egyszer visszahívtam, készült pár kép,

és rövid videó.

Aztán útjára engedtem. Elsőre ennyi bőven elég. Remélem, folytatása következik...

én meg élveztem a közelségüket. Még egy hangulatvideó is belefért a fotók mellé.

Annyiszor jöttek kisebb csapatokban, hogy szinte uralták a madáritatót. A bereppenő erdei pinty nem is kapott helyet mellettük, csak egy portré erejéig maradt. Mondtam már, hogy szeretem a madárportrékat? :)

A csuszka és a cinegék persze nem ilyen félénkek, helyet kértek maguknak a víz mellett.

Az egyik kékség csatakosra fürödte magát, nem tudtam megállni, róla is készült egy rövid hangulatvideó.

Sőt, egy jobb pillanatot nem is olyan egyszerű elkapni vele.

Na de néha nem árt a változatosság, a sok cinege közt üdítően hat a beröppenő fenyőpinty.

Egyelőre sajnos másról nem tudok beszámolni, pedig lenne miről. Talán majd legközelebb...

Tudtam, hogy nem sok időm lesz, ezért mindent egy lapra tettem fel. Amikor tudtam, mentem. Az első három alkalomról ne is beszéljünk. Nem történt semmi. A negyedik lesezés alatt tudtam először lenyomni az exponálógombot, miközben halálra fagytam. A jégre dobált csalihalra szürke gém érkezett. A korábbi évekből már ismerős jelenet adott némi megnyugvást. Valamilyen madár azért mégiscsak van a közelben.

Sőt, a les melletti fűzbokrok közül egy guvat is előkerült. Szép tisztán, a beszűrődő napsugarak megvilágításában sétált el előttem.

Neki igazán örültem. Igaz, hogy a sasokat messziről láttam, de lassan a fagyhalál kerülgetett, el kellett jönnöm. Nem mondanám, hogy boldog voltam. Ráadásul enyhülés érkezett, tudtam, hogy a jégnek hamarosan búcsút mondhatunk, egy esély maradt. Idén talán az utolsó, így ötödszörre is kifeküdtem. A jég ugyan még kitartott, de a hajnali pár órás eső miatt a felszíne már erősen vizes volt. A tutaj is billegett már a vízben, nem fogta szorosan a jég. De az eső elállt, a nap kisütött, és a távolban a sasok is mozgolódni kezdtek. A már megszokott módon, a les előtt nem nagyon történt semmi. A szokásos vörösbegy jelent meg csupán, csipegetett a jégre dobált húsból. Nagy kedvencem, igazi ragadozó. :)

Lassan a fotózásra szánt idő a végéhez közeledett, mikor a semmiből egy egerészölyv huppant elém. Őt egyből követte pár szarka és dolmányos varjú, majd pár perc múlva egyszer csak ott állt előttem egy fiatal rétisas.

Nem is hittem el. Szuggeráltam az objektíven keresztül, hogy jöjjön már közelebb, de vagy két perc várakozás után hirtelen felborzolta a tollait, és a keresőben már meg is jelent egy öreg madár.

Azonnal nekiesett a fiatalnak, nagyon rövid csetepaté volt közöttük. Hihetetlen látvány volt, indulatok, kimeresztett karmok, fröcsögő víz, erre vártam öt éve. Csak egy probléma akadt. A hozzám közelebb ülő egerészölyv nem röpült el a sasok jöttére, hanem az egész jelenetet végignézte. És mivel mértani pontossággal a sasok és közöttem helyezkedett el, barna pacaként kitakarta az egészet. A két sas pedig fogta magát és elrepültek a tó túlsó végébe, ahol leültek a jégre, és békésen szemlélődtek tovább, mintha mi sem történt volna. Erre mit lehet mondani? Semmit. Vártam még, amíg időm engedte. Kiderült, hogy egy harmadik rétisas is van a közelben, kicsit ugyan távolabb és oldalvást, de benne maradt egy kis reményem, hátha közelebb jön.

Nem így lett. Hosszas nézelődés után tollászkodott egy rövidet, majd ő is a többi után repült.

Nem maradhattam tovább, így a sasfotózás véget ért. Másnapra a jég is alkalmatlanná vált a fényképezésre, ismételni nem tudtam. A hosszútávú előrejelzés sem valami biztató ebből a szempontból, úgyhogy úgy tűnik a jeges szezon is véget ért. Sokat gondolkodtam a dolgon, volt időm. Azt hiszem egy ideig parkolópályára állítom a sasprojektet. Ülepednie kell a tapasztalatoknak, új ötlet, új lendület kell...

