Blogok

Napforduló...

... környékén a tutajon vártam a napkeltét. A feszített, szürke víztükörre a fák között átvilágító első napsugarak lángcsóvákat festettek. Érdekes a látvány, mint múló lidércfény táncolt előttem a napfény. A háttérben elúszó kis vöcsök tette teljessé a képet. Elindult a nap.

Jobbról egy tőkés réce úszik be elém.

A pörgefarkú gácsér díszes ruhája erősen megkopott, vedlésben van már. Egyenesen a les előtti fára kapaszkodik fel, tollászkodni kezd.

A nap már kacsintgat a fák közül, de a beülőt még nem éri el. A récének sem tetszik, átúszik a másik oldalra.

De nem érti a lényeget, egy tollrázás után visszamászik a fára, ott rendezgeti cserélődő tollait.

A nap viszont töretlenül emelkedik, utoléri a faágon pihenő madarat.

Ám a gácsér nem marad nyugton, lecsúszik a vízre, és odébbáll. Helyét egy tojó veszi át.

Nem teketóriázik, szép szárnycsapásokkal köszönti a reggelt.

Na ezt már szeretem, bár az ellenfény még nem az igazi. Sebaj, úgy tűnik a tojó nem siet. Ráérős tollászkodásba kezd.

Közben a gácsér is visszatér. Most azonban jó érzékkel a megfelelő helyet foglalja el.

Beúszik a gömbök közé, és ott szórja le magáról az izzó vízcseppeket.

Eközben a tojó türelmesen kivárta az idejét. A nap végre a kellő magasságba ér, és gyönyörűen rajzolja körbe az ágon ülő madarat.

Egyszerűen varázslatos a látvány. Megszűnik a tó, a nádas, a les. Csak a fény marad, a rajzoló, alkotó fény, mely a sötét vászonra tollászkodó récét fest...


Pécs, 2021. június 21.

Egy délután, két madár

Május végére becsúszott még egy délutáni leskelődés a tutajról. Kíváncsi voltam, hogy a libák kitartottak-e a les közelében. Az időjárás ezúttal sem kedvezett. Bár szép délutáni fény volt, a folyamatos szél megint rányomta a bélyegét a napra. Nem is volt túl mozgalmas az a kint töltött pár óra. Egy cigányréce kerülgetett először. Párszor elúszott előttem oda-vissza, de megfelelő közelségbe sajnos nem került.

Sokáig csak ringatóztam a folyamatosan hullámzó vízen, tűnődtem a a madarak hiányán. Végül a búbos vöcsök könyörült meg rajtam. Mint annyiszor, most is váratlanul bukkant fel előttem a víz alól. Piros szemével felém nézett, engedett egy rövid sorozatot, majd ismét eltűnt a víz alatt.

Hát ennyi jutott aznapra. Talán legközelebb...


Pécs, 2021. május 31.

Hegyi billegető

Mecsekkel kapcsolatos régi tervem volt már, hogy a hegyi billegetővel foglalkozzak. A hegységben csobogó patakok mentén több helyen él, azonban mint az örvös légykapó, úgy ez a faj is eddig mindig hátrébb sorolódott a listán fotós projektjeim során. A minap, egyéb dolgaim intézése közben, belebotlottam egy példányba. Na majd most, gondoltam. És a gondolatot tett követte. A hegyi billegető rendszerint a patak mentén mozog, a folydogáló vízből kiálló köveken, fadarabokon keresi rovarokból álló táplálékát. A szűk patakmeder kevés lehetőséget kínál a vízszinten mozgó madár fotózására. Végül találtam egy alkalmasnak látszó keskeny placcot, ahova lehasalva jó rálátás nyílt arra a patakszakaszra, ahol korábban mozogni láttam. Nem vittem túlzásba az álcázást, egy álcahálóval tettem magam hasonlatossá egy földön heverő fatörzzsel. A madárra nem is kellett sokat várni, hamar megjelent a közelemben.

