volgyis blogja

Csökkenő forgalom

Nem csoda, a madáretető körül zsong az élet. A harkályok dobszója, csuszkák trillája, fakuszok éneke tölti be az erdőt. Így hát utoljára töltöttem fel az etetőt, és egy amolyan szezonzáró leselkedésre is beültem a kunyhóba. Szeretem azt a hangulatot, amikor a fák közé betűző nap játszik az árnyékokkal. Hát én is játszottam kicsit a bereppenő széncinegékkel.

A barát és kék cinegék szinte teljesen eltűntek, a tojó nagy fakopáncs is csak rövid időre nézett be.

Egy-egy csuszka még rendszeresen megérkezik,

de a fenyőpintyek száma jelentősen megfogyatkozott.

Persze nem lehet okom panaszra, remek volt az elmúlt hónap, amit velük tölthettem.


Pécs, 2022. február 26.

Téli tavasz

A langymeleg szél mindenhova befújja a tavasz hangulatát. Az erdőszélen lassan levirágzanak a mogyoróbokrok, a réteken teljes pompájukban barkáznak a füzek, az erdők alatt szinte mindenhol virágzik a hóvirág. Nincs ez másként a madáretetőt rejtő erdőben sem. Kapóra is jött, hogy a hegyoldalban itt-ott jelen lévő rezgő nyarak robbanásszerűen virágzásnak indultak, tavaszhangulatú kedvemet tehát nyárbarkával öntöttem képekbe. Szerencsére a forgalom a téli tavasz ellenére mit sem enyhült. A cinegék és csuszkák megbízhatóan járnak,

de az attrakciót továbbra is a stabilan jelen lévő fenyőpintyek jelentik.

Nagyon tetszik ez a vidám, folyton civakodó társaság.

Ráadásul a hímek láthatóan kezdenek átszíneződni, néhányuknak egyre markánsabb már a fekete csuklyája.

Remélem kitartanak még egy ideig, nem láttam még nászruhás fenyőpintyet...


Pécs, 2022. február 19.

Kitartó fenyőpintyek

Az öreg erdő, így február közepe felé, már a harkályok dobolásától hangos. A csuszkák trilláznak, a kék galambok búgnak, időnként hallatszik a fakuszok szép éneke, és a hamvas küllő csengő kiáltása. Kitavaszodni látszik. Ennek ellenére az erdő mélyén megbújó madáretetőnél még mindig nagy a forgalom. Rendületlenül járnak a cinegék,

és végre megjelentek a harkályok is. Két példány is látogatja napjában többször az etetőt.

Ám ami igazán izgalmassá teszi az egészet, az a kitartó fenyőpintycsapat. Létszámuk ugyan némileg megcsappant, de így is előfordul, hogy 50-60 példány van egyszerre a leskunyhó előtt. Szenzációs egy társaság. Amikor ellepik az etetőt, szinte mozog a környék, ahogy az ágakon és a földön mindenütt fenyőpintyek vannak. Igyekszem kihasználni a lehetőséget.


Pécs, 2022. február 12.

Pintyinvázió

A januári fagyok alatt a sasok kergetése és a guvatok lekötötték a szabadidőmet, így a madáretetővel már nem tudtam foglalkozni. Persze azért a harmadik szememmel nyomon követtem ott is a történéseket, amelyek nagyon kedvezően alakultak. Így miután a vizeken a jég levonult, beköltöztem az erdei leskunyhóba. A kameracsapda felvételei nagy forgalmat mutattak, nem ért hát meglepetés, amikor erről a saját szememmel is meggyőződhettem. A madáretetőnél tekintélyes fenyőpintypintycsapat vert tanyát. Voltak olyan évek, hogy egyet sem láttam, most meg vagy százan zsizsegnek az etető körül.

Bele is csaptam a dologba, és amint egy-egy fölröppent valamelyik beülőre, már kattintottam is.

A baj csak az volt, hogy ez meglehetősen ritkán történt meg,

ugyanis figyelmen kívül hagytam azt a tényt, hogy az elmúlt hetekben nagyon sok napraforgó került a madáretető alá, a földre. A fenyőpintyek pedig, szokásukhoz híven, leginkább ott matattak. A jó magasságban lévő ágakat ezért jobbára a cinegék használták,

na meg az egy szem meggyvágó, ami a fenyőpintyekkel együtt érkezett.

Tulajdonképpen így telt el a nap, de legalább azt kitaláltam, hogy a fenyőpintyeket hogyan fogom feljebb csalni.

Hamar sort is kerítettem az ismétlésre. Reméltem, hogy a csel beválik majd amit kieszeltem, ám mielőtt ez kiderült volna, az érkezésem után visszaszállingózó madarak hirtelen eltűntek. Azonnal tudtam az okát, és pár pillanat múlva már láttam is.