A cinegék dacolnak a téllel, az etető környéke leginkább miattuk mozgalmas.

A folyton a földön matató erdei pintyek szinte észrevétlenek közöttük.

Akárcsak a fenyőpintyek, amelyek közül most sikerült egyet-egyet a fényképező elé csalni.

Az előjelek ígéretesnek bizonyultak, és természetesen a próbafotózás is megtörtént.

Jó érzés volt ismét a leskunyhó homályából figyelni az inni, fürdeni érkező madarakat,

még akkor is, ha eddig csak cinegék kerültek lencsevégre.

A helyszínen elkészült képeket aztán otthon elemeztem ki, aminek a végén végül összeállt a 2023-as poszméhszezon fajlistája.

Bombus terrestris - Földi poszméh

Nem meglepően a földi poszméh bizonyult a leggyakoribb fajnak. Szinte mindenki ismeri jellegzetes sárga-fekete-fehér színéről. Ennek ellenére a határozás során vele is sokat foglalkoztam, a szürke poszméhvel való hasonlósága, a színváltozatok, alfajok és a nemek különbözősége miatt.

Bombus lucorum - Szürke poszméh

A földi poszméhez nagyon hasonló faj szórványosan fordult elő, több helyen is megtaláltam, de sosem nagy példányszámban. A királynők és dolgozók földi poszméhez való hasonlósága miatt sokat bogarásztam az elkészült képeket, de igazán csak hím egyedeket tudtam biztosan beazonosítani. Róluk viszont szép számmal készültek képek.

Bombus pascuorum - Mezei poszméh

Szintén nagyon gyakori volt a mezei poszméh. Mindenhol belefutottam, de apró termete és izgága természete miatt nehezebb fotótéma volt. A nálunk is előforduló különböző alfajok és színváltozatok miatt sokáig el lehetett pepecselni az egyes egyedek beazonosítása során.

Bombus lapidarius - Kövi poszméh

Sok helyen megtaláltam, ugyancsak gyakori faj. Egyike azon poszméheknek, melyet korábban is ismertem, legalábbis úgy gondoltam. :) Jellegzetes fekete-vörös mintázata alapján könnyen felismerhető, persze hamar kiderült, hogy a hozzá nagyon hasonló faj miatt ez sem annyira egyértelmű. Mindenesetre a hím kövi poszméh, szép színezete miatt az egyik kedvencem lett.

Bombus ruderarius

Magyar neve nincs ennek a fajnak, az angol elnevezés után (Red-shanked carder bee) talán vöröslábú poszméhnek lehetne hívni. A kövi poszméhez nagyon hasonló, ám ritkább fajról van szó. Természetesen az elején én sem ismertem fel, aztán a megfelelő határozóbélyeg ismeretében már nem bújhatott el. Néhány esetben találtam rá, közlésre érdemes fotót azonban csak egy hím példányról tudtam készíteni.

Bombus ruderatus - Ligeti poszméh

Az első poszméhek egyike volt, melyet sikeresen határoztam, ráadásul védett faj, úgyhogy nagyon örültem neki. Nem volt túl gyakori, de azért több helyen megtaláltam.

Bombus hortorum - Kerti poszméh

Gyakori fajnak tartják, ennek ellenére csak néhány esetben futottam össze vele. Meg is örültem neki, mert csak a nyár vége felé került elő. Egy jó virágos erdőszegélyben akadtam rá, és ott több napon keresztül megtaláltam. Az egyik kora reggeli találkozás alkalmával sikerült is egy alvó példányt alaposan körbefotózni.

Bombus argillaceus - Délvidéki poszméh

Az egész poszméhőrület vele kezdődött. Mondhatnám úgy is, hogy mindennek ő az oka. :) Azt tartják erről a nagy termetű, védett fajról, hogy terjeszkedőben van. Ennek megfelelően többször is elém került. Ugyancsak egy kora reggeli találat alkalmával tudtam egy alvó példányt fényképezni, nem hagytam ki a lehetőséget.

Bombus haematurus - Mediterrán poszméh

Szintén terjeszkedőben lévő faj, de a megfigyeléseim szerint közel sem gyakori, inkább csak szórványos előfordulású. A nyár végén sikerült csak jó minőségben fényképezni, és akkor sem kint a természetben, hanem a városban, egy virágzó hóbogyóbokron.