Azonnal láttam a problémát. Az erdő alatt kanyargó keskeny patak kevés teret ad, a jó háttér lehetősége erősen beszűkűl. De a madár énekelni és tollászkodni kezdett, így háttér ide vagy oda, fotóztam.

Szép mozdulatokat produkált, majd elindult a patak kövein, a vízből kiálló ágakon föl-le. Nem volt más dolgom, mint kivárni, hogy ismét elém kerüljön. Néha énekelt pár strófát, miközben a víz fölött rajzó rovarokat kapdosta.

Na, alakul ez. A sűrű lombkoronán átszűrődő kevés fénnyel kellett csak megbirkóznom, hogy a fürge madár mozdulatai élesek maradjanak.

Néha sikerült. Megszülettek tehát első hegyi billegető fotóim.

Ám az nem kérdés, hogy ezen van még mit csiszolni. Még az is lehet, hogy a jó kép elkészültéhez a patakba kell merülnöm. Elvégre a vízközeli fotózásban jártas kell, hogy legyek. Majd meglátjuk...


Pécs, 2021. május 26.

Virágzó május

A hűvös április hatására május elején igazi virágdömping volt tapasztalható. A meleggel együtt egymással versenyezve bújtak elő a vadvirágok. Ebből a szép kavalkádból időnként én is szemezgettem, miközben az erdőt jártam...

  


Pécs, 2021. május 22.

A frakkos énekes

Sok éve járom már a Mecsek erdeit. Szeretem. Sok szépsége közül a kedvenceim a bükkösök, különösen tavasszal, mikor az erdő alját a virágzó medvehagyma fehér szőnyege borítja, és megtelik madárdallal a lombosodó fák koronája. Ennek ellenére valahogy a fotózás terén eddig háttérbe szorult kicsit. Persze mindig kattintgattam a hegyek között, ha a hangulatom úgy kívánta, de a sok energiát és időt igénylő egyéb fotós projektjeim mindig elhúztak más irányba. Ezen szeretnék a jövőben változtatni, aminek első lépését meg is tettem. Véletlen adódott a lehetőség, ami megadta a kezdő lökést. Egyéb dolgom miatt keltem át egy szép völgyön. Az oldalában forrás fakad, alján patak csobog, fölé szép, szürke törzsű bükkök magasodnak. Szóval igazi mecseki táj a maga tavaszi madárkórusával. Megszoktam már, hogy bármit csinálok, a fülem mindig figyel a madarakra. Ki is szúrtam egyből, hogy fölöttem egy örvös légykapó énekelt. A Mecsekben azért ez nem olyan ritka, de valahogy ez a helyzet mégis más volt. Negyed órám van a dologra, meglátjuk mi lesz belőle. Telefonomat felcsaptam, gyorsan kikerestem a megfelelő hangot, és rászóltam a madárra. Egyből reagált. Na, ez kell nekem. A második szóra már az objektíven keresztül néztem.

A maga egyszerűségével is gyönyörű madár. Mintha frakkot hordana, és amikor dalra fakad, valóságos énekművész lesz.

Az atmoszféra hozza a csalhatatlan erdei hangulatot. A frissen fakadó lombokon átszűrődő napfény, szürke törzsek a háttérben, és éneklő légykapó a fejem fölött. Tavasszal ez nekem a Mecsek. Még egy képet kértem a madártól, aztán magára hagytam, nekem is dolgom volt és neki is.

Ám nem hagytam annyiban a dolgot. A következő napokban már ilyen szemmel jártam az erdőt, és meg is lett, amit kerestem. Egy hét múlva újabb találkozót kértem egy másik légykapótól. Tudni kell a fajról, hogy nagyon kedveli azokat az erdőket, ahol lábonszáradt, elhalt fákat, facsonkokat talál. Egyrészt azért, mert odúlakó lévén szüksége van a harkályok által elhagyott odúkra, másrészt nagyon szeret ezeken a facsonkokon énekelni. Na ez a pillanat kellett nekem. Mégpedig jó kis erdei hangulattal megfűszerezve. Ezúttal csak pár percre volt szükség, hogy a képek elkészülhessenek. Szóltam a madárnak, hogy itt vagyok, és ő már állt is a rendelkezésemre.

