Bele is csaptam a dologba, és amint egy-egy fölröppent valamelyik beülőre, már kattintottam is.
A baj csak az volt, hogy ez meglehetősen ritkán történt meg,
ugyanis figyelmen kívül hagytam azt a tényt, hogy az elmúlt hetekben nagyon sok napraforgó került a madáretető alá, a földre. A fenyőpintyek pedig, szokásukhoz híven, leginkább ott matattak. A jó magasságban lévő ágakat ezért jobbára a cinegék használták,
na meg az egy szem meggyvágó, ami a fenyőpintyekkel együtt érkezett.
Tulajdonképpen így telt el a nap, de legalább azt kitaláltam, hogy a fenyőpintyeket hogyan fogom feljebb csalni.
Hamar sort is kerítettem az ismétlésre. Reméltem, hogy a csel beválik majd amit kieszeltem, ám mielőtt ez kiderült volna, az érkezésem után visszaszállingózó madarak hirtelen eltűntek. Azonnal tudtam az okát, és pár pillanat múlva már láttam is.
Egy szép, hím karvaly szemezett velem a beülő tetejéről. Ó, milyen régóta vártam már. Ez a 14. tél, amikor fényképezővel ülök a madáretető mellett, és ez volt mindössze a második alkalom, amikor a bejáró karvaly leült elém.
Nagyon szép volt. Az öreg bükkök között beszűrődő finom reggeli fény, és az erdőt kémlelő karvaly idilli látványt nyújtott.
Rövid nézelődés után aztán a kis ragadozó ellibbent, és a kismadarak szépen sorjáztak vissza az etetőre. A fent sürgölődő cinegék alatt újabb meglepetés tűnt föl. A földön, a falevelek között egérszerű villanást láttam, de ennek az egérnek csőre is volt. Fakusz keresgélt a kiszóródott napraforgó között. Nem ezt szoktam meg a fakusztól. Mindig a vastag fatörzseken kúszik, földön talán még nem is láttam. Vártam, hogy mi fog történni, és fel is ugrott az egyik vastagabb ág alsó felére,
de nem jutott tovább, mert az etetőre érkező fenyőpintycsapat elriasztotta. Sebaj, legalább már itt van az egyik faj, amiért ide költöztettem a lest. De foglalkozzunk azzal, ami van, és hát fenyőpinty az volt bőven.
Egyből alkalmazkodtak az apró változáshoz, amit eszközöltem, és lám, egyből a megfelelő magasságban voltak.
Nem volt még ilyen élményben részem. Ahová csak néztem, mindenütt fenyőpintyek voltak.
Csak meg kellett várnom, amíg egy-egy a megfelelő helyre kerül.
Amikor a nap szerencsésen sütött be a fák közé, még némi akcióra is futotta.
Kivételes nap volt, az már biztos. Kíváncsi vagyok hova fejlődik a pintyinvázió.
Pécs, 2022. február 06.
és az egerészölyvek is megmutatták magukat.
Ám a nap folyamán a reggel még jó tíz méter széles jégszegély a szemem láttára olvadt el, a hullámzó vízben egyre nagyobb darabok tűntek el a szemem elől. Sast ugyan láttam, de csak távolról. A tavon tartózkodó récecsapat kötötte le a figyelmét.
Egyelőre nincs mit tenni, győzött a februári tavasz...
Pécs, 2022. február 05.
A januárban jelentkező hideg időjárás miatt végre befagytak a tavak, így lehetőségem nyílt rá, hogy a jégbe zárt tutajról lessem meg a téli nádas madarait. Terveim között szerepelt, hogy a telelő bölömbikát becsalom a fényképező elé. Ez ugyan nem sikerült, de azért a guvatoknak köszönhetően néhány izgalmas napot eltöltöttem az úszó lesben. Természetesen ezúttal a hónap képe is a guvatos sorozatból kerül ki.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/1250, ISO 800, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2022. február 1.
Megnézte magának,
megforgatta, aztán már vitte is.