Egy szép, hím karvaly szemezett velem a beülő tetejéről. Ó, milyen régóta vártam már. Ez a 14. tél, amikor fényképezővel ülök a madáretető mellett, és ez volt mindössze a második alkalom, amikor a bejáró karvaly leült elém.

Nagyon szép volt. Az öreg bükkök között beszűrődő finom reggeli fény, és az erdőt kémlelő karvaly idilli látványt nyújtott.

Rövid nézelődés után aztán a kis ragadozó ellibbent, és a kismadarak szépen sorjáztak vissza az etetőre. A fent sürgölődő cinegék alatt újabb meglepetés tűnt föl. A földön, a falevelek között egérszerű villanást láttam, de ennek az egérnek csőre is volt. Fakusz keresgélt a kiszóródott napraforgó között. Nem ezt szoktam meg a fakusztól. Mindig a vastag fatörzseken kúszik, földön talán még nem is láttam. Vártam, hogy mi fog történni, és fel is ugrott az egyik vastagabb ág alsó felére,

de nem jutott tovább, mert az etetőre érkező fenyőpintycsapat elriasztotta. Sebaj, legalább már itt van az egyik faj, amiért ide költöztettem a lest. De foglalkozzunk azzal, ami van, és hát fenyőpinty az volt bőven.

Egyből alkalmazkodtak az apró változáshoz, amit eszközöltem, és lám, egyből a megfelelő magasságban voltak.

Nem volt még ilyen élményben részem. Ahová csak néztem, mindenütt fenyőpintyek voltak.

Csak meg kellett várnom, amíg egy-egy a megfelelő helyre kerül.

Amikor a nap szerencsésen sütött be a fák közé, még némi akcióra is futotta.

Kivételes nap volt, az már biztos. Kíváncsi vagyok hova fejlődik a pintyinvázió.


Pécs, 2022. február 06.

Jég veled

A február elejére beköszöntő enyhe időjárás egy csapásra keresztül húzta a számításaimat. A vizeken a jég nagy része hamar elolvadt, úgy tűnt a sasos projektben szünetre kényszerülök. A szegélyeken kitartó keskeny jégsáv adott még egy halovány reményt, megpróbáltam hátha sikerrel járok. Ám ezúttal sem ért meglepetés, bár jól indult a nap. Az ismerős szürke gém hamar megérkezett,

és az egerészölyvek is megmutatták magukat.

Ám a nap folyamán a reggel még jó tíz méter széles jégszegély a szemem láttára olvadt el, a hullámzó vízben egyre nagyobb darabok tűntek el a szemem elől. Sast ugyan láttam, de csak távolról. A tavon tartózkodó récecsapat kötötte le a figyelmét.

Egyelőre nincs mit tenni, győzött a februári tavasz...


Pécs, 2022. február 05.

Ahónap képe - 2022. január

Guvat - 2022. január, Pellérd

A januárban jelentkező hideg időjárás miatt végre befagytak a tavak, így lehetőségem nyílt rá, hogy a jégbe zárt tutajról lessem meg a téli nádas madarait. Terveim között szerepelt, hogy a telelő bölömbikát becsalom a fényképező elé. Ez ugyan nem sikerült, de azért a guvatoknak köszönhetően néhány izgalmas napot eltöltöttem az úszó lesben. Természetesen ezúttal a hónap képe is a guvatos sorozatból kerül ki.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/1250, ISO 800, -1EV beállításokkal készült.


Pécs, 2022. február 1.

A kitartó jég ...

... lehetőséget adott arra, hogy a guvatokkal tovább próbálkozzak. A legutóbbi tapasztalatok alapján úgy döntöttem, hogy megpróbálok valami ínycsiklandó falattal kedveskedni nekik, remélve, hogy amíg azzal foglalkoznak, több időt adnak a fényképezésre. Így hát a guvatra méretezett halakkal érkeztem egy újabb próbára. Lesbe be, hal a jégre, lássuk mi lesz belőle. Kisvártatva jött is a guvat, és ahogy vártam, egyből az egyik halat vette célba.

Megnézte magának,

megforgatta, aztán már vitte is.

Berohant vele a nádasba. Na eddig jó, van még pár kishal a jégen, úgyis mindjárt visszajön. Nem jött. Helyette megjelent a vízityúk.

Persze ő is azonnal kiszúrta a csemegét,

és szépen egymás után megette,

vagy elvitte a nádasba.

Hát ezt nem hiszem el, a guvatnak nem maradt több. Az ördög vigy el! Vagyis most a vízityúk vitte el. Na majd legközelebb...


Pécs, 2022. január 31.

Jégtáncosok

Fekszem a jég szélén, várom, hogy elinduljon a nap. A nádasból két vörösbegy kerül elő, egymást kergetik. Itt telelnek, szinte minden alkalommal találkozunk. Sőt, azt hiszem a vörösbegy minden ragadozómadaras projektemben ott volt már az eleje óta. Igazi húsevő. :) De most mintha lenne egy harmadik apró madár is. Amint közelebb röppen, akkor látom, hogy egy havasi pityer. Nahát, őrá aztán végképp nem számítottam.