A vízmosás aljából meredő elhalt bükktörzs tetején megjelent, és sípolásokkal tarkított énekével köszöntött.

Hát valami ilyesmire gondoltam. Tavasz, Mecsek, bükkös, légykapó.


Pécs, 2021. május 17.

Vigyázó szemek

A legutóbbi tutajozás nem hozott sikert a kislibákkal, de minden reményem meg volt, hogy ez nem marad így. Ezért a napfényes péntek délutánt kihasználva újabb kör következett. Korán érkeztem a tóparta, a fény még kicsit erős volt a fotózáshoz, de gondoltam, míg lágyul a napsütés, legalább lenyugszik az öböl az érkezésem után. A madarak azonban nem hagytak nézelődni. Amint elrejtőztem a lesben, és előkészültem, balról, a nádszegély mentén feltűnt egy libacsalád.

Ó, egyem meg őket, hát itt vannak. És ami még jobb, én is itt vagyok. :) A család a gúnár vezetésével haladt ütemesen, FELÉM!

Mintha egyenesen a tutajt célozták volna meg, a családfő szépen a kamerába nézve vezette felém családját.

Természetesen már nem érdekelt, hogy még erős a fény a fotózáshoz, szólt a kereplő, ahogy csak bírta.

Nem akartam elhinni. Eddig a libák úgy kerültek, mint egy madárijesztőt, most meg itt úsznak előttem a kislibák is.

Amint a kis libanövendékek elhaladtak előttem, jött a következő meglepetés. Mivel a keresőben követtem vendégeimet, nem vettem észre, hogy a nyomukban egy második család is közeledett. Már egészen közel jártak, mikor felpillantottam.

A szülők portrétávolságban követték az előző csapatot, a kislibák, pedig szépen kitöltötték a képmezőt. Pár nappal korábbi kelésű fészekalj lehetett, a "rút kis kacsa" hatás náluk erősebb volt. :)

Nem tudtam betelni velük, az elképesztő közelség ezzel a félénk madárral teljesen lenyűgözött.

A libasereg végül eltűnt a látótérből, ám talán 10 perc múlva az egyik család újra felbukkant, és ezúttal a másik oldalról kerültek meg.

Kicsit távolabb úsztak most, így az egész alakos képek is megszülethettek.

Nahát, nem volt semmi. Kellett egy kis szünet, hogy feldolgozzam a történteket. Néhány réce mutatta magát, közülük egy üstökös adott lehetőséget egy fotóra.

Majd, mire a napsugarak kellően laposak lettek, az egyik búbos vöcsök is megjelent. Közvetlen a les mellett bukkant fel a víz alól, aztán már sietett is a dolgára.

Azt hiszem jó helyen úszik a tutaj. :) Újabb szünet következett. A ringatózó merengésből csipogó hangok riasztottak fel. Balról, egészen közel megjelent pár bolyhos apróság.

Megleptek a hattyúfiókák. Cukiságfaktor minden mennyiségben.

A tojó hattyú vezette a sort, az apróságok pedig hol egymás mellett, hol lemaradozva követték.

A sort a gúnár zárta. Komótosan táplálkozva követte családját.

Az egyre szebb fényekben a visszatérő vöcsök szórakoztatott tovább.

A les előterében forgolódott egy darabig, szépen mutatott a beálló szélcsendben kifeszülő vízen.

Szép volt. De még mindig nem volt vége a napnak. Az ismerős csipogó hang ismét jelezte, hogy látogatók közelednek. Ezúttal jobbról úszott be a hattyúcsalád. Nagyon közel. A legközelebbi tollpamacsokra nem is tudtam élességet állítani. Meg kellett várni, hogy kicsit távolabb kerüljenek.

Bociszemű vattapamacsok úszkáltak ellőttem szinte karnyújtásnyira. Azt hiszem erre a látványra a legkeményebb madarász szíve is meglágyul. :) Persze a szülők is hihetetlenül közel voltak. A gúnár maradt előttem pár percig, és a víz alatti zöldségből táplálkozott. Úgy jelent meg a keresőben, mint ahogy még soha nem láttam.

