házi rozsdafarkú
A madáritató lakója
Megérkeztek a menetrendszerű vadgerlék is,
sőt egy a madáritatón eddig nem fotózott faj is megjelent. Az itató szélén, egészen közel a kunyhóhoz hirtelen megjelent egy madár. Nagyon közel volt, csak portréra nyílt lehetőség. Egy házi rozsdafarkú volt.
Elég szokatlan a megjelenése ezen az élőhelyen, hiszen nem egy erdőlakó fajról van szó. De a kirepült fiatal madarak, kóborlásuk során szinte bárhol felbukkanhatnak. A csőrtövének sárga színe egyből elárulja, hogy ez is egy fiatal példány volt. Nem szállt a víz mellé, inkább csak a víz körül repkedő rovarok vonzották. Sajnos a szép beszálló ágaimat nem használta, inkább a sűrű bokrokból kiálló ágakon ücsörgött, és onnan vadászgatott.
Szóval ilyen dolgok történtek, amikor különös jelenségre lettem figyelmes. Az itató végén kialakított fürdőhely mohával borított. Ide szállnak a madarak, ha a víz közelébe akarnak kerülni. Egyszer csak a mohás rész egyik oldala kiemelkedett a vízből, majd visszasüllyedt. Mi van? Hiszen alatta kövek vannak. Pár perc múlva a dolog megismétlődött. A moha centimétereket emelkedett, majd ismét visszasüllyedt. Az éppen fürdőző cinegék sem tudták mire vélni a dolgot, nagyokat rebbentek, amikor megmozdult alattuk a "talaj". A következő egy órában többször ismétlődött a jelenség. Én meg csak találgattam, hogy vajon mi lehet a moha és a kövek alatt. Már este felé járt az idő, lassan indulni is akartam, gondoltam most jól megnézem, hogy mi lakik a moha alatt, amikor hirtelen az itató sarkában, a víz alól felbukkant egy fej.
Na megvan a tettes! Erdei sikló. Úgy látszik a nappali meleget a vízben hűsölve vészelte át. Pár percig csak a fejét mutatta, nézelődött, majd lassan előbújt.
Gondolom esti vadászatra indult, mert kimászott a vízből, és lehuppanva a földre, eltűnt a bokrok alatt. A jelenetről egy rövid videó is készült.
A leskunyhóban már találkoztam erdei siklóval, de a vízben, ily módon elbújva, még nem láttam.
Pécs, 2014. június 24.
A kerítés
Érdeklődve figyelte az objektív végét, ami kilógott hevenyészett leshelyemből, miközben föl-fölugrott a kerítés tetejére.
Örülök, hogy ebben az évben is visszatértek. Hozzátartozik már az udvar hangulatához, ahogy a kerteben vadászgatnak, vagy a kerítésen ülve rezegtetik rozsdás farkukat.
Pécs, 2014. március 24.
Rozsdafarkú harmadszor
Miközben az elsőnek kirepült fióka már az almafán várta, hogy szülei megetessék, addig a másik még a fészekből válaszolgatott szülei hívására. Minden etetéskor lejátszódott a csalogatós játék.
És a legutolsó fióka egyre bátrabb lett. A fészekből kimászva az eresz alatt futó lécen szaladgált. Azután többszöri próbálkozás után végleg elszánta magát. Az első repülés a kazánházban ért véget. Egy kis segítség után aztán már ő is az almafán várta a következő adag rovar falatot.
Nagyszerű élmény volt. Végig követhettem és fotózhattam a rozsdafarkúak életét, akik három fészekalj fiókát röpítettek ki.Tiszteletre méltó teljesítmény ezektől az egyszerű de nagyszerű madaraktól!
Pécs, 2011. augusztus 9.
Rozsdafarkú szerelmi háromszög
Pécs, 2011. június 18.
A hónap képe - 2011. április
Az áprilisi fotózások legemlékezetesebbje a házi rozsdafarkúval való találkozás volt. Megtervezett, tudatos képek készültek, melyek annak köszönhetők, hogy a madár hangját lejátszva sikerült a megfelelő helyre csalnom egyiküket. A módszer végtelenül egyszerű. A revírben felállított lessátor elé 2-2,5 m-re beszállókat raktam. Ezekhez erősítettem a telefonomat, amiből a rozsdafarkú hangját játszottam le. A madár a hang forrását keresve egyre közelebb jött, többször használva az általam készített setup-ot. A környéken éppen nyíló vérehulló fecskefű adta az ötletet, hogy a képen ne csak a madár, hanem a virág is szerepeljen. Így született meg az a kép, ami ötvözi gyerekkori élményeimet, a szőlőkaróról vadászgató rozsdafarkúakat, és a környezet hangulatát, ami szintén nagyon kedves számomra.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:4,5, 1/20, ISO 400.
Pécs, 2011. május 7.
Húsvéti rozsdafarkú
A bekapcsolt hangra ismét reagált a rozsdafarkú. Pár perc múlva már a "műtető" cserepein nézelődött, én pedig nyugodtan fényképezhettem alig két méter távolságból. Egy csapásra megoldódott az a talány, amin annyit gondolkodtam, hogy hogyan is juthatnék egy magasságba a ház tetején mozgó madarakkal. Hát így!
Az első sikereken felbuzdulva már a következő hajnali fotózást tervezgettem. Gyerekkori élményeim között a rozsdafarkúaknak is jutott egy-két epizód. Sok időt töltöttem nagyapám szőlőjében, azt gyakorolva, hogyan lehet szőlőkapálás közben madarászni. A háztáji szőlőben mindig ott voltak a rozsdafarkúak is. A szőlőkarókon ülve vadászgattak. Ennél fogva a házi rozsdafarkú és a szőlőkaró nálam összefonódik. Így hát gyorsan kerítettem egy-két ősöreg akác szőlőkarót az udvar sarkából az éppen virágzó vérehulló fecskefüvek közül. Ez viszont újabb ötletet adott. Mi lenne, ha ...
Hát így sikerült. Nagyon jó élmény volt. És egyben jó tapasztalat a madárhanggal való fotózással kapcsolatban is.
Pécs, 2011. április 27.