Eldorádó
Néha egy foltban feloszlik, hogy láttassa a sosem látottat. A szemem káprázik csak, vagy tényleg fura, kétfejű madár tűnik ki belőle?
A képzelet tréfája hamar továbbáll. A pára ismét mindent betakar. De csak azért, hogy a felkelÅ‘ nap segÃtségével mindent aranyba foglaljon.
A kócsag tollászkodó mozdulataival arannyal vonja be magát.
Minden kétséget kizáróan ez most itt maga Eldorádó.
Az aranyló ködben tovasétál a kócsag,
de csak azért, hogy a szárcsáknak adja át a helyét.
A kergetőző madarak körül aranycseppek fröccsennek szanaszét,
és a közeledÅ‘ récét is még aranyszÃnben csodálhatom.
Ahogy a nap emelkedik, a sárga köd nagyon hamar eltűnik. Csak az aranyló paplanból született, izzó csőrű madarak maradnak.
Meg az a tengernyi fénygömb, ami a vÃztükröt borÃtja.
A sok csillogó üveggyöngy között kócsag halászik,
mÃg meg nem találja közöttük a számára megfelelÅ‘t.
Kétfejű madarak, Eldorádó aranya, gyöngyhalász kócsag, hát ilyenekkel álmodtam legutóbb. :)
Pécs, 2015. június 27.