Ezt a hihetetlen napot a vöcsökkel zártam. Miután távolabb bukdácsolt és tollászkodott, a les előtt úszott el, hogy eltűnjön az öböl sarkában. Két szép portréval gazdagította a gyűjteményemet.


Pécs, 2021. május 16.

Vissza a vöcsökbirodalomba

Régi, vízparti leskunyhómmal akadt dolgom. A szép emlékű les sok éve állja már az időjárás viszontagságait, és újabb terv körvonalazódott a fejemben vele kapcsolatban. Szóval tettem-vettem a kunyhó körül, és miután végeztem, befeküdtem egy kicsit leskelődni is. A régi, jól ismert nyugalom, ami a benne töltött sok óra emléke, egyből visszaköszönt. Ám hamar el is oszlott a nem várt történések miatt. A les előtti öböl szokásos madármozgását szemlélve megdöbbenve láttam, hogy a nádasból libacsalád váltott ki a nyílt vízre. És nem csak a nádszegély mellett osontak, hanem bátran úszkáltak az öböl széltében-hosszábban. A kunyhó nem teljesen optimális a vízen úszó madarak fotózásárra, de az elém bekeveredő libákat nem engedhettem el fotó nélkül.

Két évvel ezelőtt azért szálltam ismét vízre, hogy a területen megjelenő nyári ludakat fotózzam. Ez eddig csak részben sikerült, így érthető, hogy azonnal reagálni akartam a váratlan lehetőségre. Lányommal másnap már költöztettük is a tutajokat. Harmadnap délután pedig már rajtuk elrejtőzve vártuk, hogy szerencsénk lesz-e a libákkal.

Egyből déjà vu érzésem lett. Öt évvel ezelőtt ugyanebben az időben kormányoztam a tutajt erre a helyre, egy kis nosztalgiával nyugtáztam, hogy újra a vöcsökbirodalomban vagyok. Az események is ennek megfelelően alakultak. Az öböl eldugott zugából búbos vöcsök pár tűnt fel.

A hullámzó vízen egyre közelebb jöttek, a szél kajlán belefújt a bóbitájukba.

Nem is tudom már hány ilyen helyzetet éltem át, de a búbos vöcsök mindig elvarázsol.

pláne, ha már olyan közel van, hogy nem fér bele a keretbe.

A szél még meg is fűszerezte a portrékat, időnként felborzolva bóbitájukat.

Csoda volt. Ez a fűszer, ami a mozgatórugója fotós munkásságomnak. Közel menni, titkokat ellesni, részese lenni a természetnek.

A vöcskök kis idő múlva tovább álltak, az öböl másik részén kezdtek halászni.

De nem maradtunk látnivaló nélkül. Hattyúk tűntek fel előttünk, szintén extrém közel.

Annyira a portréra koncentráltam, hogy először nem is vettem észre a nagy madár mellett úszó tollgombócokat. Fiókákat vezetett a tojó hattyú.

Nehéz ilyenkor nem elmosolyodni. A keresőbe nézve én is így tettem. A gúnár is követte a családot, vigyázó szemeivel úszott el a fiókák és a tutajok között,

kitakarva a teljes látómezőt.

Megvárta, míg a kis tollgombócok anyjuk kíséretében a nádas mellé érnek,

majd ő is nyugodt tollászkodásba kezdett.

A hattyúk híresek féltő természetükről, ez most szépen megmutatkozott. Ezzel a jelenettel vége is lett a napnak. A libák ugyan elmaradtak, a tökéletes haditervünk ellenére, de szerencsére a vöcsökbirodalomban mindig történik valami érdekes...


Pécs, 2021. május 3.

Ahónap képe - 2021. április

Nyári lúd - 2021. április, Pellérd

Az április több szép élményt hozott a fotózás terén. Közülük mégis talán kiemelkedett az a hónap eleji reggel, amikor meglepett minket két nyári lúd. A közelünkben táplálkozó két madár gyönyörűen mutatott a napkelte előtti sejtelmes fényekben.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f6,3, 1/800, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.


