Blogok

Zavartalan naplemente ígérkezik, ...

... a tó felé vettük az irányt. Már a partról látszott, hogy mozgalmas délután elé nézünk, bizakodva vackoltunk be hát a tutajra... Magasan járt még a nap, mikor a nádas szélén, tőlünk oldalvást, nyári lúd család tűnik fel. Legalább négy, fiókákat vezetgető párt láttunk a napokban, de mindig távol, a nádszegély takarásában mozogtak. Nem álhattam tovább, legalább egy kép legyen már róluk. Persze megint eloldalogtak a les mögé. Na majd egyszer... :)

Nem úgy a szárcsák. Egymást rohamozva rendszeresen előttünk futottak el.

A récék is most mintha közelebb lennének, egy-egy barátréce tűrhető távolságba került,

és talán a mindig óvatos tőkések is mintha egy hajszálnyival errébb lennének.

A vízityúkokkal nincs ilyen gond, folyton a les közelében pruttyognak a nádasban, és olykor, ha szerencsénk van, elöl kerülnek ki, nem pedig mögöttünk.

A vízen már csak így megy ez. Folyton a távolságot latolgatjuk... Az odébb pihenő barátrécék közé kis csapat üstökösréce csobban. Gácsérok. Persze megint a határon.

Szerencsére az egyikük felénk indul. Micsoda színei vannak!

Bíztam benne, hogy a többi is követi, hát nem. Egyikük megiramodott, és vitte a harmadikat is.

A récék elhúzódtak, és a távolabb mozgó kanalas récék sem jöttek közelebb, hiába szugeráltam őket. A délután a vöcskökkel folytatódott. Egy rövidke tollászkodás erejéig időztek előttünk. Már nem olyan aktívak, mint pár hete, minden bizonnyal a költéssel vannak elfoglalva.

Estére a szárcsák is lenyugodtak, kergetőzés helyett tollászkodással telt az idő.

A napot pedig egy vörős gém zárta. A szemközti nádfalban settenkedett be elénk. Meg kellett állapítanom, hogy a nászruhás vörös gém nagyon szép madár. Na majd legközelebb tisztább környezetben is megnézzük...


Pécs, 2020. április 19.

Körülvesz az éjszaka, ...

... a szemem ugyan még vak, de a fülemmel mindent jól látok, ami a vízen történik. A napról-napra erősödő békazene közé csipogások, visítások, hápogás és megannyi csobbanás vegyül... Szép lassan rózsaszín derengés jelenik meg az ég alján. A nádas szélébe nagyobb madár sziluettje esik be. Valami gémféle, az avas gyékényben kapaszkodik. Csak sejtem, hogy hol lehet. Messze még a lővilág, de az egyre erősebb rózsaszín árnyalat a madár mögött ad egy ötletet. Néha csap egyet a szárnyaival, amikor újabb fogást keres, így megtalálom az objektívvel. Így is alig látom, de egyből megismerem, egy bölömbika az. Micsoda meglepetés! Csak pislogok a keresőbe, nehéz az élességállítás, hosszú a záridő. Egyszer látom, egyszer nem látom, de kattan a fényképező, és az égbolt szép árnyalata kirajzolja a madarat a képen. Hm, a hajnal újabb varázslata...

Az álcázás mestere aztán eltűnik, csak mély hümmögése hallatszik a nádas mélyéről. Elkezdődött a nap. Nagy csapat barátréce mozog a tavon. Próbálok egy-egy elkülönült madarat elcsípni a szép tükröződésben.

A les előtere egyelőre üres, nézelődök. Jó a mozgás, jó ilyen helyzetben madarásznak lenni. A nádas szélében a kislibák is feltűnnek, már négy család úszik egymás után a növényzet szélében. Aranyosak a pehelygombócok, kár, hogy messze vannak. Hej azanyátok, egyszer már közelebb is jöhetnétek! Közben a nap is előbukkant már, az ellenfényben szép barna árnyalatok jönnek elő az erdő alatt.

A távolabb fröcskölő récékkel próbálok kezdeni valamit.

Szép-szép, de ők is picit messze vannak. Nem úgy, mint a tutaj elé bekeveredő kis vöcsök. Ő portréra jelentkezik. Kedvencem a kis bohóc, mindig képes rá, hogy elterelje a figyelmem.