Bombus hypnorum - Mohás poszméh

Az említett hóbogyóbokor elég termékenynek bizonyult, ugyanis a mediterrán poszméhen kívül a mohás poszméhek is nagyon szerették. Ritka fajnak számít, és pár napig stabilan megtalálható volt ugyanazon a helyen, hát kihasználtam a jó fénykép esélyét.

Bombus pratorum - Réti poszméh

Még mindig a hóbogyóbokor, és egy ritka faj. Valóban ritka lehet, mert a réti poszméhet egész szezonban csak itt, és csak egyszer találtam meg.

Bombus sylvarum - Erdei poszméh

A gyakori, sőt tömeges fajnak tartott erdei poszméhvel kapcsolatban én mást tapasztaltam. Mindössze egy alkalommal találkoztunk, akkor is csak annyi időre, hogy egy három képből álló sorozatot tudtam lőni róla. Az apró, ám annál szebb állat egyből a kedvenceim közé került.

Bombus muscorum - Sárga poszméh

Erről a védett és ritka fajról sajnos nem készült bemutatásra érdemes fotó. Mindössze egyszer került elém, akkor is csak pár másodpercig. A határozáshoz elég volt a gyors sorozat, amit készítettem róla, de a jövőben mindenképp pótolnom kell ezt a hiányosságot, úgyhogy biztosan keresni fogom.

Bombus vestalis - Földi álposzméh

Az álposzméhek léte, életmódja újdonság volt számomra, ezért nagyon megörültem, mikor elsőként a földi álposzméhet megtaláltam. Gyakori fajnak tartják, ennek megfelelően többször is rábukkantam. Úgy tapasztaltam, hogy az álposzméhek kevésbé izgága jószágok, fotózásuk így egyszerűbb volt. Több jó kép is készült, mikor egy-egy példány elém került.

Bombus barbutellus - Kerti álposzméh

Gyakorinak mondott faj, mégsem találtam meg olyan sokszor. Ám egy stabil helyen, ahol hosszan kitartottak a vadvirágok, többször is ráleltem pár példányra.

Bombus campestris - Mezei álposzméh

A szezon vége felé, meglepetésszerűen került elő a mezei álposzméh. Egy jelentéktelen, pár négyzetméteres virágzó lómenta foltban láttam meg, ahol pár napig még megtaláltam pár példányt. Próbáltam jó fényképet készíteni róluk, ez maradéktalanul ugyan nem sikerült, de legalább marad valami jövőre is.

Bombus rupestris - Kövi álposzméh

Róla csak az éves anyag átnézésekor derült ki, hogy találkoztunk. :) Sokat tanultam a határozások során, és bizony néhány esetben megtaláltam a saját korábbi hibámat. Így derült ki, hogy ezt a szórványosnak tartott álposzméhet bizony a nyár folyamán egyszer megtaláltam.

Bombus bohemicus - Szürke álposzméh

A szürke álposzméh ritka faj, ráadásul adathiányos is az elmúlt évtizedekből. A földi álposzméhvel való hasonlósága sok esetben megtévesztett, és bebizonyosodott, hogy nem elég csak a színezetre hagyatkozni a határozás során. Szerencsére a végére azért kiderült, hogy egy alkalommal nem csak vélt, hanem valós bohemicus találatom is volt. :) Jó fotó nem készült sajnos, csak határozásra alkalmas, de ennek ellenére nagyon örülök a találatnak.

18 faj került tehát a listára, kicsit több mint 200 találati adatból. Ráadásként végre sikerült a fadongók terén is rendet vágni a fejemben,

és időnként egy-egy lepke is lencsevégre került, a fotógyűjtemény bővítése miatt.

A történethez hozzá tartozik még, hogy akkor van értelme az egésznek, ha az adatok a tudomány számára is elérhetővé válnak. Fontosnak tartottam az adatközlést, mert úgy vettem észre, hogy a poszméhek terén is, mint sok ízeltlábú csoportnál, adathiánnyal küzdenek a kutatók. Az izeltlabuak.hu weboldalban meg is találtam a számomra megfelelő közlési platformot, jó publikálási formának gondolom, és másnak is javaslom a használatát.
Egy szó, mint száz, jó poszméhszezon volt, tavasszal folytatása következik... :)