Fecskés hangulat

Újra és újra látni kell. Valahogy így tudnám leírni azt a csodát, ami évről-évre megismétlődik a sumonyi halastavaknál. Nyár végén, ősz elején a délre húzó füst fecskék hatalmas csapatba verődve, az itt elterülő nádasban éjszakáznak. 

Estefelé, napnyugta körül sorra érkeznek a tavak fölé a fecskecsapatok, és néhány perc leforgása alatt felhővé duzzad a megszámlálhatatlan madár. 

Hirtelen a fecskék hangjától lesz hangos a környék. Majd talán valami parancsszóra, mint megannyi szárnyas kő, úgy zuhannak be egymás után a nádasba, az ember feje mellett húznak el a madarak. 

Zsizseg, zsong a nádas a sok fecskétől. A háttér pedig a naplemente miatt vörösen izzik. Aztán történik még valami. Kabasólyom tűnik fel. Villámgyorsan húz a nádas fölött. A fecskékre pályázik. Nem csoda, a fél millió fecske terített asztal számára. 

Nehéz ezt mind úgy képekbe önteni, hogy érezhető legyen a varázslat. E néhány részlet azért talán enged egy kis bepillantást.


Pécs, 2014. augusztus 28.