A szomszéd lesből lányom pisszent rám, hogy nézzek ki a bal szélre is. Kikukkantok oldalra, és megremegett a kezem. A barátrécék mögött nyílfarkú réce tűnt elő. De jó, hogy valaki figyel is. :) Pár napja láttuk már a partról, de csak titkon reméltük, hogy majd elénk keveredik. Nem a jó oldalon, se nem frontfény, se nem ellenfény, de a képen azért mégis nászruhás nyílfarkú réce van. :)

De szép madár! Ritka fotós csemege. A nyílfarkú sajnos szégyenlősnek bizonyul, elsompolyog a hátsó sarokba. Viszont az időközben besodródó cigányréce jó távolsgra kerül. A szép barna árnyalatok közé, ellenfénybe érkezett. Na ebből még akármi is lehet. Lett.

Hát ez most igazán jól esett. Néhány ígéretes helyzetet lecsúsztam az elmúlt pár alkalommal. Lassan vége is lett a reggelnek, a nap kezdett bántóan magasra kerülni. A barátréce csapat is elhúzódott, így mi is haza indultunk...


Pécs, 2020. április 13.

Szárnyak és vízcseppek...

... határozták meg a legutóbbi hajnali fotózás hangulatát. A vízen egyre mozgalmasabb az élet, szinte minden alkalommal látni, hallani valami újat. Reggelente már hangos békakórus köszönti a napkeltét, itt-ott már szól a nádi tücsökmadár és a foltos nádiposzáta. Jó ebben a hangos egyvelegben elmerülni, és a les takarásából szemlélni a történéseket. Persze a hajnali ellenfény fűszere csak még különlegesebbé teszi az elkapott pillanatokat. A fröccsenő víz, a napfénnyel színezett szárnyak, a sziluettek már régen rabul ejtettek, nem csoda hát, ha most is ebbe az irányba csúsztam el. :)
Képek, különösebb kommentár nélkül...


Pécs, 2020. április 11.

Lendület

Nem is kell mondanom, hogy a libás élménycsomag milyen hatással volt ránk. Egyből megadta a lendületet a következő alkalomra, amire hamarosan sort is kerítettünk...
Mint legtöbbször, most is a vöcskökkel indul a műsor.

Aztán a csendes várakozás közben mozgás tűnik fel a nádas távolabbi részén. A növényzet takarásából két liba úszott ki, és mintha lenne ott még valami. Az objektív segített megoldani a talányt. Kislibákat terelgetett a két szülő. Aranyos volt a család, de messze vannak nagyon, fotót nem érdemel a dolog, nem úgy az a magányos madár ami oldalt landolt a vízen, nem is olyan messze. Figyel, nézelődik, majd hirtelen megindul.

Egy lendületes futással a vízen el is ment.

Ej, ez szép volt. Sajnos a libák ezután már nem jöttek elénk, a délután hátralévő részét a vöcskökkel töltöttük. Hol közelebb, hol távolabb tették a dolgukat, mi meg szorgalmasan dokumentáltuk az arra érdemes pillanatokat.


Pécs, 2020. április 8.

Április

Szépen süt a nap, az ember haját (már ha van) friss szél borzolja, a vízen tarka récék úszkálnak, a nádas fölött barna rétihéja libeg, és egy-egy fecske is átcikázik már a levegőben. A szélnek tavaszillata van, ahogy megbillenti tutajt. Délutáni fotózásra készülünk. Az események sorát kis vöcsök kezdi meg. A szomszéd trillázásán felbőszülve rohan el a nádas előtt, mint a gyorsvonat.

Távolabb búbos vöcsök tűnik fel, szárnyait nyújtogatja.

Kisvártatva a hullámzó víz kicsit közelebb sodorja, és amúgy vöcskösen lerázza a vizet a tollairól.

A távolabbi sarokban kis csapat böjti réce úszkál. A hímek kerregve teszik a szépet a tojóknak. Egy-egy néha leválik a csapatról, közelebb kerül hozzánk. Mindig megállapítom, hogy milyen gyönyörű madár.

Sajnos nem sokat marad előttünk. A felénk robogó, kergetőző szárcsák miatt arrébb áll.

Balhés egy társaság. Egy darabig csend van. A madarak távolabb mozognak, szemlélődünk. Hirtelen a levegőt izgalmas hangok töltik be. A tó végében, gágogva leszáll egy liba.

Ej koma, jöhetnél már közelebb is! De nincs idő ezen morfondírozni, újabb két madár érkezik a vízre,

és jobbról, a távolságot megfelezve, szintén beúszik egy liba a képbe.

Ennek már a fele se tréfa, az áhított madár még ugyan az „éppenhogy” határon, de az izgalom így is a tetőfokán.

A háttérben is jó mozgás van. A gágogás betölti a tavat, mindenhol libák cirkálnak.

Szól a fényképező is megállás nélkül, miközben a közeli madár benéz az előttünk lévő nádas sarkába.

