madáretető

Cinegehad

A madáretető január elejére sem tartogatott különösebb meglepetést. Az öreg fák alatt megbújó lesben ücsörögve azon gondolkodtam, hogy mi lehet a hiba, nem jöttem rá. Az erdő tele van harkályokkal, de nem nagyon akarnak közelebb jönni. Így marad a türelmes várakozás, a cinegehad sürgölődése, na és persze minél több erdei hangulat...


Pécs, 2022. január 12.

A hívatlan vendég

A madáretetőnél a jelek biztatóak voltak. A harályoknak kitett csemege rendre elfogyott. Örültem is nagyon, hiszen az eltűnt mennyiségből arra következtettem, hogy minimum harkálytömegek járnak be a les elé. De a kunyhóban eltöltött órák alatt ebből mit sem tapasztaltam. Nem tudtam mire vélni a dolgot, ezért egy kameracsapdával próbáltam fényt deríteni a rejtélyre. Tulajdonképpen azonnal magyarázatra is leltem. Éjszakánként egy hívatlan vendég jár be az etetőhöz, hogy a harkályoknak kitett eleséget megdézsmálja.

Egy nyest a tolvaj. Egyelőre nem tudom mit kezdjek a dologgal. Ha nappal mozogna, még örülnék is neki, de így csak bosszúságot okoz. Valami trükköt kell kieszelnem, addig pedig marad a cinegehad, és a két csuszka.


Pécs, 2021. december 19.

Erdő, hangulat, madáretető

Az utóbbi években a madáretető fotós szempontból háttérbe szorult, egyéb dolgaim mellett csak mellékszerepet kapott. Ezen terveztem változtatni. Azzal kezdtem, hogy az évek óta egy helyen működő rendszert szétbontottam, elköltöztettem. A helyszín, amit kinéztem erre a télre, egy mecseki öreg bükkös. Az a hely, ahol a fák állva halnak meg. Hatalmas, odvasodó öregek, földön heverő, korhadó törzsek. Szeretek benne bóklászni, ráadásul télen is tele van jó fajokkal. Gondoltam, itt jól elleszek tavaszig. A leskunyhó és vele az etető annak rendje és módja szerint át is költözött még az ősz folyamán.

Amint az időjárás megengedte, a célfajokat előtérbe helyezve, az etetést is megkezdtem. Többé-kevésbé rendszeresen ki is jártam. Azonban az elmúlt közel másfél hónap alatt a hely nem hozta azt, amit vártam tőle. A jó fajok egyelőre elmaradtak, így maradt a szürke törzsek közötti hangulat, és a madáretető körüli apró szárnyak surrogása.


Pécs, 2021. december 13.

Február elején...

..., mint már annyiszor ezen a télen, kitavaszodni látszott. A már ki tudja hányadik melegfront enyhe időt hozott, ami természetesen elvitte a jeget a tavakról. Ezzel együtt fotós projektjeim is zátonyra futottak. Nem volt mit tenni, a madáretetőnél vígasztalódtam. Az erdei etető melletti mozgáson nem látszott meg, hogy tavaszias az idő, csupán több madár énekelt, mint kellett volna. :)

  

Nem lehet mondani, hogy sok érdekes dolog történt, hiszen csak a megszokott madarak, a megszokott mennyiségben voltak. De a madárszárnyak surrogásától teli leskunyhóban elüldögélni kicsit mindig jó. És hát a madáretetőre mindig lehet számítani. Olyan, mint a jó feleség, biztos pont az ember életében. :)


Pécs, 2021. február 15.

Havazott...

... a hétvégén. Január végén ezen nem volna szabad meglepődni, de mi mégis ezt tettük. Olyannyira, hogy lányommal a vasárnapi ebéd után a madáretető mellett sziesztáztunk. Sokan panaszkodnak ezen a télen, hogy nincs forgalom az etetőkön, hát jelentem nálunk nincs panasz. Jó százas madárcsapat pusztította most is a napraforgót. A kötelező széncinegéken kívül

2-3 nagy fakopáncs,

és egy zömében zöldikékből álló, nagy pintycsapat alkotta az aznapi asztaltársaságot.