Berohant vele a nádasba. Na eddig jó, van még pár kishal a jégen, úgyis mindjárt visszajön. Nem jött. Helyette megjelent a vízityúk.
Persze ő is azonnal kiszúrta a csemegét,
és szépen egymás után megette,
vagy elvitte a nádasba.
Hát ezt nem hiszem el, a guvatnak nem maradt több. Az ördög vigy el! Vagyis most a vízityúk vitte el. Na majd legközelebb...
Pécs, 2022. január 31.
A pityer elröppent, ugyanis megérkezett az első szürke gém.
Jól ismerem már, a menetrendet is előre tudom. Sétál, nézelődik,
Egy kicsit arrébb röppen,
ásítozik,
felméri a terepet.
Nem marad sokáig egyedül, ölyv érkezik mellé a jégre,
ráadásul nem is egy. Sorra tűnnek fel az egerészölyvek, és hirtelen nagy kavalkád alakul ki előttem.
Jó távolságba érkeznek, próbálok a szép mozdulatokra koncentrálni.
A folyamatos mozgás miatt nehéz követni, hányan is vannak, de úgy saccolom, már a nyolcadik egerészölyv landol előttem.
Talán az eddigi legjobb nap kezd kialakulni az idei szezonban, nem nagyon van időm nézelődni, újabb és újabb landolásokat, elugrásokat látok,
a les belsejében pedig az ölyvek kiáltozásához a fényképező adja a folyamatos ritmust.
Aztán szép lassan lenyugszanak a kedélyek, mindenki megtalálja a helyét, és a gém is tud már szedegetni a leeső koncokból.
De csak addig, amíg neki is vetélytársa érkezik.
Nem is maradnak előttem, egyből egymás kergetésébe kezdenek. Ám helyettük megérkezik egy újabb vendég. Holló kér részesedést a falatokból.
Tudtam, hogy bejár, de csak most volt szerencsénk személyesen is találkozni.
Jó nap volt, elégedetten másztam ki a lesből. Az előadás mozgalmas volt, a jégtáncosok kitettek magukért.
Pécs, 2022. január 30.
nádasba be,
és leselkedés a nádas szélén.
Az egyik óvatos léptekkel kilépdelt a takarás szélére,
de a másik már kergette is vissza. Képtelen voltam követni őket. Szép tiszta felvételt ezúttal nem is tudtam készíteni róluk. A vízityúk azonban nem volt ilyen ideges.
Szép, komótos léptekkel közlekedett előttem, ahogy azt fotózás közben kell.
Azt hiszem, valamit ki kell találnom, hogy a guvatok őrült gyalogkakukk tempóját lelassítsam...
Pécs, 2022. január 26.
Nézelődik egy darabig, aztán határozott léptekkel a jégen heverő hal felé indul.
Igaz, hogy már egy hóbuckára hasonlít csak, de a gémet nem téveszti meg.
Megböködi, megforgatja,
aztán már nyeli is.
Meg is volt a reggeli. Kicsit arrébb lépdel egy másik hal mellé,
de úgy tűnik elég volt egy is. Őrizgeti még egy kicsit, aztán magamra hagyott.
Egyedül maradok a havazásban. Nézelődök, várom, hogy történjen valami, de nem mozdul semmi. A hóesés gyönyörű, szakadatlan hull a hó, de úgy tűnik a madarak ma nem kegyesek hozzám. Jobb híján a lihogó szélén lépdelő nagy kócsaggal próbálom megfogni a havazást.
Szép volt. Talán elég is ennyi. Hiszen hull a hó, és ez már önmagában ajándék.
Pécs, 2022. január 23.
Céltudatosan haladt, a jégen heverő halat szúrta ki magának.
Gyors mozdulattal felkapta,
forgatta,
majd nemes egyszerűséggel benyelte.
Az egész procedúrát végignézte egy csapat varjú.
A gém példáját követve egyikük szintén elfoglalt egy halat.