Hiába takar a les, mozdulni sem merek ennyi szúrós szem előtt, a beúszó párosra is nagyon óvatosan fordulok rá.

Élvezem a látványt, néha kattintok még egyet, mikor a keresőbe homályos folt sodródik be. Ráélesítve látom, a búbos vöcsök szólt, hogy őt se hanyagoljam el,

és a közelben forgolódó szárcsa is kap egy kockát,

mielőtt visszafordulok a libákra. Hangosan gágogva közeledik egy,

és szép szárnymozdulatokkal mutatja magát,

mielőtt kiúszik a képből. A libák szétszóródtak, mi meg emésztjük a történteket. Fantasztikus volt, de ennyi elég is volt egyszerre, fel kell dolgozni, meg kell emészteni. A nap is már a látóhatárt súrolja, a nádas szélén bukdácsoló szárcsával fejezzük be a délutánt. Szép volt, izgalmas volt.


Pécs, 2020. április 7.

A hónap képe - 2020. március

Nászoló búbos vöcskök - 2020. március, Pellérd

A márciusi fotózások a fény bűvöletében teltek. Lányommal belevetettük magunkat a tutajozásba, és több hajnalt is eltöltöttünk a vízen ringatózva gömbök és aranyló párapamacsok között. Az önmagában is fantasztikus hajnali hangulatot a madarak jelenléte csak fokozta, a búbos vöcskök násztánca az eszményi környezetben pedig már csak a hab volt a tortán.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6 1/6000, ISO 400, -3 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2020. árilis 6.

Fény, csillogás ...

... önti el a tavat, ahogy a nap megfelelő magasságba ér. A vízfelszínen gömbök sokasága bújik elő a semmiből, a fény és árnyék játékaként. Szemkápráztató a jelenség, és mintha egyes gömbökben szivárványt is látnék. Már csak valami madár hiányzik, hogy teljes legyen a látvány. És lám a nap vöcsköt rajzol elém. Kattan a fényképező, a madár elúszik, a buborékok kipukkannak, de a kép már megmarad ...


Pécs, 2020. március 30.

Márciusi hó

A tavaszba ékelődött rövid telet a vízen próbáltuk tetten érni. A tutajról láttam már napsütést, esőt, szelet, villámlást, zivatart, de havazást még nem. Ki kellett próbálni...


Pécs, 2020. március 24.

Hajnalodik, ...

... a selymes kékségben madár alakja bontakozik ki. Sietve úszik el előttünk, hogy ismét elnyelje a vastag párapaplan.

Kicsit később, heves szárnycsapásait már gyors sorozattal köszönjük meg.

Lányommal ketten ringatózunk a tavon, hogy a napkeltét megcsodálhassuk. Nem is kell rá sokat várni, a felhőmentes keleti égbolt alján gyorsan igyekszik felfelé a nap. Első sugarai arannyal köszöntik a tavon halászó kis kárókatonákat.

A látvány csodaszép, a természet ajándéka. Mert aki korán kel, annak jutalma a fény játéka.

Az aranyló, csillogó tó,

és a fénnyel rajzolt madarak.


Pécs, 2020. március 23.

Hajnali szerelem

Lassan oszlik az éjszaka sötétje. Siettetném, mert tiszta napkelte ígérkezik, és az éjszakai fagynak és a szélcsendnek köszönhetően finom pára is úszik a tó fölött. A víz tele van izgalmas hangokkal, még nem látom, de már tudom, hogy a búbos vöcskök nagyon aktívak. Hol jobbról, hol balról hallom ismerős nászhangjukat. A keleti horizonton végre kikacsint a hajnal, és a víz fölött hullámzó kékes párában előtűnnek a vöcskök is.

A kékes árnyalatokat hamar váltják a narancsos, aranyló színek,

majd ahogy emelkedik a nap, megjelennek a szép, vízen úszó gömbök is.

Sokszor átéltem már, de ez a színjáték minden egyes újabb hajnalon elvarázsol. El is voltam a fényekkel és a rendszeresen előttem úszkáló, bukdácsoló vöcskökkel, amikor történt valami. A kelő nap pont ideális magasságból világította meg a gőzölgő vizet. Az aranyló füstben pedig jobbról is,

és balról is feltűnt egy vöcsök.

Mindketten a vízre lapulva úsztak, és hallatták jellegzetes hangjukat. Azonnal tudtam mi következik. A két madár előttem találkozott,

egymás felé fordultak, és a gyönyörűen izzó, sejtelmes környezetben eljárták meghitt táncukat.

Tökéletes pillanat volt, egy hajnali szerelem varázslatos pillanata...


Pécs, 2020. március 19.