Bár a fotózás nem ment gördülékenyen, amit az ebébre elfogyasztott, jóféle sült oldalasnak tudok be, a szép havazás, a rengeteg madár, és a jó társaság a lesben jó kis vasárnap délutánt eredményezett...


Pécs, 2021. február 3.

A hónap képe - 2020. december

Széncinege - 2020. január, Mecsek

Széncinegék helycseréje az egy évvel ezelőtti etetős időszakból...

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f6,3, 1/640, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.


Pécs, 2020. december 30.

Légi akrobaták

A madáretetőnél pörgős napok jártak január elején. Cinegék, pintyek, harkályok, szajkók jártak az eleségre. Kislányommal eltöltöttünk egy délutánt a kunyhóban, hogy mindezt szemrevételezzük. A sok esemény közül főként a cinegék kerültek a memóriakártyára, amint surrogó röptükkel váltották egymást az ágakon, és hol kitárt szárnyakkal, hol pedig torpedóként várták, hogy lenyomjam az exponálógombot.


Pécs, 2020. január 18.

Őszutó

December elején beköszönteni látszik a tél, de az elmúlt hetekben még sok helyen gyönyörködhettünk az ősz színeiben. November végén a már nagy forgalmat produkáló madáretetőnél is szép sárga levelek között bújkáltak a cinegék,

és az etetőtérre érkező egerészölyvek mögött is még tarka ruháját mutatta az erdő.

A madáritatónál sem volt más a helyzet. Az ide érkező madarak még szép őszi körítésben ittak, fürödtek a megújult medencében.


Pécs, 2019. december 2.

A hónap képe - 2017. február

Széncinege - 2017. február, Mecsek

A február már inkább a tavaszvárásról szólt, mint a fotós projektekről. A madáretetőnél eltöltött néhány alkalom adott ugyan lehetőséget a fényképezésre, de az egész hónapra jellemző szürke hangulat miatt már nem nagyon kívánkoztam oda. Csak a hónap elején sikerült elkapni egyetlen napfényes délutánt, aminek eredményeképpen ez a vidám hangulatú fotó elkészülhetett.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/200, ISO 800, +0,7 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2017. március 1.

Fehér világ

Hihetetlen ez a január. Nem tagadom, nagyon élvezem, újra és újra látnom kell a hófehér erdőt. Úgy meg pláne, hogy újabb pár napos zúzmaraképződés tette ismét különlegessé a tájat.

A nagy havazás óta a fákról lehullott havat finom zúzmaratüskék pótolták, így varázsolva ismét fehérré mindent.

Nagyon szeretem a minimalista stílusú fotókat, hát most volt lehetőség rá, hogy a már régen eltervezett helyszínen ezeket elkészítsem.

Fehér tájban fehér fákat fényképeztem.

A madáretetőnél is szép fehér lett minden. A leveleket finom zúzmara szegélyezte, egészen különleges környezetet adva a közöttük bujkáló cinegéknek.

Az ölyvek is szép kontrasztosak voltak, amint a nagy fehérségben keringtek.

De a földön is szépen mutattak a még tiszta hóban,

akárcsak a néha benéző holló.

De leginkább talán a kismadarak örvendeztettek meg ebben az időben. Ha legutóbb panaszkodtam a madáretető forgalmára, most vissza kell vonnom. A kitartó hóborítás és a tartós fagyok megduplázták a madármennyiséget. A szürkebegyeim is mintha aktívabbak lennének, bár egyre nehezebb velük. Az idő múlásával az etetőből kiszóródott magmennyiség egyre nagyobb a földön, így folyamatosan lent motoznak, elvétve ugranak csak fel pár másodperc erejéig.

Viszont az erdei pintyekkel ezúttal szerencsém volt. 10 példány is jelen van folyamatosan.

Nagyon örültem nekik,

velük gyarapodott a "madár a nagy fehérben" sorozatom. :)

Pécs, 2017. január 26.