Pécs, 2023. augustus 10.
Pécs, 2023. augustus 9.
Jót mosolyogtam a bamba őzön, miközben ő már a hegyoldalból ugatott vissza rám. Persze azért poszméh is jutott a memóriakártyára. Hím Bombus ruderariust sikerült jó minőségben fényképezni. Magyar neve nincs is, az angol elnevezés (Red-shanked carder bee) fordításából talán vöröslábú poszméhnek lehetne hívni. A gyakori kövi poszméhhez hasonló, csak a hátsó láb lábszárízének serteszőrei vörösek. A királynő és a dolgozók teljesen feketék, vörös színű potrohhal, a hímek esetében plusz halvány mintázat még fellelhető a toron.
Pécs, 2023. július 28.
Pécs, 2023. július 26.
vagy amint a bogáncs virágából szürcsölte a nektárt.
Ugyancsak lenyűgözött egy hím szürke poszméh is. Érte vissza kellett mennem, mert először faképnél hagyott, de szerencsére időről-időre visszanéznek a jobb virágfoltokhoz, így másodszorra el tudtam kapni.
A földi poszméhek pedig állandó kísérőim lettek, szinte minden élőhelyen ott vannak. Na de jó fotót eddig nem nagyon tudtam róluk készíteni. Talán most ez is sikerült.
Pécs, 2023. július 24.
de a gyakori mezei poszméh is újdonság volt számomra.
Pár alkalom után aztán a délvidéki poszméh is lencsevégre került, immár rendesen, fényképezővel. Egy alvó példányt találtam az egyik hűvösebb reggelen, így közeli képek is készülhettek.
Egy szó, mint száz, nagyon izgalmas számomra a poszméhek utáni hajsza, úgyhogy biztosan lesz még fotó ezekről a virágjáró szőrgombócokról.
Pécs, 2023. július 9.
Művészkedés közben hamar kiderült, hogy nem vagyok egyedül. A rét csak úgy döngött a sok poszméhtől...
Pécs, 2023. május 20.
Pécs, 2023. április 1.
A szombat hajnal jó időt ígért, eljött az ideje a szezonnyitásnak. Még sötétben a helyszínen voltam, a tó közepén, a nádas mellett. Csak egy dolog hiányzott, a tutaj. Hűlt helye volt. Vakartam a fejem, hogy most mi is legyen, de nem volt mit tenni, visszagázoltam a töltésre. Szerencsére rövid bóklászás után megleltem a szökött lest. Bepakoltam, és a derékig, néha mellig érő vízben visszakormányoztam a helyére. Persze ekkorra már kezdett világosodni, és a ténykedésem természetesen nem maradt észrevétlen. Sok mindenre már nem számíthattam, de volt még némi idő napkeltéig, és úgy voltam vele, hogy ne vesszen kárba a reggel. Hát bebújtam, hogy legalább az érzés meglegyen. Az meg is jött azonnal. A hajnali hangulat a tutaj rejtekében utánozhatatlan. Lélekfrissítő egy semmilyen tél után. A csend hamar beállt, miután eltűntem a fürkésző szemek elől. Na de milyen izgalmas hangokkal teli ez a csend! A kis vöcskök már párban mozognak. Trillázó kiáltásuk betölti a vizet.
Mire a nap felkelt, a récék is előkerültek a nádasból. Kiszúrtam egy csörgő réce párt, de gondolom ők is kiszúrták az én korábbi ténykedésemet, ezért jó messze elkerülték a tutajt. A nádszegély mellett eloldalazó cigányrécét azonban már nem engedtem el kép nélkül.
Ezután sokáig csak a vizet bámultam, és a mögülem hallatszó hangokból próbáltam összerakni, mi is történik még a tavon. A hangok alapján azonosított szereplők közül csak egy búbos vöcsök mutatta meg magát. Párja nem volt még, ennek ellenére kitartóan járőrözött a vízen, és hallatta jellegzetes hangját.
Remélem nem marad egyedül, és lesz majd pár szép jelenet az elkövetkező időszakban. A vöcsökkel a hajnal véget ért. A nap már magasan járt, és ideje volt a reggelinek is. Hazaérve finom illatok töltötték be a lakást, feleségem töltött lángossal várt. Kiderült, hogy névnapom van... :)
Pécs, 2023. március 25.
A prímet a gémek vitték, rájuk nem lehetett panasz. Külön örültem, hogy sok röpképre adtak lehetőséget.
Remek volt. Jobbról, balról, szemből érkező gém is került a memóriakártyára. Ne de hol vannak a sasok? Hát a sasok a távolban úszkáló récéket kergették.
Sebaj, a gémek itt vannak, foglalkozzunk hát velük. Így jégen sétáló, álldogáló gémből is jutott bőven.
Tényleg szuper, na de hol vannak a sasok? Hát a sasok, úgy száz méterre, egymás kergetésével voltak elfoglalva.
Ej a betyárját! Na mindegy, most a közelbe kell koncentrálnom, mert a gémek, miközben ide-oda mászkáltak, hogy a jégen szétszóródott apró falatokat felcsipegessék,
néha egészen közel kerültek hozzám. Na, ez tényleg izgalmas volt.
Ritkán adódik, hogy szürke gémet tudok portrézni, ki is használtam rendesen.
Ráadásul az is kiderült, hogy a gémnek nyelve is van, amit előszeretettel lógat ki a csőrén. :)
Sőt, még a les előtt sétáló gém lábát is portrézhattam.
Mondom, a gémekre nem volt panasz. Na de hol vannak a sasok? A sasok úgy száz méterről figyelték az előttem mászkáló gémeket.
Fene a jó dolgukat! Mit lehet tenni, koncentráljunk a közelebbi dolgokra. Varjak és sirályok is megjelentek a les előtt, egy-két habituskép róluk is készült.
De ami jobban érdekelt, azok az apró madarak, amik oldalt, a nádasban mozogtak. Nádi sármányok keresgéltek a nádszálakon, és mivel róluk még nem volt kép a gyűjteményben, közülük is megörökítettem párat.
Sőt, egy függőcinegét is kiszúrtam a sűrűben. Áttelelő példány lehetett, örültem neki is.
Ami felpaprikázta még a hangulatot, az egy váratlanul megjelenő róka volt. A nádasból keveredett elő, szimatolt a jégen. Nagyon szép, feketés mintázata volt,
és mikor illedelmesen ráköszöntem, még egy szép pillantással is megajándékozott.
Nem sok kérdés maradt a végére, csak egy. Na de hol vannak a sasok? A sasok megszokott pihenőfájukról szemlélték birodalmukat, ahol én már megannyi emlékezetes pillanatot eltöltöttem velük, és nélkülük is. :)
Ilyen ez a sasfotózás. Sosem fekete vagy fehér. Kiszámítható, ugyanakkor kiszámíthatatlan is egyben. De ez is a szépsége annak, ha valaki a saját útját járja. A képek mögötti történet, és küzdelem. Mert az biztos, hogy itt is, akár az élet más területein, küzdeni kell...
Pécs, 2023. február 12.