barna kánya

Hajnali harangszó...

... bújik be a lesbe. A közeli falu templomtornya hat órát jelez, lassan pirkadni kezd az erdőszélen. Ölyv kiabál a közelben, és a derengő világosság holló korrogását hozza. Rövidesen szárnysuhogás is hallatszik, de úgy tűnik a holló csak benéz. Viszont a kunyhó fölötti fán motoz valami, készülődik a reggeli asztaltársaság. Hirtelen róka tűnik föl, a sarjadó őszi vetésben szalad. Nem áll meg, beugrik az erdőbe. De sietős volt koma! Eltűnődöm a rókán, ide is benézhetett volna... Mindegy is, a les előtt egerészölyv huppan a földre, elkezdődött a nap. Egymás után esnek be az ölyvek, sorra válnak el a fák ágaitól, nem is értem hogy nem vettem észre őket. Azon kapom magam, hogy 6-8 madár is van a hús körül, és legalább ennyi várakozik a fákon. Megy is a műsor az etetőtéren, folyamatosan van némi csete-paté, amikor egy-egy újabb jelentkező akad a reggeli falatokért.

Közben a felkelő nap már az erdő tetejét csiklandozza. Az ölyvek közé barna madár csap. Hej, barna kánya!

Nincs nyugta, a legközelebbi ölyv azonnal neki esik. Próbálom követni, de nincs egyszerű dolgom. De neki sem, a félreeső koncokból próbál csenni, és félreröppenve eszik. Azért kattog a fényképező, örülök a kányának.

Azonban az ölyvek kevésbé. Addig hajtják, míg odébbáll. Pedig a napfelkelte már szépen telibekapja az erdőt, de csak az ölyvekkel vígasztalódhatok.


Szép lassan aztán kiürül az etetőtér, az utolsó madár is jóllakott. Ideje menni, a család otthon lassan ébredezik. A kunyhóból előbújva vörös kánya ugrik le az egyik erdőszéli fáról. Ej, de kár! Sebaj, talán majd legközelebb ...


Pécs, 2018. november 18.

Baranya aranya

Nagy reményekkel érkeztem a lesbe. Jó ideje minden etetés alkalmával látok kányákat a környéken, sokszor az etetőhelynél is, úgyhogy minden lesben töltött napban benne van a találkozás lehetősége. Az eddigi próbálkozások ugyan nem hozták meg a várva várt madarat, de talán ma... Ezen morfondíroztam, mikor befordultam az erdő sarkán. Abban a pillanatban rétisas ugrik fel a les elől. Nahát, hogy mik vannak?! Megint itt találkozunk, egyszer megleslek az objektíven ketesztül is koma! Sebtében bevackolok, és várok. Jó a miliő, ami a környéket uralja, hosszú őszünk van... Vagy két óra is eltelik bamba várakozással, mire mozgolódás kezdődik. Ölyvek. 3-4 van lent, a domináns hajtja a többit, hamar kialakul a szokásos kép az etetőtéren. Hirtelen vörös villanás vág be közéjük. Villámként csap belém a felismerés, itt a vörös kánya! Borzasztó gyorsan történik minden, az ölyvek nekiesnek azonnal, fel is ugrik egyből az egyik fára. Dermedten néztem ki a fejemből, addig se jutottam, hogy megfogjam a fényképezőt. Na de lássuk, mi sül ki a dologból. Kitekeredve nézem a kányát a les melletti fán, hogy mikor mozdul. Az feszülten figyeli a lent lakmározó ölyveket, és egyszer csak elrúgja magát. Gyorsan, erőteljesen vág be az etetőtérre, megpróbál koncot csenni, nem sikerül, de most jó helyre ül fel az egyből feléugró közeli egerészölyv elől.

Megszólal végre a fényképező is, az első vörös kánya fotók a memóriakártyára kerülnek. Gyönyörű a madár, van idő alaposan megcsodálni, mert innentől közreműködő. Többször beszállt az ölyvek közé,

azok ugyan mindig nekiugrottak, de ő mindannyiszor fel is ült a neki kikészített ágra.



  

Néhány alkalommal egészen elképesztő közelségbe került, mikor az ölyvek támadása elől a kunyhó felé ugrott félre. Jó érzés, izgalommal teli, és megnyugtató egyben. Hazánk egyik legritkább ragadozómadara itt van előttem karnyújtásnyira, úgy láthatom, ahogy Magyarországon talán még senki. Igazi kincs, Baranya aranya.

A pár pillanatra beugró barna kánya már csak hab volt a tortán.

Az idő lejártával elégedetten, a friss élmény kábulatában bújtam elő a lesből, a környező fákról 3 vörös, meg 1 barna kánya repült el. Remélem találkozunk még!


Pécs, 2018. november 10.