Madáritató ismét
Úgy tűnik, hogy madárfotós pályafutásomat végigkÃséri a madáritató. Az elsÅ‘t idestova 14 éve épÃtettem, amelyet aztán az évek során több is követett. Volt sikeres, és kevésbé sikeres helyszÃn, tartós és kevésbé tartós konstrukció. Egy azonban vitán felül áll. Minden, az itató melletti leskunyhóban eltöltött percet élveztem, és rengeteg fotót készÃtettem. Ami pedig számomra talán a legfontosabb, rengeteg élményt szereztem, melyek közül sok a mai napig élénken él az emlékeimben.
Úgy adódott pár hónapja, hogy ismét madáritató épÃtésébe fogtam. A projekt tovább mutat egyszerű fotós tervnél, ám természetesen a fényképezés lehetÅ‘sége is fontos, ráadásul olyan fajok kerültek célkeresztbe, melyeket évek óta "üldözök". Nem volt tehát kérdés, cselekedni kellett, és rövidesen az öreg tölgyek és bükkök alatt már állt is a medence és mellette a leskunyhó. Hamar beindult a forgalom, amit a tél elején mellé helyezett madáretetÅ‘ csak fokozott.
Úgy adódott pár hónapja, hogy ismét madáritató épÃtésébe fogtam. A projekt tovább mutat egyszerű fotós tervnél, ám természetesen a fényképezés lehetÅ‘sége is fontos, ráadásul olyan fajok kerültek célkeresztbe, melyeket évek óta "üldözök". Nem volt tehát kérdés, cselekedni kellett, és rövidesen az öreg tölgyek és bükkök alatt már állt is a medence és mellette a leskunyhó. Hamar beindult a forgalom, amit a tél elején mellé helyezett madáretetÅ‘ csak fokozott.
Az elÅ‘jelek Ãgéretesnek bizonyultak, és természetesen a próbafotózás is megtörtént.
Jó érzés volt ismét a leskunyhó homályából figyelni az inni, fürdeni érkező madarakat,
még akkor is, ha eddig csak cinegék kerültek lencsevégre.
Pécs, 2024. január 5.