Fészekrakás

Egy évvel ezelőtt az itatónál feltűnt, hogy a dekorációként használt moha eltünedezett. Hamar fény derült akkor a dologra, fekete rigó vitte alapanyag gyanánt készülő fészkéhez. Akkor nem sok jó képet tudtam készíteni erről az érdekes viselkedésről. Idén viszont jó előre készültem a dologra, és viszonylag sok  mohát tettem ki már hetekkel ezelőtt az itató köré, hogy mire elkezdődik a fészekrakás ideje, a rigók már a helyszínen találják. Legutóbbi ellenőrzés alkalmával már láttam, hogy valami elkezdődött ezen a téren, itt volt tehát az ideje egy kis leskelődésnek. Kellemes tavaszi hangulat van már az erdőben. Friss zöld színek, madárének. Jó ilyenkor kicsit elbújni a lesben és nézelődni, hallgatózni. Akaratlanul is számolom a környéken éneklő madarakat. Erdei pinty, csilp-csalp füzike, barátka szólnak. A füttykoncert közepette rigó riasztását hallom a közelből. Majd az itató szélén meg is jelenik egy tojó madár.

Aha, megvagy! Nem sokat teketóriázik, forgolódik picit, vizsgálja  a mohát, majd nekiáll, és elkezdi tépni, ráncigálni.

Heves mozdulatokkal szaggat ki belőle nagy darabokat, néha az egyensúlyát is elveszti, annyira dolgozik.

Aztán, mikor már több nem fér a csőrébe, elrepül.

Néhány perc múlva azonban újra jön, és kezdődik a cibálás, ráncigálás, míg ismét tele csőrrel repül el ugyanabba az irányba.

Sokszor visszatér, van lehetőség, hogy több kompozíciót is kipróbáljak. Mókásan fest, ahogy megtömött csőrrel igyekszik még egy kis mohát felszedni.

Bár a tojó egyedül dolgozik, rigóéknál ez így szokás, a hím mindenhova követte. Többször csak a les fölötti fa ágára ült, onnan nézte, hogy a tojó mit csinál, de volt, hogy le is szállt a mohalelőhely mellé, amíg párja megtömte a csőrét egy újabb adaggal. Majd együtt repültek el a készülő fészek felé.

Amíg rigóék fordultak egyet, és az itató felszabadult, a közelben éneklő barátka is leszállt, bár ő nem moháért, hanem, hogy igyon egyet.

És a szomszéd bokrosban éneklő vörösbegy is megmutatta magát egy rövid időre.

Szóval zajlik az élet az itató körül, megtelik az erdő élettel, mindenki teszi a dolgát annak rendje és módja szerint. Sőt a távolból megszólalt az idei év első kakukkja is...


Pécs, 2014. április 4.