Szarvasbogár
Régi nagy kedvencem. A júniusi éjszakák velejárója a nagy zajjal repülÅ‘ hatalmas bogár. Gyerekkorom trófeája az elhullott bika agancsa. Valahogy úgy alakult, hogy fénykép még nem készült róla. Nemrég erre is sor került. A madáritatónál gubbasztottam a lesben. Mélán bámultam kifelé az ablakon, lestem, hogy mi történik körülöttem. Akkor vettem észre, hogy az erdÅ‘ egyik szélsÅ‘ fájáról szárnyra kel valami. Nem volt nehéz felismerni. HÃm szarvasbogár volt. Nem kellett sok idÅ‘, és megláttam még egyet egy másik fa törzsén. Aztán még egyet. Mi ez itt? Szarvasbogár eldorádó? Na még az utolsó fényeknél elÅ‘másztam a lesbÅ‘l, és megkerestem az egyik komát. Addig nem mehettem el, amÃg alaposan körbe nem fényképeztem. Jó alanynak bizonyult. Képes volt percekig mozdulatlanul pózolni. Csak az egyre fogyatkozó fény vetett véget az esti találkozónak.
Pécs, 2011. június 29.