A madáritató lakója
Megérkeztek a menetrendszerű vadgerlék is,
sÅ‘t egy a madáritatón eddig nem fotózott faj is megjelent. Az itató szélén, egészen közel a kunyhóhoz hirtelen megjelent egy madár. Nagyon közel volt, csak portréra nyÃlt lehetÅ‘ség. Egy házi rozsdafarkú volt.
Elég szokatlan a megjelenése ezen az élÅ‘helyen, hiszen nem egy erdÅ‘lakó fajról van szó. De a kirepült fiatal madarak, kóborlásuk során szinte bárhol felbukkanhatnak. A csÅ‘rtövének sárga szÃne egybÅ‘l elárulja, hogy ez is egy fiatal példány volt. Nem szállt a vÃz mellé, inkább csak a vÃz körül repkedÅ‘ rovarok vonzották. Sajnos a szép beszálló ágaimat nem használta, inkább a sűrű bokrokból kiálló ágakon ücsörgött, és onnan vadászgatott.
Szóval ilyen dolgok történtek, amikor különös jelenségre lettem figyelmes. Az itató végén kialakÃtott fürdÅ‘hely mohával borÃtott. Ide szállnak a madarak, ha a vÃz közelébe akarnak kerülni. Egyszer csak a mohás rész egyik oldala kiemelkedett a vÃzbÅ‘l, majd visszasüllyedt. Mi van? Hiszen alatta kövek vannak. Pár perc múlva a dolog megismétlÅ‘dött. A moha centimétereket emelkedett, majd ismét visszasüllyedt. Az éppen fürdÅ‘zÅ‘ cinegék sem tudták mire vélni a dolgot, nagyokat rebbentek, amikor megmozdult alattuk a "talaj". A következÅ‘ egy órában többször ismétlÅ‘dött a jelenség. Én meg csak találgattam, hogy vajon mi lehet a moha és a kövek alatt. Már este felé járt az idÅ‘, lassan indulni is akartam, gondoltam most jól megnézem, hogy mi lakik a moha alatt, amikor hirtelen az itató sarkában, a vÃz alól felbukkant egy fej.
Na megvan a tettes! Erdei sikló. Úgy látszik a nappali meleget a vÃzben hűsölve vészelte át. Pár percig csak a fejét mutatta, nézelÅ‘dött, majd lassan elÅ‘bújt.
Gondolom esti vadászatra indult, mert kimászott a vÃzbÅ‘l, és lehuppanva a földre, eltűnt a bokrok alatt. A jelenetrÅ‘l egy rövid videó is készült.
A leskunyhóban már találkoztam erdei siklóval, de a vÃzben, ily módon elbújva, még nem láttam.
Pécs, 2014. június 24.