A pityer elröppent, ugyanis megérkezett az első szürke gém.

Jól ismerem már, a menetrendet is előre tudom. Sétál, nézelődik,

Egy kicsit arrébb röppen,

ásítozik,

felméri a terepet.

Nem marad sokáig egyedül, ölyv érkezik mellé a jégre,

ráadásul nem is egy. Sorra tűnnek fel az egerészölyvek, és hirtelen nagy kavalkád alakul ki előttem.

Jó távolságba érkeznek, próbálok a szép mozdulatokra koncentrálni.

A folyamatos mozgás miatt nehéz követni, hányan is vannak, de úgy saccolom, már a nyolcadik egerészölyv landol előttem.

Talán az eddigi legjobb nap kezd kialakulni az idei szezonban, nem nagyon van időm nézelődni, újabb és újabb landolásokat, elugrásokat látok,

a les belsejében pedig az ölyvek kiáltozásához a fényképező adja a folyamatos ritmust.

Aztán szép lassan lenyugszanak a kedélyek, mindenki megtalálja a helyét, és a gém is tud már szedegetni a leeső koncokból.

De csak addig, amíg neki is vetélytársa érkezik.

Nem is maradnak előttem, egyből egymás kergetésébe kezdenek. Ám helyettük megérkezik egy újabb vendég. Holló kér részesedést a falatokból.

Tudtam, hogy bejár, de csak most volt szerencsénk személyesen is találkozni.

Jó nap volt, elégedetten másztam ki a lesből. Az előadás mozgalmas volt, a jégtáncosok kitettek magukért.


Pécs, 2022. január 30.

Gyalogkakukkok

A havazás, ahogy jött, úgy el is ment. A sasok utáni kajtatás közben pedig nem akartam elfeledkezni a tutajról sem, ami jégbe zárva várta a következő guvatos élményeket. És be kell vallanom, sasok ide vagy oda, a guvatokra legalább lehet számítani. Nagyjából minden ugyanúgy kezdődött, mint az előző alkalommal. Szinte percekkel azután, hogy elrejtőztem a lesben, még elő sem készültem rendesen, az első madár már át is sétált előttem a jégen. Na, hát valahogy így kell ezt! A folytatás azonban egész más volt. A múltkori békés sétálgatás helyett most leginkább őrült futkosással telt az idő. Megint három madár mozgott a közelben, és ez bizony követhetetlen kergetőzést eredményezett. Nádasból ki,

nádasba be,

és leselkedés a nádas szélén.

Az egyik óvatos léptekkel kilépdelt a takarás szélére,

de a másik már kergette is vissza. Képtelen voltam követni őket. Szép tiszta felvételt ezúttal nem is tudtam készíteni róluk. A vízityúk azonban nem volt ilyen ideges.

Szép, komótos léptekkel közlekedett előttem, ahogy azt fotózás közben kell.

Azt hiszem, valamit ki kell találnom, hogy a guvatok őrült gyalogkakukk tempóját lelassítsam...


Pécs, 2022. január 26.

Hull a hó

A lessátor tetején finom kopogás jelzi, hogy esik a hó. Bár még sötét van, így nem látom, de a surrogó hangok alapján kétségtelenül havazik. Nagy izgalommal várom, hogy mit hoz a nap, és vajon mit tudok a havazás mellé a képekre varázsolni. Szép lassan megvirrad. A havazás hol alábbhagy, hol felerősödik, de folyamatosan hófüggönyön keresztül látom a tájat. Milyen szép, és sajnos már milyen ritka látvány! A távoli lihogón bandázó récéket figyelem. Amikor a keresőből felpillantok, akkor látom, hogy szürke gém álldogál előttem a jégen.

Nézelődik egy darabig, aztán határozott léptekkel a jégen heverő hal felé indul.

Igaz, hogy már egy hóbuckára hasonlít csak, de a gémet nem téveszti meg.

Megböködi, megforgatja,

aztán már nyeli is.

Meg is volt a reggeli. Kicsit arrébb lépdel egy másik hal mellé,

de úgy tűnik elég volt egy is. Őrizgeti még egy kicsit, aztán magamra hagyott.

Egyedül maradok a havazásban. Nézelődök, várom, hogy történjen valami, de nem mozdul semmi. A hóesés gyönyörű, szakadatlan hull a hó, de úgy tűnik a madarak ma nem kegyesek hozzám. Jobb híján a lihogó szélén lépdelő nagy kócsaggal próbálom megfogni a havazást.

Szép volt. Talán elég is ennyi. Hiszen hull a hó, és ez már önmagában ajándék.


Pécs, 2022. január 23.