De kénytelen volt beérni pár apró falattal, mert a gém szépen visszamasírozott a placcra.
Ezúttal azonban ő is csak csippentett egyet belőle,
mielőtt peckesen tovább sétált.
És a gémmel együtt az egész társaság odébb állt. A sas nem jött vissza, az egyenlet ismét megoldatlan maradt.
Pécs, 2022. január 16.
A kihaltnak tűnő nádas a látszat ellenére közel sem üres a téli hónapok alatt sem. Rejtőzik ott néhány finomság, amelyeknek utána szerettem volna járni. Már az első alkalom, amit a jégbe szorult tutajon töltöttem, nem várt sikert hozott. Szinte percekkel azután, hogy elrejtőztem a lesben, a sűrű gyékényesből piros csőr bukkant elő, és rövidesen a tulajdonosa is ott állt előttem. Guvat masírozott ki elém.
Nagyon szeretem ezt a kis rejtőzködő gombócot. Évekkel ezelőtt, vízparti kalandjaim kezdetén, számos emlékezetes élményt okozott nekem. Nagy örömmel nézegettem hát, de nem volt idő nosztalgiázni, mögötte egy másik madár bukkant elő a takarásból. Egy vízityúk lépdelt a jégen.
Szokatlan látvány télvíz idején, de úgy tűnik egy vállalkozó kedvű példányhoz van szerencsém, ami vonulás helyett megpróbálkozik az átteleléssel. A guvatot nem zavarta a jelenléte, továbbra is ott matatott pár méterre előttem.
Ám ekkor újabb guvat jelent meg a színen.
Gyors futkosások, kergetőzések következtek, csipogással, visítással fűszerezve, amiből nem sok mindent tudtam elkapni, annyira gyorsan történtek. De rövidesen egyik-másik újra előóvatoskodott, így a fotózás is folytatódhatott.
A sarokba is visszatért az első madár, legalábbis úgy gondoltam, annyira egyformák.
És a víztyúk is megjelent időnként.
A meglepetéseknek azonban még mindig nem lett vége. Egy harmadik guvat is előkerült valahonnan, ami azt eredményezte, hogy követhetetlen kergetőzésbe fogtak, most már hárman. Néhány pillanat volt csak, amikor eszeveszett tempójukból hirtelen lelassítottak, és pár másodpercig megálltak előttem,
vagy pedig elég távol rohantak tőlem, amit volt esélyem lekövetni.
Szenzációs volt, mondanom sem kell. Az élmény hatására rövidesen újabb próbát tettem, de újdonságot nem hozott a következő les. Guvatok közel és nagyon közel. Többé-kevésbé megismétlődött az előző alkalom. Néhány tiszta pillanattal próbáltam bővíteni a kollekciót.
Pécs, 2022. január 15.
Míg ő gyanútlanul álldogált, mint aki csak véletlenül keveredett oda, a jégen dolmányos varjak landoltak.
Ártatlanul csipegették a jeget, mintha valami érdekes lenne ott,
közben persze egyre közelebb oldalaztak a les elé rakott csali felé.
Nagy színészek, az már biztos. Ezen aztán a gém is kellőképpen felbátorodott, és a közelbe oldalgott.
Ezt látva persze a már a közelben várakozó ölyv is akcióba lépett.
Hamar felgyorsultak az események, ugyanis újabb szürke gém keveredett elő, és azonnal a már várakozó társának esett.
Nem hagytak egymásnak nyugtot. Amint az egyik leszállt a közelben,
a másik azonnal érkezett, és folytatódott a kergetőzés.
Akkorák ezek a madarak, hogy egyet is alig tudtam a keresőbe illeszteni, de azért a végére, mikor már kellő távolságba üldözték egymást, csak sikerült a nyughatatlan párost együtt is keretbe foglalni.
Ennyi fért a napba. A sasoknak nyomát sem láttam, úgy látszik bújócskát játszanak velem. Sebaj, legközelebb nem én leszek a hunyó.
Pécs, 2022. január 14.