Pécs, 2021. május 1.

Délutáni lovagok

A sok hajnali leskelődés után beiktattunk egy délutáni fotózást is. Igaz, hogy a jó természetfotós szó nélkül tűri a rendszeres hajnalozást, de lányommal megegyeztünk, hogy kell a kollekcióba más stílusú fénykép is, nem mindig csak a fény meg a csillogás. :) Miután így megnyugtattuk magunkat, szép napsütésben rejtőztünk el a lesekben. Az igaz, hogy a fényre nem lehetett panasz, de az enyhe szél mégis okozott némi problémát. A folyamatosan hullámzó víz megtörte a tükörképet, szép, egységes környezetre nem számíthattunk. Sebaj, lássuk mit ad mára a természet. Az érkezésünkkor felriadt barátréce csapat hamar visszatért. A szemközti nádfal mellett csobbantak, majd indult a már megszokott udvarlás, kergetőzés. Két tojót öt-hat hím is környékezett. A hímek folyamatos zaklatását a tojók egy ideig tűrték, majd arrébb úszva próbáltak kis nyugalomra lelni. Addig-addig, míg az egyik tojó felénk vette az irányt.

Persze nem maradt egyedül sokáig, lovagja hamar utolérte,

és egyből elkezdte tenni a szépet.

Miközben a nyakát nyújtogatta, folyamatosan hallatta érdekes, zümmögő hangját.

Nagyon szép volt. A közelben forgolódó hím jól mutatott a délutáni fényben.

Persze a tojó most sem tűrte sokáig a zaklatást, és nyomában az udvarlóval elúszott. A nap másik attrakcióját a kis vöcskök jelentették. Folyamatosan hallottuk pergő trillájukat innen is, onnan is, mire egyszer csak az egyik megjelent a látótérben.

A kis vöcsök megbízható társa a madárfotósnak, mindig lehet rá számítani. Most sem volt másként.

Még egy szép mozdulatot is sikerült elcsípni, mikor torpedó módjára megindult a vízen. Ez talán a legnehezebb feladat vele kapcsolatban, hiszen váratlan, és rendkívül gyors mozdulatait nehéz követni. Egy kocka erejéig most sikerült.

Ezzel legtöbbször vége is szokott lenni a kis vöcsökkel való találkozásnak, ám most másként történt. Feltűnt a párja is, és előttünk kezdtek bele egymást üdvözlő trillájukba.

Egymás mellett forgolódtak, így adták hírül a világnak összetartozásukat.

Szép pillanatok voltak. A koncert végeztével elsiettek a dolgukra, búcsúzóul egy portrét hagyva emlékül.


Pécs, 2021. április 28.

Ábránd

A fantasztikus libás hajnal után úgy éreztem, talán van esély egy újabb csodára. Ráadásul ismét szép, nyugodt idő volt kilátásban, így állandó fotós társammal szombat hajnalban azon kaptuk magunkat, hogy a tutajokon ringatózunk. Szinte minden ugyanúgy kezdődött, csak egy valami hibádzott, felhő terpeszkedett a keleti horizonton. Pedig jó mozgás volt. A hajnal előtti kékségben már megjelentek a barátrécék.

De az eddig megszokott hajnalpír derítésére hiába vártunk. A kergetőző szárcsák alatt alig néhány narancsos folt jelent csak meg a víz felszínén.

Bosszantó volt a dolog, mert sok olyan esemény történt, amiből akár lehetett is volna valami egy csöppnyi ellenfénnyel, így azonban nem lett.

Végül a felhő megkönyörült rajtunk, és elúszott a nap elől. A narancsos színáradat így ugyan elmaradt, de a fotózás végére lehetőség adódott némi művészkedésre.

A vízfelszínt beborító gömbök sokasága, és a madarakat rajzoló fény úgy jelent meg, mint egy képbe öntött ábránd...


Pécs, 2021. április 13.